Az ökumenizmus nem ortodoxia!

I. Bartolomaiosz, Konstantinápoly egyetemes pátriárkája (helyesebben hereziárka) egy budapesti összejövetelen kijelentette, hogy imádkozik azért a napért, amikor az ortodox és a katolikus keresztények újra teljes közösségben lehetnek.... Az egyetemes pátriárka a Keleti Egyházak Jogi Társaságának 27. Nemzetközi Kongresszusán beszélt Budapesten. Kiemelte a Kelet és Nyugat közötti teológiai párbeszéd elmélyítésének szükségességét is, ami elengedhetetlen a mélyebb közösség eléréséhez.

Lássuk mit mondott például Efezusi Szent Márk a pápistákkal való közösségről:

"Nemcsak szakadárok, hanem eretnekek is… Ezért nem lehet egységünk, amíg ők el nem távolítják a hozzátoldást a hitvallásukból, és meg nem vallják a hitvallást, ahogyan mi tesszük.”

Persze azóta már sokkal több dolog van, ami elválasztja a pápistákat az igaz Egyháztól, mint a filioque vagy a pápai felsőbbrendűség hírdetése... Ők már olyan messzire sodródtak az igaz kereszténységtől, hogy az egyetlen módja a velük való eucharisztikus közösségnek az az, ha megkereszteljük őket, így befogadván őket Jézus Krisztus Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Egyházába!

Buzdítás a Szent Keresztségre

 

NAGY SZENT BAZIL: BUZDÍTÁS A SZENT KERESZTSÉGRE

1. Amikor a bölcs Salamon meghatározta életünk minden cselekedetének idejét, s minden eseménynek, ami csak történik, értelmét, így szólt: „Mindennek megvan az órája, s minden tettnek a maga ideje: van ideje a szülésnek, s van ideje a halálnak" (Préd 3,1-2). Én azonban most, mikor az üdvösség szózatával fordulok hozzátok, ezt mondanám: „Van ideje a halálnak, s ideje a születésnek". Mi az értelme ennek a változtatásnak? Az, hogy amikor ő a keletkezés és az elmúlás körülményeivel foglalkozott, a testi természet szempontjából a halál elé sorolta a születést (hiszen sohasem halhat meg az, aki előbb meg nem született); jómagam viszont a szellemi újjászületés tárgyának kifejtésére készülődöm, s így a halált az élet elé helyezem. Számunkra ugyanis a lelki újjászületés épp a testi halál következménye, ahogy az Úr is mondotta: „Én pusztítok és alkotok életet" (MTörv 32,39).

Meg kell halnunk tehát ahhoz, hogy életre keljünk. El kell pusztítanunk a testies gondolkodásmódot, mely képtelen önmagát alávetni Isten törvényének (Róm 8,7): így lehet majd erős bennünk a szellem érzülete, melynek eredményeként élet és béke bontakozik ki. El kell temetkeznünk Krisztussal, ki érettünk meghalt, hogy föltámadhassunk ővele, aki nekünk is megszerezte a feltámadást.

Különböző idő felel meg minden egyes tevékenységnek: van saját ideje az álomnak, az ébrenlétnek, a háborúnak és a békének. A keresztségre kijelölt idő viszont maga a teljes emberi élet. Miként életképtelen az olyan test, mely nem lélegzik: ugyanígy képtelen fennmaradni az olyan lélek, mely nem ismeri Teremtőjét. Isten föl nem ismerése a Lélek számára maga a halál. Aki nem keresztelkedett meg, nem világosodhat meg (1). Fény híján a szem sem látja környezetét, a lélek sem szemlélheti Istent.

Kezdetben volt az Ige...

Nagy Szent Bazil arról, hogy miért hívta Igének Krisztus Urunkat, Teológus Szent János az ő Evangéliumában. 

