Szent Magyar Mózes

Szent Magyar Mózes élete

(Ünnep napja: Július 26) 

 

A gonosz ördög különösen azokért az emberekért harcol,  akiket a   parázna szenvedély megszállott, mivel az  általa megtévesztett  ember nincs minden dolgában tekintettel Istenre –  hiszen  csak  tiszta szívvel lehet  meglátni az Urat. Ezen a csatamezőn harcolt Szentéletű Magyar Mózes atyánk is, aki mindvégig legyőzte a gonosz ellenség erejét, példát mutatva nekünk az effajta  lelki győzelemre.

Szentéletű Mózes magyar származású  volt. Nagyon kedvelte őt az igazhitű és szent Borisz orosz fejedelem, kinek szolgálatában állt fivérével, Györggyel együtt, akit a  Jalta–folyónál öltek meg Borisz  Szvjatopolkkal folytatott háborúja során.

Boldog Mózes volt az egyetlen, aki megmenekült ebből a csatából. Kijevbe ment  Jaroszláv nővéréhez, Prediszlavához. Itt rejtőzködött el Szvjatopolk elől, buzgón imádkozva Istenhez, mindaddig, míg az istenfélő Jaroszláv  fejedelem le nem győzte Szvjatoplokot.

Ekkor Szvjatopolk  lengyel földre menekült, és onnan Boleszlávval tért vissza, hogy elűzze  Jaroszlávot, elfoglalva a kijevi trónt.  Boleszláv ezután visszatért  saját földjére, fogságba ejtette Jaroszláv két nővérét, és a bojárokkal együtt Szentéletű Magyar Mózest is.

Elrendelték, hogy a Boldog – mivel egészséges  testű és szép arcú volt –  kezére, lábára  vasláncot és bilincset rakjanak, és szigorúan őrizzék.

Lengyel földön egy nagyhatalmú, gazdag, előkelő, szép és fiatal asszony meglátva a Szentéletűt, iránta érzett érzéki vágytól sebzetten hízelgő szavakkal kezdte őt csábítani, mondván:  „Ó, ember! Miért tűröd ezeket a szenvedéseket, amiket, ha van eszed, elkerülhetsz?” Mózes ezt a  feleletet adta: „Így  tetszik az Úrnak”.

Az  asszony akkor így szólt: „Ha  engedelmeskedsz nekem, kiváltalak téged, egész lengyel földön  naggyá teszlek, és  te fogsz uralkodni minden birtokomon”.

A Boldog azonban átlátva annak bűnös vágyakozását, ezt mondta neki: „Mely férfi cselekszik helyesen, ha asszonyra hallgat? Ádám hallgatott az asszonyra, és kiűzetett a paradicsomból. Sámsont, aki mindenkit legyőzött erejével, egy asszony bűvereje juttatta idegenek kezére. Heródes, aki sok csatában győzedelmeskedett, átadta magát a bűnös szenvedélynek, behódolt egy asszonynak, majd megölette Keresztelő Szent Jánost. Hogy hallgatnék egy asszony bűnös tanácsaira, én, aki nem ismerek asszonyt születésem óta?”

Az asszony ezt válaszolta: „Megmentelek a haláltól,  híressé teszlek, és a  férjem leszel, mert nem bírom látni a pusztulásodat”.

Mózes pedig határozottan felelt: „Vedd tudomásul, nem teljesítem a kívánságodat, mivel nem vágyom  sem hatalomra, sem gazdagságra, hanem a testi és lelki tisztaságot keresem; és hogy ne legyen elvesztegetett az öt évig tartó fáradságom, ártatlanul  tűröm most  a gyötrelmeket,   csakhogy megmeneküljek az örök szenvedéstől.”

Akkor az asszony egy gonoszságot eszelt ki, más eszközhöz folyamodott, mondván: „Ha kiváltom őt a fogságból, akkor kényszerűségből enged nekem”.

