Az Utolsó Ítélet vasárnapja

 

Az Utolsó Ítélet vasárnapja reggeli istentiszteletének kánonja

I. Óda 6. hang. Irmosz: Segítőm és pártfogóm…

Reszketek, ha a te kimondhatatlan eljöveteled félelmetes napjára gondolok, s félelemmel szemlélem előre, ahogy majd akkor leülsz, mindenható Istenem, hogy ítéletet tarts élők és holtak felett.

Amikor majd eljössz, Istenem, ott a felhők között, angyalaid és mennyei hatalmaid tízezres seregeivel, engem, szerencsétlent is méltass arra, Krisztusom, hogy találkozhassam veled!

Vedd figyelembe, lelkem, azt a napot és órát, melyen az Úr megjelenik; siránkozz és zokogj, csak hogy az ítélet óráján tisztának bizonyulj!

Megrendít és félelemmel tölt el a gehenna olthatatlan tüze, a kegyetlen féreg és a fogak csikorgatása, de te Krisztusom, szánj meg engem, bocsáss meg nekem, és választottaid közé sorolj!

Add, hogy nyomorult létemre is meghallhassam majd szenteket hívó kedves hangodat, és hogy rátalálhassak a mennyország kimondhatatlan nyugalmára!

Ne indíts pert ellenem, s ne hivatkozz elkövetett tetteimre, ne vizsgálgasd szavaimat, és ne javítgasd majd szándékaimat, hanem nézd el irgalmasságoddal gonoszságomat, Mindenható, és üdvözíts engem!

Dicsőség…

Atya és Fiú és Szentlélek, három személyű egység, a mindenség fölötti egyetlen, uralkodó, teljhatalmú, és minden hatalmat messze felülmúló Úr, üdvözíts minket!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

Ki szülte azt a Fiút, aki nem az atyaság törvénye szerint fogantatott; azt, aki az Atyától anya nélkül született? Felfoghatatlan csoda! Te szülted őt, Tisztaságos, az Istent, aki egyúttal ember is!

Katavászia:

SEGÍTŐM ÉS PÁRTFOGÓM * lett nékem üdvözülésemben * az én Istenem * és őt dicsőítem: * az én atyámnak Istenét * és magasztalom őt, * mert ő dicsőségesen megdicsőült.

III. Óda. Irmosz: Erősítsd meg Uram…

Az Úr eljön: ki is bírja majd ki ezt a nagy félelmet? Ki merne magától mutatkozni az ő színe előtt? Lelkem, légy készen a vele való találkozásra!

Igyekezzünk még a vég előtt siránkozva engesztelni Istent, mert félelmetes az ítélőszék, amely előtt lehajlott fővel kell majd megállnunk!

Könyörülj rajtam, Uram, kiáltom feléd, könyörülj rajtam, amikor majd angyalaiddal eljössz, hogy mindenkinek megfizess tettei szerint!

Nem engedelmeskedtem parancsolataidnak, Uram; hogyan viselem hát el ítéleted nyilvánvaló haragját? Szánj meg engem azért, szánj meg majd az ítélet óráján!

Fohászkodva térj meg, nyomorult lelkem, mielőtt még az élet ünnepsége befejeződne, nehogy majd az Úr bezárja előtted a menyegzős ház ajtaját!

Vétkeztem, Uram, ahogyan senki más nem vétkezett az emberek közül; bűnt követtem el az emberi mértéket is meghaladó módon: de még az ítélet előtt irgalmazz nekem, Emberszerető!

Dicsőség...

Egyetlen Háromság, teremtetlen, kezdetnélküli természet, melyet három személyben magasztalunk, üdvözíts minket, kik hittel hódolunk hatalmad előtt!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

Mag nélkül foganva szüléseddel sarjaztad, Szeplőtlen, az élő Igét, ki a te méhedben megtestesülve sem változott meg. Dicsőség, Isten anyja, a te szülésednek!

Katavászia:

ERŐSÍTSD MEG, URAM, parancsolataid kövén * az én ingatag szívemet, * mert egyedül te vagy a Szent és Úr!

Kathizma 1. hang. Minta: a te sírodat őrző...

ÍTÉLŐSZÉKED FÉLELMETES, ítéleted igazságos, * az én cselekedeteim pedig szörnyűek. * De te, irgalmas, siess megmentésemre, * és a büntetésektől szabadíts meg! * Ments meg, Uram, a kosok kárhozatától * és méltass, hogy jobbodon állhassak, * legigazságosabb Bíró!

Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanarra a dallamra.

A MINDENSÉG ALKOTÓJÁT, Istenedet és Teremtődet * a Szentlélek által méhedben hordoztad, * Szeplőtlen és Tisztaságos, * ki őt romlás nélkül meg is szülted. * Őt dicsőítjük, téged pedig magasztalunk, Szent Szűz, * dicsőség Királyának palotája * és a világnak váltságdíja!

Másik kathizma 6. hang:

AMA FÉLELMETES NAPRA gondolok * és sírok gonosz tetteim miatt. * Mivel védekezzem majd a halhatatlan Király színe előtt? * Hogyan merjek tékozlóként föltekinteni a Bíróra? * Jóságos Atya, * egyszülött Fiú, * és Szentlélek, könyörülj rajtam!

Dicsőség… Ugyanazon a hangon.

MIDŐN ÍTÉLŐSZÉKEDBE ÜLSZ a siralom völgyében, * azon a helyen, melyet arra rendeltél, * hogy igazságos ítéletet mondj, * ne hozd nyilvánosságra rejtett dolgaimat * s ne szégyeníts meg az angyalok előtt, * hanem szánj meg engem, Istenem, * és könyörülj rajtam!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanazon a hangon.

A VILÁGNAK REMÉNYSÉGE, * áldott Istenszülő-Szűz, * a te egyedül hatalmas közbenjárásodat kérjük: * könyörülj meg pártfogó nélkül maradt népeden * s imádd az irgalmas Istent: minden megfenyítéstől mentse meg lelkünket, * egyedül áldott!

IV. Óda. Irmosz: Hallott prófétád…

Elközelgett a nap, már küszöbön van az ítélet! Ébredj fel hát, lelkem, mert ott királyok és fejedelmek, gazdagok és szegények mind egybegyűlnek, hogy az emberiségből ki-ki elvegye cselekedeteinek méltó bérét!

Szerzetes és főpap, öreg és fiatal, szolga és úr – ki-ki a maga rendjében sorra előáll, az özvegy és a szűz egyaránt ítélet alá kerül; s akkor bizony jaj lesz azoknak, akik nem feddhetetlenül éltek!

Nem vesztegethető meg a bíróságod, s titkot nem tűr ítélőszéked; ügyvédek mesterkélt beszéde meg nem hamisíthatja, tanúk ingadozása hibássá nem teheti az igazságszolgáltatást, mert minden ember összes titka nyilvánvaló előtted, Istenünk!

Ne jussak a sírás földjére, Krisztusom, s ne kelljen a sötétség helyét meglátnom, ó Ige! Ne kötöztesd meg kezemet és lábamat, ne vettess ki a lakodalmas házból, még ha az enyészhetetlenség öltönyét be is szennyeztem, én szerencsétlen!

Mikor majd a világítéletkor elkülöníted a bűnösöket az igazaktól, válassz el a kosoktól engem is, és sorolj juhaid közé, emberszerető, hogy áldó meghívásod hangját hallhassam!

Mikor majd megkezdődik a vizsgálat, és kinyílik a cselekedetek könyve, mit fogsz akkor tenni, szerencsétlen lélek? Mit hozhatsz fel védelmedre az ítélőszék előtt, hogyha nem mutathatod fel a megigazulás gyümölcseit Krisztusnak, a te Alkotódnak?

A gazdagnak a szenvedés lángjában mondott siralmát hallva sírok és bánkódom én is, aki az ő kárhozatára méltó szerencsétlen vagyok. Kérlek ezért, világ Üdvözítője: Könyörülj meg rajtam az ítélet napján!

Dicsőség...

Mint a Napból kiáradó fényt és sugarat, dicsőítem az Atyától való Fiút és Szentlelket: amaz született, tehát szülött; ez pedig kiáradt, tehát kisugárzás. Dicsőítem az egyformán kezdetnélküli, isteni Háromságot, s őt imádja minden teremtett dolog.

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

Szűz létedre gyermeket szültél és tisztaságodat megőrizve szeplőtlen maradtál, mert az Isten-embert szülted, két formában egy és ugyanazt! A te csodád, Szűzanya, megdöbbent mindenkit, aki egyébként hallani s érteni képes.

Katavászia:

HALLOTT PRÓFÉTÁD * eljöveteledről, Uram és megrettent, * hogy szűztől fogsz születni * és az emberek között megjelenni. * És mondá: * Hallottam híredet, * és megrémültem, * dicsőség a te erődnek, Uram!

V. Óda. Irmosz: Az éjszakából virradva...

Leírhatatlan ott a remegés és a félelem: mert eljön az Úr, és minden embert kísérni fogják a cselekedetei. Ugyan ki az, aki mindennek láttára ne bánkódnék?

A tűzfolyam megrémít és pusztít, a fogcsikorgatás és a mélység sötétsége elemészt. Hogyan és mit cselekedhetnék, hogy Istent még irgalomra indítsam?

Szánj meg Uram, kegyelmezz szolgádnak, és ne ítélj engem az elpártolt angyalok keserves gyötrelmeire, mert köztük sohasem találnék nyugalomra.

