Kaukázusi Szent Ignác - Az üdvösséghez szükséges tevékenységek

 

 Az üdvösséget örökölni vágyó kereszténynek a következő cselekedeteket kell végrehajtania:

 1. Higgyünk úgy Istenben, ahogyan Isten megparancsolta, hogy higgyünk Őbenne, vagyis fogadjuk el az Istenről szóló tanítást, amelyet maga Isten nyilatkoztatott ki. El kell fogadnunk a kereszténységet, amelyet teljes tisztaságában és teljességében, csak az ortodox egyház őrzött meg...

 2. Aki elkezdett hinni, annak meg kell bánnia korábbi szándékos, bűnös életét, és határozottan el kell döntenie, hogy Istennek tetsző életet fog folytatni. „mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek” (1Pét 1,14-15)

 3. Miután hiszünk Istenben, elutasítva a bűnös életet az Istennel való közösségért, az első keresztény szentségben – a szent keresztségben – lépünk be ebbe a közösségbe.  A keresztség az isteni életbe való születés.  Lehetetlen természetes életet kezdeni anélkül, hogy természetes úton ne születnénk meg;  hasonlóképpen lehetetlen elkezdeni az Istennel való közösséget - ez az egyetlen igaz életünk és a mi üdvösségünk - anélkül, hogy a szent keresztségben ne lépnénk be a kereszténységbe.

 4. Az Isten gyermekeként való megmaradás - gyermekség, mely a szent keresztség ajándékaka – az evangélium parancsolatai szerint megélt élettel valósul meg.  A gyermeki hovatartozás elvesztése az evangéliumi parancsolatok szerinti élettől való eltérés eredménye.

 5. Az Isten-Ember, aki a keresztség által üdvösségre szült minket, egy másik nagy, kimondhatatlan szentséggel – a Szent Eucharisztiával – bensőséges egységbe vezet Önmagával.  Az Eucharisztia által egyesülünk, testünk és vérünk összefonódik az Istenember Testével és Vérével.  "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, mondom nektek:  ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek” (János 6:56, 54, 53).  Az Isten-ember ezen a szentségen keresztül teljesen elválasztott minket a régi Ádámhoz fűződő kapcsolatunktól, és a legbensőségesebb kapcsolatba vezetett, az Önmagával való egyesülésbe...

 6. Hogy erőt adjon gyengeségünkben, hogy begyógyítsa a szent keresztség után kapott bűn sebeit, hogy fenntartsa azt a szentséget, amellyel a keresztségben megpecsételtettünk, Isten nekünk ajándékozta a gyónás szentségét. Ezzel a szentséggel megújul és helyreáll a szent keresztség által kapott állapot.

Kaukázusi Szent Ignác - Az intelektualizálásról

 Szomorú látvány, amikor a Keleti Egyház fia saját Egyháza tanításának határain kívül, az isteni tanítással ellentétben a keresztény hitről intellektualizál. Önakarattal, tudatlansággal és istenkáromlással intellektualizál. Nem az Egyház, a kereszténység elutasítása egy ilyen gondolkodásmód?

Kaukázusi Szent Ignác - üdvözülés és keresztény tökéletesség

 

Milyen jelentéktelennek tűnnek a Hit tettei a világ számára a világ hangos és festői tetteihez képest! Milyen jó cselekedet a személyes bűnösség beismerése, amiért Isten irgalma kiáradt a vámszedőre? (lásd Lukács 18:10-14). Milyen jó cselekedet az alázat, amely által a legrosszabb bűnösök kiengesztelődnek Istennel, és örök áldást kapnak? Milyen jó cselekedet Krisztus megvallása, egy kevés, egyszerű szóval kifejezett megvallás? És ki által? Egy elítélt tolvaj által! Ez a néhány, egyszerű szó vezette a tolvajt a Paradicsomba, elérte azt, amit az emberiség legragyogóbb erényei soha nem tudtak és nem is fognak megtenni.

A Legszentebb Istenszülő Paramythia „vigasztalás” ikonja

 

Az ikon ünnepe január 21. / február 3.

 Az Istenszülő „vigasztalás” nevű ikonja a Vatopedi monostorban, az Angyali üdvözlet templomában található, az Athosz hegyen. Vatopedinek nevezték el a monostort, mert e monostor közelében Arcadius, Nagy Theodosius császár fia egy hajóról a tengerbe zuhant, és az Istenszülő csodálatos közbenjárására épségben, sértetlenül a partra jutott. Egy bokor mellett aludva találtak rá, nem messze a monostortól. Ebből az eseményből származik a „Vatopedi” („vatos pagion”, „a gyermek bokor”) elnevezés. Nagy Theodosius szent császár (január 17.), hálából fia csodálatos szabadulásáért, feldíszítette és nagylelkűen megadományozta a Vatopedi monostort.