Elküldött hát a foglyok tulajdonosához, és megvette tőle a Boldogot háromezer aranyért. Saját rabszolgájává téve Mózest megparancsolta, hogy dobják le róla a rossz ruhákat, adjanak rá drága, arannyal díszített öltözetet, etessék édes étkekkel, majd még jobban kezdte őt a léhaságra  csábítani.

A Boldog viszont, amikor látta az asszony haragját, még szorgalmasabban imádkozott  és  böjtölt, csupán kenyeret és vizet véve magához. Levetette a ráadott öltözetet, és mint hajdan József, kerülte a bűnöket.

Ekkor a megszégyenült asszony dühbe gurult és megparancsolta, hogy a Boldogot vessék tömlöcbe. Éhhalállal akarta  elpusztítani. Ám az Úr, aki  minden testet táplál, Aki etette egykor Illést a pusztában, és Theszaloniki Pált, és sok más foglyot  is, aki Benne bizakodott, nem hagyta magára a Boldogot sem: az asszony egyik szolgája megsajnálva Mózest titokban élelmet vitt neki.

A többiek pedig igyekeztek rábeszélni a Szentéletűt, mondván: „Mózes testvér! Mi tiltja meg neked, hogy megnősülj? Fiatal vagy, az özvegy pedig csak egy évet élt a férjével, szépsége mindenkiénél nagyobb, megszámlálhatatlan a gazdagsága, és nagy a hatalma. Maga a fejedelem sem vetné meg őt, te pedig fogoly és rabszolga vagy, mégsem akarsz az ura lenni. Ha félsz megszegni Krisztus parancsát, hát vajon nem Krisztus mondta:  „Ezért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek”. Úgy az apostol is:  „Jobb megházasodni, mint a vágytól égni”. Te pedig nem tettél szerzetesi fogadalmat, szabad vagy, miért teszed ki hát magad a sok szenvedésnek? Ha meghalsz, kinek  válik  hasznára? Hisz a szentéletű Ábrahámnak, Izsáknak  és Jákobnak is volt felesége… Jobb, ha behódolsz az asszonynak és szabad leszel,  a ház ura.”

Szentéletű Mózes azonban  így válaszolt nekik: „Ej! Testvéreim és jó barátaim, rendben van, tanácsot adtok nekem, de tudom, hogy amit javasoltok, az rosszabb a kígyó tanácsánál, amit Évának adott a Paradicsomkertben. Arra kényszerítenétek, hogy hódoljak meg az asszony előtt, de én most nem fogadom meg   tanácsotokat. Ha ebben a rabságban és szenvedésben bekövetkezne is a halálom, mégsem  hajlok meg a hízelgésére. Bár sok szentéletű ember asszony által menekült meg, én azonban, a bűnös, nem menekülök meg általa. Nem óhajtok sem  uralkodást, sem hatalmat lengyel földön, keresem viszont az égi mennyei királyságot. Ezért ha el is veszítem az életemet, mégsem hallgatom meg az asszony tanácsát, és inkább szerzetesként élek. Hiszen Krisztus ezt hirdette az Evangéliumban: „Mindenki, aki elhagyja a házát, vagy fivéreit, vagy nővéreit, vagy atyját és anyját,  vagy a feleségét, vagy a gyermekeit, vagy lakhelyét az én nevemért, százszorosan visszakapja és elnyeri az örök életet.” Krisztusra hallgassak  vagy rátok?  Hiszen az Apostol is azt mondja: „Aki nem házasodik meg, az  az Úr dolgaira fordítja figyelmét,  hogyan járjon az Úr kedvében, a házas a földi dolgokkal törődik, hogyan tegyen asszonya kedvére.” Így hát azt kérdezem tőletek, kinek kell inkább tevékenykednünk: az Úrnak vagy az asszonynak?

