2025. június 4., szerda

Az angyalokról


Így az összes egyházatyákat, akik az igazság ügyét hirdetik a hívőknek, teljes joggal Isten angyalainak kell tartanunk. De eszerint az ördög sincs angyalok nélkül, amennyiben minden hitehagyott őt követi angyalaként. Ne kételkedj abban, hogy az összes eretnekek a sátán angyalai, akiknek a seregét eszméjük szerint tegnap már részben előszámláltam. Tehát mindenki, aki Isten egyházában másként gondolkodik, mint ahogyan gondolkodnia kell, az ördög angyala. Meg vannak tehát különböztetve az igazság angyalai a hamisság angyalaitól.


Szent Gellért püspök vértanú, a magyarok apostola, Deliberatio 53. Old.


/


Thus, all the Church Fathers who proclaim the cause of truth to the faithful must rightfully be regarded as angels of God. But by this reasoning, the devil is not without his angels either, since every apostate follows him as an angel. Do not doubt that all heretics are the angels of the devil, whose army—as I partly recounted yesterday—is assembled according to their own ideas. Therefore, everyone in the Church of God who thinks differently than they ought to think is an angel of the devil. Thus, the angels of truth are distinguished from the angels of falsehood.  


Saint Gerard the Bishop, Martyr, Apostle of the Hungarians, *Deliberatio* p. 53. 

2025. május 15., csütörtök

Az Istennek tetsző áldozatról


 "Az Isteni Liturgiánk vértelen áldozatai a papok műve, akiknek, ha szívesen szolgálsz [a Szent a bolgár cárhoz szól] és hozzájárulsz a munkájukhoz, nagy jótéteket kapsz imáik által, és bőségesen részesülsz Isten kegyelmében. Te is, ha akarnád, magadtól is bemutathatnál Istennek kiváló és nagyon kedves áldozatot, ha szent életet és a gondolkodás tisztaságát szenteled Neki."


Szent Fótiosz  

Levél az újonnan megkeresztelt bolgár fejedelemhez, Bori-Mihályhoz (+907. május 2.)  

(Fótiosz, A Fejedelem, Harmos 2007, 31)

2025. május 9., péntek

Ortodox Szentatyák vs. Eretnek tévelygők

 


Az Ortodox Egyház Szentatyáinak egységes tanításáról és az eretnekek megosztottságáról - Szent Gellért vértanú püspök, a magyarok apostola, "Deliberatio" Elmélkedés a három ifjú himnuszáról.

És amiképp összefoglalóan buzdítanak, éppúgy összefoglalóan jelképezik az öszszes egyháztanítókat, akik az Egyházban három lépcsőfokon járnak: érvelve, könyörögve és feddve, a Szentháromság misztériumára tanítva minden embert, hogy ők valamennyien tökéletesek legyenek Isten egyházán belül, és az egész földkerekség - az Ige szerint - a bűn szavának elnémítása után a világ tündöklő Istenének legyen alattvalója. Úr angyalai, áldjátok az Urat - mondja az Írás -, egek, áldjátok az Urat. Miután összefoglalóan buzdítottak és felhívtak mindeneket himnuszzengő áldásra, tüstént az angyalokat és az egeket hívják fel ugyanerre, szinte egy emberként szólván: Úr angyalai, áldjátok az Urat, egek, áldjátok az Urat. Mivel „szinte egy emberként cselekszik ezt a Szentírás szerint, ez egyszersmind azt is jelképezi, hogy a szent egyháztanítóknál megvan a tanítások egyezősége úgy, ahogyan ez Krisztus összehangoló kegyelméből fennáll. Nem fogsz eltérést találni Péter és Pál, Jakab és szent Júdás, sem János és a többiek között, kivévén azt az egyet, hogy János egy felfoghatatlan kincset nyilvánított ki mondván: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ez kezdetben Istennél volt. Ezért nevezik a mennydörgés fiának. Tudniillik ha többet mondana, mint amennyit mondott, az egész föld megrendülne. Joggal nevezik tehát így.