Uralkodó és vezető, gazdag és nyomorult, nagy és kicsi egyaránt számadásra kerül ott, s jaj lesz mindenkinek, aki nem áll készen!

Töröld el, távoztasd, bocsásd meg, Uram, mindazt, amit ellened vétettem, s ne ítélj engem ott, az angyalok előtt a szégyenletes, olthatatlan tűzbüntetésre!

Szánj meg Uram, kegyelmezz teremtményednek! Vétkeztem, de bocsáss meg nekem, hiszen lényednél fogva csak te vagy tiszta, és rajtad kívül senki sincs bűn nélkül.

Dicsőség...

Magasztallak téged, Háromság – természetedre nézve kezdet nélküli, felfoghatatlan, teljhatalmú Uralkodó, egészen tökéletes egység – Isten, világosság és élet és a világ Teremtője!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

Természetfölötti foganásoddal, tisztaságos, nyilvánvalóan feloldódtak a természet törvényei, mert mag nélkül szülöd az öröktől fogva az Atyától született Istent!

Katavászia:

AZ ÉJSZAKÁBÓL VIRRADVA hozzád könyörgök, * világosíts meg engem, kérlek, * vezess, Emberszerető, * a te parancsolataidra, * és taníts meg, Üdvözítő, * hogy mindig megtegyem a te akaratodat!

VI. Óda. Irmosz: Teljes szívvel...

A te félelmetes eljöveteledkor, Üdvözítő Krisztus, mikor majd megjelensz az égből, s elkészülnek a trónok és kinyílnak a könyvek, akkor szánj meg, s kegyelmezz teremtményednek!

Ott már semmi sem segíthet, lelkem, mert Isten a bíró – sem kegyhajhászás, sem fortélyoskodás, sem dicsőség, sem baráti segítség, legfeljebb csak a jó cselekedeteidből fakadó erő.

Ott együtt lesz majd fejedelem és elöljáró, szegény és gazdag, ó lélek! S atyja vagy anyja sem segítheti, sőt még testvére sem szabadíthatja meg az embert az elítéltetéstől.

Vedd fontolóra, ó lélek, a bíró félelmetes számonkérését – rettegj tőle, készítsd elő a számadást, hogy ne kárhoztasson az örökké tartó fogságra!

Ne kelljen Uram, ezt a szavadat hallanom, mellyel eltaszítasz: „Vedd, amit érdemelsz!” – sem pedig azt: „Távozz az örök tűzre!” Hadd halljam majd inkább az igazakhoz intézett hívó szózatodat!

Szabadíts meg Uram az alvilág kapuitól, az áthatolhatatlan sűrű sötétségtől, az alvilágbeliektől, az olthatatlan tűztől és minden más, örökké tartó büntetéstől.

Dicsőség…

Magasztallak, Szentháromság egy Isten, Atya, Fiú és Szentlélek, tulajdonságaira nézve három személyre osztható, egy hatalmú erő.

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

Te vagy, Tisztaságos, az a kapu, melyen csak Ádám teremtője, Jézus, a te Fiad ment keresztül, aki úgy ment be és úgy jött ki, hogy a szüzesség pecsétjét nem törte fel.

Katavászia:

TELJES SZÍVVEL KIÁLTÉK * a poklok mélységéből * az irgalmas Istenhez * és meghallgatott engem, * és kiszabadítá az enyészetből életemet.

Konták 1. hang

MIDŐN DICSŐSÉGGEL ELJÖSSZ a földre, Istenem, * s mindenki félelmében remegni fog, * midőn a tűzfolyam megered ítélőszéked előtt, * s a könyvek megnyílnak és a titkok nyilvánosságra hozatnak, * akkor ments meg engem a kiolthatatlan tűztől * és méltass arra, hogy jobbodon álljak, * legigazságosabb Bíránk!

RETTENETES ÍTÉLŐSZÉKEDRE és az ítélet napjára gondolva, jóságos Urunk, elámulok és megrettenek, mert saját gondolataim vádolnak. Mert amikor elfoglalod trónodat, hogy vizsgálatot tarts, senki sem tagadhatja el bűneit, az igazságtól vádoltatva és a félelemtől szorongattatva. – Akkor majd magasra csapnak fel a gehenna lángjai, s ez megemészti a bűnösöket. Azért még a vég előtt könyörülj rajtam és kegyelmezz meg nekem, legigazságosabb Bírám!

Szinaxárion:

Ezen a napon az Úr Jézus Krisztusnak második eljövetelére és részrehajlás nélküli ítéletére gondolunk.

Midőn majd leülsz, mindenség Bírája, hogy megítéld a földet,

méltass engem is  arra, hogy hívó szavadat halljam: „Jöjjetek!”

Ezt a mai evangéliumot is isteni ihletésű atyáink amiatt iktatták be rögtön az előző két vasárnap példabeszédei után, nehogy valaki az Istennek azokban megnyilvánuló emberszeretetén vakmerően fölbátorodva hanyagul folytassa életét ilyen indoklással: „Úgyis emberszerető az Isten – tehát ha bűnre adom is a fejem, nyilván elég lehetőségem lesz még arra, hogy mindent helyrehozzak.” – Ezért ezt a rettenetes napot iktatták be ide, hogy akik ilyen hanyagul viselkednének, azok a haláltól és az azután rájuk váró szörnyű folytatástól megijedve újra csak elkezdjék az erények gyakorlását. Mert nem elegendő csak az ő emberszeretetére bízni magunkat, hanem arra is tekintettel kell lennünk, hogy ő az igazságos bíró, aki mindenkinek tettei szerint megfizet. Egyébként a már előbb átköltözött lelkeknek is meg kellett már jelenniük az ítélő Bíró előtt.

Ez a mai ünnep mindennek a végét (s egyébként a szokásos életmódunk befejezését) is jelenti. Tudniillik a jövő vasárnapra a világ kezdetének és Ádám paradicsomból való kiűzetésének emlékét tették a szent atyák – erre pedig a mi itteni dolgainknak, sőt magán az egész világnak is a végét. Ezt nyilván azért is tették a húshagyó vasárnapra, hogy az ünnep témája által keltett félelemmel gátat szabjanak az ilyenkor szokásos féktelen kicsapongásnak és dőzsölésnek – és ehelyett inkább a felebarátainkkal való együttérzésre hívják fel a figyelmünket. Másrészt pedig azért is tehették mára mindezt, mert éppen a mohó élvezetvágy folytán kerültünk ki a paradicsomból, és emiatt kerültünk ítélet és átok alá. Ezért került tehát a mai vasárnapra ez az  ünnep – meg azért is, mivel a következőn már Ádám mintájára száműzöttek leszünk az Édenkertből mindaddig, amíg az értünk jövő Krisztus vissza nem vezet bennünket a paradicsomba. Aztán azért van szó most épp a második eljöveteléről, mert az első alkalommal ő testileg jött közénk, még eléggé csöndben és dicsőség nélkül – akkor viszont már természetfölötti csodákkal és ragyogó fényességben fog majd eljönni az égből, s egyúttal mégis testileg. Így mindenki fölismerheti, hogy ő ugyanaz, mint aki már előbb is eljött és megszabadította az emberi nemet, majd pedig meg fogja ítélni, hogy ki-ki helyesen őrizte-e meg a rábízott javakat. Hogy mikor lesz ez a második eljövetele, azt senki sem tudja: ezt ugyanis az Úr még apostolai elől is titokban tartotta. Mindenesetre ezt még különböző jeleknek is meg kell előzniük, ahogyan azt bizonyos szentek részletesen elmondták. Némelyek azt állítják, hogy ez az eljövetel hétezer év elteltével következik majd be. Az Úr eljövetele előtt pedig még eljön az Antikrisztus, aki – Római Szent Hippolitosz – egy látszat szerint szűz, de valójában tisztátalan asszonytól fog megszületni Dán törzséből, aki Jákob egyik fia volt. Ez körüljárva igyekszik majd bosszút állni Krisztus közösségén, s olyan csodákat művel, mint amilyeneket Krisztus is művelt, sőt halottakat is támaszt fel, de mindezt – akár a születést, akár a test fölvételét, akár bármi egyebet – szemfényvesztésként teszi. Az apostol is mondja, hogy akkor majd megjelenik teljhatalmában a pusztulás fia, jeleket és hamis csodákat művelve. Mindenesetre nem maga a Sátán az, aki emberré változik, ahogyan Damaszkuszi János is mondja, hanem egy paráznaságból született férfi, aki a a Sátán minden hatalmát megkapja, és hirtelen újra életre kel, aztán pedig mindenki előtt szelídnek és jóságosnak látszik. Ezután pedig nagy éhínség lesz, de ő megetet a néptömeget, sőt a Szentírást is a maga javára fordítja. Böjtölést gyakorol, úgyhogy az emberek már kényszeríteni fogják arra, hogy királyuk legyen. Leginkább a zsidó népet fogja megszeretni, és Jeruzsálemet helyre fogja állítani, templomát pedig újra fölépíti.

Aztán hét évvel a vég előtt – Dániel jövendölése szerint – eljön majd igét hirdetni Hénok és Illés, de a nép nem fogadja el, a Zsarnok pedig foglyul ejti őket, s fejüket veszi. Akik a vallásos életet választják, azok messze elmenekülnek. Akiket viszont a hegyek között talál meg a gonosz, azokat a démonokkal gyötörteti. Mindenesetre Isten a választottaira való tekintettel megrövidíti majd ezt a hét esztendőt. Aztán pedig nagy éhínség tör ki, a világ alkotóelemei pedig elváltoznak, mivel hamarosan minden elenyészik.