... így tehát amikor azt hallod, hogy Ige, óvakodj attól, hogy értelmi gyengeséged miatt földhözragadt és alantas gondolatokra ragadtasd magad! Hanem kutasd a szó értelmét! Miért Ige? Hogy megmutassa, hogy az értelemből származott. Miért Ige? Mert szenvedély nélkül született (11). Miért Ige? Mert a szülő képe, aki a teljes szülőt megmutatja önmagában, semmit sem vesz el belőle, és önmagában tökéletesen létezik, amint a mi igénk is teljes gondolatunknak képét nyújtja. Amit ugyanis szívünkben kieszeltünk, azokat a szó által fejeztük ki, és a kimondott dolog a szívben levő gondolat képmása. Hiszen a szív bőségéből jön a szó. Szívünk olyan, mint valami forrás, a kimondott szó (12) pedig olyan, mint ebből a forrásból kicsorduló patak. Amekkora tehát az, ami kicsordul, akkora az, ami először felszínre kerül, és amilyen az elrejtett, olyan a napvilágra került is. Igét mondott tehát, hogy megmutassa neked az Atya szenvedélymentes nemzését, elmondja neked mint isteni dolgot a Fiú tökéletes létezését, és ezek által kifejtse a Fiúnak az Atyához való időtlen kapcsolódását (13). Hiszen a mi igénk a szellem szüleménye, mely szenvedély nélkül született, ugyanis se nem vágják el, se nem oszlik meg, se nem folyik, hanem miközben a szellem teljes marad saját létének állagában, teljesként és tökéletesként hozza létre az igét, és amikor kijön az ige, az őt szülő szellemnek egész erejét tartalmazza (14). Amennyi istenfélő tehát, annyit meríts az ige jelentéséből az Egyszülött teológiájához, és ha ezt látszólag értelmetlennek és abszurdnak találnád, kerüld el és ne törődj semmiféle kitalálással! „Kezdetben volt az Ige." Ha pedig azt mondta volna: „Kezdetben volt a Fiú", a Fiú névvel együtt a szenvedéllyel kapcsolatos gondolat is eszedbe jutott volna. Mivel ugyanis nálunk a nemzők időben nemzenek és szenvedéllyel nemzenek, ezért mondott inkább Igét, és így előre helyreigazította a méltatlan feltételezéseket, hogy sértetlenül őrizze meg lelkedet. 

Krisztus katonáiról

ASZKETIKUS VÁZLAT - Nagy Szent Bazil

1. Bizony kiválóak a királyok alattvalóik számára adott rendelkezései, de még nagyobbak és fenségesebbek a katonáknak adott parancsok (1). Ha tehát a harcosokra vonatkozó rendeletekről van szó, figyeljen erre az, aki magas méltóságra vágyik, aki mindenben Krisztus mellett akar állni, amikor ezt a nagy igét hallja: „Ha valaki engem szolgál, kövessen engem. És ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is" (Jn 12,26). Hol van Krisztus király? Nyilván a mennyben. Ezért, harcos, futásodat el kell végezned. Feledkezz meg minden földi pihenésről. Egyetlen katona sem épít házat, nem foglalkozik földszerzéssel, nem vegyül el a pénzszerző kereskedők közé. „Aki harcol, azért nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, hogy kivívja vezére elismerését" (2Tim 2,4). A katonának kincstári eledele van, nem magának kell az eleséget megszereznie, sem arról gondoskodnia. A király parancsára mindenütt nyitva áll előtte az alattvalók háza. Nem kell házkörüli munkákkal törődnie, a harctéren van a sátra, szükség szerint van élelme, itala a víz, s annyit alszik, amennyit a természet megkíván. Sokat menetel és virraszt, hideggel és meleggel szemben edzett, harcol az ellenséggel, mindig veszélyben van, sokszor a halál is meglepheti, de a halál dicsőséges, a jutalom pedig királyi. Élete a háborúban fáradságos, a békében ragyogó. Nemes ajándék a koszorú annak (2), aki helyesen fáradozva szépen élt, valamint az, hogy a király barátjának nevezi, mellette áll, jobbját nyújtja, megtiszteli a királyi kéz, az alattvalóknak elöljárója ő, közbenjárhat (3) civil barátaiért, akikért akar.

