A zsoltározás hasznáról

A zsoltározás hasznáról

(Aranyszájú Szent János.)

...említettem, hogy mikor a farkasok betörnek az akolba, a pásztorok ott hagyják sípjukat és parittyát vesznek kezükbe. Mi most, a zsidó ünnepek elmultával, hagyjuk ott a parittyát és vegyük kézbe újra a sípot (ezek a zsidók veszedelmesebbek, mint a farkasok). A vitázó beszédeket hagyjuk abba. Vegyünk elő világosabb tárgykört.

Vegyük kezünkbe Dávid hárfáját. Állítsuk szemünk elé az énekelt verset, amelyet ma mindnyájan karban imádkoztunk: „Amint kivánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!"

Először meg kell mondanom, miért került be ez a zsoltár az életünkbe és miért énekelünk még a jövendölések megismertetésénél is. Hallgass ide! Isten látta, hogy sok ember lelkiismeretlen, lusta a lelki olvasmánvokban. Nem szívesen fárad. Kívánatosabbá akarta tehát tenni a munkát, hogy ne érezzék a fáradságot. Egvbeolvasztotta a dallamot és a Szentírás szavait, hogy mindenki fellelkesüljön a dallam menetén és ritmusán.

Igy nagy buzgalommal énekeljenek neki szent himnuszokat.

Semmi sem emeli fel a lelket, nem teszi szárnyalóvá, nem szakítia el a földtől, nem oldia ki a test bilincseiből, nem mélvíti gondolkodóvá, nem függetleníti e világtól úgy, mint a dallam, az együtténeklés és a ritmikus szent ének. Természetünknek nagyon megfelel. Édes érzéssel tölt el bennünket. Sajá-tunkká lesz.

Még a csecsszopó gyermek nyöszörgését, nyugtalanságát is elcsitítja. A dajkák ölükben hordják a kicsinyeket, föl-alá járkálnak, valami gyermekdalt énekelnek. Igy altatják el a kicsikéket.

Mikor hosszú útra megyünk és egész nap hajtjuk az állatokat, közben énekelünk. Igy tesszük kellemessé dalainkkal az út táradtságát.

Nemcsak az utazók, hanem a szüretelők, a puttonyozók és a szőlőtaposók is gyakran énekelnek. De ugyanezt mondhatjuk a dolgozókról általában.

A tengerészek dallamra és ritmusra húzzák az evezőt.

Fonó asszonyaink, miközben a csévére gombolyítják szépen sodort fonalukat, hol egyedül, hol együttesen, rendben énekelnek. Lám, így csinálunk valamennyien. Könynyebben megy a nehéz munka énekszó mellett. A lélek mindent könnyebben elvisel habár fárasztó és kimerítő is ha dalt, éneklést hallhat. A gyönyörködésnek ez a fajtája velünk született. Az ördög is tudja ezt. Azért akar rávenni bennünket, hogy haszontalant énekeljünk. Isten a zsoltárt adta nekünk és ebben egyesíti a gyönyörű dallamot a szép szöveggel.

Kárunkra, pusztulásunkra is lehet a dal. Ártalmas tulajdonsága is van. Az arcátlan és ostoba énekek belefészkelik magukat lelkünkbe, elgvengítik, puhánnyá teszik.

A szent zsoltárokból sok hasznunk van. Megszentelnek bennünket. Az isteni igazságok felé indítják lelkünket szent szövegükkel. A Szentlélek gyorsan eltölti a zsoltározó lelkét. Hallgasd meg Pált, hogy megértsd, mennyire lehívják a Szentlélek kegyelmét a buzgó zsoltározók: „Meg ne részegedjetek borral, mert benne fajtalanság vagyon, inkább teljetek el Szentlélekkel." Még a módot is megmondja: „Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket mondjatok, énekeljetek és zengedezzetek szívesebben az Úrnak." (Ef. 5, 18-19.) Mi az: szívetekben? Értelemmell Necsak a nyelv mondja a szavakat gépiesen, az értelem pedig valahol kinn bolyongjon, hanem a lélek figvelien a nyelvre!

Ahol sár van, oda futnak a disznók. Ahol illat van, oda rajzanak a méhek. Ugyanígy az éneklésnél is. Ahol alias énekeket fújnak. ott nyüzsögnek az ördögök. Ahol szárnval a lélek a dalban, ott harmatoz a Szentlélek keøvelme és megszenteli a szájat is, a lelket is. Bátran kimondom, hoov ne csak ti énekelietek, hanem feleségeteket, gyermekeiteket is tanítsátok meg ilyen énekekre. Milyen szép lenne, ha nemcsak a szövőszék mellett. vagy más munka közben, hanem különösen asztalnál énekelnénk.

Az ördög ott settenkedik az evés-ivásnál. Szövetségese a falánkság és a részegeskedés, a rendetlen viháncolás és a féktelen viselkedés. Evés előtt és után kell felvérteznünk magunkat a zsoltár erejével. Milyen szép lenne, ha apa, anya, gyerekek, egyszerre kelnének fel az asztaltól és Istennek szent dallal adnának hálát.

