Epifánia

 

A Szent Úrjelenés (Epifánia) ünnepe - Nagy Szent Leó ¹

Örüljetek az Úrban, kedveseim, újra mon- dom, örüljetek (Fil. 4, 4), mert röviddel Krisztus születésének ünnepe után az ő kinyilvánításának ünnepe ragyog fel. Akit azon a napon szült a Szűz, azt a mai ünneppen elismeri a világ. A testté lett Ige úgy szabta meg e világra való jöttét, hogy megszületve közismert legyen a hivők előtt, de üldözői ne tudjanak róla. Már akkor hirdették az egek az Isten dicsőségét (Zsolt. 18, 1), s az egész földre elhatott az igazság szava (Róm. 10, 18), mikor az angyalok serege megielent a pásztoroknak, és hírül adta az Üdvözítő születését (Lk. 2, 13), sa napkeleti bölcseket a csillag vezetésével imádására vezette. (Mt. 2, 2.) Azt akarta az Isten, hogy napkelettől napnyugatig tündököliön az igazi király születése, hogy a nap- keleti bölcsek által megismeriék a Kelet országai is a nagy tényt, s a Római Birodalomban se legyen titokban. Mert még Herodes kegyetlensége is, aki mindjárt kezdetben meg akarta ölni a kisdedet, kitől trónját féltette, tudtán kívül e célt szolgálta. Midőn ugyanis véres gazságában a kisgyermekek válogatás nélküli legyilkolásával kutatta a neki ismeretlen Gyermeket, az Üdvözítő születését, amelyet az ég már tudtul adott, annál szélesebb körben vitte szét a hír. Az az úiszerűség, ahogyan az ég a dolgot kinyilvánította, s a véreskezű üldöző gonoszsága csak fokozta a hír terjedését. Azután pedig Egyiptomba menekült az Üdvözítő, hogy ezt a régi tévedésekben megcsontosodott népet jelenlétének titkon ható kegyelmével az üdvösség küszöbéig hívia, hogy az a nép, amely a bálványimádást még nem űzte ki lelkéből, az Igazságot vendégként már most befogadja.

Méltán van hát, kedveseim, Isten kinyilvánulásának mai ünnepe különös becsben az egész világon. Kell, hogy a mi szivünkben is méltó fénnyel ragyogjon, hogy a történtek rendjét ne csak higgyük, hanem megértéssel ünnepeljük is. Hogy mily hálaadással tartozunk az Úrnak a nemzetek megvilágosításáért, bizonyítja a zsidók elvakultsága. Bizony ki lehet olyan vak, ki lehet oly távol az igazság fényétől, mint a zsidók papjai és írástudói voltak. A napkeleti bölcsek tudakozódására és Herodes kérdésére a próféták jövendőlései alapján ugyanazt felelték Krisztus születésére vonatkozólag, amit a csillag jelzett az égen. A csillag Jeruzsálemet elhagyva el tudta vezetni a bölcseket egészen a gyermek bölcsőjéig. Nem a zsidók keményfejűségenek megváltoztatásáért történt-e, hogy nemcsak a csillag állásából, hanem a bölcsek hitvallásából is nyilvánvalóvá vált az Üdvözítő születése? A prófétai szó eljutott már a pogányokig, s a pogány szívek megértették, hogy Krisztust jövendölték meg az ősi jóslatok. Ugyanekkor a zsidók hitetlensége szájjal ugyan hangoztatta az igazságot, de a szívben hazugság volt. Nem akarták elismerni azt, akit felismertek a szent könyvekből, hogy akit nem imádtak, mikor gyermekségének erőtlenségében alázatosan feküdt, majdan keresztre feszítsék, mikor pedig fénylik erejének fenségében.