2. Nos, Krisztus katonája, ezekről a kicsiny emberi dolgokról példát véve szítsd fel az örök javak utáni vágyat. Mint hajléktalan, hontalan, vagyontalan ember előtt álljon előtted az élet. Légy szabad minden világi gondtól, ne kössön le az asszony kívánása, sem a gyermek gondja. Az isteni seregben ilyen nem lehet. „Mert harcunk fegyverei nem testiek, hanem isteni erejűek" (2Kor 10,4). Ne győzzön le a testi természet, ne is fojtson el akaratod ellenére, ne tegyen szabad helyett fogollyá. Ne arra törekedj, hogy a földön hagyj hátra, hanem a mennybe vezess fel gyermekeket, ne arra, hogy testileg köss magadhoz asszonyokat, hanem arra, hogy a lelkieket elérjed, irányítsd lelkedet és lelki gyermekeket nemzz! Utánozd a mennyei Vőlegényt, semmisítsd meg a láthatatlan ellenség támadásait, harcolj a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, először saját lelkedből űzd ki őket, hogy benned ne legyen részük, majd azokéból, akik hozzád menekednek és eléd, mint élharcos elé járulnak, hogy szavaiddal megmentőjük légy. Semmisítsd meg a Krisztus hite ellen támadó okoskodásokat, harcolj az istenfélelem gondolataival az istentelen és elvetemült gondolkodás ellen. „Leromboljuk az érveléseket - mondja az apostol- és minden önhittséget, mely Isten ismerete ellen lázad" (2Kor 10,5). A nagy Király kezében legyen a legnagyobb bizalmad, aki megrémíti és megfutamítja az ellenséget, ahol csak megjelenik, ha pedig azt akarja, hogy a veszélyek által is derék légy és csapatait az ellenség ellen vezessed, akkor felfegyverkezve semmi körülmény között se törj meg, legyen rendíthetetlen lelked a veszélyben, készségesen menj szárazföldről szárazföldre, tengerről tengerre. „Amikor ugyanis üldöznek titeket, mondja, meneküljetek városról városra" (Mt 10,23). És ha törvényszék elé idéznek és a hatóság elé kell állni, és a tömeg felzúdulását kell elviselnetek, látnotok kell a hóhér félelmetes ábrázatát, durva hangot hallgatni, szörnyű kínzásokat látni, megízlelni a kínvallatást, s küzdeni kell egészen a halálig, ne válj mindezek miatt hitetlenné, hanem legyen szemed előtt Krisztus, aki mindezeknek ki volt szolgáltatva teérted, tudjad, hogy Krisztusért kell elszenvedni mindezt, s ezekben győznöd kell. Győzelmes királyt követsz ugyanis, aki meg akarja osztani győzelmét veled. Mégha meghalsz, akkor sem vagy legyőzött, hanem éppen akkor éred el a legteljesebb győzelmet, mint aki mindvégig rendíthetetlenül megőrizted az igazságot és változtathatatlanul megtartottad.