Pált kegyetlen kínzás fenyegette. Kalodában kifeszítve ült börtönében. Éjféltájban, amikor mindenkinek kellemes az édes álom, Szilásszal állandóan dícséri az Istent. Sem a hely, sem az idő, sem az aggódás, sem a zsarnok álom, sem a fájdalom, sem a fáradtság, a világon semmi sem tudta megakadályozni éneklését: „Éjféltájban azonban Pál és Szilász imádkozván dícsérik vala az Istent és a foglyok hallgatják vala őket." (Ap. csel. 16, 25.) Mennyivel inkább kell nekünk hálaadó himnuszokkal dícsérnünk az Urat. Hiszen nyugodt életünk, élvezzük Isten jóságát.

Ha erőt venne rajtunk az iszákosság és fajtalanság rendetlen vágya, énekeljünk. Minden rendetlen és káros gondolat és szándék megszűnik.

A gazdagok balzsammal töltött szivacscsal törlik le asztalukat, hogy tiszta legyen, ha esetleg evés után valami folt került rá. Tegyünk mi is így. Balzsam helyett szent dallammal töltsük meg szánkat. Ha maradt esetleg valami folt lelkünkben a túlhangos étkezés után, töröljük le dallal és énekeljük közösen: ,,Mert megörvendeztettél, Uram, műveddel. S ujjongok kezed tetteinek." (91. zs. 5.) Ének után imádkozzunk is, hogy lelkünkkel együtt házunkat is megszenteliük. Lakomához színészeket, és rosszhírű nőket is szoktak hívni. Ezekkel magát a gonosz lelket, az ördögöt látják vendégül. Ezer baj fészke lesz a házuk. (Innen van a sok féltékenység, házasságtörés, erkölcstelenség.) Ha Dávidot hívjuk hárfájával, benne magát Krisztust vendégeljük meg. Ahol pedig Krisztus van jelen, oda nem mehet az ördög, sőt oda sem mer pillantani. Forrás lesz a ház, ahonnan béke, szeretet és minden jó fakad.

Amazok színházzá teszik házukat. Te templommá alakítod lakásodat. Ahol szent zsoltár, imádság, próféták szava, énekesek istenszerető lelkesedése hallatszik, az biztos hogy Isten háza. Ha nem is érted teljesen a szavak erejét, neveld rá a szádat, hogy ilyeneket mondjon...

... Hallgasd meg Krisztust és Őt lásd a szegényekben: „Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen és felruháztatok engem." (Mt. 25, 35-36.) Sok módot találunk, nemes érzületünk kielégítésére.

Filokalikus Szemelvények

Megjelent a Magyar Igaz Ortodox Misszió új kiadványa, a Filokalikus Szenelvények! 

Rendelésért katt ide!

"Ezen könyv az Ortodox Egyház Szentjeinek különböző lelki írásait tartalmazza, melyek az Őboldogsága Makáriosz, Athén és egész Görögország érseke, által kiadott görög nyelvű, „Φιλοκαλικά Σταχυολογήματα” (Filokalikus szemelvények) című folyóirat 2025/26–os évfolyamából lettek lefordítva, hogy mindennapi lelki táplálékként szolgáljanak a magyar ajkú igaz ortodox híveknek. Ezúton is hálámat és nagyrabecsülésemet fejezem ki Lendvai Gábor testvérünk iránt, aki vállalta ezen lelki írások napi szintű magyarra fordítását és áldozatos munkájával továbbra is segíti Magyar Igaz Ortodox Missziónk munkáját. – István atya"

Az ökumenizmus nem ortodoxia!

I. Bartolomaiosz, Konstantinápoly egyetemes pátriárkája (helyesebben hereziárka) egy budapesti összejövetelen kijelentette, hogy imádkozik azért a napért, amikor az ortodox és a katolikus keresztények újra teljes közösségben lehetnek.... Az egyetemes pátriárka a Keleti Egyházak Jogi Társaságának 27. Nemzetközi Kongresszusán beszélt Budapesten. Kiemelte a Kelet és Nyugat közötti teológiai párbeszéd elmélyítésének szükségességét is, ami elengedhetetlen a mélyebb közösség eléréséhez.

Lássuk mit mondott például Efezusi Szent Márk a pápistákkal való közösségről:

"Nemcsak szakadárok, hanem eretnekek is… Ezért nem lehet egységünk, amíg ők el nem távolítják a hozzátoldást a hitvallásukból, és meg nem vallják a hitvallást, ahogyan mi tesszük.”

Persze azóta már sokkal több dolog van, ami elválasztja a pápistákat az igaz Egyháztól, mint a filioque vagy a pápai felsőbbrendűség hírdetése... Ők már olyan messzire sodródtak az igaz kereszténységtől, hogy az egyetlen módja a velük való eucharisztikus közösségnek az az, ha megkereszteljük őket, így befogadván őket Jézus Krisztus Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Egyházába!