Mily tudatlanság a ti tudománytok, zsidók, mily oktalan a ti okosságtok! Mikor megkérdezték tőletek, hol születik a Megváltó (Mt. 2, 4), betéve idézitek, amit olvastatok: „Juda Betlehemében". (U. o. 5.) Igy van ugyanis megírva a próféta könyvében: „De te, Efráta Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Juda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő ural- kodója". (Mik. 5, 2.) Az angyalok a pásztoroknak, a pásztorok pedig nektek adták hírül, hogy az a fejedelem megszületett. (U. o. 18.) E fejedelem megszületéséről értesültek a messze Kelet népei az új csillag szokatlan ragyogásából. S hogy a király születésének helye felől se legyenek kétségben, a ti tudománytok megmondta azt, amit a csillagból nem tudtak kiolvasni. Miért torlaszoltátok el magatok előtt azt az utat, amelyet másnak megnyitottatok? Miért maradt lelketekben hitetlenség és kétely, mikor feleletetek által az igazság oly nyilvánvaló? A születés helyét kimutatjátok a szent könyvekből, az idők teljességét az ég és föld mutatja. És mégis mihelyt fellángolt Herodes lelkében az üldözés tüze, a ti lelketekben is gyökeret vert a hitetlenség. Bizony szerencsésebb a kisdedek tudatlansága, akiket megölt az üldöző (Mt. 2, 16), mint a ti tudománytok, amelynek hasznát vette öldöklésében. Nem akartátok elfogadni annak az uralmát, akinek a városát meg tudtátok mutatni. A kisdedek viszont meg tudtak azért halni, akit még meg sem tudtak vallani. Krisztus pedig, hogy a csoda ne hiányozzon élete egy szakaszából se, mielőtt még beszélni tudott volna, gyakorolta az Ige hatalmát; mintha csak már most mondta volna: „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni ésAz Ür ünnepeire ne tartsátok vissza őket tőlem; mert ilyeneké a mennyek országa". (Mt. 19, 14.) Új dicsőség koszorúzta a kisdedeket, és életük kezdetén szentté tette őket, hogy ebből megtanuljuk, hogy mindenki alkalmas az isteni szentségre, ha még ez a kor is alkalmas volt a vértanuság dicsőségére.

Ismerjük hát fel, kedveseim, a Krisztus imádására jött napkeleti bölcsekben a mi meghívásunk és hitünk kezdetét, és ünnepeljük ujjongó lélekkel boldog reménységünk hajnalát. Ettől kezdve kezdünk belépni örökös örökségünkbe, ettől kezdve láttatják velünk Krisztust az Irás titkos szavai; s az igazság, amit a zsidók vakságukban nem fogadtak be, felragyogott minden nemzet számára. Tiszteljük hát a napot, amelyen kinyilvánította magát üdvösségünk szerzője. Akit a bölcsek kisdedként imádtak a jászolyban, mi Mindenhatóként imádjuk az égben. Amint ők kincstárukból mélyértelmű ajándékokat ajánlottak fel az Úrnak, mi is adjunk Istenhez méltó ajándékokat lelkünk kincsesházából. Bár ugyan minden jónak õ az osztogatója, keresi mégis a mi igyekvésünk ajándékát. Hisz nem az alvók lesznek Isten országa részesei, hanem azok, akik virrasztanak és Isten megbizatásaiban dolgoznak. Igy azáltal, hogy nem tesszük ajándékait hatástalanokká, méltókká leszünk ígéreteire. Ezért kérlek benneteket, kedveseim, tartózkodjatok minden rossz cselekedettől, kövessétek a tiszta és igaz utat. A fény fiainak tartózkodniok kell a sötétség tetteítől. (Róm. 12, 12.) Hagyjatok hát fel a gyűlölködéssel, hazugsággal, a gőgöt győzzétek le alázatossággal, vessétek ki szívetekből a fösvénységet, szeressetek adakozni. Illendő, hogy a tagok egyetértsenek a fejjel, hogy a megígért boldogságok részeseivé lehessünk: a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki él és uralkodik az Atyával és Szentlélekkel egyetemben mindörökön örökké. Ámin.

1 Nagy Szent Leó 32. beszéde. (Migne P. L. 54, 237-40.)

Kr. u. 2025

  

Őboldogsága Makáriosz Athén és egész Görögország érsekének 2025-ös újévi enciklikája,

Szeretett gyermekeim az Úrban, legyen veletek mindnyájatokkal az Atya Isten kegyelme, a Fiú szeretete és a Szentlélek közössége.