3. És a halálból az örök életbe fogsz jutni, az emberek által való megvetésből az Isten előtti dicsőségbe, a világban elszenvedett kínokból és gyötrelmekből az angyalokkal való örök nyugodalomra. A föld nem fogadott be polgárának, de befogad majd az ég, a világ üldözött, de angyalok hordoznak majd, hogy Krisztus mellé állítsanak, és barátjuknak neveznek majd, s a legméltóbb dicséretet fogod hallani: Örvendj, jó és hű szolga, nemes harcos, az Úr utánzója, a Király követője! Saját adományaimmal foglak megjutalmazni, meghallgatom szavadat, amint te is meghallgattad az enyéimet. Ha az üdvösséget kéred fáradozó testvéreid számára, hittársaid és a szent szeretet beavatottjai számára is elnyered a javakban való részesedést a királytól, te meg örökké örvendezhetsz a mennyei karban, koszorúval jársz az angyalok között, a király alatt uralkodsz a teremtményeken, s mindörökké együtt élsz legboldogabb kórusával. Ha pedig úgy akarja, hogy küzdelmeid után még a világban maradj, hogy sok és sokféle csatát harcolj végig, hogy sokakat megments a láthatatlan és látható ellenségtől, akkor még a földön is nagy lesz dicsőséged, megbecsülnek barátaid, jó elöljárónak, segítőnek és küldöttnek találnak. Eltartanak majd, mint jó katonát, tisztelnek, mint a legvitézebb nemest, üdvözölnek és szeretettel fogadnak be, mint Isten küldöttét, ahogyan Pál mondja, mint Krisztus Jézust (Gal 4,14). Ilyenek és ehhez hasonlóak az isteni hadviselés példái. Ez a beszéd azonban nemcsak a férfiakra vonatkozik. A női nem is harcol ugyanis Krisztusmellett, a lelki bátorság következtében a sereghez számít, s nem becsülhető le a testi gyengeség miatt, hiszen sok nő tűnt ki a férfiakénál nem kisebb bátorságával. Még olyanok is vannak, akik jobban kitűnnek a férfiaknál (4). Közülük valók azok, akik a szüzek karát alkotják. Közülük valók azok, akik megküzdöttek a hitért és a vértanúság győzelmével fényeskednek. Az Urat magát is, amikor közöttünk volt, nemcsak férfiak követték, hanem asszonyok is, s a kettő által lett teljes a Megváltó szolgálata. Minthogy nagy és dicső dolgok vár-nak a krisztusi seregre, sóvárogjanak utána a családapák és családanyák is. Nyerjék meg neki gyermekeiket, örvendezve az örökkévaló reménynek, melynek gyermekeik is részesei lesznek, azt kívánva, hogy Krisztus előtt jó követeik és elöljáróik legyenek. Ne legyünk szűkkeblűek gyermekeinkkel szemben, ne féltsük őket a küzdelmektől, hanem örüljünk azoknak, mert meg fognak dicsőülni. Ajánljuk fel őket az Úrnak, mert ő mondotta, hogy legyünk részesei a gyermekek dicsőségének, hozzávezetve őket, és álljunk melléjük magunk is. Akik pedig ily buzgón törekednek és küzdenek, méltán érvényesek rájuk a zsoltáros szavai: „Áldjon meg titeket az Úr, aki az eget és a földet teremtette" (Zsolt 113,15); és Mózessel imádkozik értük: „Áldd meg Uram ezek munkáit, törd össze ellenfeleiknek derekát" (MTörv 33,11). Legyetek tehát nemesen bátrak, derekasan végezzétek futástokat az örök koszorúkért, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban, akinek dicsőség mindörökké. Amin. 

Áthoszi Paisziosz valódi arca

 

PAISZIOSZ AZ ATHONITA VÉN ÉS BARTHOLOMEOSZ PÁTRIÁRKA

ISTENSZERETŐ PETRAI PÜSPÖK, DÁVID ÁLTAL

("AZ ÚJNAPTÁR TRADICIONALISTÁI című munkámból... ")

 

Ezen a ponton nem feledkezhetünk meg egy kortárs athonita (Athosz hegyi szerzetes) alakról, aki már nincs az élők sorában, és akit sokan a szentek között tartanak számon. Ez az alak nem más, mint Paisziosz atya, az athonita. Paisziosz atyát általános elismerés mellett erényes szerzetesnek tartották, aki bölcs és meglátó tanácsokat adott. Athénagorasz pátriárkasága idején a következőket írta Haralambosz Vaszilopulosz atyának a pátriárka pápával szembeni, akkor példanélküli nyitásairól: "Írásaim nem mások, mint mély fájdalmam atyánk, Mr. Athénagorasz irányvonala és sajnos világi szeretete miatt. Úgy tűnik, szeretett egy másik modern asszonyt, akit Pápai” Egyháznak” hívnak, mert ortodox Anyánk nem gyakorol rá hatást, mivel ő nagyon szerény... Míg először nekünk, gyermekeinek és Egyházunknak kellett volna szeretetet mutatnia, ő sajnos nagyon messzire küldte szeretetét. Ennek eredménye az lett, hogy nyugalmat adott minden világi gyermeknek, akik szeretik a világot és ezt a világi szeretetet, de megbotránkoztatott mindannyiunkat, az ortodoxia kicsinyeit és nagyjait, akikben megvan az Isten félelme.