Ismerem a törvényt: „Rabok, hallgassatok az uratokra, de a derék dolgokban, nem pedig a rosszban”. Így hát, tudjátok meg, soha nem bűvöl el engem az asszonyi szépség, és nem távolít  el Krisztus szeretetétől.”

Meghallotta ezt  az alattomos, ravasz szándéktól  vezetett asszony, megparancsolta, hogy ültessék a Boldogot lóra, és szolgák sokasága kísérje faluról falura, városról városra, mondván neki: „Ez minden a tiéd, tégy, amit akarsz.” Az emberekhez ugyancsak így szólt: „Ez az uratok, és az én férjem”. Mindenki, akivel csak találkozott, tisztelettudóan meghajolt a Boldog előtt.

Ő azonban, kinevette az esztelen asszonyt: „Hiába fáradozol: nem tudsz elcsábítani a világ múlandó dolgaival,  nem lophatod el tőlem a múlhatatlan lelki gazdagságomat – értsd meg ezt, és ne törd magad  hiába.”

Az asszony dühösen szólt: „Vajon nem tudod, hogy eladtak nekem, ki mentene ki téged a kezeim közül? Nem hagylak életben, hanem rengeteg kínszenvedés után a  halálnak adlak.”

A Boldog azonban vakmerően felelt neki: „Nem félek semmi rossztól, hiszen velem van az Úr,  ezután  Őt akarom szolgálni, mint szerzetes”.

Ekkoriban az Úr parancsára  Boldog Mózeshez a Szent Hegyről egy szerzetes pap érkezett, és beöltöztette szent, angyali, szerzetesi külsőbe. Miután megtanította a Boldogot a lelki és testi tisztaságra, és  meggyőzte, hogy ne adja meg magát  az ellenségeinek,  ne féljen attól az utálatos asszonytól, a szerzetes elment. Minden keresés ellenére sem tudták többé megtalálni.

Amikor az asszony elveszítette minden reményét, hogy a szerzetes Mózest  bűnre csábítsa, súlyos sebekkel kezdte őt kínozni: kiterítették és vaspálcával kezdték verni annyira, hogy a  vére a földet áztatta. Akik verték, azok pedig ezzel fenyegették:  „Engedelmeskedj az úrnődnek, és teljesítsd  az akaratát, – ha  pedig  ellenállsz,  darabjaira zúzzuk szét az egész tested;  ne gondold, hogy megmenekülsz ezektől a gyötrelmektől: sok kínszenvedéssel nyered el a halálod. Kíméld meg magad, vesd le a szerzetesi inget, végy magadra színes bojár öltözetet, és akkor megszabadulsz a szenvedésektől”.

Szentéletű Mózes bátran válaszolt nékik: „Testvéreim! Késlekedés nélkül teljesítsétek a parancsot. Már lehetetlen lemondanom a szerzetességről és Isten szeretetéről.  Semmilyen gyötrődés, sem tűz, sem kard, sem sebek nem választhatnak el engem Istentől és ettől a  magasztos  angyali külsőtől. Ez előtt a szemérmetlen asszony előtt, aki világosan megmutatta szégyentelenségét minden ember előtt, amikor becstelenségre és házasságtörésre buzdított, nem hajlok meg és megátalkodott óhaját nem teljesítem.”

Bánatában az asszony, hogy megtorolja a megszégyenítést, ilyen levelet írt Boleszlávnak:

„Magad is tudod, fejedelem, hogy a férjemet megölték, amikor veled volt a harcban, és te magad fejezted ki akaratod, hogy válasszak magamnak férjet, akit akarok. Nos, megszerettem egy fiatalembert a foglyaid közül, és sok aranyat és ezüstöt adtam érte, magamhoz vettem a házamba, hogy a férjen legyen. Ő mindezt semmibe vette. Akkor sokat kínozták, éheztették és verték, hat évig bilincseket viselt, de ez se szelídítette meg őt, most pedig  valami fekete csuhás szerzetessé nyírta. Ezek után mit parancsolsz, mit tegyünk vele?”

