Seraphim Rose szerzetespap - ,,Genesis, Creation and Early Man” című könyvének negyedik függeléke
2025. június 26., csütörtök
2025. június 14., szombat
Szent Jusztin a filozófus
**Szent Jusztin Vértanú, a filozófus**
**Ünnepnapja: június 1.**
A Szent Jusztin Vértanú Szikemben született, Szamária ősi városában. Görög származású, pogány szülők gyermekeként már gyermekkorában is kiemelkedett elmélyült eszével, a tudás iránti szeretetével és az Igazság megismerése iránti buzgó vágyával. Felnőtt korában a görög filozófia különböző iskoláit tanulmányozta: a sztoikusokat, a peripatetikusokat (arisztotelikusokat), a püthagoreusokat, a platónikusokat – és arra a következtetésre jutott, hogy e pogány tanítások egyike sem vezetett az Igaz Isten megismeréséhez.
Egyszer, amikor a városon kívül egy magányos helyen sétálva töprengett azon, hol keresse az Igazság útját, egy öregemberrel találkozott, aki a későbbi beszélgetés során feltárta előtte a keresztény tanítás lényegét, és azt tanácsolta neki, hogy az élet minden kérdésének megoldását a Szentírás könyveiben keresse. „De mindenekelőtt – mondta a szent öreg – imádkozzál buzgón Istenhez, hogy megnyissa neked a Világosság kapuit. Senki sem képes megérteni az Igazságot, hacsak Isten maga nem adja meg neki a megértést, Ő nyilatkoztatja ki mindazoknak, akik imádságban és szeretetben keresik Őt.”
Harmincadik életévében Jusztin megkeresztelkedett (133 és 137 között). Ettől kezdve Szent Jusztin tehetségét és hatalmas bölcseleti tudását a pogányok között való evangéliumhirdetésre szentelte. Útra kelt a Római Birodalomban, és mindenhová a születés hitének magját vetette. „Aki képes hirdetni az Igazságot, és mégsem teszi – azt Isten ítéli meg” – írta.
Jusztin iskolát nyitott, ahol a Keresztény Hitet hirdette. Később védelmezte a keresztény tanítás igazságát és üdvösségét, meggyőzően cáfolva a pogány szofisztikát (például a cinikus filozófus, Crescentius elleni vitájában) és a kereszténység eretnek torzításait (különösen a gnosztikus Markión tanításával szemben).
Kb. 155-ben, amikor Antoninus Pius császár (138–161) üldözni kezdte a keresztényeket, Szent Jusztin személyesen nyújtott át neki egy „Apologiát” (Védőbeszédet) a tévesen kivégzésre ítélt Ptolemaiosz és Luciás mellett, egy harmadik, ismeretlen nevű mártír mellett. Az „Apologiában” kimutatta a keresztények elleni rágalmak hamisságát, akiket „csupán a gyűlölt és bűnös keresztény név miatt ítéltek el igazságtalanul”. Az „Apologia” olyan kedvező hatást tett a császárra, hogy leállította az üldözést. Szent Jusztin a császári határozattal Kis Ázsia határba utazott, ahol különösen keményen üldözték a keresztényeket, és maga hirdette a vidéki városokban és falvakban az Örömhírt a császári rendeletről.
Efezusban zajlott le Szent Jusztin és a zsidó Tüphón közötti vita. Az ortodox hit védő az Ószövetség prófétai írásai alapján bizonyította a keresztény hit tanításának igazságát. Szent Jusztin beszámolt erről a vitáról „Párbeszéd Tüphón zsidóval” című művében.
Szent Jusztin második „Apologiája” a római szenátushoz címezve született, 161-ben, röviddel Marcus Aurelius (161–180) trónralépése után.
Itáliába visszatérve Szent Jusztin, akár az apostolok, mindenütt hirdette az evangéliumot, és isteni sugallatú szavaival sokat térített meg a keresztény hitre. Amikor a szent Rómába ért, az irigykedő Crescentius – akit Jusztin mindig legyőzött a vitákban – számos hamis vád alá állította a római bíróság előtt. Szent Jusztint bebörtönözték, megkínozták, és vértanúhalált halt (+ 166).