"Szomorúságommal, az általam ismert ökumenisták között sem morzsát, sem héjat nem láttam. Tudják azonban, hogyan beszéljenek a szeretetről és az egységről, miközben ők maguk nincsenek egyesülve Istennel, mert nem szerették Őt... Azt is jól tudjuk, hogy Ortodox Egyházunknak semmiféle hiányossága nincs. (Megjegyzés: Ezt azért mondja, mert a pápa úgy véli, hogy csak akkor leszünk teljesek ortodoxként és hagyjuk abba a hiányosságot, ha elismerjük elsőbbségét. És Paisziosz atya folytatja:) Az egyetlen hiányosság, ami mutatkozik, az a komoly Főpapok és Pásztorok hiánya, akik atyai elvekkel rendelkeznek"[41]. Ezeket írta Paisziosz atya akkor Athénagoraszról, felismerve már akkor is, hogy az új naptár terében nincsenek komoly Főpapok és Pásztorok atyai elvekkel.

Mi volt azonban a véleménye a jelenlegi ökumenikus pátriárkáról, Bartholomeoszról, akit sokan sokkal rosszabbnak tartanak Athénagorasznál? Amikor Bartholomeosz pátriárka 1992-ben meglátogatta a Szent Hegyet, Paisziosz atya leborult előtte, fényképezkedett vele, és a következőket nyilatkozta: "Ezekben a nehéz időkben Isten a legjobb pátriárkát adta"[42]. (Megjegyzés: Ezért is jutalmazta meg Bartholomeosz nemrégiben a szentté avatásával).

De ki ez a Paisziosz atya általi "legjobb pátriárka"? Nézzünk meg néhány pontot tanításából. Ő az, aki azt prédikálja, hogy a muszlimok is a paradicsomba jutnak, és a háborús Koránt "Szentként" jellemzi[43]! Ő az, aki azt állítja, hogy más vallások is üdvözítik az embert! Ő az, aki amnesztiát ad Krisztus bűnbánatot nem tartó keresztre feszítőinek, azzal a leírhatatlan istenkáromlással, hogy az istenellenes judaizmus áldott[44]! (Ezért is kitüntetett személy a zsinagógákban). Ő az, aki úgy véli, hogy a leszbikus papnők, valamint az eretnek anglikánok homoszexuális papjai szentségeket szolgáltatnak ki[45]!

Ő az, aki kimerte mondani a legfőbb istentelenséget, hogy elődeink, vagyis Egyházunk Szentatyái "az ősi kígyó szerencsétlen áldozatai" voltak (az ördögé), mert - mint mondja - "örökül hagyták" ránk a "megosztottságot" és a szakadást, mivel azok a végsőkig küzdöttek az eretnekek ellen és nem engedték, hogy pusztítást és romlást terjesszenek az Egyház testében. Bartholomeosz szerint az a tény, hogy a Szent Atyák kiűzték a Pápát és a többi eretneket az Egyházból, megbocsáthatatlan bűn, amiért számot kell adniuk az ítélet napján az Igaz Bíró Isten előtt! (Vajon melyik istenre gondol? Mert ha Krisztusra, akkor nagy és fájdalmas meglepetésben lesz része azon a napon. Fájdalmasabb nem is lehetne!!!) Valóban, példátlan merészséggel kéri Isten kegyelmét az Egyház Atyáiért, "könyörög" Istenhez, hogy könyörüljön lelkükön, és kijelenti, hogy "tartozunk azzal Őelőtte, hogy kijavítsuk azok hibáit"[46].