Ezek után jön majd el az Úr az égből fényesen, mint a villám. Előtte a szent kereszt jelenik meg, s körülötte tüzes folyam örvénylik, amely megtisztítja majd az egész földet minden szennytől. Hamarosan elfogják az Antikrisztust is szolgáival együtt, és az örök tűzre vetik őket. Az angyalok harsonaszavára pedig egyszerre majd a föld minden részéből Jeruzsálembe gyűlik össze az egész emberi nem, mivel ez a világ közepe: s ott lesznek majd fölállítva az ítélőszékek. Mindenesetre az enyészhetetlenségre átköltözöttek mindegyike a saját testével és lelkével együtt jelenik majd meg, de egyforma alakjuk lesz, mert még maguk az alkotóelemek is a legkedvezőbb formájúra változnak. Az Úr pedig egyetlen szavával elkülöníti majd az igazakat a bűnösöktől: akik jót cselekedtek, azok bejuthatnak az örök életre, a bűnösök viszont örök gyötrelemre mennek, amely soha nem fog megszűnni. Tudnunk kell azt, hogy ott Krisztus nem a böjtölést vagy a ruházat nélkül vállalt aszketikus gyakorlatokat vagy valamilyen csodákat fogja kérdezni. Ezeket is szépen figyelembe fogja venni, de sokkal inkább a legfontosabbat, az irgalmasság gyakorlását és a rászorulók együtt érző megsegítését fogja számon kérni. Hat-hat ilyen szempontot fog majd felsorolni mind az igazaknak, mind pedig a bűnösöknek: „Éheztem, és ennem adtatok. Szomjaztam, és innom adtatok. Vándor voltam, és befogadtatok; mezítelen, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Mert amit e legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, azt nekem tettétek.” Márpedig ezeket lehetőségeihez mérten bárki meg tudja tenni. Akkor majd megvallja minden nyelv az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

A gyötrelmek pedig, amelyeket a szent evangélium felsorol, a következők: „Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás…” „A férgük el nem pusztul és tüzük ki nem alszik…” „Vessétek őt a külső sötétségre!” Mindezt Isten egyháza így veszi tudomásul, s vallja egyrészt azt, hogy a túlvilági boldogság és a mennyország az Isten szentjeivel való együttlétet illetve az ott folytonosan áradó ragyogást jelenti; másrészt pedig hogy a kárhozat kínja a homály illetőleg mindaz, ami még az Istentől való eltávolodás következménye, ezenkívül pedig még ott van a lelkiismeret-furdalás gyötrelme, hogy az oda kerültek hanyagságuk és a világi élvezeteik folytán meg lettek fosztva az isteni ragyogástól.

VII. Óda. Irmosz: Vétkeztünk…

Boruljunk le és siránkozzunk, hívek, az előtt az ítélet előtt, melynek során az egek összeomlanak, a csillagok lehullanak, s az egész föld megrendül – hogy végül kegyelemre találjunk atyáink Istene előtt!

Megvesztegetés nélkül folyik le a vizsgálat, s félelmetes ott az ítélet, ahol a bíró előtt nincs titok, ahol ajándékokkal nem lehet személyválogatást eszközölni. Te mégis kegyelmezz meg nekem, Uralkodóm, és szabadíts meg minden rettenetes haragtól!

Az Úr ítéletre érkezik! Ugyan ki viselheti el tekintetét? Rettegj, szerencsétlen lelkem, rettegj! Készítsd a jócselekedeteidet a halálra, hogy kegyelemre és irgalomra találj atyáink Istene előtt!

Uram, az olthatatlan tűz képe egészen fölkavar, a fogak szörnyű csikorgatása, s a lelket emésztő alvilág gondolata félelemmel tölt el; teljesen megtérni mégsem tudok; de te, Uram, még mielőtt véget érnék, a te félelmedben erősíts meg engem!

Eléd borulok és eléd tárom könnyes szavaimat: Vétkesebb vagyok még a bűnös asszonynál is; jobban megszegtem a törvényt, mint bárki más a földön; de te, Uralkodó, könyörülj meg teremtményeden, és hívj újra magadhoz engem!

Térj meg, tarts bánatot, tárd fel titkaidat Istennek, és mondd el a mindentudónak: Te ismered titkaimat, egyetlen Üdvözítőm, de ahogyan Dávid a zsoltárban mondja, könyörülj rajtam irgalmasságod szerint!

Dicsőség…

Magasztalom az egylényegű Háromságot és a három személyű egységet, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, akik egy erő, egy akarat és egyetlen működés: háromszorszent egy Isten, s egyeduralkodó egyetlen fönség.

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

Szűzi méhed nászterméből jön el közénk tündöklő ékességben Isten, a titokzatos módon legszentebb véredbe mártott, Isten-szőtte köntösbe öltözött Uralkodó, és uralkodik a földön.

Katavászia:

VÉTKEZTÜNK, * törvényedet megszegtük, * és igazságtalan dolgot műveltünk a te színed előtt, * mert nem tartottuk be * és nem teljesítettük * parancsolataidat. * De végtére mégse vess el bennünket, * atyáinknak Istene!

VIII. Óda. Irmosz: Kit dicsőítenek…

A te második, rettenetes eljöveteledkor való találkozásunkra gondolva, Uram, remegek a büntetéstől, s igen félek haragodtól. Ments meg azért ettől az órától, kérlek, és üdvözíts engem mindörökre!

Melyik ember viselhetné el majd haragodat, Istenünk, amikor majd ítéletet tartasz minden fölött? Hiszen akkortól már az örökké égő tűz és a folyton maró féreg martaléka lesz minden kárhozott mindörökre.

Midőn majd minden lelket magadhoz szólítasz, Krisztus, hogy egyetlen helyen megítéld őket, nagy lesz a félelem és a szorongás, mert akkortól már kinek-kinek csak a jótettei lehetnek segítségére örökre!

Mindenség Bírája, Istenem és Uram! Hadd halljam majd ama napon áldó szavadat, s hadd láthassam meg a te nagy világosságodat, hadd lássam meg hajlékodat, és hadd szemlélhessem dicsőségedet mindörökké örvendezve!

Üdvözítőm és igaz Bírám! Könyörülj meg rajtam, és ments meg engem a tűztől és a büntetéstől, amely reám várhatna igazságos ítéleted szerint! Az erény és bűnbánat gyakorlása révén juttass el engem még a vég előtt a bűnbocsánathoz!

Mekkora lesz majd a félelem, amikor majd te leülsz ítéletet hozni, mint kegyelmes bíró, és megmutatod félelmetes dicsőségedet, Krisztusom! Hiszen a tűz már lángra lobban akkor, s mindenki remegve állhat meg leplezetlen ítélőszéked előtt.

Áldjuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket…

Az egylényegű Istent imádom, s közben megkülönböztetve három személyét magasztalom, akik megkülönböztethetők ugyan, de nem másfajták, mert az egy Isten három személyben létezik, mint Atya, Fiú és isteni Lélek.

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

Tündöklő méhedből, Tisztaságos, mint nászterméből kilépő vőlegény ragyogott föl közöttünk Krisztus, aki nagy világosság a homályban lévőknek, és az igazság napjaként felragyogva megvilágosította az egész világot.

Katavászia:

KIT DICSŐÍTENEK * a mennyei hadak, * és kitől * reszketnek * a kerubok és szeráfok, * azt minden lélek * és minden teremtmény * énekelje, áldja, * és magasztalja minden időben!

IX. Óda. Irmosz: A mag nélküli…

Eljön az Úr, hogy a bűnösöket megbüntesse, az igazakat pedig üdvözítse. Remegjünk hát, sírjunk, és vegyük tudomásul ezt a napot, amelyben az emberek titkos és rejtett dolgai is mind feltárulnak, és ki-ki megkapja azt, amit megérdemel!

Mózes félelemmel és rettegéssel telt el, amikor hátulról meglátott téged. S én szerencsétlen hogy állok majd meg előtted, s hogyan nézek tekintetedre, amikor majd eljössz a mennyből? Kegyelmezz hát nekem, Könyörületes, a te irgalmas tekinteteddel!

Dánielt megrettentette az ítélet órája, Uram, de én szerencsétlen mit érzek, ama félelmetes nap felé közeledve? Add meg kegyelmesen, még mielőtt véget érek, hogy előtted hódolva elnyerhessem országodat!

Közeleg a tűz, a féreg. De készen van a boldogság, a dicsőség, a nyugalom, az alkonyt nem ismerő világosság, az igazak öröme is. Vajon ki lesz olyan boldog, hogy megszabadul az előbbiek gyötrelmétől és elnyeri örökségül az utóbbiakat?

Ne távolítson el engem haragos indulatod színed elől, Uram, se ne kelljen átkot mondó, tűzre küldő szavadat hallanom! Hadd menjek be inkább szenteiddel együtt enyészet nélküli násztermed boldogságába!

Az ész megsebesül, a test elgyengül, a lélek beteggé lesz, a szó elhalkul, az élet pedig halálba torkollik, mert már küszöbön van a vég. S te, szerencsétlen lelkem, mit fogsz tenni, ha majd eljön a bíró, hogy megvizsgálja tetteidet?

