Mel Gibson az Igaz Ortodox Egyház szerzeteseivel a Szent Athosz Hegyen!
2025. június 29., vasárnap
2025. június 26., csütörtök
A radiometrikus datálás (tév) hite
Seraphim Rose szerzetespap - ,,Genesis, Creation and Early Man” című könyvének negyedik függeléke
2025. június 14., szombat
Szent Jusztin a filozófus
**Szent Jusztin Vértanú, a filozófus**
**Ünnepnapja: június 1.**
A Szent Jusztin Vértanú Szikemben született, Szamária ősi városában. Görög származású, pogány szülők gyermekeként már gyermekkorában is kiemelkedett elmélyült eszével, a tudás iránti szeretetével és az Igazság megismerése iránti buzgó vágyával. Felnőtt korában a görög filozófia különböző iskoláit tanulmányozta: a sztoikusokat, a peripatetikusokat (arisztotelikusokat), a püthagoreusokat, a platónikusokat – és arra a következtetésre jutott, hogy e pogány tanítások egyike sem vezetett az Igaz Isten megismeréséhez.
Egyszer, amikor a városon kívül egy magányos helyen sétálva töprengett azon, hol keresse az Igazság útját, egy öregemberrel találkozott, aki a későbbi beszélgetés során feltárta előtte a keresztény tanítás lényegét, és azt tanácsolta neki, hogy az élet minden kérdésének megoldását a Szentírás könyveiben keresse. „De mindenekelőtt – mondta a szent öreg – imádkozzál buzgón Istenhez, hogy megnyissa neked a Világosság kapuit. Senki sem képes megérteni az Igazságot, hacsak Isten maga nem adja meg neki a megértést, Ő nyilatkoztatja ki mindazoknak, akik imádságban és szeretetben keresik Őt.”
Harmincadik életévében Jusztin megkeresztelkedett (133 és 137 között). Ettől kezdve Szent Jusztin tehetségét és hatalmas bölcseleti tudását a pogányok között való evangéliumhirdetésre szentelte. Útra kelt a Római Birodalomban, és mindenhová a születés hitének magját vetette. „Aki képes hirdetni az Igazságot, és mégsem teszi – azt Isten ítéli meg” – írta.
Jusztin iskolát nyitott, ahol a Keresztény Hitet hirdette. Később védelmezte a keresztény tanítás igazságát és üdvösségét, meggyőzően cáfolva a pogány szofisztikát (például a cinikus filozófus, Crescentius elleni vitájában) és a kereszténység eretnek torzításait (különösen a gnosztikus Markión tanításával szemben).
Kb. 155-ben, amikor Antoninus Pius császár (138–161) üldözni kezdte a keresztényeket, Szent Jusztin személyesen nyújtott át neki egy „Apologiát” (Védőbeszédet) a tévesen kivégzésre ítélt Ptolemaiosz és Luciás mellett, egy harmadik, ismeretlen nevű mártír mellett. Az „Apologiában” kimutatta a keresztények elleni rágalmak hamisságát, akiket „csupán a gyűlölt és bűnös keresztény név miatt ítéltek el igazságtalanul”. Az „Apologia” olyan kedvező hatást tett a császárra, hogy leállította az üldözést. Szent Jusztin a császári határozattal Kis Ázsia határba utazott, ahol különösen keményen üldözték a keresztényeket, és maga hirdette a vidéki városokban és falvakban az Örömhírt a császári rendeletről.
Efezusban zajlott le Szent Jusztin és a zsidó Tüphón közötti vita. Az ortodox hit védő az Ószövetség prófétai írásai alapján bizonyította a keresztény hit tanításának igazságát. Szent Jusztin beszámolt erről a vitáról „Párbeszéd Tüphón zsidóval” című művében.
Szent Jusztin második „Apologiája” a római szenátushoz címezve született, 161-ben, röviddel Marcus Aurelius (161–180) trónralépése után.
Itáliába visszatérve Szent Jusztin, akár az apostolok, mindenütt hirdette az evangéliumot, és isteni sugallatú szavaival sokat térített meg a keresztény hitre. Amikor a szent Rómába ért, az irigykedő Crescentius – akit Jusztin mindig legyőzött a vitákban – számos hamis vád alá állította a római bíróság előtt. Szent Jusztint bebörtönözték, megkínozták, és vértanúhalált halt (+ 166).
A fent említett műveken kívül a szent vértanú Jusztin Filozófus további művei közé tartozik: „Megfontolások a lélekről”, „Bizonyítás a görögök ellen”, „Beszéd a görögök ellen”. Szent János Damaszkoszi megőrizte Szent Jusztin elveszett művének, a „A feltámadásról” címűnek jelentős részét. Az egyháztörténész Euszebiosz szerint Jusztin tollából származnak még „Az énekes”, „Minden létező eretnekség cáfolata” és „Markión ellen” című könyvek.
Szent Jusztin Filozófus ereklyéi Rómában nyugszanak.
2025. június 4., szerda
Az angyalokról
Így az összes egyházatyákat, akik az igazság ügyét hirdetik a hívőknek, teljes joggal Isten angyalainak kell tartanunk. De eszerint az ördög sincs angyalok nélkül, amennyiben minden hitehagyott őt követi angyalaként. Ne kételkedj abban, hogy az összes eretnekek a sátán angyalai, akiknek a seregét eszméjük szerint tegnap már részben előszámláltam. Tehát mindenki, aki Isten egyházában másként gondolkodik, mint ahogyan gondolkodnia kell, az ördög angyala. Meg vannak tehát különböztetve az igazság angyalai a hamisság angyalaitól.
Szent Gellért püspök vértanú, a magyarok apostola, Deliberatio 53. Old.
/
Thus, all the Church Fathers who proclaim the cause of truth to the faithful must rightfully be regarded as angels of God. But by this reasoning, the devil is not without his angels either, since every apostate follows him as an angel. Do not doubt that all heretics are the angels of the devil, whose army—as I partly recounted yesterday—is assembled according to their own ideas. Therefore, everyone in the Church of God who thinks differently than they ought to think is an angel of the devil. Thus, the angels of truth are distinguished from the angels of falsehood.
Saint Gerard the Bishop, Martyr, Apostle of the Hungarians, *Deliberatio* p. 53.
2025. május 15., csütörtök
Az Istennek tetsző áldozatról
"Az Isteni Liturgiánk vértelen áldozatai a papok műve, akiknek, ha szívesen szolgálsz [a Szent a bolgár cárhoz szól] és hozzájárulsz a munkájukhoz, nagy jótéteket kapsz imáik által, és bőségesen részesülsz Isten kegyelmében. Te is, ha akarnád, magadtól is bemutathatnál Istennek kiváló és nagyon kedves áldozatot, ha szent életet és a gondolkodás tisztaságát szenteled Neki."
Szent Fótiosz
Levél az újonnan megkeresztelt bolgár fejedelemhez, Bori-Mihályhoz (+907. május 2.)
(Fótiosz, A Fejedelem, Harmos 2007, 31)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)