A herceg azt a parancsot adta, hogy az asszony utazzon oda, és vigye magával Mózest is.

Amint meglátta Mózest, kényszeríteni akarta a Szentéletűt, hogy vegye feleségül  az asszonyt,  végül pedig azt mondta neki: „Ki ilyen érzéketlen, mint te, hogy ellenállsz a sok kincsnek  és  megbecsülésnek, inkább átadod magad a keserves kínoknak? Most pedig tudd meg, hogy előtted az élet vagy pedig a halál. Ha teljesíted úrnőd kívánságát, nagy rangot és hatalmat kapsz, de ha ellenállsz, halállal lakolsz.”

Aztán a herceg azt mondta az asszonynak: „ A fogoly, akit megvásároltál, nem lehet szabad, de mint a rabod úrnője, tégy vele, amit akarsz, hogy a  többi rab ne merészeljen ellentmondani az urának.”

Szentéletű Mózes atyánk ezt felelte a hercegnek: „ Mi haszna az embernek, (az  Úr igéje) ha az egész világot elnyeri is, de a lelkét elveszíti; vagyis mit lehet adni az embernek a lelkéért cserébe? Te pedig mit ígérsz nekem dicsőséget és hírnevet, amikor magad is nemsokára meghalsz, ezt  az asszonyt pedig megölik.”

A Szentéletű jóslata valóban beteljesült; előbb azonban a tébolyult asszony rengeteget kínozta őt. Naponta száz botütést mértek rá úgy, hogy maga kívánta már, bárcsak meghalna a  sok elfolyt vértől; és  mindezt mégis tűrte  a mennyei jutalomért.

Az asszony ugyanis,  amint teljhatalmat kapott Mózes fölött, szégyentelenül igyekezett rábírni  a bűnre. Egyszer megparancsolta, hogy erőszakkal fektessék mellé. Ölelte, csókolta, de ezekkel a  csábításokkal sem tudta megnyerni vágyainak.

A Szentéletű így szólt hozzá: ”Hiábavaló az igyekezeted. Ne gondold, hogy nem vagyok képes megtenni, amit kívánsz tőlem, de az Isten iránti szeretetből undorodom tőled, mint tisztátalantól.”

Amint meghallotta ezt az asszony, megparancsolta, hogy mindennap kapjon száz botütést, aztán pedig az a parancsot adta, hogy csonkítsák meg, fosszák meg férfiasságától.

„Nem kímélem őt tehát, legfőképpen azért, hogy szépségével ne használjon ki másokat.”

Úgy feküdt ott Mózes, mint a halott, vérbe fagyva, csak alig lélegzett.

Boleszláv herceg ezalatt, hogy az asszony kedvében járjon, kíméletlen üldöztetést rendelt el a szerzetesek ellen, és kiűzte őket az egész  országából.

Az Úr azonban hamarosan bosszút állt a rabjaiért. Egy éjszaka Boleszlav hirtelen meghalt, és lengyel földön nagy felkelés  tört ki: a fellázadt emberek legyilkolták a püspökeiket és a nemeseket, és köztük megölték azt a szégyentelen asszonyt is.

Mózest az Úr erővel ajándékozta meg, hogy legyőzze a  szenvedélyeket.

Egy szerzetes testvér, akit  érzéki vágyakozás gyötört, hozzá sietett segítségért.

„Bármit parancsolsz,  ahhoz ragaszkodni fogok halálomig, megtartom éppúgy, mint a  fogadalmam.”

Akkor  a Szentéletű azt mondta neki, hogy életében soha többé ne beszélgessen asszonyokkal.  Az  készségesen megígérte.

Mózes pedig, aki kezében tartotta a botot, ami nélkül nem tudott járni a kapott sérülése óta, e pillanatban odavágott annak az ölére. Ettől a szerzetes  férfiassága elhalt, és  következményeként soha többé nem nyugtalanította a kísértés.