Dicsőség…

Az egyetlen egyszülött Fiúnak egyedüli szülő Atyja; s te, Fiú, aki az egyetlen világosságként sugároztál ki az egyetlen világosságtól; és te, egyetlen Istennek egyedülálló módon létező egyetlen Szentlelke, az Úrtól származó valóságos Úr; egységes Szentháromság, üdvözíts engem, ki isteni titkaidat hirdetem.

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek):

A te születésed csodája ámulatba ejt, Szeplőtlen! Hogyan foganhatod mag nélkül a megfoghatatlant? Mondd, hogyan maradhatsz szüzen, mikor, mint anya, szültél? Te, aki a természetfölötti módon jövőt hittel fogadtad, imádd szülöttedet, mert amit ő akar, mindent megtehet.

Katavászia:

A MAG NÉLKÜLI FOGANTATÁSNAK * titokteljes szülöttje * és férfit nem ismerő anyának * szűzi gyümölcse; * Isten születése * megújítja a természeteket: * Ezért téged, Istenünk Anyját, * mi, hívek, nemzedékeken át * mindannyian igazhitűleg magasztalunk.

A Vámos és a Farizeus vasárnapja reggeli istentiszteletének kánonja

  

Áldott Triód időszakot és jó bűnbánatot minden ortodox hívőnek! 

I. Óda. 6. hang. Irmosz: Mint a szárazon…

Krisztus példabeszédeivel mindenkit az élet megjavítására indít: a vámost fölemeli megalázottságából, s megmutatja, hogy a farizeusra gőgje miatt megaláztatás vár.

Látván az alázatból fölmagasztaló megtiszteltetést és a gőgből fakadó súlyos bukást, törekedj te is elérni a vámosra váró javakat, és gyűlöld a farizeusi gonoszságot!

A beképzeltség megfoszt minden jótól, az alázatosság pedig megtisztít minden gonoszságtól. Ez utóbbit szeressük hát, hívek, és irtózzunk a hivalkodástól!

A mindenség Királya azt akarja, hogy tanítványai alázatosak legyenek. ezert tantisaival a vámos fohászkodásának és alázatosságának követesére buzdít.

Dicsőség...

Én is fohászkodom, mint a vámos, és szüntelen bánkódással irgalmasságodhoz menekülök, Uram! Könyörülj rajtam is, hiszen most már alázatban fogom eltölteni életemet.

Most és... Theotokion (az Istenszülőnek):

Neked szentelem, Nagyasszony, gondolatomat, akaratomat, várakozásomat. testemet, szellememet, és lelkemet: ments meg a romlásomra törekvő ellenségektől, a kísértésektől, s az engem fenyegető elítéltetéstől, és üdvözíts engem!

Katavásziaként megismételjük az irmoszt:

MINT A SZÁRAZON, * úgy ment át Izrael a tengeren, * és látván az üldöző fáraót fulladozni * fölkiáltott: * Istennek győzelmi éneket énekeljünk!

III. Óda. Irmosz: Nincs szent…

Az alázatos kiemelkedik a szenvedélyek szennyéből, s minden gőgös szívű szörnyen mélyre zuhan az erények magaslatáról; meneküljünk tehát a gőgnek e gonosz lelkületétől!

A hivalkodás kiüresíti az igazlelkűség gazdagságát, a megalázkodás pedig szétszórja a szenvedélyek sokaságát. Add meg nekünk is. Üdvözítőnk, hogy ebben a vámost utánozva mi is hozzá hasonlóan járjunk!

Mellünket verjük mi is. mint a vámos, és kiáltsunk vele bűnbánattal: „Istenünk, irgalmazz nekünk, bűnösöknek!”, hogy hozzá hasonlóan mi is bocsánatot nyerhessünk!

Abban versenyezzünk, hívek, hogy a szelídséget gyakoroljuk, s egymás iránt alázatot tanúsítva éljünk a szív melyéről jövő fohászkodással, sírással és imádsággal, hogy Istentől bocsánatot nyerhessünk.

Vessük el magunktól hívek az elviselhetetlen gőgöt, a szörnyű elbizakodottságot, az utálatos önteltséget, és azt, ami Isten előtt a legrosszabb: a farizeus éktelen durvaságát!

Theotokion (az Istenszülőnek): 

Benned bízom, egyetlen menedékem. csak meg ne hiúsuljon ez a jó reményem, hanem hadd nyerjem el védelmedet, Tisztaságos, hogy megszabadulhassak a romlásomra törekvők minden ártalmától.

Katavásziaként megismételjük az irmoszt:

NINCS SZENT, * mint te, Uram. én Istenem. * ki fölemeled híveid hatalmát, * s a benned való hit által * megerősítesz bennünket!

Kathizma:

4. hang. Minta: Hamar előzz meg…

A VÉTKEI MIATT MEGSZÉGYENÜLTEN sóhajtozó vámost * felmagasztalta alázatossága, * mert a Teremtőhöz irgalomért kiáltott. * A fennhéjazó farizeust pedig gőgje a megigazultságtól elbuktatta. * Buzgólkodjunk azért minden jóban, * és tartózkodjunk minden rossztól.

Dicsőség... Másik leülő. 4. hang (ugyanarra a dallamra).

ALÁZATA FÖLMAGASZTALTA hajdan a vámost, * ki könnyezve irgalomért kiáltott. * Őt kövessük mindnyájan, kik a gonoszság mélyére zuhantunk, * s kiáltsuk szívünk mélyéből Üdvözítőnknek: „Vétkeztem, légy irgalmas hozzám, egyetlen emberszerető!”

Most és... Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanarra a dallamra.

GYORSAN FOGADD EL imáinkat. Nagyasszonyunk, * és tárd azokat. Szeplőtelen Úrnőnk, Istened és Fiad elé, * mentsd meg azokat, akik a veszélyekből hozzád menekülnek, * s törd le a szolgáid ellen istentelenül támadok fondorlatait, * és hiúsítsd meg vakmerő terveiket!

IV. Óda. Irmosz: Krisztus az én erőm…

Az alázatban mutatta meg a felmagasztalás legjobb útját az Ige, aki egészen a szolga alakjáig megalázta magát. Mindazokat tehát, akik ezt a példát követve megalázzák magukat, ő majd felmagasztalja.

Igaz emberként magasztalták a farizeust és mégis elbukott; a vámos viszont számos gaztettének súlya miatt megalázva felmagasztaltatott. s minden reményen felül megigazulást nyert.

Erények bősége ellenére is ínség forrásának bizonyult az elbizakodottság, az alázat viszont még ezek híján is rögtön megigazulást szerez, csak igyekezzünk mielőbb elsajátítani!

Előre megmondottad, Uralkodó Üdvözítőnk, hogy a kevélyeknek mindenkor ellenállsz, az alázatosoknak pedig kegyelmedet adod. Most mi is megalázkodunk, csak áraszd reánk a te kegyelmedet!

Üdvözítőnk és Uralkodónk. aki minket mindig az Istenhez fölemelő alázatosságra vezet, felmagasztalást jelentő alázatosságra mutatott példát, hiszen saját kezűleg mosta meg tanítványai lábát.

Theotokion (az Istenszülőnek):

Szent Szűz, aki a megközelíthetetlen világosságot szülted, oszlasd el tündöklő fényességeddel lelkem homályát, és életemet vezesd az üdvösség ösvényei felé!

Katavásziaként megismételjük az irmoszt:

KRISZTUS AZ ÉN ERŐM, * Uram és Istenem, * áhítattal kiáltja * a tisztes egyház, * tiszta elmével ünnepelve az Urat.

V. Óda. Irmosz: Isteni világosságoddal…

A farizeusnak csak az erényeit utánozzuk, s törekedjünk ugyanakkor a vámos alázatosságára, mindkettőben egyaránt gyűlölve a helytelent, a felfuvalkodottságot, illetve az elbukások salakját!

Hiábavalóvá vált a farizeus megigazulásra irányuló törekvése, mert élettársa a kevélység volt, a vámos azonban felmagasztalást szerző erény birtokába jutott, mert kísérőtársa az alázatosság volt.

A farizeus úgy vélte, hogy gyors szekéren halad az erények útján, de a gyalogos vámos szépen megelőzte a vágtató fogatot, mert kísérőtársa az irgalmasságot szerző alázatosság volt.

Jertek, elmélkedjünk mindnyájan a vámosról szóló példabeszédről, és könnyeket ontva igyekezzünk Istennek töredelmes lelkünket fölajánlani, hogy bocsánatot leljünk nála bűneinkre!

Bölcsen távolítsuk el magunktól a fennhéjazást és elvetemültséget, az oktalan dicsekvést és a szemtelenséget, valamint a farizeusi nagyképűséget, hogy el ne veszítsük az isteni kegyelmet!

Theotokion (az Istenszülőnek):

Küldd el hatalmad vesszejét, jóságos Nagyasszonyunk, mindnyájunknak. akik hozzád menekülünk, hogy uralomra jusson minden ellenségünk közepette és megszabadítson minket minden ártalomtól!

Katavásziaként megismételjük az irmoszt:

ISTENI VILÁGOSSÁGODDAL, ó jóságos, * a hozzád virrasztók lelkeit szeretettel világosítsd meg, kérlek, * hogy téged, Isten Igéjét, * igaz Istennek ismerjenek el. * ki a bűn sötétségéből kivezetsz bennünket!