Az Úr Jézus Krisztus jóságának új esztendejének hajnalán mi, mint hűséges szolgák és barátok, ismételten segítségül hívjuk kegyelmét, szeretetét és közösségét. Miután méltóvá tesszük magunkat Isten közösségére és értesítéseire, és gazdagítjuk szegény szívünket ezekkel, csak ezen az úton kapunk erőt, hogy folytassuk életünket, és amennyire csak tudjuk, erőnkből összhangba hozzuk azt Ő Szent Akaratával.

Szeretett testvéreim, azok az Egyházon kívül és azok, akik teológiai szegénységben élnek, megbotránkoznak, amikor "Isten szolgáinak" nevezzük magunkat. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hallottatok ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket:

„Nem akarok senkinek a rabszolgája lenni!”

„Halljátok, rabszolga! Hol élsz? Az 1800-as években?!”

„Milyen Isten az, aki rabszolgákat akar tőlünk és nem szabadságot?!”

Az igazság az, hogy egyszerre vagyunk rabszolgák és Isten barátai. Tiszteletünket és elismerésünket fejezzük ki Isten iránt, mint az Ő rabszolgái, mivel Ő az, aki mindent teremtett, fenntart és gondoskodik az univerzumról.

Ugyanakkor elismerjük, hogy az Ő szavai szerint, amelyeket az apostoloknak, és rajtuk keresztül mindnyájunknak mondott: „Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket...”1

Így, szeretett testvéreim, mi is közösségben vagyunk a Szentlélekkel: hitben, reményben, jó cselekedetekben, tiszta gondolatokkal, és mindenki iránti szeretettel, ahogy az Úr parancsolta nekünk: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” 2

Szeretett gyermekeim, tudom, hogy ezek az Úr szavai milyen különösen hangzanak a mi modern napjainkban. Egy olyan korban, amelyet durvaság, vakmerőség, egóizmus, önzés, bosszú, és a felebarát elhanyagolása ural, mindezek teljesen ellentétesek a Szent Evangélium tanításaival és a teljes Új Szövetség szent elveivel. Ebben az időben a világ urai, az Antikrisztus előfutárai próbálnak minket fogságba ejteni digitális számjegyeken keresztül, ami elkerülhetetlenül emlékeztet bennünket a Jelenések könyvének az utolsó napokról szóló próféciájára.

Azonban kérlek titeket: Mivel gyengék vagyunk és könnyen eltéríthetők, vajon elítéljük Isten és az Ő apostolainak szavát? Tagadjuk meg az igazságot, hogy elfedhessük hiányosságainkat? Elítéljük Istent, hogy nem adta meg nekünk a képességet arra, hogy teljesítsük parancsait, ahogy azt régen különböző eretnekek és keresztényeket kihasználó személyek tették?

Ez meg ne történjen. Ó, Seregek Ura!

Azok a parancsolatok, amelyeket 101 évvel ezelőtt megszegtek azok, akik elfeledkeztek kötelességeikről, az ortodox egyház vezetői és papsága, akik átvették az innovatív pápai naptárt, és lényegében idegenítették el a Hagyományos Naptár ünnepeit. Nem féltek attól, hogy súlyosan megsértették az Egyház tökéletesen felépített épületét, hanem (Ó, a vakság!) dicsekedtek és dicsekednek azzal, hogy Krisztus lelkét szolgálják.

