Elfelejtitek, hogy ami a kikötő a tengernek, annak szánta Isten az Egyházat a falvakban és városokban, hogy oda meneküljünk az élet viharából és teljes csendet élvezhessünk. Nincs itt félelmetes hullámverés vagy kalózok rajtaütése, nem gyülekeznek ide a gonoszok, nincs itt ereje a viharnak, nincs hatalma a gonosz léleknek. A kikötő mindenektől mentes. Ez a lelkek kikötője. Mindnyájan igazolhattok engem. Csak tárja fel valaki a lelkét, mennyi nyugalmat talál benne. Nem fogja el a harag, nem lángol a test vágya, nem mardossa a gyűlölet. Nem esik kétségbe, nem őrli fel hiú ábránd, sőt mindezeket a vad szenvedélyeket legyűri. Mikor a Szentírás isteni dallamként száll a fülébe, ahányszor csak hallja, mindig lecsendesíti vad indulatait. Hát nem szerencsétlen az olyan, aki ekkora tudományban lehetne járatos és nem megy, nem siet mindnyájunk közös édesanyjához, az Egyházhoz?
Tudnál nekem mondani ennél szükségesebb időtöltést? Van ennél hasznosabb összejövetel? Mi akadályoz abban, hogy velünk együtt legyél? Csak nem a szegénységet hozod fel akadályul a szép gyülekezetből való távolmaradáshoz? Nem jogos a kifogásod.
Hét napja van a hétnek. Isten ezt a hét napot megosztotta velünk. De nem saját magának adta a nagyobbat és nekünk a kisebbet, még csak nem is felezte meg, nem adott hármat és nem tartott meg hármat, hanem neked hatot adott, magának pedig egyet hagyott. És még ezen az egyetlenen is egész nap a dolgaid után szaladgálsz. Úgy teszel, mint a templomfosztogatók, mert ugyanazt végzed te is. Ez a nap szent és arra való, hogy lelkünk megteljék szent igékkel. Te mégis elrabolod ettől és beszennyezed anyagias gondjaiddal.
Mit beszélek egész napról? Amit az özvegyasszony tett az alamizsnálkodásnál, azt cselekedd te is a nap megfelelő órájában. Az özvegy 2 fillért adott: ,,Odajövén pedig egy szegény özvegy két fillérecskét vete, ami egy krajcár'' (Mk 12,42) és sok kegyelmet nyert Istentől. Te is adj kamatra két órát Istennek és ezer nap hasznát látod házadban. Ha ezt nem teszed, vigyázz, úgy ne járj, hogy miközben azon rettegsz, hogy a nap egyetlen percében is kárbavész a földi hasznod, azalatt elveszítsd egy egész év fáradságát.
Isten szétszórja az összegyűjtött kincseket, ha nem törődünk Vele. Már a zsidóknak is azt mondta, megfenyegetve őket, mikor elhanyagolták a templom gondozását: ,,Sokra számítottatok, de íme kevés lett; hazavittétek a termést, de én elfújtam. Miért? -- Úgymond a seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, közületek pedig ki-ki a maga házába siet'' (Aggeus 1,9).
Mondd meg, hogyan taníthassunk meg a szükségesekre, ha évente egyszer vagy legfeljebb kétszer jössz ide. Mit tudsz a lélekről, a testről, a halhatatlanságról, az égi királyságról, a másvilági büntetésről, a pokolról? Nem tanulod meg, milyen nagylelkű az Isten, milyen megbocsátó. Mi a bánat, a keresztség, a bűnök bocsánata; milyenek az angyalok és az ördögök? Nem tudod, milyen az emberi természet, milyen az angyalok jósága, az ördögök gonoszsága és kísértése. Milyen a szervezetünk, melyek a hittételeink; mi az igaz hit és a gonosz eretnekség.
Mindent, sőt ennél többet is kell tudnia a kereszténynek. Mindezekről számot kell adnotok, ha megkérdeznek benneteket. De ezeknek még kis részét sem ismeritek meg, ha évenkint egyszer jöttök, csak úgy mellékesen: nem lelki szükségletből, csak az ünnep megszokása miatt. Milyen jó lenne, ha minden idejöveteledkor ezek közül legalább egyet pontosan megismernél.
Soknak van otthon szolgája vagy fia. Ha meg akarod taníttatni valami tudományra, akkor kiválasztod a mestert. Egyszersmindenkorra megtiltod házadnépének, hogy zavarja őket. Lakásukról, élelmükről és minden kényelmükről gondoskodol. A tanítvány is a mesterrel lakik. Megtiltod nekik, hogy a te lakószobáidban tartózkodjanak. Mindent azért, hogy az állandó együttlét még nagyobb műveltséget eredményezzen és semmiféle gond ne zavarja nyugalmukat.
Most pedig nem egyetlen tudományt akarunk elsajátítani, hanem mindennél nagyobbat és fontosabbat: hogyan járhatok Isten kedvében, hogyan érhetem el az égi javakat. Hát azt hiszitek, hogy mindezeket csak úgy mellékesen is el lehet sajátítani?