Ez a Bartholomeosz, Paisziosz atya "legjobb pátriárkája", aki "ki fogja javítani a hibákat" a Szeplőtelen és Feddhetetlen Ortodoxiánk szent bajnokainál, amelyet élete egyetlen céljaként meggyalázni és megmérgezni kíván a szinkretista ökumenizmus és az Antikrisztus panteizmusának fertőjével és mérgével, az isteni Atyákkal ellentétes irányt követve. De hogy ne gondolják, hogy saját ítéleteinket fejezzük ki, halljuk meg, milyen véleménye van Theodórosz Zíszisz atyának a jelenlegi pátriárkáról. Véleménye jelentős súllyal bír, mert többek között Theodórosz atyát Bartholomeosz szentelte pappá. Ezért nincs oka elfogultnak lenni vagy negatív előítélettel viseltetni a pátriárka személyével szemben. Theodórosz atya tehát ezt mondja: "Hasonlóképpen, ezerszer meg kellett volna tagadnunk a pátriárka megemlékezését ma, mert amit Bartholomeosz ma tesz, sokkal rosszabb és sokkal merészebb, mint amit Athénagorasz akkor elkövetett. De ki tudja? Kit tájékoztatnak minderről? És hogyan lehetséges, hogy ma még mindig nincs meg az az érzékenységünk, ami nekik volt? Az athoniták akkor kisebb egyházi nyitások és vétségek miatt hagyták abba Athénagorasz megemlékezését"[47].

Theodórosz atya említést tesz Eleftherúpolisz Ambroszoszáról is, aki bejelentette Athénagorasz megemlékezésének megszakítását, többek között ezt mondva: "A Fanár végzetesen sújtja az Ortodoxiát. Türelmem elfogyott, és most beszüntetem a pátriárka megemlékezését"[48]. Ezek történtek akkor Athénagorasz alatt. De most a sokkal rosszabb Bartholomeosszal nemcsak hogy nem fogy el a főpapok, papság és szerzetesek türelme, hanem "legjobb Pátriárkának" jellemzik olyanok, akik, mint korunk nagy „szentjei” hírében állnak.

Néhányan sietve felvethetik az ellenvetést, hogy amikor Paisziosz atya a vitatott kijelentést tette, Bartholomeosz még nem tette meg mindazt, amit később tett. De mi jót sikerült felfedeznie az athonita aszkétának  Bartholomeoszban, hogy korunk "legjobb Pátriárkájának" nevezze? Olyan jellemzés ez, amely túllép még egy mértékletes és visszafogott pozitív kijelentés határain is. Ha feltételezzük, hogy nem sikerült semmi negatívat látnia, pozitívat sem látott, ami indokolná ezt a túlzó pátriárkai dicséretet.

Ellenkezőleg, Mr. Bartholomaiosz már az első pillanatban letette névjegyét, beiktatása napján kijelentve, hogy következetesen halad elődei által kijelölt vonalon, követve azok nyomdokait, és vallva az ökumenizmus vízióinak megvalósítását. Továbbá, a "legprófétaibb" és "karizmatikus" Paisziosz atya nem láthatta előre az egyházi ügyek jövőbeli alakulását? "Szentként" nem sikerült felfedeznie azokat a fejleményeket és szándékokat, amelyeket a "legjobb Pátriárka" tanúsítani fog?

Minden Szent az eretnekségek félelmetes üldözője és kérlelhetetlen ellensége volt. Szerették az eretnekeket, mint elveszett bárányokat, de gyűlölték az eretnekségeket és a végsőkig üldözték azokat. Sajnos Bartholomeosz nemcsak hogy nem korunk legjobb pátriárkája, hanem kétségtelenül minden idők legrosszabb pátriárkája. Ezt Paisziosz atyának, mint "szentnek" tudnia kellett volna, és nemcsak hogy nem kellett volna megemlékezzen róla, de nem is szabadott volna "közösségben" lennie azokkal, akik megemlékeztek róla.

A naptár kérdésében is Paisziosz atya következetesen tartotta a Szent Hegy összes megemlékező atyjának álláspontját. Azt tanácsolta az ónaptárasoknak, hogy térjenek vissza az új naptárhoz családjuk "jóléte" érdekében (a rokonok iránti szeretetet Krisztus iránti szeretet fölé helyezve), és sikerült javaslatával elérnie, hogy Athénban és Thessalonikában néhány igaz ortodox plébánia egyesüljön az uralkodó "Egyházzal", miközben megtartották a régi naptárt. Többek között ezt mondta: "Jó lenne, ha ez a naptári különbség nem létezne, de ez nem hitkérdés." Arra az ellenvetésre, hogy az új naptárt a pápa készítette, azt válaszolta: "Az új naptárt a pápa készítette, a régit pedig egy pogány", vagyis Julius Caesar"[49].