De kinek a szeretete és kiengesztelődése az, amikor gyűlölték és üldözték az egyház hasonló hitű tagjait, és az eretnekeket messziről közelítették, mintha hasonló hitűek lennének? Hiábavaló volt szent elődeink reménye, hogy megjavulnak, megértik hibáikat és visszatérnek [az igaz hithez]. Kevesen voltak, akik megtalálták a bátorságot, hogy beismerjék hibáikat és visszatérjenek az igazsághoz. Még akkor is, amikor csodálatos csodák történtek, mint például a Drága Kereszt természetfeletti megjelenése az égen, a Drága Kereszt Felmagasztalásának  ünnepén a Teológus Szent János Monostorában, a Himettus hegyen (Athénban) – nem az új naptár szerint, hanem a mi Őseinktől átvett Naptár szerint (szeptember 14/27, 1925). De még ez sem győzte meg őket! Isten soha nem hagy minket kormányozatlanul ebben a világi tengerben anélkül, hogy ne mutatná meg nekünk jeleit, de kinek mutatja meg jeleit és csodáit? Azoknak, akiknek van fülük és szemük, hogy lássanak és halljanak, ahogy Ő maga, Jézus Krisztus mondta tanítványainak: „A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.”3

Ők azonban nem hallanak, nem látnak, inkább tovább süllyednek tudatlanságban és istentelenségben. Így kezdtek újra elképzelni egy másik végső változást még az ortodox húsvéti szabályban is, hogy véglegesen együtt ünnepelhessék a húsvétot a katolikusokkal és protestánsokkal, és mivel ebben az évben a káromlott pápai naptár húsvéti időpontja egybeesik a mi húsvétunkkal. Vagyis aposztázia aposztázia hátán, bűnbánat és visszatérés helyett!

Szeretett testvéreim, zárjuk be füleinket és szemeinket minden idegen hangra, amely eltéríthet minket Úrunk akaratától és szent hagyományainktól. Legyünk figyelmesek machinációikra, ahogyan előkészítik az Antikrisztus végső útját a Szentírások szerint, és anélkül, hogy pánikba esnénk vagy eltérítenénk, emlékezzünk Krisztusra, aki azt mondta: „...ne rémüljetek meg. Ennek be kell következni, de ez még nem a vég.”4

Végül, ahogy eddig is, folytassuk az Úr és Isten dicsőítését és követését az új esztendőben, Ő segítségével mindazt, amit tanultunk és végrehajtottunk, tettekkel, szavakkal, szívvel, szájjal és az örök élet reményével.

Legyen úgy, hogy sikerüljön, Isten kegyelme, irgalma és emberek iránti szeretete által, aki Három Személy egyedüli és mindenütt jelen lévő Istene, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámin!

Az Úr iránti buzgó könyörgőtök,

†MAKÁRIOSZ ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE

1 János 15:15-16

2 Máté 5:44

3 Máté 13:15-16.

4 Márk 13:7

Vak Matróna...

Moszkvai Vak Matrona, a Moszkvai Vörös Patriarchátus pszeudo-szentje,

Vegyük az első könyvet, "A Boldog Matrona Életének Története", melyet Zhdanova Z.V. állított össze, és 1994-ben a Szentháromság Novo-Golutvini monostorban adták ki. Ebben olvassuk: Boldog Matrona, Nikonova Matrona Dmitrijevna 1881-ben született a Tula megyében lévő Sebeno faluban. A könyv teljes egészében különböző emberek visszaemlékezéseiből áll, és éppen ez adja az értékét, mert lehetetlen azt mondani, hogy valaki rágalmazott vagy tévedett. Később, a kanonizáció során, ezeket a tanúvallomásokat jelentősen "kitisztították", és a könyvet úgy alakították, hogy hasonlítson egy keresztény aszkéta életére.

Kezdjük azzal, hogy 7 éves korában a lány levette a keresztjét. (30-31. oldal). "Ekkor kezdett Matrona prófétálni! Amikor az édesanyja megdorgálta Matronát a levett kereszt miatt, a kislány azt mondta anyjának, hogy egy kereszt van bevésve a mellkasába." A Matronáról készült modern filmben azt állítják, hogy egy szent megjelent neki és az vésett keresztet a mellkasára. Ez a kijelentés HAMIS, mert az első könyvben nincs ilyen információ. És még ha feltételezzük is, hogy ilyen esemény történt, akkor ez a "szent" nem volt szent, mert a szentek csak akkor jönnek, amikor meg kell menteniük valakit a haláltól, vagy arra kell figyelmeztetniük. Valamit belevágni egy ember testébe, aki levetette a keresztjét, egyértelműen démoni tett.