VI. Óda. Irmosz: Az élet tengerét…

Az élet küzdőterén ugyanabban a futamban küzdött a vámos mint a farizeus; de míg ez utóbbi közben felfuvalkodottan összeesett, amazt megmentette alázata.

Az élet kemény útján járva utánozzuk a vámos követésre méltó lelkületét, s kerüljük a farizeus megvetésre méltó felfuvalkodottságát, és akkor élni fogunk.

Ha a kimeríthetetlen öröm részesei szeretnénk lenni és az élők földjén való tartózkodást akarjuk elnyerni, igyekezzünk az Üdvözítő Jézus viselkedését és alázatosságát követni!

Példát mutattál tanítványaidnak a felmagasztalást biztosító alázatosságra, Uralkodónk, amikor - a kendővel körülövezve derekadat - megmostad lábukat, és ezzel fölkészítetted őket a te követesedre.

A farizeus erényekben, a vámos bűnökben töltötte életet, de míg az előbbire esztelen gőgje miatt megaláztatás várt, ez utóbbi alázatosnak bizonyulva felmagasztalásban részesült.

Theotokion (az Istenszülőnek):

Habár a Teremtőm nem mesterkélt életmódra, hanem puszta egyszerűségre teremtett, ellenségem behálózott engem a gonoszság kétszínűségével és a test durvaságával; most azonban a te szűzi közbenjárásod üdvösséget szerez számomra, ó Leányzó!

Katavásziaként megismételjük az irmoszt:

AZ ÉLET TENGERÉT * a kísértések viharától zajongani látván * a te csendes kikötődbe menekülök hozzád, kiáltván: * A romlásból vezesd ki életemet, * ó nagyirgalmú!

Konták (4. hang) :

KERÜLJÜK A FARIZEUS dicsekvését * és tanuljuk meg a vámszedőtől az alzatos beszéd fönségét * bűnbánóan kiáltván fel: * Világnak Üdvözítője, irgalmazz szolgáidnak!

Másik:

Konták (3. hang) :

A VÁMSZEDŐ FOHÁSZAIT hozzuk, mi bűnösök, az Úrnak * és mint Uralkodónk elé, boruljunk elébe,* mert ő minden embert üdvözíteni akar * és minden bűnbánónak megbocsát; * mert miérettünk testesült meg, * bár az Atyával együtt kezdet nélkül való Isten.

Ikosz:

Mindnyájan alázzuk meg magunkat, testvérek, sóhajtásokkal. és sűrű könnyeinkkel kopogtassuk lelkiismeretünket, hogy majd egykor, az örökre szóló ítéleten, hűségeseknek és ártatlanoknak bizonyuljunk, és bocsánatban részesüljünk. Mert ott van igazi bűnbocsánat, s most éppen azért esedezünk, hogy azt meg is láthassuk ott, ahol már nincs fájdalom, szomorúság és mélyről fakadó sóhaj, - a csodálatos Édenben, melynek alkotója Krisztus, aki az Atyával együtt kezdet nélkül való.

Szinaxárion:

Az égben és földön létezik Teremtője,

kit az angyalok háromszorszent énekkel magasztalnak,

fogadd el tőlünk, emberektől, a három-ódás szolgálatot!

Ezen a napon az evangéliumi példabeszédben szereplő vámosról és farizeusról emlékezünk meg.

Ha farizeuskodsz, tartsd távol magad a templomtól; mert abban Krisztus van, akit csak alázattal lehet fogadni.

Isten segítségével ma kezdjük el a Triódiont, amelynek énekeit sok, szent és isteni ihletésű egyházi költő állította össze a Szentlélek ihletésére. A legelső három-ódás kánont - nyilván az életadó Szentháromság mintájára - a nagy Kozma szerzetes költötte az Úr Jézus Krisztus Megváltó szenvedésének nagyhetére. Aztán az ő példáját követve több szentatya is, leginkább pedig Sztudita Szent Tivadar és József szerzetesek, folytatták ezt a szent Nagyböjt többi hetére is. A Sztudion monostorra hagyott művükben először főként az ódákat szedték sorrendbe és ritmikus versekbe - aztán a könyv többi részét mar későbbi szentatyák tették hozzá ehhez. Mivel pedig a hét első napja, a vasárnap, a feltámadás ünnepe - ez egyben a legelső és a legutolsó nap - ezért az atyák nagyon helyesen úgy döntöttek, hogy hétfőn az első ódát kell énekelni, kedden a másodikat, szerdán a harmadikat, csütörtökön a negyediket, pénteken az ötödiket, szombaton a hatodikat és a hetediket is, a többi kettő pedig igazából minden nap egyformán szerepel. Így tett nagyszombati kánonjában az isteni ihletésű Kozma is, négy ódát írva arra a szombati napra. Később aztán Bölcs Leó császár rendelkezését követve Hidrosz püspöke, Márk szerzetes, ezt is kiegészítette teljes kánonná.

A Triódion elnevezés nem fedi egészen a valóságot, mert nem mindig csak ez a három óda van, hanem bizonyos napokon - mint például ma - az egész kánont végigénekeljük. Inkább csak a túlsúlyban lévő három-ódás rendszer miatt lett Triódionnak elnevezve vagy pedig amiatt, ahogyan az elmondottak szerint ezt először nagyhétre alkalmazták.

Szent atyáinknak ezzel a három ódás gyűjteménnyel (a Triódion könyvével) az volt a céljuk, hogy ebben összefoglaljak Istennek kezdettől fogva értünk végzett jóságos tetteinek emlékét. Tehát mindenkinek emlékezetébe idézik azt, hogy miután Isten megteremtett, és mi a próbatételül kitűzött parancsát megszegtük, a minden rosszat okozó ellenségnek az irigysége folytán a paradicsomkert élvezetétől elestünk, és a Sátán irányítása alá kerülve minden jótól megfosztottak lettünk. Eszünkbe juttatják azonban azt hogy Fia és Igéje irántunk irgalomra indulva és az egeket meghajlítva leszállt közénk, s egy Szűzben lakást véve érettünk emberré lett. Emberi életvitelével utat mutatott a mennyekbe, való feljutásra - amely főként alázatának, aztán még böjtölésnek, bűntelenségnek és minden egyéb tettének követése folytán valósulhat meg – majd pedig kínszenvedése után föltámadt és újra fölment a mennybe, hogy onnan leküldje a Szentlelkét szent tanítványaira és apostolaira, akik aztán őt Isten Fiaként és tökéletes Istenként mutatták be világszerte és igehirdetésükben. A továbbiakban pedig fölelevenítik azt is, amit az isteni ihletésű apostolok a legszentebb Lélek kegyelméből műveltek: hogy igehirdetésükkel a föld határairól is egybegyűjtötték a szenteket, akik így újra megtölthetik a fenti világot – hiszen kezdettől fogva éppen ez volt a szándéka a Teremtőnek. Ez tehát a Triódion mondanivalója.

Ezt a három nagyböjt előtti ünnepnapot – a vámosról és a farizeusról, a tékozló fiúról, illetve a második eljövetelről elnevezett vasárnapokat pedig a szent atyák valamiféle előgyakorlatnak szánták, hogy ennek során a már megszokott gyalázatos viselkedésünket elhagyva felkészüljünk a böjt lelki küzdelmeire. Előszór is a vámosról és a farizeusról szóló példázatot tárják szemünk elé - s róluk is nevezték el ezt a hetet. Mert ahogy a test szerinti ütközetekre készülő katonáknak vezéreik előre megmondjak a csata idejét, hogy kardjukat kiélezve és kihegyezve, s minden egyebet is megfelelőképpen előkészítve - az összes akadályt félretéve - lelkesen öltözzenek át a küzdelemhez, és beszerezzék mindazt, amire közben szükségük lesz - sőt nemegyszer még a csata előtt híres beszédeket, történeteket és példázatokat is elmondanak nekik, hogy lelküket fölhevítsék a lustaságot. félelmet és hanyagságot pedig minden hasonlóval együtt félretegyék - épp úgy fújják a riadót a szent atyák már a böjt előtt is a démonok elleni harcra, hogy ha lelkünk még valami szenvedélyt hordoz vagy netán be is van rozsdálva, akkor most még a rendelkezésre álló időt felhasználva letisztítsuk azt; ami pedig a hasznunkra való javak közül nincs meg nekünk, azt igyekezzünk beszerezni, hogy miután kellőképpen fölfegyverkeztünk, harcra készen vonulhassunk előre a böjt küzdelmei felé.

Mivel pedig az erény megszerzésére szolgáló legfontosabb fegyver a bűnbánat és az alázatosság, de ezeknek legnagyobb akadályaként már rögtön jelentkezik is a kérkedés és a gőg, éppen ezért atyáink ezt a szent evangéliumból igen nagy hitelt érdemlő mai példabeszédet tárták elsőként elénk: hogy a farizeus szerencsétlensége láttán bennünket is a kérkedés és gőg szenvedélyének teljes kiirtására buzdítsanak, a vámos példája által pedig megmutassák, hogy az iménti szenvedéllyel szemben az alázatot és a bűnbánatot kell alkalmazni. Mert a legelső és legrosszabb szenvedély a kevélység és a gőg, hiszen ezek folytán bukott le az égből a Sátán is, aki előzőleg „Fényhordozó” (Lucifer) volt, ezután pedig puszta sötétség lett (amiért is homálynak mondják). De emberi nemünk első képviselője, Ádám is épp ennek következtében lett száműzve az Édenből.

