Bár hazánkban a véres hurka egy elterjedt eledel, nekünk ortodox keresztényként tartózkodni kell ettől és az ehhez hasonló ételektől, mivel állati vérrel készülnek:
"tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a VÉRTŐL, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól." - Apcsel 15:29
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kóser módra kellene leölni az elfogyasztandó állatokat, de azokat ki kell véreztetni és a vért, pedig tilos utána felhasználni az ételek elkészítéséhez!
.jpeg)
Szent Ignác Brianchaninov bölcs szavai azokhoz, akik hisznek abban, hogy még léteznek szent vének, és azokhoz, akik magukat szent vénnek képzelik...
„…A szerzetesi engedelmesség abban a formában és jellemzőkkel, ahogyan a régi szerzetesek gyakorolták egy magasztos lelki misztérium. Elérése és teljes utánzása számunkra lehetetlenné vált. Csak tiszteletteljesen és értelmesen vizsgálhatjuk, és sajátíthatjuk el a lelkiségét. Helyes ítélőképességről és üdvös belátásról teszünk tanúbizonyságot, amikor – az ősi atyák szabályairól és tapasztalatairól, valamint az ő engedelmességükről olvasva, amely egyaránt csodálatra méltó volt a vezetőkben és az alárendeltekben – látjuk, hogy a jelen időben a kereszténység általános hanyatlása tapasztalható, és felismerjük, hogy méltatlanok vagyunk az atyák örökségének teljességében és minden gazdagságában való birtoklására. És Isten nagy misztériuma, nagy áldás számunkra, hogy megadatott nekünk, hogy azokból a morzsákból táplálkozzunk, amelyek az atyák lelki asztaláról hullanak alá. Ezek a morzsák nem a leglaktatóbb eledelek, de megakadályozhatják a lelki halált, bár nem nélkülözve a szükség, az éhség és a sóvárgás érzését...
…Az előző fejezetben morzsákon azt a lelki életet értettük, amelyet a Gondviselés a mi időnk számára tartogatott. Ez a Szentírás és a szent atyák írásai által nyújtott vezetésen alapul az üdvösség munkájában, kiegészülve a korabeli atyáktól és testvérektől kölcsönözhető tanácsokkal és utasításokkal. A maga valóságos értelmében ez az ősi szerzetesek engedelmessége, más formában, jól illeszkedik a mi gyengeségünkhöz, amely elsősorban lelki természetű. Az ókorban a novíciusoknak (kezdő szerzetesek) a Lélekkel teli vezetőik közvetlenül és egyenesen mondták ki Isten akaratát. Napjainkban a törekvőknek és szerzeteseknek maguknak kell keresniük Isten akaratát az Írásokban, és ezáltal gyakori és hosszantartó kétségeknek és tévedéseknek vannak kitéve. Akkoriban a munka természetéből adódóan gyors volt a fejlődés. Most, ismét a munka természetéből fakadóan, lassú. Ilyen az Isten akarata irántunk. Alá kell vetnünk magunkat neki, és hálával tisztelnünk…
…Szent Simeon a Krisztus születése utáni tizedik században élt, kilenc évszázaddal a mi időnk előtt. Már akkor is hallatszott egy igaz ember hangja Krisztus szent Egyházában, aki siratta az igazi, Lélekkel teli vezetők hiányát és a hamis tanítók jelenlétét. Az idők folyamán a szerzetesség kielégítő vezetői egyre fogyatkoztak. Ekkor a szent atyák egyre inkább a Szentírás és az atyai írások vezetését kezdték ajánlani...