Szentéletű Mózes, Krisztusnak e hűséges katonája, szenvedéseiben és győzelmében Isten előtt kedves, 60 évet élt. Öt évig tartották őt bűntelenül bilincsekben, Jób türelmét mutatva ezalatt,  a hatodik évben pedig még Józsefnél is többet, bátran szenvedett  a   tisztaságért. Ezután 10 évig  élt  szótlanságban  egy barlangban.

Ezzel a barlangban töltött tíz esztendeig tartó hőstettel  a Szentéletű   felragyogott, mint az első Mózes  a tízparancsolattal, melyet az angyaloktól kapott a  Sínai – hegyen.

Szentéletű Mózes valóban méltóvá vált Isten látására, és mint boldogságra érdemes tiszta szívű, –   július hó 26. napján, még Szent Antonyij életében, – elköltözött, hogy szemtől szemben láthassa Istent.

Ereklyéi  máig  is maradandóan  nyugszanak Szent Antonyij barlangjában, teljesen az erkölcstelen és bűnös szenvedélyek feletti győzelemnek szentelve.

Forrás: Hodigitria

Szent Benedek Kápolnájának megnyitója!

  

Istennek hála ma megtartottuk magyar igaz ortodox missziónk második Szent kápolnájának megnyitóját, melyen mindnyájunk nagy örömére missziónk történetében először egy muszlim embert fogadhattunk Krisztus Urunk Szent Egyházának katekumenjei közé! Az Isteni Liturgia után egy kellemes ebéddel ünnepeltük missziónk gyarapodását. Mégegyszer köszönjük minden hívünknek, aki segített ezen új liturgikus hely létrejöttében!

Szent Száva Nomokánonja

AZ ÁTTÉRÉS SZERTARTÁSA (a katechumenek közé való felvétel előtt) AZOKNAK, AKIK A SZARACÉNOK (MUSZLIMOK) KÖZÜL ÁTTÉRNEK IGAZ KERESZTÉNY HITÜNKRE (A SZERB ORTODOX EGYHÁZ ALAPÍTÓJÁNAK, SZENT SZÁVÁNÁK NOMOKÁNONJÁBÓL):

(Név) nevű, szaracénból áttérő, aki nevét kimondta, ma a szaracénok közül a Keresztény hitre tér (katechumenként), nem valamilyen szükség vagy nehézség, hamis szándék vagy képmutatás miatt, hanem egész lelkével és szívével tisztán és őszintén, szeretve Krisztust és az Ő Hitét, mondván: „Megtagadom a szaracén (iszlám) vallást, és megátkozom Mohamedet, akit Mahmetnek is hívnak, és akit a szaracének Isten apostolának és prófétájának tisztelnek. Megátkozom Aliát, Mohamed vejét leánya által, és Abu Bickert, és Wikipert, és Omart, és Talhant, és Abu Bakrt, és Sadiqint, és Muawiyah-t, és Zubanrt, és Abu Rahmant, és Zaidet, és Izitet, és Saitet, és Uthmant, és Mohamed összes többi titkárát és segítőjét. Megátkozom Khadidzsát, és Aishát, és Zaynabot és Umm Salmát, Mohamed legnevezetesebb és legtisztátalanabb feleségeit, és Fatimát, a lányát.