Micsoda esztelenség!
Ez a tudomány nagy lelkiismeretet kíván. Kiviláglik a következőből: ,,Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű; és nyugalmat találtok lelkeiteknek'' (Mt 11,29). A próféta pedig így mondja: ,,Jöjjetek fiaim, hallgassatok reám! Hadd oktassalak az Úr félelmére'' (Zsolt 33,12). Más helyen pedig: ,,Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten. Magasztalnia kell engem a nemzeteknek s magasztalnia a földnek'' (Zsolt 45,11). Lám, milyen szorgalom kell, hogy ezt az isteni bölcseletet megismerhessük.
De ne töltsünk minden időt azoknak a feddésével, akik nincsenek itt. Elégedjünk meg az eddig elhangzottakkal. Talán használ nekik a jövőre. Elmélkedjünk a mai ünnep gondolatairól.
Sokan megülik az ünnepeket, nevüket is tudják, de hogy mi adott alkalmat az ünneplésre, azt már nem ismerik. Mindenki tudja, hogy a mai ünnepet epifániának, azaz megjelenésnek nevezzük. (Háromkirályok, Vízkereszt, jan. 6.) De hogy miféle megjelenésről kapta a nevét; egy vagy két megjelenés van-e, ezt nem tudja mindenki. Nagy szégyen, talán ki is gúnyolnának minket, ha ezt az ünnepet évenkint megüljük, de az okát nem ismerjük.
Sietek felvilágosítani benneteket, hogy nem egy, hanem két megjelenés van. Az egyik a mostani, mely már megtörtént, a másik pedig a világ végén nagy dicsőséggel megy majd végbe. Mindegyik megjelenésről hallottátok ma Szent Pál szavát Titushoz. A mairól így emlékezik meg: ,,Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek s arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget s a világi vágyakat s éljünk józanul, igazan és jámborul e világon, várva a boldog reménységet s a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét'' (Tit 2,11--13). A világvégi megjelenésről ezt olvassuk: ,,És csodálatos jeleket idézek elő az égen és a földön: Vért, tüzet és füstfelhőt; A nap sötétséggé változik, a hold pedig vérré. Mielőtt eljő az Úrnak nagy és rettentő napja'' (Joel 2,31). Vajon miért nem a születése napja kapta az epifánia, megjelenés nevet és miért a keresztelkedésének napja. Hiszen ma a keresztelkedését ünnepeljük. (Ma szentelte meg a víz természetét.) Ezért ez ünnep éjjelén, keresztelés után az összes megkereszteltek hazavisznek a vízből, otthon elteszik és egy teljes évig őrzik. Hiszen ma megszentelődött a víz. Láthatjuk a csodát állandóan, mert ez a ma merített víz nem veszti el lényegét teljes évig, sőt gyakran kettőig, háromig is megmarad frissen, romlatlanul. Ugyanúgy, mintha minap merítettük volna forrásból.
Miért éppen a mai nap kapta az epifánia, megjelenés nevet? Mikor született, nem mindenki tudott róla. Most azonban igen. A mai napig sok ember előtt ismeretlen volt. Kiviláglik Szent János szavaiból, hogy sokan nem ismerték és nem tudták, vajon kicsoda: ,,Ti köztetek áll az, kit ti nem ismertek. Ő az, ki utánam jövendő, ki megelőzött engem, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldani'' (Jn 1,26--27). Ne csodáljuk, hogy sokan nem ismerték, hiszen maga Szent János sem ismerte Őt a mai napig: ,,És én nem ismertem Őt, hanem aki vízzel keresztelni küldött engem, az mondá nekem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta maradni, ő az, ki Szentlélekkel keresztel. És én láttam és tanúságot tettem, hogy ez az Isten Fia'' (Jn 1,33--34). Ebből nyilvánvaló, hogy két megjelenés van. De miért ment megkeresztelkedni Krisztus, erről beszéljünk; majd arról, hogy milyen keresztelésre érkezett. Ezt is illik tudnunk, mint az eddigieket is. Előbb az utóbbit magyarázom meg és ebből megyek vissza az előbbire. Ez a keresztség az ún. zsidó keresztség volt, mely a testet tisztította meg, de nem mosta le a bűnöket. Ha valaki házasságtörő volt vagy lopni merészelt, vagy bármi hasonló bűnt követett el, ez a keresztség nem tisztította meg bűneitől. De ha halottat érintett, ha tiltott ételt evett, vagy leprásokkal érintkezett és megmosakodott, estig tisztátalan maradt, utána megtisztult: ,,Ha valaki érinti ilyennek a fekvőhelyét, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben s legyen tisztátalan estig'' (Lev 15,5). Nem is volt ez igazán bűn és tisztátalanság. De Isten lelkiismeretesebbekké akarta őket tenni ilyen rendeletekkel, mert nem nagyon voltak tökéletesek. Az ilyenekkel alkalmassá tette őket nagyobb cselekedetekre is.