…A tanácsadó és a tanuló közötti szerény viszony teljesen más, mint a vén és a novícius közötti, feltétlen engedelmességben, az Úrban való szolgaságban. A tanács vagy a vélemény nem jár a feltétlen követelmény következményével; végre lehet hajtani, vagy nem. A tanácsadót nem terheli felelősség a tanácsáért, ha azt Isten félelmében és alázatossággal adta, nem saját elhatározásából, hanem mert kérték és sürgették, hogy adja. Hasonlóképpen a tanácsot kapót sem kötelezi; szabad akaratára és belátására van bízva, hogy végrehajtja-e a kapott tanácsot vagy sem. Nyilvánvaló, hogy a tanácsadás és a Szentírás követésének módja illik a mi gyenge korunkhoz. Megjegyezzük, hogy az atyák megtiltják, hogy saját elhatározásunkból, anélkül, hogy a felebarátunk kérte volna, tanácsot adjunk neki. A tanács önkéntes adása annak a jele, hogy magunkat lelki ismeretekkel és érdemekkel rendelkezőnek tartjuk, ami a büszkeség és az önámítás egyértelmű jele. Ez nem vonatkozik a felettesekre és elöljárókra, akik kötelesek mindenkor és amikor szükséges, még kérés nélkül is tanítani a rájuk bízott testvéreket.” Amikor azonban más monostorokat látogatnak, Szent Makáriosz alexandriai tanácsa szerint kell eljárniuk, amelyet Nagy Szent Pakhomiosz adott. Pakhomiosz megkérdezte Makárioszt a testvérek tanításáról és megítéléséről. Abba Makáriosz így válaszolt: „Tanítsd és ítéld meg a saját beosztottaidat, de kívülállókat ne ítélj meg.” Minden elöljáró, aki Istennek akar tetszeni, megtartotta és megtartja ezt a szabályt...
Az Aréna, 13. fejezet, a lelki vezetés alatt álló életről
Az emberek mindig panaszkodnak, hogy milyen rossz vezetőink vannak, amikor valójában sokkal rossabbakat érdemelnénk bűneink végett:
„A vezetők közül azokat, akik méltók a tiszteletre, Isten rendeli ki. Akik méltatlanok, azokat a méltatlan néphez engedik hozzá, az ő méltatlanságuk szerint. Hallgass meg egy történetet ez utóbbiakról.
Amikor Phókász, a zsarnok, király lett és vérengzésekbe kezdett a hóhérral, Bonososszal, Konstantinápolyban egy szerzetes, aki szent ember volt és nagy bizalommal bírt Isten előtt, egyszerűen Istenhez folyamodott, mondván: Uram, miért tettél ilyen embert királlyá? És amikor ezt sok napon át ismételte, válasz jött neki Istentől, amely így szólt: mert nem találtam rosszabbat.”
Sínai Szent Anasztáz (+594. ápr. 21.), Kérdések és válaszok, 16 / EPE 13 B, 225
Az ortodox ikonokon gyakran látjuk a "Dicsőség Királya" feliratot Krisztus Urunk felett a Szentkereszten, ellentétben a pápistáktól elterjedt INRI- vel.
Bár az INRI felirat, Názáreti Jézus a zsidók Királya, történelmileg helyes, hiszen Poncius Pilátus helyeztette az a Keresztfára, valószínűleg a zsidók bosszantása végett, de mégis ez a felirat lekicsinylő Krisztus Urunkkal szemben, hiszen Ő nem a zsidók földi Királya volt, hanem, ahogy a Zsoltáros írja a "Dicsőség Királya".
Az ortodox ikonok örök igazságokat és spirituális valóságokat ábrázolnak, (ellentétben a pápistáknál elterjedt reneszánsz és moder festményekkel melyek nem mennyei, hanem földi mivoltukban ábrázolják a szenteket), nem pedig puszta történelmi tényeket.
Az INRI „názáreti Jézus, a zsidók királya” az a politikai küldetés, amelyért keresztre feszítették, és amit a zsidók vártak, vagyis egy evilági megváltó, király, aki naggyá teszi őket itt a földön. De a „Dicsőség Királya” (Ο Βασιλεύς Της Δόξης) a keresztre feszítést nem a szégyen pillanataként, hanem Krisztus dicsőségének, a bűn és a halál feletti győzelmének pillanataként hangsúlyozza.