Megátkozom az úgynevezett Koránt, amely Mohamed által írt minden, amely hazugság, hogy Gábriel arkangyal nyilatkozta ki, és minden tanítását és leckéit, és a mesélés titkát, és a titkokat, és a hagyományokat és az istenkáromlásait. Megátkozom Mohamed paradicsomát, amelyben, mint mondja, négy folyó lesz: egy tiszta víz, amely nem zavaródik, a másik tej, amely nem változtatja édességét, a harmadik édes bor és a negyedik préselt méz. És azt a gondolatot, hogy egy nap ötvenezer évig tart ott. Megcáfolom azt az állítást, hogy a szaracének feleségeikkel testileg és tisztátalan módon fognak élni a paradicsomban, bizonyos Sidri és Taleh nevű fák árnyékában, hogy meg fogják enni a madarak húsát, amelyre vágynak, és minden gyümölcsét, és tiszta vizet fognak inni a forrásból és a Zinga nevű, hűséges patakból, melyet Salsavilnek hívnak. Hogy bort fognak inni keletről, melyet Stenimnek neveznek. Hogy a férfiak és nők magassága az egekig ér, és nemi szervük 40 könyök hosszú lesz, és hogy kielégíthetetlenül fognak nevetni Isten előtt, miután Isten azt mondta: »Ne szégyenkezzetek.« Mindezeket megcáfolom.

Megátkozom azokat az angyalokat is, amelyekről Mohamed, az alábbi neveken említette: Arota, és Warota, és Tzafa, és Maruwa, akikről azt mondta, hogy Isten tisztelendő (angyalai) közül valók. Velük együtt megátkozom azokat a prófétákat és apostolokat is, akikről meséket mondott, nevezetesen: Hudot, és Zaletot, és Salehet, és Shoaibot, és Yedrist, és Dualipilt, és Luqmant.

Megátkozom Mohamed összes bizonyságtételét, amelyekről azt hiszik, hogy az Ószövetségből fordították, megrontva és istenkáromlással illetve azt, és ezer hazugságot mondva Noéról és Ábrahámról, és Izsákról és Jákobról, és Józsefről és Jóból, és Mózesről és Áronról, és Dávidról és Salamonról, és Illésről és Jónásról és Zakariásról, a Futó János apjáról. Megátkozom azokat is, akik, mint pogányok és tudatlan emberek, Isten más teremtményeinek genealógiáit állítják össze, és a napról és a holdról mondják azt, ami lehetetlen. Megátkozom a titkos szaracén tanítást és Mohamed ígéretét is, amely azt mondja, hogy ő lesz a Paradicsom kulcsa és bejuttat hetvenezer igaz szaracént. Azt a gondolatot, hogy a bűnösöket Isten fogja ítélni, és hogy papírokat fognak a nyakukra kötni, és így lépnek be a Paradicsomba, és Mohamed megkegyelmezettjeinek fognak hívni őket. Megátkozom a törvényt, amelyet Mohamed házasságról és a házasság felbontásáról, és a házasságtörést elkövető nők megtisztításáról, és a feleségek és ágyasok számáról, és minden egyéb tisztátalan parancsolatát hozta létre. Megátkozom Mohamed istenkáromlását, amely azt mondja, hogy Isten félrevezet, akit akar, és azt vezeti jóra, akit akar, sőt, ha Isten nem akarta volna, nem lenne háború az emberek között, de Ő maga teszi, amit akar, és Ő minden jó és rossz oka, és Ő tartja mindenki sorsát és részét.

Megátkozom Mohamed üres szavait, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus fiatalon agyagból madarakat készített, és rájuk lehelve életet adott nekik, és hogy nem volt igazán keresztre feszítve, sem nem halt meg emberként, hanem csak látszólag szenvedett a zsidóktól. És hogy Isten látszólag megkérdezte tőle, hogy vajon (Krisztus) Istennek nevezte-e magát a világban, és ő tagadta, mondván: »Mivel Te mindent tudsz, nem neveztem magamat Istennek, sem a Te fiadnak. A Te szolgád vagyok, és nem szégyellem, hogy így hívjanak.« Megátkozom Mohamed tanítását, amely azt mondja, hogy Ő nem Isten Fia, hanem apostol és próféta, mivel Isten azt mondta, hogy nincs Hozzá társ, és mindazok, akik Krisztust társnak állítják, a Tűz Völgyében fognak kínlódni.

