Aitóliai Szent Kozma hieromártír, a zsidók keresztények iránti gyűlöletének áldozata
Augusztus 24-én az Egyház ünnepeli és tisztelettel emlékezik Aitóloiai Szent Kozma hieromártírra. Szent Kozma az Egyház azon szentjei közé tartozik, akiket Új Mártíroknak neveznek, és akik a török uralom éveiben jelentek meg. Konstantinápoly eleste után a törökök lettek az Egyház új üldözői Keleten, és sok keresztény, férfi és nő, inkább feláldozta az életét, minthogy áttérjen az iszlámra. Ezek voltak azok, akik példájukkal életben tartották a keleti ortodox népek ortodox hitét.
Szent Kozma 1714-ben született a Megalo Dendro nevű faluban, Aitóliában, ezért nevezik „Aitóloszinak” (azaz „Aitóliából származónak”). Alapvető írás-olvasást tanult, majd tanárként dolgozott szülőhelye környékén. Ekkor alapították az Athoniada Iskolát a Szent Hegyen, és Konstantisz, ahogy akkor hívták, kiváló tanárok tanítása alatt részesült. 1759-ben szerzetes lett, Kozma néven, majd később pap a Szent Hegyen található Filotheou monostorban.
Azok az évek a legrosszabbak közé tartoztak a törökök által leigázott népek számára; az írástudatlanság, az Egyház iránti tudatlanság és az általános műveletlenség mindenütt uralkodott. Így Szent Kozma Konstantinápolyba ment, megkapta a pátriárka áldását és engedélyét, és 1760-ban, 46 éves korában, megkezdte misszionáriusi tevékenységét. Szent Kozma később prédikációiban beszélt az embereknek arról, hogy miért hagyta el a monostort. „Feladtam a saját előmenetelemet és érdekeimet, és eljöttem, hogy helyről helyre járva tanítsam testvéreimet.” És a nép akkori állapotáról is megjegyezte prédikációiban: „Nem látjátok, hogy nemzetünk milyen vadállatként viselkedik a (keresztény hittel kapcsolatos) műveletlenség miatt?”
Szent Kozma négyszer bejárta egész szárazföldi Görögországot és a szigeteket, egészen Szerbiáig és Észak-Épeiroszig jutott. Szegény és alázatos volt, és egyszerű nyelven beszélt az emberekkel, hogy mindenki megértse. Faluról falura hatalmas keresztény tömeg követte, köztük sok pap. Mindig szabadban prédikált. Felállítottak egy nagy fakeresztet, és ő egy sziklára vagy zsámolyra állva beszélt a keresztényekhez. Sok tanítása fennmaradt, mivel az őt hallgatók lejegyezték, és ezekből láthatjuk, hogyan tanított a szent. Célja az volt, hogy a keresztény hitet életben tartsa a görögök között.
Néhány szót választottunk Szent Kozma tanításaiból, hogy lássuk, hogyan tanított és mit mondott: „Örüljetek, hogy ortodox keresztények vagytok… Örüljetek, hogy saját erőtökkel keresitek kenyereteket… Hagyjátok, hogy megégessék a testeteket, megsüssék, és elvegyék a dolgaitokat. Ne aggódjatok; adjátok fel őket; nem a tiétek. Ami nektek kell, az a lelketek és Krisztus. Ez a kettő, és még ha mindenki rátok is támadna, nem vehetik el, hacsak nem adjátok fel önként…”. Így prédikált Szent Kozma.
Szent Kozma misszionáriusi tevékenysége húsz évig tartott. Mindenhol szentként tisztelték, mert a prófécia ajándékával is áldott volt. Tanításaival együtt sok prófétai szava is fennmaradt. Szimbolikusan beszélt, hogy a törökök ne értsék meg... És még a törökök is szerették és tisztelték őt. Csak a zsidók gyűlölték, mert ellenezte a vasárnapi piacukat. Végül a zsidóknak sikerült halálra ítéltetniük*, és 1779. augusztus 24-én felakasztották. Testét egy folyóba dobták, de a keresztények később kivették onnan, és tiszteletteljesen eltemették Kolikondasi faluban. Szent ereklyéi máig ott nyugszanak.
* Erre a tényre vannak bizonyítékok. Először is tudjuk, hogy egyik prédikációja után az emberek tömege özönlött hozzá, hogy megcsókolják a kezét és áldását kérjék, ő pedig azt javasolta, hogy imádkozzanak azért, hogy megvédje őt a zsidók által szőtt összeesküvésektől. Van egy levele is testvéréhez, Khriszanthoszhoz, a náxoszi iskola igazgatójához, amelyben említi, hogy észrevette a zsidók általános ellenségeskedését személye iránt. Végül tanítványa, Zikos Bisztrekisz, aki egészen utolsó pillanatáig kísérte, és lejegyezte mártíromságának történetét, arról számol be, hogy a zsidók álltak a meggyilkolása mögött.
Szent Kozma néhány jövendölése az utolsó időkről:
47. „A pusztítást egy korpás ember fogja végrehajtani (görögül Cassidiari).” Az albán kéziratban szereplő prófécia így szól: „A pusztítás egy vak és korpás embertől fog eredni.” (Korpás ember – az, aki cassida=kopaszság vagy korpa betegségben szenved. De ez emlékeztet minket a Kasszidikákra vagy Khaszidikákra is, a zsidók egy ágára, akiknek téves és gonosz tanításaik vannak Istennel kapcsolatban. A vakok lelkileg hitetlenek, meg nem kereszteltek, és a korpásak allegorikusan azok, akik fejükben további betegséget hordoznak, azaz mentális betegségben szenvednek. Lásd még a 80. próféciát.)
103. „Ez a nyolcadik (nagy) század lesz, amikor ezek bekövetkeznek.” (A nyolcadik nagy század az időszak kb. 7000-től 8000-ig Ádám óta, a bizánci naptár szerint. Kr.u. 2025 az egyenlő 7533-al (szeptember 1. előtt 7533, szeptember 1. után pedig 7534).)
A Triantafyllou 75. pontjában arról számolnak be, hogy a Karia hegyén, az Olimposzon Szent Kozma így szólt: „Eljön az idő, amikor az orosz nép le fog borulni a zsidók elé, és háború lesz...