Éppen ezért ma a szentek azt tanácsolják, hogy senki ne büszkélkedjek a maga jótetteivel - főként pedig felebarátjával szembeállítva azokat -, hanem mindig legyünk alázatosak; „az Úr ugyanis a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad”. Jobb ugyanis egy megtérő bűnös, mint egy jótetteivel kérkedő kevély. Ezért is mondja az Úr, hogy inkább a vámos tért haza megigazulva, mint a farizeus. A példabeszéd tehát arra int, hogy senkinek sem szabad kérkednie - még esetleges jócselekedeteivel sem -, hanem legyen az ember mindig alázatos, és lelke mélyéből istenfélő. Akkor még ha a legnagyobb bűnökbe is esett, nincs messze az Üdvösségtől.

Egyébként vámosnak azt nevezték, aki a tehetős emberektől a járandóságot begyűjtötte s - mivel rendkívül igazságtalan módon megvesztegethető is volt - sokat nyerészkedett torvénytelen módon is. A farizeus pedig némiképp el is különült az ilyenektől, és (vallási jellegű) ismeretekben messze felülmúlta a többieket. A szadduceus neve pedig - amely Cádok főpaptól ered – igaz embert jelent, mert a héber „cedek” igazságosságot fejez ki. Ez a három szektás jellegű csoportosulás alakult ki a zsidók körében: az esszénusoké, a farizeusoké, és azoké a szadduceusoké, akik nem fogadták el a föltámadást, s ezenkívül még az angyalok és a Lélek létezését is tagadták.

Nagyvoltodat hirdető összes szenteidnek esedezései által, Krisztus Istenünk, könyörülj rajtunk, és üdvözíts minket!

VII. Óda. Irmosz: Harmatozóvá tette az angyal…

A farizeus a megigazulásért végbevitt tetteivel kérkedve, mérhetetlen gőgjében a hiúság halójába esett; a vámos viszont az alázatosság szárnyán könnyedén fölemelkedve Istenhez járulhatott.

A vámos alázatát létraként használva az ég magasságába emelkedett, a gőgös farizeus pedig semmirekellőségével az alvilág csapdájába esett.

A kísértő lesben áll, hogy az igazakat hivalkodó viselkedéssel csapdába ejtse, a bűnösöket pedig a kétségbeesés halójába kerítse. Igyekezzünk tehát a vámost követni, hogy mindkét rossztól megmeneküljünk!

Hívek, boruljunk le Isten előtt könnyekkel és forró sóhajtásokkal imádkozva, s kövessük a vámos felmagasztalását lehetővé tevő alázatot, így énekelve: Áldott vagy te, atyainknak Istene!

Tanítványaidat oktatva, eleve megmondottad nekik, Uralkodó, hogy ne legyenek fennhéjazok, s arra nevelted őket, Üdvözítőnk, hogy inkább a megalázottakkal tartsanak. Azért mi hívek, így kiáltunk hozzád: Áldott vagy te, atyainknak Istene!

Theotokion (az Istenszülőnek):

Benned ismerjük fel, Tisztaságos, azt a lentről magasba nyúló szépséget és isteni létrát, amelyet Jákob szemlélt álmában - mert rajtad keresztül jött le az égből a megtestesült Isten, hogy az embereket oda ismét felvezesse.

Katavásziaként megismételjük az irmoszt:

HARMATOZÓVÁ * TETTE AZ ANGYAL * az istenfélő ifjak tüzes kemencéjét, * a kaldeusokat pedig megégeté az isteni parancs, * meggyőzve a zsarnokot, hogy így kiáltson: * Áldott vagy te, atyainknak Istene!

VIII. Óda. Irmosz: A lángok között a szent ifjaknak…

Az alázattal fohászkodó vámos Istennél irgalomra s üdvösségre talál, a fennhéjazó szavú farizeus viszont szörnyű viselkedésével elveszíti a megigazulást.

Kerüljük, hívek, a farizeus gőgös önhittségét és beképzelt tisztaságát, s utánozzuk helyesen a vámos irgalmat nyert alázatos lelkületét!

Hívek, zengjük a szent templomban a vámos szavait: „Isten légy irgalmas!” - hogy vele együtt bocsánatot nyerjünk, és a farizeus kérkedésének szennyétől megszabaduljunk.

Kövessük mindnyájan a vámos fohászkodását, és igyekezzünk sűrű könnyek között így kiáltani Istenhez: Irgalmas, Emberszerető, vétkeztem; de te, könyörületes, irgalmazz nekem és üdvözíts engem!

Áldjuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket…

Isten meghallgatta a vámos fohászkodását, s megadta neki a megigazulást: így aztán mindenkinek megmutatta hogy ő mindig hajlik azok könyörgésére, akik ilyen fohászkodással és könnyekkel kérik bűneik bocsánatát.

Theotokion (az Istenszülőnek):

Nincs más menedékem rajtad kívül: mert te vagy szószólóm, Tisztaságos; Szeplőtelen, te vagy közvetítőm a tőled született felé: ezért minden szorongatásomtól te szabadíts meg engem!

Katavásziaként megismételjük az irmoszt:

A LÁNGOK KÖZÖTT a szent ifjaknak * harmatot ömlesztettél, * és az igaznak áldozatát a vízzel együtt fölégetted, * mert te mindent művelhetsz Krisztus tetszésed szerint; * azért magasztalunk téged mindörökké.

IX. Óda. Irmosz: Istent embereknek lehetetlen meglátni…

A fölemelkedés útjaként fogadva el Krisztustól az alázatot, igyekezzünk üdvösségünk mintájaként a vámos viselkedését utánozni, messzire elvetve magunktól a hiú felfuvalkodottságot, s alázatos érzülettel engeszteljük ki irányunkban Istent!

Oszlassuk el lelkiink beképzeltségét, és tegyünk szert alázatosan a helyes szemléletre, ne igyekezzünk magunkat mindenben igazolni, és irtózzunk a gőgös felfuvalkodottságtól: így nyerjünk irgalmat Istentől a vámossal együtt!

Tárjunk mi is Teremtőnk elé a vámoséhoz hasonló könyörgéseket, s hagyjunk fel végre a hálátlan farizeusi imákkal és hangzatos szólamokkal, amelyek a felebarát megítélésével vannak tele - hogy Istent irgalomra indítsuk és világosságát elnyerjük.

A bűnök egész sora terhel engem, aki gonoszságommal a vámost messze felülmúltam, de egyúttal a farizeus kérkedő gőgjét is meghaladtam, és mindenféle jóság hiányzik belőlem. De te, Uram, könyörülj meg rajtam!

Méltass boldogságodra mindnyájunkat, kik segítségeddel lelki szegények lettünk, mert kívánságod szerint töredelmes lélekkel járulunk hozzad, Üdvözítőnk! Fogadj el és üdvözíts minket mert téged szolgálunk.

A vámos egykor hittel ment a templomba, Istenhez imádkozott és megigazult, mert fohászkodással, könnyekkel, s a szív töredelmességével járult oda, és engesztelésével megszabadult a bűneinek terhétől.

Theotokion (az Istenszülőnek):

Add meg, Legszentebb, nekünk. kik tisztelünk téged és magasztaljuk szülöttedet, hogy méltóan énekelhessünk, dicsőíthessünk és hirdessünk boldognak téged, egyetlen áldott, mert te vagy a keresztények büszkesége és Isten előtt mindig kedves közbenjárója.

Katavásziaként megismételjük az irmoszt:

ISTENT EMBEREKNEK lehetetlen meglátni, * őrá nem mernek * az angyali rendek tekinteni. * De általad, Tisztaságos, * halandóknak is látható lett a megtestesült Ige, * kit az égi hadakkal együtt magasztalván * téged dicsőítünk.

A soros vasárnapi feltámadási fényének, majd pedig a következők:

Kerüljük a farizeus undok dicsekvését; s tanuljuk meg inkább a vámos legnemesebb alázatát, hogy felemelkedhessünk Istenhez, vele együtt kiáltván: Irgalmazz szolgaidnak, Krisztus Üdvözítőnk, ki a Szűztől születtél, a keresztet önként elszenvedted, és isteni hatalmad által magaddal együtt e világodat is föltámasztottad!

Theotokion (az Istenszülőnek):

A természet Alkotója és a mindenség Istene a te tisztaságos méhedből vett magara emberi testet, minden dicséretre méltó Istenszülő, s így az én romlott természetemet is teljes egészében megújította; téged pedig olyannak hagyott meg a szülés után is, amilyen a szülés előtt voltál. Ezért mindnyájan hittel dicsérünk, kiáltván: Örvendezz, világ dicsősége!

Hészükhia vs. világi jócselekedetek

 

Ne hasonlítsd össze azokat, akik jeleket, csodákat és hatalmas cselekedeteket művelnek a világban, azokkal, akik ismerettel gyakorolják a csendesség (hészükhia) gyakorlatát.

Szeressed a csendesség tétlenségét inkább, mint a világ éhezőinek ellátását és sok pogány megtérítését Isten imádatára.

Jobb számodra, ha kiszabadulsz a bűn bilincseiből, mintha rabszolgákat szabadítanál ki rabságukból. Jobb számodra, ha békét kötsz lelkeddel, összhangot teremtve a benned uralkodó háromságban (itt a testet, lelket és szellemet értem ezalatt), mint ha tanításoddal békét hozol egyet nem értő emberek közé. Mert ahogy Nazianzi Szent Gergely mondja: „Jó dolog Istenről beszélni Istenért, de még jobb, ha az ember megtisztítja magát Isten számára.” Szeressed inkább a tapasztalati bölcsességgel párosult érdes beszédet, mintsem, hogy az értelmed lelkesedéséből, hallomásból és tintával írt tanulmányokból gyűjtött tanítások folyamát áraszd.