A fent említett műveken kívül a szent vértanú Jusztin Filozófus további művei közé tartozik: „Megfontolások a lélekről”, „Bizonyítás a görögök ellen”, „Beszéd a görögök ellen”. Szent János Damaszkoszi megőrizte Szent Jusztin elveszett művének, a „A feltámadásról” címűnek jelentős részét. Az egyháztörténész Euszebiosz szerint Jusztin tollából származnak még „Az énekes”, „Minden létező eretnekség cáfolata” és „Markión ellen” című könyvek.
Szent Jusztin Filozófus ereklyéi Rómában nyugszanak.
2025. június 4., szerda
Az angyalokról
Így az összes egyházatyákat, akik az igazság ügyét hirdetik a hívőknek, teljes joggal Isten angyalainak kell tartanunk. De eszerint az ördög sincs angyalok nélkül, amennyiben minden hitehagyott őt követi angyalaként. Ne kételkedj abban, hogy az összes eretnekek a sátán angyalai, akiknek a seregét eszméjük szerint tegnap már részben előszámláltam. Tehát mindenki, aki Isten egyházában másként gondolkodik, mint ahogyan gondolkodnia kell, az ördög angyala. Meg vannak tehát különböztetve az igazság angyalai a hamisság angyalaitól.
Szent Gellért püspök vértanú, a magyarok apostola, Deliberatio 53. Old.
/
Thus, all the Church Fathers who proclaim the cause of truth to the faithful must rightfully be regarded as angels of God. But by this reasoning, the devil is not without his angels either, since every apostate follows him as an angel. Do not doubt that all heretics are the angels of the devil, whose army—as I partly recounted yesterday—is assembled according to their own ideas. Therefore, everyone in the Church of God who thinks differently than they ought to think is an angel of the devil. Thus, the angels of truth are distinguished from the angels of falsehood.
Saint Gerard the Bishop, Martyr, Apostle of the Hungarians, *Deliberatio* p. 53.
2025. május 15., csütörtök
Az Istennek tetsző áldozatról
"Az Isteni Liturgiánk vértelen áldozatai a papok műve, akiknek, ha szívesen szolgálsz [a Szent a bolgár cárhoz szól] és hozzájárulsz a munkájukhoz, nagy jótéteket kapsz imáik által, és bőségesen részesülsz Isten kegyelmében. Te is, ha akarnád, magadtól is bemutathatnál Istennek kiváló és nagyon kedves áldozatot, ha szent életet és a gondolkodás tisztaságát szenteled Neki."
Szent Fótiosz
Levél az újonnan megkeresztelt bolgár fejedelemhez, Bori-Mihályhoz (+907. május 2.)
(Fótiosz, A Fejedelem, Harmos 2007, 31)
2025. május 9., péntek
Ortodox Szentatyák vs. Eretnek tévelygők
Az Ortodox Egyház Szentatyáinak egységes tanításáról és az eretnekek megosztottságáról - Szent Gellért vértanú püspök, a magyarok apostola, "Deliberatio" Elmélkedés a három ifjú himnuszáról.
És amiképp összefoglalóan buzdítanak, éppúgy összefoglalóan jelképezik az öszszes egyháztanítókat, akik az Egyházban három lépcsőfokon járnak: érvelve, könyörögve és feddve, a Szentháromság misztériumára tanítva minden embert, hogy ők valamennyien tökéletesek legyenek Isten egyházán belül, és az egész földkerekség - az Ige szerint - a bűn szavának elnémítása után a világ tündöklő Istenének legyen alattvalója. Úr angyalai, áldjátok az Urat - mondja az Írás -, egek, áldjátok az Urat. Miután összefoglalóan buzdítottak és felhívtak mindeneket himnuszzengő áldásra, tüstént az angyalokat és az egeket hívják fel ugyanerre, szinte egy emberként szólván: Úr angyalai, áldjátok az Urat, egek, áldjátok az Urat. Mivel „szinte egy emberként cselekszik ezt a Szentírás szerint, ez egyszersmind azt is jelképezi, hogy a szent egyháztanítóknál megvan a tanítások egyezősége úgy, ahogyan ez Krisztus összehangoló kegyelméből fennáll. Nem fogsz eltérést találni Péter és Pál, Jakab és szent Júdás, sem János és a többiek között, kivévén azt az egyet, hogy János egy felfoghatatlan kincset nyilvánított ki mondván: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ez kezdetben Istennél volt. Ezért nevezik a mennydörgés fiának. Tudniillik ha többet mondana, mint amennyit mondott, az egész föld megrendülne. Joggal nevezik tehát így.