Most képzeljünk el egy édesanyát, aki 7 éves koráig nem tudta, hogy gyermekének valamilyen bevágás van a testén, még ha keresztformájú is. Higgyék el, minden édesanya ismeri a gyermeke anyajegyeit, karcolásait, bevágásait és sebeit, tehát a Matronáról szóló "Történetben" ez nem tűnik meggyőzőnek.

Most pedig magáról a Keresztről. A keresztet nem szabad levenni, még a fürdőben sem! A kereszt megszentel minket. A kereszt azt jelzi, hogy készek vagyunk követni Krisztust egészen a halálig. És ha a kis Matrona áldott gyermek lett volna, soha nem vette volna le a keresztet! A kereszt levétele (30. oldal) egybeesik a prófétálás, a látomások és a gyógyítás "ajándékának" megjelenésével. Ez erősen emlékeztet a megszállt bolgár "prófétanőre", Vangára. Ő is prófétált, miután 7 évesen levette a keresztjét.

Ez emlékeztet még az ördögi "zsenire", aki elpusztította az orosz népet és az orosz egyházat, Volodya Uljanovra, a jövőbeli Leninre, aki szintén levette a keresztet korai gyermekkorában. Vegyük észre, hogy amint a lány, Matrona levette a keresztjét, elkezdett prófétálni. A próféciák nem adódnak úgy egyszerűen keresztényeknek, különösen nem a kereszt levétele miatt! Ezért egyértelmű, hogy Matrona lány a próféciák bukott szellemét birtokolta. 

Krisztus Született!

 

ŐBOLDOGSÁGA MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKÉNEK 2024-ES KARÁCSONYI ENCIKLIKÁJA

Gyermekeim, ragyogóak az újjászületett Krisztusban,

KRISZTUS SZÜLETETT!

Krisztus, az egyetlen igaz Isten, emberré lett a mi üdvösségünkre. A mi gyógyulásunkért és szeretetünkért. Viszonzva a szeretet az Ő szeretetéért, amely Őt motiválta, nem habozott magára venni az emberi, halandó testet, hogy Isten-Emberként meggyógyítsa természetünket, és minket gyógyítson.

Jöjjetek, ünnepeljünk, kedvesem! Jöjjetek, tartsunk lakomát, örvendezzünk az átokra ítélt kötelékeink megtörésében!

Ma, hosszú ideje tartó láncaink megszakadtak. Ma, az ördög megszégyenült. Ma, a csalás eltűnik, és az igazság ragyogva fénylik. A mennyből a földre, a mennyben és a földön, a földről és az egész világra.

Az Angyalok ünnepelnek, az Arkangyalok örvendenek, a Szeráfok és a Kereubok csodálkoznak, hogyan lehetséges, hogy most ők is látják azt az eddig láthatatlan és elérhetetlen Istent, aki láthatóvá, elérhetővé és kézzelfoghatóvá válik a nyomorult és elítélt emberek számára közöttük. És nem tehetnek mást, mint hogy dicsőítik, és mi is velük együtt:

"Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön, és az emberek között jóakarat."

Amint a szent atyák tanítanak minket, Isten igazi megtestesülése, az Ige a történelem legcsodálatosabb, legbölcsebb és felülmúlhatatlan csodája. A tiszteletre méltó Damaszkuszi hirdeti:

"Az isteni remény miatt az ellenség kísérti az embert, most pedig ő maga kísértetett a test hozzáadásával. Így mutatja meg a jót, a bölcset, az igazat és Isten erejét. A jót, mert nem hagyta figyelmen kívül teremtménye gyengeségét, hanem könyörületesen közeledett hozzá. Kinyújtotta kezét, hogy segítsen neki. Az igazat, mert mivel az ember legyőzetett, nem engedi, hogy más győzze le a zsarnokot, hanem... hasonló segíti hasonlót. A bölcset, mert tökéletes megoldást talál a problémára, és az erőt, mert mivel Isten tökéletes, az ember is tökéletes lesz. Mi lehet nagyobb, mint hogy Isten emberré lett?"