Szír Szent Izsák aszketikus homíliái, 144. Old

Szír Szent Izsák aszketikus homíliái,

A lélekről, a szenvedélyekről és a gondolkodás tisztaságáról kérdésekben és válaszokban. 

Kérdés: Mi a lélek természetes állapota, mi a természettel ellentétes állapot, és mi a természet feletti állapot?

Válasz: A lélek természetes állapota Isten teremtményeinek megértése, mind az érzéki, mind a noetikus. A lélek természetfeletti állapota a lényeget meghaladó Istenség isteni látásában való mozgása. A természettek ellenes állapot pedig az, amikor a lelket a szenvedélyek mozgatják. És pontosan ezt mondta az isteni és nagy Szent Bazil: „Amikor a lélek természetének megfelelően van, élete fenn jár; amikor pedig a természete ellenére van, lent jár a földön. Amikor fenn jár, mentes a szenvedélyektől; de amint a természete saját állapotából leszáll, a szenvedélyek megjelennek benne.”

Nyilvánvaló tehát, hogy a lélek úgynevezett szenvedélyei nem természetüknél fogva a lélek tulajdonai. Ha így van, akkor a lélek a test hibás szenvedélyei által is mozog, akárcsak az éhség és a szomjúság által. De mivel az utóbbiakra vonatkozóan nincs törvény szabva a lélekre, ezért nem róható fel neki vétkesség, ellentétben az előbbi, kárhozat alá eső szenvedélyekkel. Vannak idők, amikor Isten megengedi az embernek, hogy látszólag helytelen dolgot tegyen, és ahelyett, hogy vádolnák és kárhoztatnák, jó jutalomban részesül: mint Hóseás próféta, aki paráznát vett feleségül; mint Éliás próféta, aki férfiakat ölt meg Isten iránti buzgalmában; és mint azok, akik kardélre hányták saját rokonaikat Mózes parancsára. Mégis mondják, hogy a vágy és a harag természetüknél fogva a lélekhez tartoznak, külön a test természetétől, és hogy ezek a lélek szenvedélyei. 

Szent Magyar Mózes

Szent Magyar Mózes élete

(Ünnep napja: Július 26) 

 

A gonosz ördög különösen azokért az emberekért harcol,  akiket a   parázna szenvedély megszállott, mivel az  általa megtévesztett  ember nincs minden dolgában tekintettel Istenre –  hiszen  csak  tiszta szívvel lehet  meglátni az Urat. Ezen a csatamezőn harcolt Szentéletű Magyar Mózes atyánk is, aki mindvégig legyőzte a gonosz ellenség erejét, példát mutatva nekünk az effajta  lelki győzelemre.

Szentéletű Mózes magyar származású  volt. Nagyon kedvelte őt az igazhitű és szent Borisz orosz fejedelem, kinek szolgálatában állt fivérével, Györggyel együtt, akit a  Jalta–folyónál öltek meg Borisz  Szvjatopolkkal folytatott háborúja során.

Boldog Mózes volt az egyetlen, aki megmenekült ebből a csatából. Kijevbe ment  Jaroszláv nővéréhez, Prediszlavához. Itt rejtőzködött el Szvjatopolk elől, buzgón imádkozva Istenhez, mindaddig, míg az istenfélő Jaroszláv  fejedelem le nem győzte Szvjatoplokot.

Ekkor Szvjatopolk  lengyel földre menekült, és onnan Boleszlávval tért vissza, hogy elűzze  Jaroszlávot, elfoglalva a kijevi trónt.  Boleszláv ezután visszatért  saját földjére, fogságba ejtette Jaroszláv két nővérét, és a bojárokkal együtt Szentéletű Magyar Mózest is.

Elrendelték, hogy a Boldog – mivel egészséges  testű és szép arcú volt –  kezére, lábára  vasláncot és bilincset rakjanak, és szigorúan őrizzék.

Lengyel földön egy nagyhatalmú, gazdag, előkelő, szép és fiatal asszony meglátva a Szentéletűt, iránta érzett érzéki vágytól sebzetten hízelgő szavakkal kezdte őt csábítani, mondván:  „Ó, ember! Miért tűröd ezeket a szenvedéseket, amiket, ha van eszed, elkerülhetsz?” Mózes ezt a  feleletet adta: „Így  tetszik az Úrnak”.

Az  asszony akkor így szólt: „Ha  engedelmeskedsz nekem, kiváltalak téged, egész lengyel földön  naggyá teszlek, és  te fogsz uralkodni minden birtokomon”.

A Boldog azonban átlátva annak bűnös vágyakozását, ezt mondta neki: „Mely férfi cselekszik helyesen, ha asszonyra hallgat? Ádám hallgatott az asszonyra, és kiűzetett a paradicsomból. Sámsont, aki mindenkit legyőzött erejével, egy asszony bűvereje juttatta idegenek kezére. Heródes, aki sok csatában győzedelmeskedett, átadta magát a bűnös szenvedélynek, behódolt egy asszonynak, majd megölette Keresztelő Szent Jánost. Hogy hallgatnék egy asszony bűnös tanácsaira, én, aki nem ismerek asszonyt születésem óta?”

Az asszony ezt válaszolta: „Megmentelek a haláltól,  híressé teszlek, és a  férjem leszel, mert nem bírom látni a pusztulásodat”.

Mózes pedig határozottan felelt: „Vedd tudomásul, nem teljesítem a kívánságodat, mivel nem vágyom  sem hatalomra, sem gazdagságra, hanem a testi és lelki tisztaságot keresem; és hogy ne legyen elvesztegetett az öt évig tartó fáradságom, ártatlanul  tűröm most  a gyötrelmeket,   csakhogy megmeneküljek az örök szenvedéstől.”

Akkor az asszony egy gonoszságot eszelt ki, más eszközhöz folyamodott, mondván: „Ha kiváltom őt a fogságból, akkor kényszerűségből enged nekem”.

Elküldött hát a foglyok tulajdonosához, és megvette tőle a Boldogot háromezer aranyért. Saját rabszolgájává téve Mózest megparancsolta, hogy dobják le róla a rossz ruhákat, adjanak rá drága, arannyal díszített öltözetet, etessék édes étkekkel, majd még jobban kezdte őt a léhaságra  csábítani.

A Boldog viszont, amikor látta az asszony haragját, még szorgalmasabban imádkozott  és  böjtölt, csupán kenyeret és vizet véve magához. Levetette a ráadott öltözetet, és mint hajdan József, kerülte a bűnöket.

Ekkor a megszégyenült asszony dühbe gurult és megparancsolta, hogy a Boldogot vessék tömlöcbe. Éhhalállal akarta  elpusztítani. Ám az Úr, aki  minden testet táplál, Aki etette egykor Illést a pusztában, és Theszaloniki Pált, és sok más foglyot  is, aki Benne bizakodott, nem hagyta magára a Boldogot sem: az asszony egyik szolgája megsajnálva Mózest titokban élelmet vitt neki.

A többiek pedig igyekeztek rábeszélni a Szentéletűt, mondván: „Mózes testvér! Mi tiltja meg neked, hogy megnősülj? Fiatal vagy, az özvegy pedig csak egy évet élt a férjével, szépsége mindenkiénél nagyobb, megszámlálhatatlan a gazdagsága, és nagy a hatalma. Maga a fejedelem sem vetné meg őt, te pedig fogoly és rabszolga vagy, mégsem akarsz az ura lenni. Ha félsz megszegni Krisztus parancsát, hát vajon nem Krisztus mondta:  „Ezért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek”. Úgy az apostol is:  „Jobb megházasodni, mint a vágytól égni”. Te pedig nem tettél szerzetesi fogadalmat, szabad vagy, miért teszed ki hát magad a sok szenvedésnek? Ha meghalsz, kinek  válik  hasznára? Hisz a szentéletű Ábrahámnak, Izsáknak  és Jákobnak is volt felesége… Jobb, ha behódolsz az asszonynak és szabad leszel,  a ház ura.”

Szentéletű Mózes azonban  így válaszolt nekik: „Ej! Testvéreim és jó barátaim, rendben van, tanácsot adtok nekem, de tudom, hogy amit javasoltok, az rosszabb a kígyó tanácsánál, amit Évának adott a Paradicsomkertben. Arra kényszerítenétek, hogy hódoljak meg az asszony előtt, de én most nem fogadom meg   tanácsotokat. Ha ebben a rabságban és szenvedésben bekövetkezne is a halálom, mégsem  hajlok meg a hízelgésére. Bár sok szentéletű ember asszony által menekült meg, én azonban, a bűnös, nem menekülök meg általa. Nem óhajtok sem  uralkodást, sem hatalmat lengyel földön, keresem viszont az égi mennyei királyságot. Ezért ha el is veszítem az életemet, mégsem hallgatom meg az asszony tanácsát, és inkább szerzetesként élek. Hiszen Krisztus ezt hirdette az Evangéliumban: „Mindenki, aki elhagyja a házát, vagy fivéreit, vagy nővéreit, vagy atyját és anyját,  vagy a feleségét, vagy a gyermekeit, vagy lakhelyét az én nevemért, százszorosan visszakapja és elnyeri az örök életet.” Krisztusra hallgassak  vagy rátok?  Hiszen az Apostol is azt mondja: „Aki nem házasodik meg, az  az Úr dolgaira fordítja figyelmét,  hogyan járjon az Úr kedvében, a házas a földi dolgokkal törődik, hogyan tegyen asszonya kedvére.” Így hát azt kérdezem tőletek, kinek kell inkább tevékenykednünk: az Úrnak vagy az asszonynak?