Buzdítás a Szent Keresztségre

 

NAGY SZENT BAZIL: BUZDÍTÁS A SZENT KERESZTSÉGRE

1. Amikor a bölcs Salamon meghatározta életünk minden cselekedetének idejét, s minden eseménynek, ami csak történik, értelmét, így szólt: „Mindennek megvan az órája, s minden tettnek a maga ideje: van ideje a szülésnek, s van ideje a halálnak" (Préd 3,1-2). Én azonban most, mikor az üdvösség szózatával fordulok hozzátok, ezt mondanám: „Van ideje a halálnak, s ideje a születésnek". Mi az értelme ennek a változtatásnak? Az, hogy amikor ő a keletkezés és az elmúlás körülményeivel foglalkozott, a testi természet szempontjából a halál elé sorolta a születést (hiszen sohasem halhat meg az, aki előbb meg nem született); jómagam viszont a szellemi újjászületés tárgyának kifejtésére készülődöm, s így a halált az élet elé helyezem. Számunkra ugyanis a lelki újjászületés épp a testi halál következménye, ahogy az Úr is mondotta: „Én pusztítok és alkotok életet" (MTörv 32,39).

Meg kell halnunk tehát ahhoz, hogy életre keljünk. El kell pusztítanunk a testies gondolkodásmódot, mely képtelen önmagát alávetni Isten törvényének (Róm 8,7): így lehet majd erős bennünk a szellem érzülete, melynek eredményeként élet és béke bontakozik ki. El kell temetkeznünk Krisztussal, ki érettünk meghalt, hogy föltámadhassunk ővele, aki nekünk is megszerezte a feltámadást.

Különböző idő felel meg minden egyes tevékenységnek: van saját ideje az álomnak, az ébrenlétnek, a háborúnak és a békének. A keresztségre kijelölt idő viszont maga a teljes emberi élet. Miként életképtelen az olyan test, mely nem lélegzik: ugyanígy képtelen fennmaradni az olyan lélek, mely nem ismeri Teremtőjét. Isten föl nem ismerése a Lélek számára maga a halál. Aki nem keresztelkedett meg, nem világosodhat meg (1). Fény híján a szem sem látja környezetét, a lélek sem szemlélheti Istent.

Kezdetben volt az Ige...

Nagy Szent Bazil arról, hogy miért hívta Igének Krisztus Urunkat, Teológus Szent János az ő Evangéliumában. 

... így tehát amikor azt hallod, hogy Ige, óvakodj attól, hogy értelmi gyengeséged miatt földhözragadt és alantas gondolatokra ragadtasd magad! Hanem kutasd a szó értelmét! Miért Ige? Hogy megmutassa, hogy az értelemből származott. Miért Ige? Mert szenvedély nélkül született (11). Miért Ige? Mert a szülő képe, aki a teljes szülőt megmutatja önmagában, semmit sem vesz el belőle, és önmagában tökéletesen létezik, amint a mi igénk is teljes gondolatunknak képét nyújtja. Amit ugyanis szívünkben kieszeltünk, azokat a szó által fejeztük ki, és a kimondott dolog a szívben levő gondolat képmása. Hiszen a szív bőségéből jön a szó. Szívünk olyan, mint valami forrás, a kimondott szó (12) pedig olyan, mint ebből a forrásból kicsorduló patak. Amekkora tehát az, ami kicsordul, akkora az, ami először felszínre kerül, és amilyen az elrejtett, olyan a napvilágra került is. Igét mondott tehát, hogy megmutassa neked az Atya szenvedélymentes nemzését, elmondja neked mint isteni dolgot a Fiú tökéletes létezését, és ezek által kifejtse a Fiúnak az Atyához való időtlen kapcsolódását (13). Hiszen a mi igénk a szellem szüleménye, mely szenvedély nélkül született, ugyanis se nem vágják el, se nem oszlik meg, se nem folyik, hanem miközben a szellem teljes marad saját létének állagában, teljesként és tökéletesként hozza létre az igét, és amikor kijön az ige, az őt szülő szellemnek egész erejét tartalmazza (14). Amennyi istenfélő tehát, annyit meríts az ige jelentéséből az Egyszülött teológiájához, és ha ezt látszólag értelmetlennek és abszurdnak találnád, kerüld el és ne törődj semmiféle kitalálással! „Kezdetben volt az Ige." Ha pedig azt mondta volna: „Kezdetben volt a Fiú", a Fiú névvel együtt a szenvedéllyel kapcsolatos gondolat is eszedbe jutott volna. Mivel ugyanis nálunk a nemzők időben nemzenek és szenvedéllyel nemzenek, ezért mondott inkább Igét, és így előre helyreigazította a méltatlan feltételezéseket, hogy sértetlenül őrizze meg lelkedet.