De nemcsak őket fogod szavaikban egyezőknek találni, hanem mindazokat is, akik az isteni dolgokban felettébb bölcsen elmélkednek. Csak az eretnekek és a zsidók vannak más véleményen, ezért nem maradhattak meg az Egyházban, amely az isteni összhang miatt erős. Mert amennyire egyező hittartalmúak az eltérő megfogalmazás ellenére is a szentek tanításai, annyira különbözőek az eretnekek szektái, amelyek nem egyetlen, hanem többféle eltévelyedésből származnak. Hogy belásd állításom igazát, felsorolok közülük néhányat jelen munkámban, ha érdekel, még mielőtt időnk lejár.
Tehát: másként tévelyegnek a simoniánusok, másként a menandrianisták, a bazilidiánusok, a nikolaiták, a gnosztikusok, a karpokratiánusok, az ophiták, a valentiniánusok, a káiniták, Melkizedek követői, az angelikusok, az apostolikusok, Kerdón hívei, a markionisták, az artotüriták, az aquariánusok, Tatiánosz hívei, az alogusok, a kataphrügek, a katharok, a paulianisták, Hermogenész követői, a manicheusok, az antropomorphisták, Hérakleon hívei, a novatianusok, Órigenész követői, a szabelliánusok, az ariánusok, a makedoniánusok és így tovább, másként és másként tévelyeg megszámlálhatatlan seregük. A simoniánusok azt mondják, hogy a világot nem Isten, hanem valamiféle felső erő teremtette. A bazilidiánusok tagadják Jézus Krisztus kínhalálát; a nikolaiták a paráználkodást magasztalják, róluk mondja Jánosnak az Ige: Gyűlöld a nikolaiták cselekedeteit!
A gnósztikusok azt mondják, hogy Isten lényege a lélek. A karpokratiánusok azt, hogy Krisztus csak ember volt, apától és anyától született. Kérinthosz hívei megtartják a körülmetélést, azt hirdetik, hogy a feltámadás után még ezer év fog eltelni a testi élvezetben, miért is khiliasztáknak és millenaristáknak nevezik őket görögül, illetve latinul. Az ophiták a kígyót imádják mondván: a Paradicsomban ő vezetett rá a tökéletesség megismerésére. A valentiniánusok a világteremtő Istenség [démiurgosz] létrejöttében néhány világkorszakot [aión] szerepeltetnek, és azt mondják, hogy Krisztus nem kapott a Szűztől semmiféle testet, hanem csak áthaladt rajta, mint fuvolán a levegő. A káiniták Káint imádják, a szetiták amondók, hogy Szet a Krisztus. Melkizedek követői Melkizedeket nem embernek, hanem Isten erejének tartják. Az angelikusok az angyalokat s nem Istent tisztelik. Az apostolikusoknak nincs magántulajdonuk, és nem fogadják be azokat, akiknek van valamijük e világban. Kerdón hívei azt állítják, hogy két ellentétes princípium van. A markionisták azt tartják, hogy mintegy a teremtés és a jóság két princípiumaként - más a Jóisten és más a törvény Istene. Az artotüriták kenyérrel és sajttal áldoznak mondván: az első emberek idejében az áldozatot a föld gyümölcseiből és a juhok termékeiből mutatták be. Az aquariánusok az oltáriszentség kelyhében csak vízzel áldoznak. Szevérosz követői nem isznak bort, az Ószövetséget és a feltámadást elvetik. Tátiánosz hívei irtóznak a hústól, ezért enkratitáknak is nevezik őket. Az alogusok nem hiszik, hogy az Ige és Isten azonos, innen a nevük: Ige nélküliek; János jelenéseinek könyvét és evangéliumát elvetik. A kataphrügek azt állítják, hogy a Szentlélek nem az apostolokra szállt, hanem bennük jött el. A katharok a bűnbánóktól megtagadják a bűnbocsánatot saját érdemeikkel hetvenkedve. Az özvegyeket pedig, ha újra férjhez mennek, mint házasságtörőket elítélik.