Ismerem a törvényt: „Rabok, hallgassatok az uratokra, de a derék dolgokban, nem pedig a rosszban”. Így hát, tudjátok meg, soha nem bűvöl el engem az asszonyi szépség, és nem távolít  el Krisztus szeretetétől.”

Meghallotta ezt  az alattomos, ravasz szándéktól  vezetett asszony, megparancsolta, hogy ültessék a Boldogot lóra, és szolgák sokasága kísérje faluról falura, városról városra, mondván neki: „Ez minden a tiéd, tégy, amit akarsz.” Az emberekhez ugyancsak így szólt: „Ez az uratok, és az én férjem”. Mindenki, akivel csak találkozott, tisztelettudóan meghajolt a Boldog előtt.

Ő azonban, kinevette az esztelen asszonyt: „Hiába fáradozol: nem tudsz elcsábítani a világ múlandó dolgaival,  nem lophatod el tőlem a múlhatatlan lelki gazdagságomat – értsd meg ezt, és ne törd magad  hiába.”

Az asszony dühösen szólt: „Vajon nem tudod, hogy eladtak nekem, ki mentene ki téged a kezeim közül? Nem hagylak életben, hanem rengeteg kínszenvedés után a  halálnak adlak.”

A Boldog azonban vakmerően felelt neki: „Nem félek semmi rossztól, hiszen velem van az Úr,  ezután  Őt akarom szolgálni, mint szerzetes”.

Ekkoriban az Úr parancsára  Boldog Mózeshez a Szent Hegyről egy szerzetes pap érkezett, és beöltöztette szent, angyali, szerzetesi külsőbe. Miután megtanította a Boldogot a lelki és testi tisztaságra, és  meggyőzte, hogy ne adja meg magát  az ellenségeinek,  ne féljen attól az utálatos asszonytól, a szerzetes elment. Minden keresés ellenére sem tudták többé megtalálni.

Amikor az asszony elveszítette minden reményét, hogy a szerzetes Mózest  bűnre csábítsa, súlyos sebekkel kezdte őt kínozni: kiterítették és vaspálcával kezdték verni annyira, hogy a  vére a földet áztatta. Akik verték, azok pedig ezzel fenyegették:  „Engedelmeskedj az úrnődnek, és teljesítsd  az akaratát, – ha  pedig  ellenállsz,  darabjaira zúzzuk szét az egész tested;  ne gondold, hogy megmenekülsz ezektől a gyötrelmektől: sok kínszenvedéssel nyered el a halálod. Kíméld meg magad, vesd le a szerzetesi inget, végy magadra színes bojár öltözetet, és akkor megszabadulsz a szenvedésektől”.

Szentéletű Mózes bátran válaszolt nékik: „Testvéreim! Késlekedés nélkül teljesítsétek a parancsot. Már lehetetlen lemondanom a szerzetességről és Isten szeretetéről.  Semmilyen gyötrődés, sem tűz, sem kard, sem sebek nem választhatnak el engem Istentől és ettől a  magasztos  angyali külsőtől. Ez előtt a szemérmetlen asszony előtt, aki világosan megmutatta szégyentelenségét minden ember előtt, amikor becstelenségre és házasságtörésre buzdított, nem hajlok meg és megátalkodott óhaját nem teljesítem.”

Bánatában az asszony, hogy megtorolja a megszégyenítést, ilyen levelet írt Boleszlávnak:

„Magad is tudod, fejedelem, hogy a férjemet megölték, amikor veled volt a harcban, és te magad fejezted ki akaratod, hogy válasszak magamnak férjet, akit akarok. Nos, megszerettem egy fiatalembert a foglyaid közül, és sok aranyat és ezüstöt adtam érte, magamhoz vettem a házamba, hogy a férjen legyen. Ő mindezt semmibe vette. Akkor sokat kínozták, éheztették és verték, hat évig bilincseket viselt, de ez se szelídítette meg őt, most pedig  valami fekete csuhás szerzetessé nyírta. Ezek után mit parancsolsz, mit tegyünk vele?”

A herceg azt a parancsot adta, hogy az asszony utazzon oda, és vigye magával Mózest is.

Amint meglátta Mózest, kényszeríteni akarta a Szentéletűt, hogy vegye feleségül  az asszonyt,  végül pedig azt mondta neki: „Ki ilyen érzéketlen, mint te, hogy ellenállsz a sok kincsnek  és  megbecsülésnek, inkább átadod magad a keserves kínoknak? Most pedig tudd meg, hogy előtted az élet vagy pedig a halál. Ha teljesíted úrnőd kívánságát, nagy rangot és hatalmat kapsz, de ha ellenállsz, halállal lakolsz.”

Aztán a herceg azt mondta az asszonynak: „ A fogoly, akit megvásároltál, nem lehet szabad, de mint a rabod úrnője, tégy vele, amit akarsz, hogy a  többi rab ne merészeljen ellentmondani az urának.”

Szentéletű Mózes atyánk ezt felelte a hercegnek: „ Mi haszna az embernek, (az  Úr igéje) ha az egész világot elnyeri is, de a lelkét elveszíti; vagyis mit lehet adni az embernek a lelkéért cserébe? Te pedig mit ígérsz nekem dicsőséget és hírnevet, amikor magad is nemsokára meghalsz, ezt  az asszonyt pedig megölik.”

A Szentéletű jóslata valóban beteljesült; előbb azonban a tébolyult asszony rengeteget kínozta őt. Naponta száz botütést mértek rá úgy, hogy maga kívánta már, bárcsak meghalna a  sok elfolyt vértől; és  mindezt mégis tűrte  a mennyei jutalomért.

Az asszony ugyanis,  amint teljhatalmat kapott Mózes fölött, szégyentelenül igyekezett rábírni  a bűnre. Egyszer megparancsolta, hogy erőszakkal fektessék mellé. Ölelte, csókolta, de ezekkel a  csábításokkal sem tudta megnyerni vágyainak.

A Szentéletű így szólt hozzá: ”Hiábavaló az igyekezeted. Ne gondold, hogy nem vagyok képes megtenni, amit kívánsz tőlem, de az Isten iránti szeretetből undorodom tőled, mint tisztátalantól.”

Amint meghallotta ezt az asszony, megparancsolta, hogy mindennap kapjon száz botütést, aztán pedig az a parancsot adta, hogy csonkítsák meg, fosszák meg férfiasságától.

„Nem kímélem őt tehát, legfőképpen azért, hogy szépségével ne használjon ki másokat.”

Úgy feküdt ott Mózes, mint a halott, vérbe fagyva, csak alig lélegzett.

Boleszláv herceg ezalatt, hogy az asszony kedvében járjon, kíméletlen üldöztetést rendelt el a szerzetesek ellen, és kiűzte őket az egész  országából.

Az Úr azonban hamarosan bosszút állt a rabjaiért. Egy éjszaka Boleszlav hirtelen meghalt, és lengyel földön nagy felkelés  tört ki: a fellázadt emberek legyilkolták a püspökeiket és a nemeseket, és köztük megölték azt a szégyentelen asszonyt is.

Mózest az Úr erővel ajándékozta meg, hogy legyőzze a  szenvedélyeket.

Egy szerzetes testvér, akit  érzéki vágyakozás gyötört, hozzá sietett segítségért.

„Bármit parancsolsz,  ahhoz ragaszkodni fogok halálomig, megtartom éppúgy, mint a  fogadalmam.”

Akkor  a Szentéletű azt mondta neki, hogy életében soha többé ne beszélgessen asszonyokkal.  Az  készségesen megígérte.

Mózes pedig, aki kezében tartotta a botot, ami nélkül nem tudott járni a kapott sérülése óta, e pillanatban odavágott annak az ölére. Ettől a szerzetes  férfiassága elhalt, és  következményeként soha többé nem nyugtalanította a kísértés.

Szentéletű Mózes, Krisztusnak e hűséges katonája, szenvedéseiben és győzelmében Isten előtt kedves, 60 évet élt. Öt évig tartották őt bűntelenül bilincsekben, Jób türelmét mutatva ezalatt,  a hatodik évben pedig még Józsefnél is többet, bátran szenvedett  a   tisztaságért. Ezután 10 évig  élt  szótlanságban  egy barlangban.

Ezzel a barlangban töltött tíz esztendeig tartó hőstettel  a Szentéletű   felragyogott, mint az első Mózes  a tízparancsolattal, melyet az angyaloktól kapott a  Sínai – hegyen.

Szentéletű Mózes valóban méltóvá vált Isten látására, és mint boldogságra érdemes tiszta szívű, –   július hó 26. napján, még Szent Antonyij életében, – elköltözött, hogy szemtől szemben láthassa Istent.

Ereklyéi  máig  is maradandóan  nyugszanak Szent Antonyij barlangjában, teljesen az erkölcstelen és bűnös szenvedélyek feletti győzelemnek szentelve.

Forrás: Hodigitria