 A Vatopedi ikonon az Istenszülő arca a jobb válla felé néz. Ennek az az oka, hogy 807. január 21-én a monostor igumenje felé fordította arcát, aki a szent ikon közelében állt, és éppen át akarta adni a monostor kulcsait a portásnak. Hang hallatszott az ikontól, és figyelmeztette, hogy ne nyissa ki a monostor kapuját, mert a kalózok ki akarják rabolni azt. Ekkor a Szent Gyermek Kritikus Anyja ajkára tette kezét, és így szólt: „Ne vigyázz erre a bűnös nyájra, anyám, hanem engedd, hogy a kalózok kard élre hányják őket!” A Szent Szűz megfogta Fia kezét, és ismét így szólt: "Ne nyisd ki ma a kapukat, hanem menj a falakhoz, és űzd el a kalózokat." Az igumen elővigyázatossági intézkedéseket foganatosított, és a monostort megmentették.

 Ennek a csodálatos eseménynek az emlékére öröklámpás ég a csodatevő ikon előtt és minden nap egy könyörgő kánont énekelbek az ikon tiszteletére, pénteken pedig az isteni liturgiát szolgálják. Az Athos-hegyen ennek az ikonnak a neve „Paramythia”, „vigasztalás”.

 Tropár – 1. hang

Tiszteletreméltó ikonodat, ó, Istenszülő, / isteni vigasztalásul és megingathatatlan védőfalul kaptuk, / melyből misztikusan vigaszt és erőt adsz nekünk, akik / lelkünkből hittel kiáltunk hozzád, vigasztaló Királynénk: / „Dicsőség csodáidnak, Legszentebb Asszonyunk! / Dicsőség a segítségednek! / Dicsőség a mi vigasztalónknak, ó, szeplőtelen Szűz!

 Konták – 8. hang

Hatalmas oltalmadban menedéket keresve, / ó vigasztaló örökszűz Istenszülő, minden bajtól megszabadulunk. / Most, mint az együttérzés kimeríthetetlen forrása, vigasztalj minket bajainkban, miközben hozzád kiáltunk: / „Örvebdezz, mindenkinek segítsége!”

Kaukázusi Szent Ignác - Üdvösség és keresztény tökéletesség

 

Az evangélium két áldott állapotról beszél: az üdvösség állapotáról és a keresztény tökéletesség állapotáról.  Egy bizonyos gazdag és előkelő zsidó fiatal az Istenember lába elé borult, és kérte, mondja meg neki, mit tegyen, hogy örök életet, üdvösséget nyerjen.  Egy zsidónak, vagyis annak, aki helyesen hitt Istenben, az Úr így válaszolt: „Ha be akarsz lépni az életbe, tartsd meg a parancsolatokat” (Mt 19,17).  Amikor a fiatal megkérdezte, melyek ezek a parancsolatok, az Úr egy bizonyos parancsot mutatott be, amely meghatározta, hogy a hívek Istennek tetsző módon hogyan viszonyulnak embertársaikhoz, anélkül, hogy közvetlenül utalt volna arra, hogy szeressék Istent, mert ez a parancs ismert lett volna bármely zsidónak és – legalábbis külsőleg – valamennyien gyakorolták.  A zsidó erkölcsi és vallási betegsége Krisztus eljövetelére megváltozott.

 Ez a betegség külső formájában megváltozott, lényegében ugyanaz maradt, mint korábban – az Istentől való elszakadásra való törekvés.  A zsidók sohasem fejezték ki azt a bálványimádás iránti ellenállhatatlan hajlamot, amely évezredeken keresztül annyira megsínylette az emberiség szellemi és polgári jólétét, noha állandóan kísértette őket, kezdve az Egyiptomból való kivonulástól a babiloni fogságig.  Sátánnak soha nem sikerült rávennie őket, hogy bálványimádattal imádják őt.  Újabb csapdát készített nekik, egy másik végzetes szakadékot, amely hatékonyabb, összehasonlíthatatlanul mélyebb és sötétebb, mint a bálványimádás.

 Sátán megelégedett azzal, hogy a zsidókat az Egy Igaz Isten szolgáiként hagyja, de csak felületesen.  Ráadásul a törvény rituáléinak és a vének törvényértelmezéseinek intenzív, helytelen tiszteletére csábította őket, miközben sikerült ellopnia tőlük Isten parancsolatai iránti tiszteletüket.  Elvezette őket Isten törvénye betűinek legapróbb és legfinomabb tanulmányozásába, ugyanakkor ellopta tőlük Isten törvényének az életben való  tanulmányozását.  A Törvény betűjének ezt a kiaknázását arra használta, hogy a legrosszabb gőgbe, a legborzasztóbb arroganciába vezesse őket.  Ők, akik Isten gyermekeinek nevezték magukat és mások előtt mutatkoztak be, valójában Isten ellenségei és az ördög gyermekei voltak (lásd János 8:44).  Az Istenhez való hűség színlelve elutasították Istent.  Az Istennel való közösség megőrzésének ürügyén elutasították az Istennel való közösséget.  Megfertőzte őket az Isten iránti sátáni gyűlölet, és ezt a gyűlöletet a bűnök legrosszabbikával is megerősítették, Isten gyilkossággal.

 Mindez azért történt, mert elhagyták az Istennek tetsző életet!  Ez mind azért történt, mert felhagytak embertársaikkal való azon kapcsolatukkal, amit Isten parancsolt, és ami mindig az Istennel való közösség halálához vezet, mely csak egy felületes valóságként marad fenn.