Megátkozom Mohamed meséjét is, amely azt mondja, hogy Istennek imaháza lesz Ábrahám és Izmáeltől egy Baccus nevű helyen, amelyet Mekkának is hívnak, ami imahelyet jelent, és parancsolja, hogy az emberek, amikor imádkoznak, arcaikat abba az irányba fordítsák, bárhol is vannak. Megátkozom magát az imaházat is a Mekka nevű helyen, amelyben valójában egy nagy kő fekszik, amelynek Aphrodité képe van. Állítólag azért tisztelik, mert Ábrahám Hágárral rajta egyesült, vagy tevét kötött hozzá, amikor Izsákot fel akarta áldozni. Azoknak, akik oda járnak imádkozni, parancsolják, hogy egyik kezüket a kőre tegyék, a másikkal pedig befedjék fülüket, és így sokáig forogjanak, míg el nem esnek, szédülten. Megátkozom magát azt a Mekkát, és mindent, ami ott épült, és a hét követ, amelyet a szaracének ott helyeztek el a keresztényekre, és minden imájukat és szolgálatukat és szokásukat. Megátkozom Mohamed tanítását a teve felől is, amelyet Isten papnőjének nevez, akit az ott élő nép megölt, amiért Isten ellenségükké lett.

Megátkozom azokat is, akik a hajnalcsillaghoz, amely a hajnal, és Aphroditéhoz imádkoznak, akit arabul Hawarnak hívnak, ami nagyot jelent. Megátkozom Mohamed összes parancsolatát, amelyben kigúnyolja a keresztényeket, apostatáknak, és többistenhívőknek nevezve őket, és uszítja a szaracéneket, hogy utálják őket, és mészárlást és háborút hirdet a keresztények ellen. És Isten útjának nevezi, hogy azok legyenek szaracének, akik ilyen háborúban meghalnak, így azt hiszik, hogy Isten fiai és a Paradicsomra méltók. Megátkozom Mohamed piszkos és tisztátalan parancsolatait az imákról, beleértve azt is, hogy ha nincs elég víz, vegyenek egy kevés földet, és mossák meg arcukat és kezüket vele. Megátkozom Mohamed tanítását az ember teremtéséről, amely azt mondja, hogy az ember port és cseppekből, piócából és agyagból lett teremtve, és hogy amikor megteremtették, minden angyal leborult előtte Isten parancsára, csak a Sátán utasította vissza, hogy leboruljon.

És mindezek felett megátkozom Mohamed istenét, akiről azt mondja, hogy Ő az Egy Isten, a menedék, aki nem szül, és nem is született, és nincs Hozzá hasonló. Mindent, ami elhangzott, megátkozom és megtagadom, mind ezt a Mohamedet magát, mind kitalált istenét, és magam a valódi és egyedüli Krisztus Istennek ajánlom fel, és hiszek az Atyában és a Fiúban és a Szentlélekben, az Egy és egyenlő lényegű Szent és elválaszthatatlan Háromságban, és vallom a megtestesülésben való üdvösség kiszolgáltatását és az emberekhez való eljövetelét a Szenthátomság Egyikének, az egyetlen Isten Fiának és Igének, aki minden kor előtt az Atyától született, aki által mindenek lettek, és aki valóban valódi emberré lett, el nem válva Isteniségétől. És Ő ugyanaz a valódi Isten és valódi ember, össze nem keverve, megváltoztathatatlanul egy Hiposztázisban és két természetben, aki önként szenvedett és megfeszíttetett testben, (miközben) az Isteniség szenvedés nélkül maradt, és eltemettetett, és harmadnapra feltámadt, és felment a Mennyekbe, és aki dicsőségben eljön ítélni az élőket és holtakat. És őbenne, aki testben szülte Őt, a Legszentebb Szűz Máriában, aki szülés után is szűz maradt, Isten valóban igaz Szülőjében, hiszem és vallom, hogy ő kegyelme által minden teremtmény úrnője, meghajlok előtte és tisztelőm őt.