A TEOZÓFIA, ANTROPOZÓFIA ÉS SZABADKŐMŰVESSÉG ELÍTÉLÉSE AZ 1932-ES ROCOR ZSINATON
A következő, Karlócán 1932 augusztusában tartott zsinat megerősítette a teozófiai eszmék és a szabadkőművesség korábbi elítélését. „Minden hívő gyermekhez” intézett körlevelében a következőket határozta el:
1, A szabadkőművességet, mint a kereszténységgel ellenséges tanítást és szervezetet elítélni…
2, Elítélni minden olyan tanítást és szervezetet is, amely a szabadkőművességgel, teozófiával, antropozófiával kapcsolatos…
3, Utasítani az egyházmegyei püspököket… hogy a papságnak… megadják a szükséges útmutatásokat az említett tanítások elleni küzdelemhez…
4. rész. Az egyház szektássághoz való viszonyulása
4, Kötelezni az Egyház pajait, hogy kérdezzék meg a gyónni érkezőket, tagjai-e ezeknek a szervezeteknek, vagy osztják-e ezeket a tanításokat. Ha kiderül, hogy tagok vagy osztják ezeket a tanításokat, akkor magyarázzák el nekik, hogy az ilyen szervezetekben való részvétel összeegyeztethetetlen egy keresztény – Krisztus Egyháza tagjának – hivatásával. Az ilyen személyeknek vagy határozottan le kell mondaniuk a szabadkőművességről és a kapcsolódó tanításokról, vagy ha ezt nem teszik meg, nem részesülhetnek szentáldozásban, és ha továbbra is megátalkodottságot mutatnak, ki kell őket közösíteni a Szent Egyházból.” 708.
2.3. AZ OKKULTIZMUS, TEOZÓFIA ÉS SPIRITIZMUS ELÍTÉLÉSE AZ 1938-AS II. ÖSSZEGYHÁZI ZSINATON
Hat évvel később, 1938-ban a Karlócán augusztus 1/14-től augusztus 11/24-ig tartó II. Összegyházi Zsinat ismét foglalkozott az okkultizmus és a szabadkőművesség kérdésével, és Üzenetet intézett a „szórványban élő orosz nyájhoz”, amelyben ismét megállapította, hogy „sokan… miközben a Szent Egyház kebelében maradnak, a kereszténységgel ellentétes különféle tanításokhoz fordulnak, rabul ejtve őket a teozófia, a kabbalisztikus tudományok és a spiritizmus, halottak idézésével foglalkoznak, vagy tanítják annak reinkarnációját, talán nem is sejtve, hogy ezzel a kereszténység ellenségeivé válnak és kiesnek az Egyházból.”
Mindezek a tanítások ellentmondanak a kereszténység alapdogmáinak, és azért is különösen veszélyesek, mert akik a hatásuk alá kerülnek, nem veszik észre a bennük rejlő mérget. Ezért határozottan ellen kell állnunk minden olyan kísértésnek és csábításnak, amely a hazugság és istentelenség vetőitől ered. Az ortodoxia minden ellensége most fegyvert fogott, azt képzelve, hogy az ortodox orosz cárság bukásával kedvező idő érkezett számukra az előretörésre. Különböző szektás közösségek, amelyek Krisztus neve mögé bújnak, de valójában Krisztus tanítását eltorzítják, fokozták tevékenységüket. Mindegyikük azt állítja magáról, hogy egyedüli letéteményese Krisztus igazi evangéliumának, és elutasítja a Szent Egyházat annak istenadta hierarchiájával és a kiszolgáltatott Szentségeivel együtt. Isten Igéje megjövendölte ezeket a divatos tanításokat, jelezve, hogy eljön az idő, amikor az egészséges tant nem tűrik majd, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják fülüket, a mesékre pedig odafigyelnek (2Tim 4,3-4).
Nem kevésbé tevékenyek a szabadkőműves szervezetek sem, amelyek gyakran az erény iránti buzgalmat színlelnek, de azt nem Krisztus nevében igyekeznek gyakorolni. A keresztény erkölcs egyes tételeit kölcsönözve csalogatják az Egyház gyermekeit a szabadkőműves hálózatokba, hiábavaló kísérletet téve egy Krisztus nélküli kereszténység létrehozására. Sokan, akik csatlakoztak a szabadkőműves páholyokhoz, csupán azok a jó eszmék vonzották őket, amelyeket a szabadkőművesség fitogtat, miközben az gondosan igyekszik eltitkolni a be nem avatottak elől azokat a titkait, amelyek szerint az a kereszténység legrosszabb ellensége, amelynek megsemmisítésére minden erőfeszítését irányítja. Ezért mindazok, akik bármilyen rangon a szabadkőműves páholyok szolgálatába állnak, tudatos vagy tudattalan ügynökei a kereszténység ellen, és mint Krisztus ellenségei, kiutasítandók az Egyházból.” 709.
Forrás: Роман Михайлович Конь, Введение в сектоведение 305-307. Old