És amikor emberi formában találták, megalázta magát, "és engedelmeskedett halálig, mégpedig a kereszt haláláig!" Jézus Krisztus, kedveseim, amikor a világba jött mint megtestesült Üdvözítőnk, az első pillanattól kezdve nagy leckét tanít nekünk, gyakorlati módon hozza el nekünk a nagy üzenetet: A választott alázat és az önálló nem-öndicséret üzenetét. Ő nemcsak elvállalja a mi elesett emberi természetünket, hanem úgy jelenik meg a világ előtt, mint egy látszólag szegény, feltűnésmentes személy, aki csak a legszükségesebb dolgokkal van körülvéve.

Így mutatja meg nekünk saját példáján keresztül, hogy a nagyság nem abban mérhető, sem nem rejtőzik gazdag kényelmekben, nagy palotákban és látható bemutatásban. Hanem az alázatban, a szegénységben és a szegénység elviselésében található meg. Nem azért, mert Isten nem akarja, hogy kényelmesen éljünk, vagy hogy nem teremtette volna meg mindezeket a jó dolgokat a mi örömünkre, hanem azért, mert az önző, élvezetkereső egoizmus űzött el minket a Paradicsomból, az Istennel való közösségből.

Ezeket a dolgokat jön meggyógyítani a mi mindenható és nagyirgalmú Istenünk, és ez emlékeztet minket arra, hogy Ő rendkívüli emberi szegénységgel jött el, amit megtestesült módon löltött fel. Mivel a valóban erős és gazdag nem fél elveszíteni erejét és dicsőségét, látszólag szegénynek mutatkozva, jó céllal. Mert az Ő hatalma és dicsősége veleszületett és elidegeníthetetlen tőle, örök létezésével együtt.

Mondhatjátok nekem, kedveseim: De az üzenet teljesen ellentétes a szegénységgel és alázattal! A mindennapi élet erőt, arroganciát, hajthatatlanságot, versenyt és gazdagságot igényel. A szegényeket és engedelmeskedőket megvetik, és nincs reményük, míg a gazdag ember örvendezik és diadalmaskodik.

Éppen ezért beszélt Urunk az "Igazság Lelkéről"; "Akik nem tudják fogadni, mert nem látják Őt, és nem ismerik Őt." De azonnal tanítványaihoz fordulva hozzáfűzte: "De ti ismeritek Őt; mert Ő bennetek lakik, és bennetek lesz." Mert Ő veletek marad, és megtalálható köztetek, mivel ezt elismeritek és követitek Őt.

Valójában a világ történelme nem más, mint egy megfékezhetetlen, rémálomszerű harc a fölényért és uralomért. Miért?

Mert a világ azon három gonoszban bolyong, amelyektől a szeretett tanítvány figyelmeztette a hívőket: "Mert ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világtól." 

Szervezetek a szervezetek hátán, és mégis, a vér ciklusa világszerte véget nem érő. Háborúk háborúk után, és sokszor tehetetlen és védtelen nők és gyermekek ellen, kegyelem és sajnálat nélkül bárkitől! A "béke a földön" karácsonyi üzenete távoli és elérhetetlen ígéret marad, nem azért, mert Isten megszegte igéjét, hanem mert az ember engedetlenkedett Istennek és az Ő igéjének. És engedetlenkedik. És gúnyolódik. És tagadja. És hibáztat.

"Kicsiny gyermekeim, ezek az utolsó idők: és amint hallottátok, hogy eljön a hamis Krisztus, most is sok antikrisztus van; ebből tudjuk, hogy ezek az utolsó idők... Maradjon tehát bennetek az, amit a kezdetektől hallottatok. Ha az, amit a kezdetektől hallottatok, megmarad bennetek, akkor ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában."6

Maradjunk meg az Isten-Ember Jézus Krisztus példájában, ahogy a Szent Apostolok is buzdítanak bennünket. Legyünk alázatosak és hosszantűrőek. Mutassuk meg erőnket belső kedvességünkből. Segítsünk azoknak, akik szükségben vannak. Ne szégyelljünk közelíteni a szegényekhez és bűnösökhöz, hogy megvigasztalhassuk őket, amennyire csak tudjuk. Legyünk az Ő szeretetének edényei, Aki mindenkit elfogulatlanul szeret, függetlenül a bőrszíntől, fajtól, vagyoni helyzettől vagy osztálytól, mert mindannyian az Ő szeretetének és együttérzésének teremtményei vagyunk.