A paulianisták azt mondják, hogy Krisztus nem örökkévaló, hanem Máriától megszületve kezdett létezni. Hermogenész követői az elemekben hisznek. A manicheusok két szubsztanciát és természetet vezetnek be, tudniillik, mint a fentiekben hallottad, egy jót és egy rosszat, és azt állítják, hogy a lelkek Istenből mint valami forrásból áradnak ki. Az Ószövetséget elvetik, az Újat részben elfogadják. Az antropomorphisták azon erősködnek, hogy Istennek emberi szervei vannak, holott testtelennek kell tartanunk, s megfeledkeznek Krisztus szaváról, aki ezt mondja: Isten lélek. Hérakleón hívei csak azokat fogadják be, akik nem házasodnak, és azt vallják, hogy a mennyek országa nem fogadja be a kisdedeket. A novatiánusok a már megkeresztelteket újra keresztelik ahogy ez többnyire nálunk is megesik, és az újra megtérő hitehagyottak befogadását megtagadják. Órigenész követői azt mondják, hogy a Fiú nem láthatja eredeti mivoltában az Atyát, sem a Szentlélek a Fiút; továbbá hogy a világ kezdetén a lelkek bűnbe estek, és bűneik különbözőségének megfelelően a mennyektől egészen a földig különböző testeket kaptak mintegy börtönként, és evégből teremtetett a világ. Noétosz hívei azt mondják, hogy Krisztus azonos az Atyával és a Szentlélekkel, s magát a Szentháromságot funkciók neveiként, nem pedig személyekként értelmezik; ezért patripasszionistáknak is hívják őket, mert azt állítják, hogy az Atya szenvedett kínhalált. A szabelliánusok azt bizonygatják, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy személy. Az ariánusok nem értvén meg, hogy a Fiú Istennel együtt öröktől fogva való, azt állítják, hogy a Szentháromságban különböző szubsztanciák vannak, ellentétben azzal, amit Isten felséges Egyszülöttje mond: Én és az Atya egyek va-gyunk. A makedóniánusok nem ismerik el, hogy a Szentlélek isten. Szerfölött fáradságos az efféle eretnekségek ostobaságait röviden felsorakoztatni, és igen veszélyes a hitben nem eléggé szilárd olvasóknak felsorolni. Ezt is csak azért mondtuk el róluk, mert ezzel igazoltuk, hogy a mi legszentebb egyháztanítóink az Ige felettébb kegyes magasztalását illetően éppoly teljes egyetértéssel egyesültek Krisztus egyházában, mint azok, akik az izzó, tüzes kemencébe vetve - mint a Szentírás elismerően mondja - egybehangzóan kiáltották szólván: Áldjátok, Úr minden teremtményei, az Urat, dicsőítsétek és fennen magasztaljátok Őt mindörökké.
Az eretnekek viszont elhajlásukban is szerfelett különbözőek, mint ez Krisztus segítsével Napnál világosabban igazolódott. Szent az a kemence, amelyben ekkora kellemetességek fényeskedtek. Begyújtották, de kizárólag csak a méltatlanokat égette meg. Ez a kemence tehát az igazhitűeket megkínozza, a szakadárokat viszont elemészti. Ez a kemence nem tiszteli Nabukodo-nozort, Babilónia királyát, sem az általa emelt arany bál-ványt, sem a király káldeus szolgáit, akik a kemencét begyújtották; ellenben elemészti mindazokat, akik az örök tüzet érdemlik. Ez a kemence tehát megszabadít a kemencé-től. Hogyan? Halljad miként. Teljes örömnek tartsátok -mondja az Írás -, testvéreim, ha különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek megpróbáltatása a béketűrést munkálja. Béketűréstek pedig azért legyen tökéletes, hogy ti is tökéletesek legyetek és hibátlanok minden fogyatékosság nélkül. Szent Péter is így szólt: Most egy kissé szomorkodnotok kell a különféle kísértések közepette, hogy hitetek próbája sokkal értékesebb legyen a tűzben próbált aranynál. Az apostolok nyelve pedig így szól: E mostani idők szenvedései nem érnek fel az elkövetkezendő dicsőséggel, amely bennünk fel fog tárulni. Ilyen és ehhez hasonló béketűrésnek bizonyul a szentek kemencéje. Ez ugyanis, mint mondottam, megszabadít a kemencétől. Kérded: melyiktől? Halljad, mit mond az Írás: Menjetek, átkozottak, az örök tűzbe, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Íme, most már tudod, hogy mitől szabadít meg. Többet is szeretnék mondani, de a kánoni óra vár minket, és a hőség állandóan zavar. Minthogy holnap a következőkre akarjuk kiterjeszteni figyelmünket, és képességünkhöz mérten vizsgálódni kívánunk arról, ami elmaradt, ezért szokás szerint a fejezetet zárjuk ezzel: Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké! Ámin.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)