Paisziosz atya itt bizonyára figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a pogány Julius Caesar naptára szolgált alapul az Első Ökumenikus Zsinat Atyái számára, amelyre az Egyház naptárát alapozták és meghatározták a Húsvét ünneplését. Paisziosz atya számára az Egyházban csak azok az ónaptárasok vannak, akik közösségben vannak a pátriárkákkal és a "hivatalos Egyházakkal"; a többiek szerinte "el lettek vágva" az Úr szőlőtőjétől, bár úgy vélte, hogy a "Zélóták" többsége "tisztelendő, pontos, harcos és Istenért buzgó". Csak, mint mondja, "meggondolatlan, vakbuzgó"[50]. Ha Paisziosz atya itt arra érti, hogy pontosak a Hit kérdéseiben, akkor az igaz ortodoxok nincsenek "elvágva" az Úr szőlőtőjétől, hanem ő maga és azok, akik úgy gondolkodnak, mint ő.

Ami az új tradicionalisták (és a Szent Hegyen megemlékezők) jól ismert "karamelláját" illeti, miszerint az ónaptárasoknak tudás nélküli buzgóságuk van, azt kell válaszolnunk, hogy "amit a róka nem ér el arra, azt mondja, savanyú a szőlő". Nagyon szeretnék, ha nekik is megvolna az igaz ortodoxok tiszta és tüzes buzgósága Istenért és az Ortodoxiáért, de még gondolatban sem tudják megközelíteni. És nemcsak megközelíteni, de meg sem értik; mert ők maguk langyosak és "félkészületlenek" a Hit kérdéseiben.

Amit az Úr mond János evangélista Jelenések könyvében, az ő esetükre vonatkozik: "Ismerem a te cselekedeteidet, hogy sem hideg, sem meleg nem vagy. Bárcsak hideg vagy meleg lennél! Így mivel langyos vagy, és sem meleg, sem hideg, kiköplek téged az én számból"[51]. Krisztus biztosítja a Laodiceai Egyház püspökét, hogy "jól ismerem cselekedeteidet, vagyis sem hideg nem vagy a hitben és buzgóságban, sem meleg és forró. Jobb lenne, ha vagy hideg és teljesen fagyott lennél (mert akkor nagyobb remény lenne arra, hogy valaha megtérsz és a másik végletbe kerülsz, buzgóvá válva) vagy ha meleg és forró lennél tüzes buzgósággal. Így, mivel langyos vagy és sem meleg, sem hideg, kiköplek a számból."

Látjuk tehát, hogy ebben az esetben szélsőségesnek kell lenni. A középső állapot nem jó, mert a Hit kérdéseiben való langyosság undort és hányingert okoz magának az Úrnak is, és Krisztus nem helyesli. Az "Aghioritis" magazinban Paisziosz atyát, mint minden kortárs vént, azzal vádolják, hogy soha nem tanácsoltak a híveknek "semmit, ami megvédené őket az Ökumenikus Pátriárka és holdudvara nem ortodox cselekedeteitől. Soha! A hit kérdéseiben hallgattak, bűnös és kárhoztatandó hallgatást tanúsítva a Szent Atyák szerint"[52]. Mert a hallgatás, amit a hit kérdéseiben tanúsítanak, bűnös és kárhoztatandó, és semmi köze a bárányok hallgatásához, hanem inkább a... farkasokéhoz, mivel a lelkeket közömbösségbe és veszedelembe vezeti. Elaltat és nem ébreszt fel.

És hozzátennénk itt, amit Palamasz Szent Gergely mond, hogy a hitről való hallgatás ateizmus. Mert az ateizmus nemcsak Isten tagadása. Ugyanúgy ateistává válsz, amikor ortodox vagy, de nem harcolsz az ortodox dogmákért. Szent Gergely tehát azokat nevezi ateistáknak, akik azért, hogy ne bosszantsanak néhányakat, hallgatnak bizonyos Istenre vonatkozó tanításokról[53].