Így, szeretettjeim, megőrizzük az Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Testetöltésének értelmét, értékét és ajándékát, amely által elérjük üdvösségünket. Akié minden dicsőség, tisztelet és imádat az Atyával és a Szentlélekkel együtt, mindörökkön örökké. Ámin.

+ MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE

1. Luke 2: 14

2. St John Damascene, Confession of the Orthodox Faith, Chapter 48.

3. Philippians 2: 8

4. John 14: 17

5. I John 2: 16. 

6. I John 2: 18-24

Bizánci naptár

 

A bizánci naptár,  más néven  Ἔτος Κτίσεως Κόσμου vagy Ἔτος Κόσμου; jelentése: 'római év az univerzum teremtésétől számítva', rövidítve ε.Κ.) az Ortodox Egyház által használt naptár volt körülbelül 691-től 1728-ig az Egyetemes Patriarchátusban. Ez volt a Bizánci Birodalom hivatalos naptára 988 és 1453 között, és Oroszországban is ezt használták 1700-ig. Ezt a naptárt más bizánci területeken is használták, például Szerbiában, ahol régi szerb jogi dokumentumokban, például Cár Dušan törvénykönyvében található, így "szerb naptárként" is emlegetik.

Első éve, amely a teremtés dátumát jelöli, Kr.e. 5509. szeptember 1. és Kr.e. 5508. augusztus 31. volt.  Ezzel az aktuális év (Kr.u. 2025) 7533 (szeptember 1. előtt 7533, szeptember 1. után pedig 7534).

Néhány idézet a szentatyák írásaiból a bizánci naptárral kapcsolatban:

Aranyszájú Szent János a "Keresztről és a Latorról" című homíliájában azt mondja, hogy Krisztus „ma megnyitotta számunkra a Paradicsomot, amely mintegy 5000 évig zárva maradt.”[24]

Szír Szent Izsák, egy homíliában azt írja, hogy Krisztus előtt „ötezer és néhány év elteltével Isten hagyta, hogy Ádám (azaz az ember) a földön dolgozzon.”[25]

Áldott Ágoston az Isten városában (413–426 között írva) így ír:

„Hagyjuk figyelmen kívül azon emberek találgatásait, akik nem tudják, mit mondanak, amikor az emberi faj természetéről és eredetéről beszélnek… Őket megtévesztették azok a rendkívül hazug dokumentumok, amelyek azt állítják, hogy sok ezer év történelmét adják, noha a szentírások alapján azt találjuk, hogy nem telt el 6000 év. (Isten városa 12:10).” Ágoston hozzátette, hogy az ókori görög kronológia „nem haladja meg a világ valódi történetének időtartamát, ahogyan azt a mi dokumentumainkban (azaz a Szentírásokban) megvan adva, melyek valóban szentek.”

Római Szent Hippolütosz  (kb. 170–235) bibliai alapokon azt vallotta, hogy Jézus születése az 5500. évben történt, és azt tartotta, hogy Krisztus születése húsvét napján történt, arra következtetve, hogy annak hónapja és napja március 25. volt (lásd: alexandriai éra). Az alábbi időszakokat adta meg:

„…Ádám és az özönvíz között 2242 év, onnan Ábrahámig 1141 év, onnan a kivonulásig 430 év, onnan Józsué pászkájáig 41 év, onnan Ezékiás pászkájáig 864 év, onnan Jósiás pászkájáig 114 év, onnan Esdrás pászkájáig 107 év, és onnan Krisztus születéséig 563 év.”

Forrás: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Byzantine_calendar