De nemcsak őket fogod szavaikban egyezőknek találni, hanem mindazokat is, akik az isteni dolgokban felettébb bölcsen elmélkednek. Csak az eretnekek és a zsidók vannak más véleményen, ezért nem maradhattak meg az Egyházban, amely az isteni összhang miatt erős. Mert amennyire egyező hittartalmúak az eltérő megfogalmazás ellenére is a szentek tanításai, annyira különbözőek az eretnekek szektái, amelyek nem egyetlen, hanem többféle eltévelyedésből származnak. Hogy belásd állításom igazát, felsorolok közülük néhányat jelen munkámban, ha érdekel, még mielőtt időnk lejár.

Tehát: másként tévelyegnek a simoniánusok, másként a menandrianisták, a bazilidiánusok, a nikolaiták, a gnosztikusok, a karpokratiánusok, az ophiták, a valentiniánusok, a káiniták, Melkizedek követői, az angelikusok, az apostolikusok, Kerdón hívei, a markionisták, az artotüriták, az aquariánusok, Tatiánosz hívei, az alogusok, a kataphrügek, a katharok, a paulianisták, Hermogenész követői, a manicheusok, az antropomorphisták, Hérakleon hívei, a novatianusok, Órigenész követői, a szabelliánusok, az ariánusok, a makedoniánusok és így tovább, másként és másként tévelyeg megszámlálhatatlan seregük. A simoniánusok azt mondják, hogy a világot nem Isten, hanem valamiféle felső erő teremtette. A bazilidiánusok tagadják Jézus Krisztus kínhalálát; a nikolaiták a paráználkodást magasztalják, róluk mondja Jánosnak az Ige: Gyűlöld a nikolaiták cselekedeteit!

A gnósztikusok azt mondják, hogy Isten lényege a lélek. A karpokratiánusok azt, hogy Krisztus csak ember volt, apától és anyától született. Kérinthosz hívei megtartják a körülmetélést, azt hirdetik, hogy a feltámadás után még ezer év fog eltelni a testi élvezetben, miért is khiliasztáknak és millenaristáknak nevezik őket görögül, illetve latinul. Az ophiták a kígyót imádják mondván: a Paradicsomban ő vezetett rá a tökéletesség megismerésére. A valentiniánusok a világteremtő Istenség [démiurgosz] létrejöttében néhány világkorszakot [aión] szerepeltetnek, és azt mondják, hogy Krisztus nem kapott a Szűztől semmiféle testet, hanem csak áthaladt rajta, mint fuvolán a levegő. A káiniták Káint imádják, a szetiták amondók, hogy Szet a Krisztus. Melkizedek követői Melkizedeket nem embernek, hanem Isten erejének tartják. Az angelikusok az angyalokat s nem Istent tisztelik. Az apostolikusoknak nincs magántulajdonuk, és nem fogadják be azokat, akiknek van valamijük e világban. Kerdón hívei azt állítják, hogy két ellentétes princípium van. A markionisták azt tartják, hogy mintegy a teremtés és a jóság két princípiumaként - más a Jóisten és más a törvény Istene. Az artotüriták kenyérrel és sajttal áldoznak mondván: az első emberek idejében az áldozatot a föld gyümölcseiből és a juhok termékeiből mutatták be. Az aquariánusok az oltáriszentség kelyhében csak vízzel áldoznak. Szevérosz követői nem isznak bort, az Ószövetséget és a feltámadást elvetik. Tátiánosz hívei irtóznak a hústól, ezért enkratitáknak is nevezik őket. Az alogusok nem hiszik, hogy az Ige és Isten azonos, innen a nevük: Ige nélküliek; János jelenéseinek könyvét és evangéliumát elvetik. A kataphrügek azt állítják, hogy a Szentlélek nem az apostolokra szállt, hanem bennük jött el. A katharok a bűnbánóktól megtagadják a bűnbocsánatot saját érdemeikkel hetvenkedve. Az özvegyeket pedig, ha újra férjhez mennek, mint házasságtörőket elítélik.

