A szeretet büntetése...

 

Azt is fenntartom, hogy a gyehennában megbüntetetteket a szeretet csapása ostorozza. Mert mi olyan keserű és heves, mint a szeretet büntetése? Úgy értem, hogy akik tudatára ébredtek, hogy a szeretet ellen vétkeztek, nagyobb kínt szenvednek ettől, mint a büntetéstől való félelemtől. Mert az a bánat, amelyet a szeretet elleni bűn okoz a szívben, élesebb minden kínnál, ami csak lehet. Nem lenne helyénvaló, ha az ember azt gondolná, hogy a gyehennai bűnösöket megfosztják Isten szeretetétől. A szeretet az igazság ismeretének szülötte, amely, mint általában vallják, mindenkinek megadatott. A szeretet ereje kétféleképpen hat: kínozza azokat, akik játszották a hülyét, akárcsak itt, amikor a barát szenved barátjától; de örömforrássá válik azok számára, akik betartották kötelességeiket. Így mondom, hogy ez a Gyehenna gyötrelme: keserű megbánás. De a szeretet a mennyek fiainak lelkét megrészegíti a maga finomságával.

 + Szír Szent Izsák

Isten megismerése...

2,27. Ha Isten ismeretére akarsz szert tenni, ne az Ő mivoltáról igyekezz fogalmat alkotni: hiszen erre nem juthat el sem emberi elme, sem más - Isten után álló - szellemi lény. Figyelgesd inkább a lényével kapcsolatos tulajdonságokat: örökkévalóságát, végtelenségét, határtalanságát, jóságát, bölcsességét és a létezők feletti teremtő, gondviselő és őket megítélő hatalmát. Emberek köréből csak az lehet kiváló teológus, aki a maga módján ezeket a tulajdonságokat valamennyire fel tudja tárni.

2,28. Hatalmas az a férfi, akinél a gyakorlati cselekvéssel párosul a tudás: mert az előbbivel lelohasztja érzéki vágyait és csillapítja indulatát, az utóbbival pedig elméjének biztosít szárnyakat, hogy Istenhez juthasson el.

Hitvalló Szent Maximosz - Isten a szeretet, 48.old.

Ha repülni akarunk nem árt, ha először megtanulunk járni...

 

1,85. Ahogyan a megkötött lábú veréb röpülésbe kezdve köteléke visszahúzó erejétől a földre huppan le; ugyanígy a szenvedélymentességre el nem jutott elme is hiába röppen a mennyeiek ismerete felé: mert szenvedélyeinek visszatartó erejétől úgyis a földre pottyan le.

1,86. Amikor már az elme teljesen megszabadult szenvedélyeitől, a létező valóság szemlélésének útján tétovázás nélkül a Szentháromság ismerete felé tartó utat járja.

Hitvalló Szent Makszimosz - Isten a szeretet, fejezetek a szeretetről, 38. old.

A Kereszt "oktalansága"....

A hitünk nem az emberek bölcsességére, hanem Isten erejére épül. Mert az emberek bölcsessége a kereszt oktalansága által eltöröltetett ― a hitetlen tanok tévedése, a romlott érvelés, a haszontalan szofizmusok mestersége. Ezeket a butaságokat, a végtelen fecsegéseket, a valóban mérgező dolgokat, ezt a világ bölcsességét Pál, aki valóban bölcs volt isteni és emberi dolgokban, kiűzte a világból Isten titkos bölcsességével. Krisztus vámosokat és halászokat választott, és nem hagyta őket vámosoknak és halászoknak maradni. Megtette őket a szenvedő lelkek üdvözítőivé; tanítókká tette őket a világ számára, isteni és mennyei bölcsességgel töltve meg őket, de emberivel is. Különben hogyan magyarázhatnánk azt, hogy a Sztóikusokkal, az Epikuroszokkal és más végtelen tévedésekkel vetették szembe magukat, amelyek nagy nevet hagytak a szónoklás mesterségében? Hirtelen látjuk a halászokat mint művelt szónokokat, akiknek a szájukból bölcsesség ömlött. Mit jelent ez? Honnan kapták azt, ami meghaladja az emberi erőt? Egyet tudunk: „hogy Jézussal voltak” (ApCsel. 4:13).  

Nagy Szent Fótiosz (+ 893. február 6.), Amfilókhia 92, EPE 2, 197-203.

Az emberek "bölcsessége" vs. Isten Igazsága

 „Nincs semmi nagyobb, mint az Igazság. Ezért azok, akik dicsekednek a filozófia nevével, miután búcsút mondtak saját tanításaiknak, az Isten árnyékát keresik, és oda menekülnek. Valóban, hány arrogáns és büszke püthagoreus mester lett az Ige tanítványa? És hány platonista, elhagyva a szónoklatuk kecsességét és kifejezőerejét, helyezkedett el az Ő árnyékában? Hány arisztotelészi és sztoikus, megvetve a "bölcsességet", amelyre büszkék voltak, választotta inkább a hívők közé tartozást?”

Szent Izidorosz Pelusziotész (+440. február 4.) 76. levél, EPÉ 4, 131