Ami pedig Paisziosz atya és más vének híres karizmáit illeti, ezek - az "Aghioritis" szerkesztője szerint - nem képezték az Ortodoxia kritériumát, hanem "a Gonosz játékszerévé váltak, mivel semmi sem egyezik abból, amit mondtak, a patrisztikus, eretnekség-ellenes diskurzussal, és okai lettek annak, hogy oly sok lélek közösségben maradjon az eretnekséggel"[54]. Ez teljesen összhangban van azzal, amint Gergely arkimandrita, a Szent Hegyen lévő Docheiariou Szent Monostor (volt) apátja írja "Formák, amelyeket ismertem, az Egyház porondján gyakorolva" című könyvében Paisziosz atyáról: "Többet segített az erkölcsi tanításban, de dogmatikusan hallgatott kicsinyek és nagyok előtt" (427. o.). Vagyis a hit és az ökumenizmus kérdéseiben inkább félkész volt. És ezt nem egy zélóta mondta, hanem egy megemlékező, a Docheiariou monostor apátja, aki osztotta Paisziosz atya nézeteit.

Befejezésül szeretnék egy kérdést feltenni a kedves olvasóknak. Lehetséges-e, hogy egy Pátriárka, aki nem tisztelte az ortodoxia szent atyáit, és "az ősi kígyó szerencsétlen áldozatainak" nevezte őket, szentté avasson egy kortárs aszkétát, tiszteletből, jámborságból és istenfélelemből? Nem kellene-e megzavarnia benneteket ennek a ténynek, hogy egy ilyen pátriárka ilyen szentté avatással lép fel? Mert bizonyára nem a saját lelke vagy nyája lelkei miatt teszi, amelyeket az ökumenizmus szinkretista pán-eretnekségének adott át, hanem önző okokból, amelyek kimondatlan terveit szolgálják. Oly sok langyos és közömbös honfitársunk, akiknek semmi kapcsolatuk nincs az Egyházzal, soha nem teszik be lábukat, soha nem járnak templomba, és alig ismerik az Egyház nagy szentjeit, mégis ismerik "Szent" Paisioszt és véleményük van egyházi ügyekről. Óriási a propaganda az ő neve körül, minden irányból és minden rendszerbeli térből, ami bizonyítja, hogy szükség van "szentek" létezésére az új naptár terében, hogy legitimálják az uralkodó "egyház" irányát, és amnesztiát adjanak egy ökumenista és szabadkőműves zsinagóga bukásáért, amely "egyháznak" akarja nevezni magát, de régen megszűnt egyház lenni, és neve tartalom nélküli és ortodox gondolkodásmódtól mentes.

---

[41] Nikolausz A. Zunartzoglu, Zarándokok tanúságtételei, Idősebb Paisziosz az Athonita, A' köt., 3. kiad., 508. o.

[42] "Kathimerini" újság [1993.11.27.].

[43] Lásd Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka beszédét a Coca Cola székházában, U.S.A. [2009.10.29.].

[44] Lásd Nea Florina.gr weboldal [2017. febr. 12.]: Joannisz Rizosz, Válasz Szotiriosz Pardalisz atyának [Levél].

[45] Uo.

[46] Részlet Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka beszédéből a Pátriárka Trónünnepén, 1998.11.30-án a pápai delegációhoz, William H. Keeler bíboros vezetésével. A teljes szöveghez lásd az Ökumenikus Patriarchátus "Episkepsis" magazinját (1998-as 563. szám).

[47] Theodórosz Zíszisz, Homília A', mint fent.

[48] Uo.

[49] Ieromonachosz Izsák, Idősebb Paisziosz az Athonita élete, Szent Hegy 2004.

[50] Uo.

[51] Jel. 3,15-16.

[52] Theodóretosz Mavrosz, hieromonachosz, Ortodoxia támadás alatt és a kortárs "Látók" [Cikk], "Aghioritis" magazin, t.10(48) [1994. szept.-okt.], 2. o.

[53] Vö. Szent Gergely Palamasz, Levél a szerzetesek közül a legjámborabbhoz, Dionyszosz úrhoz, E.P.E. t.4, 410. o. és köv. (az ateizmus harmadik típusáról).

[54] Theodóretosz Mavrosz, mint fent, 3. o.