A paulianisták azt mondják, hogy Krisztus nem örökkévaló, hanem Máriától megszületve kezdett létezni. Hermogenész követői az elemekben hisznek. A manicheusok két szubsztanciát és természetet vezetnek be, tudniillik, mint a fentiekben hallottad, egy jót és egy rosszat, és azt állítják, hogy a lelkek Istenből mint valami forrásból áradnak ki. Az Ószövetséget elvetik, az Újat részben elfogadják. Az antropomorphisták azon erősködnek, hogy Istennek emberi szervei vannak, holott testtelennek kell tartanunk, s megfeledkeznek Krisztus szaváról, aki ezt mondja: Isten lélek. Hérakleón hívei csak azokat fogadják be, akik nem házasodnak, és azt vallják, hogy a mennyek országa nem fogadja be a kisdedeket. A novatiánusok a már megkeresztelteket újra keresztelik ahogy ez többnyire nálunk is megesik, és az újra megtérő hitehagyottak befogadását megtagadják. Órigenész követői azt mondják, hogy a Fiú nem láthatja eredeti mivoltában az Atyát, sem a Szentlélek a Fiút; továbbá hogy a világ kezdetén a lelkek bűnbe estek, és bűneik különbözőségének megfelelően a mennyektől egészen a földig különböző testeket kaptak mintegy börtönként, és evégből teremtetett a világ. Noétosz hívei azt mondják, hogy Krisztus azonos az Atyával és a Szentlélekkel, s magát a Szentháromságot funkciók neveiként, nem pedig személyekként értelmezik; ezért patripasszionistáknak is hívják őket, mert azt állítják, hogy az Atya szenvedett kínhalált. A szabelliánusok azt bizonygatják, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy személy. Az ariánusok nem értvén meg, hogy a Fiú Istennel együtt öröktől fogva való, azt állítják, hogy a Szentháromságban különböző szubsztanciák vannak, ellentétben azzal, amit Isten felséges Egyszülöttje mond: Én és az Atya egyek va-gyunk. A makedóniánusok nem ismerik el, hogy a Szentlélek isten. Szerfölött fáradságos az efféle eretnekségek ostobaságait röviden felsorakoztatni, és igen veszélyes a hitben nem eléggé szilárd olvasóknak felsorolni. Ezt is csak azért mondtuk el róluk, mert ezzel igazoltuk, hogy a mi legszentebb egyháztanítóink az Ige felettébb kegyes magasztalását illetően éppoly teljes egyetértéssel egyesültek Krisztus egyházában, mint azok, akik az izzó, tüzes kemencébe vetve - mint a Szentírás elismerően mondja - egybehangzóan kiáltották szólván: Áldjátok, Úr minden teremtményei, az Urat, dicsőítsétek és fennen magasztaljátok Őt mindörökké.

Az eretnekek viszont elhajlásukban is szerfelett különbözőek, mint ez Krisztus segítsével Napnál világosabban igazolódott. Szent az a kemence, amelyben ekkora kellemetességek fényeskedtek. Begyújtották, de kizárólag csak a méltatlanokat égette meg. Ez a kemence tehát az igazhitűeket megkínozza, a szakadárokat viszont elemészti. Ez a kemence nem tiszteli Nabukodo-nozort, Babilónia királyát, sem az általa emelt arany bál-ványt, sem a király káldeus szolgáit, akik a kemencét begyújtották; ellenben elemészti mindazokat, akik az örök tüzet érdemlik. Ez a kemence tehát megszabadít a kemencé-től. Hogyan? Halljad miként. Teljes örömnek tartsátok -mondja az Írás -, testvéreim, ha különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek megpróbáltatása a béketűrést munkálja. Béketűréstek pedig azért legyen tökéletes, hogy ti is tökéletesek legyetek és hibátlanok minden fogyatékosság nélkül. Szent Péter is így szólt: Most egy kissé szomorkodnotok kell a különféle kísértések közepette, hogy hitetek próbája sokkal értékesebb legyen a tűzben próbált aranynál. Az apostolok nyelve pedig így szól: E mostani idők szenvedései nem érnek fel az elkövetkezendő dicsőséggel, amely bennünk fel fog tárulni. Ilyen és ehhez hasonló béketűrésnek bizonyul a szentek kemencéje. Ez ugyanis, mint mondottam, megszabadít a kemencétől. Kérded: melyiktől? Halljad, mit mond az Írás: Menjetek, átkozottak, az örök tűzbe, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Íme, most már tudod, hogy mitől szabadít meg. Többet is szeretnék mondani, de a kánoni óra vár minket, és a hőség állandóan zavar. Minthogy holnap a következőkre akarjuk kiterjeszteni figyelmünket, és képességünkhöz mérten vizsgálódni kívánunk arról, ami elmaradt, ezért szokás szerint a fejezetet zárjuk ezzel: Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké! Ámin.