És a keresztények kenyerét és borát, amellyel a szent szertartásokon részesülnek, tudom és vallom és hiszem, hogy az valóban az Úr Jézus Krisztus Teste és Vére, Ő által isteni erővel átváltoztatva, értelemszerűen és láthatatlanul, minden természetes értelem fölött, csak Neki ismert módon. Így ígérem, hogy részesülök az Ő valóban jelen lévő Testében és Vérében, a lélek és test megszenteléséért, az örök életért és a Mennyek Országának örökségéért, amelyet a tökéletes hitben részesülők kapnak meg. És imádkozom, hogy Krisztus szent keresztségében tiszta és őszinte lélekkel és szívvel, és igaz hitben részesülhessek, és kijelentem, hogy az valóban bőséges megtisztulást és újjászületést hoz lélekre és testre. És Krisztus Igaz Istenünk tiszteletre méltó Keresztjét, amely azóta nem romlás vagy átok eszköze, hanem megszabadulás és örök életé, és a halál és a sátán feletti győzelem jele.

Továbbá a tiszteletre méltó ikonjait Őneki, aki testben megjelent az embereknek mint Isten Igéje, és azt, akik Őt kimondhatatlanul szülte, a tiszta Szűzet és Isten Szülőjét, és az angyalok látnokait és minden szentet, mint az eredeti képek képeit, elfogadom, tisztelem és csókolom. És azokat a szent angyalokat, akik Istennek és híveinek tetszettek, tisztelem és dicsőítem az Ő iránti tiszteletből. És így egész lelkemmel és szívemmel, és igaz szabad akaratommal, közelítek a Keresztény Hithez, mindezt mondván, és többet, hogy ha ezt képmutatással és hamissággal mondtam volna, és nem teljes szívből való hittel és Krisztust szerető szívvel, legyek átkozott és megátkozott, és lelkem legyen a Sátánnal és a démonokkal."

Szent Piroska mozaikja

Magyar Szent Irén (piroska) bizánci császárné mozaikja a Konstantinápolyi Agia Sophiában

A Konstantinápolyi Pantokrator monostor

 Egy régi fénykép a Pantokrator monostorról 1980-ból (a felső kép), és a monostor jelenlegi állapotának a képe, amit én készítettem (az alsó kép).

A Pantokrator monostor (Molla Zeyrek mecset) II. Jóannész Komnénosz császár és felesége, a magyar származású Irén (Piroska) császárné alapította 1118 és 1143 között, és a Komnénosz császári család temetkezési helyéül szánták, ide temették II. Jóannész Komnénosz császárt, feleségét Irén-t, korán elhunyt fiukat, Alexioszt, I. Manuél Komnénosz császárt és feleségét, Sulzbachi Berta (Eiréné) császárnét. Nem tudni pontosan, hogy a gyilkosság áldozatául esett Komnénosz Máriát, akit I. Andronikosz Komnénosz császár öletett meg, szintén ide temették-e, de nagyon valószínű, hogy a monostor szerzetesei a szülei mellé helyezték örök nyugalomra (több részlet sajnos nem ismert). Véleményem szerint ez Konstantinápoly egyik legvarázslatosabb helye, minden részlet gyönyörű, és azonnali áhítatot és felejthetetlen csodálatot kelt. A nagy ciszterna és a különböző szintekre tagolt teraszok még inkább növelik a hely szépségét. A bizánci időszakban korának egyik legfontosabb kórháza és egyeteme működött itt, és a Negyedik keresztes hadjárat után a velenceiek főhadiszállásként használták, ami szerencsére megóvta a pusztulástól. Nem sokkal Konstantinápoly 1453-as oszmán hódítása után a monostort mecsetté alakították át, és a monostori komplexumban Molla Zeyrek irányítása alatt muzulmán szerzetesek kaptak otthont.