2025. május 6., kedd

A világ kemencéje...

 


...Manapság sokan, nemcsak a világiak, de az egyháziak közül is, hogy a szajhák tetszését elnyerhessék, e bűnökben leledzenek; Isten kérlelhetetlenül átdöfi őket tőrével, leginkább úgy, hogy dözsölhetnek gyomorpukkadásig és bujálkodásuk büntetéséig. Citera – mondja az Írás - és lant és dob és síp és bor van a ti lakomáitokon. És aztán? Ezért - mondja az Írás - kitágította a pokol gyomrát, és végtelen nagyra tátotta ki száját. Minthogy pedig Isten szolgái nem alkalmazkodtak az ilyenekhez, az izzó tüzű kemencébe vetették őket. Nabukonodozor, Babilónia királya, azaz a nyelvzavar országának királya tette ezt, aki egészen nyilvánvalóan az ördögöt jelenti, amint éjjel és nappal szüntelenül készíti az Isten szolgáinak az izzó tüzű kemencét, vagyis a hús és vér kísértéseit. Az egész világot, amely nem képes a Szentlelket befogadni, kemencének kell nevezni: mindennap begyújtják mindenféle gonosz cselekedetre, és nem szűnik meg dühöngeni Krisztus választottjai ellen. De Isten angyala, aki Anániással és társaival leszállt a kemencébe, nem hagyja el azokat, akiket Isten iránti szeretetük miatt kínoznak.


Szent Gellért püspök vértanú, a magyarok apostola - Deliberatio, Elmélkedés a három ifjú himnuszáról 17.old.

2025. május 5., hétfő

A Krisztusban megpihentekről

 


Nüsszai Szent Gergely - Részlet a “Beszéd az elhunytakról” című írásából


Tehát mivel létezik üdvösséges szomorkodás, mint ezt beszédünk bizonyította, hallgassatok rám, akik könnyen át adjátok magatokat a fájdalom érzésének, mert nem a szomorkodást tiltjuk, csak azt tanácsoljuk nektek, hogy a megvetendő helyett a dicséretest válasszátok. Ne gyászoljatok tehát a világgal, amelynek eredménye a halál, amint az apostol mondja (2Kor 7,10), hanem Isten szerint szomorkodjatok, amelynek vége a lélek üdve. Az elhunytak fölött hullatott fölösleges és hiábavaló könnyek még esetleg az elítélés okává válhatnak azok számára, akik rosszul gazdálkodnak a hasznossal. Mert ha ez esetben ezt a szomorú érzést azért építette bele természetünkbe az, aki mindent bölcsességben alkotott meg, hogy az a természetünket elárasztó rossz tisztító eszköze legyen, valamint útravaló a remélt javak részességéhez, az hiábavalóan és fölöslegesen hullatott könnyeivel tulajdon gazdáját károsítja meg, az evangélium szava szerint rossz intézőként haszontalanul elpazarolva a rábízott vagyont (Lk 16,1). Mert minden, amit jóra használtunk fel, az a mennyei kincstár értékeihez beszámítódik. Nem szeretném tehát, testvéreim, ha nem tudnátok, mik azok, amiket az elhunytakról megtudtunk, és ha ezeken kívül van még más megtudható, ami tanítást a Szent Lélek a tökéletesebbeknek kinyilatkoztat, hogy ne szomorkodjatok, mint azok, akiknek nincsen reményük (1Tessz 4,13). Mert csak a hitetlenek reménye szűkül le erre az életre, ezért tartják gyászosnak a halált, mert nem remélik azt, amit mi, hívők. Mi azonban a halottak közüli feltámadás nagy kezesében hiszünk, minden teremtmény Urában, aki azért halt meg és támadt fel, hogy művével tegye hihetővé a feltámadás tanítását, hogy a javakba vetett reményünk biztos legyen, amely ha megvan, akkor az elhunytak miatti bánkódásnak nincs helye. Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus, aki megvigasztalja az alázatosakat, vigasztalja meg a mi szívünket is, irgalmasságával szilárdítsa meg az Ő szeretetében (1Pt 5,10). Néki legyen di csőség mindörökkön örökké, Ámin.