Vajon mindenki üdvözül?

 Ahogy egy ember (Ádám) által az egész emberi nem, az ő minden leszármazottjai megfosztatottak a mennyei javaktól és a kárhozatnak lettek alávetve, úgy azon népek, melyek az Ószövetség idején megtagadták, elhagyták az Igaz Isten imádatát és maguknak bálványokat, hamis "isteneket" kreáltak, úgy ők is a kárhozatba taszították minden leszármazottjukat, akik ezeknek a démonoknak hódolnak, még akkor is, ha ez nem az ő, hanem a felmenőik hibája volt elsősorba.

Hisz gondoljunk, csak bele, ha valaki eltékozolja minden vagyonát az ilyen ember cselekedete nem hat e ki az ő leszármazottjaira?

Modern világunkban már szinte gyermekkorunk óta zajlik az érzékenyítésünk, az Isteni törvény helyett a mi bukott természetünk érzelmeire való hagyatkozásra. Így érthető, hogy amikor a Krisztusi tanítás olyan félremagyarázásaival találkozunk, mint például az, hogy minden ember üdvözül, mert Isten szeret mindenkit, akkor hajlamosak vagyunk befogadni ezeket a tévtanításokat.

Na, de mit mondott maga Krisztus Urunk arról, hogy Ő kiknek az üdvösségéért testesült meg? Amikor a kánaáni asszony kiabált utána Urunk kijelentette, hogy "»Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.«" , vagyis elsősorban azon emberek üdvösségéért jött el a világba, akik megtartották a vele kötött szövetség. Majd, amikor a zsidók végképp megtagadták Őt, mert nem hozta el nekik az általuk annyira áhított evilági javakat, az Ő nagy emberszeretete által, a pogányok is meghívást kaptak az Ő Szent Egyházába, ahogy a kánaáni asszonyak is megkegyelmezett.

De sehol nem tanított olyat Krisztus Urunk, hogy a tőle külön élők, vagyis akik nem tagja az Ő szent Egyházának, megörökölnék a mennyek királyságát, hiszen az Ószövetségben is, csak a Vele szövetségben élő igazak nyugodtak meg Ábrahám kebelén, mely a pokolnak azon része volt, ahol nem voltak szenvedésnek kitéve. Amikor ilyen egyetemes üdvözülésről álmodozunk, akkor merő spekulációba és a saját bukott természetünk érzelgősségébe merülünk, holott nekünk ortodox keresztények a a Szentatyák tanítását kell elsősorban figyelembe vennünk, akik egyöntetűen azt mondták, hogy KRISZTUS URUNK SZENT EGYHÁZÁN, AZ ORTODOX EGYHÁZON, KÍVÜL NINCS ÜDVÖZÜLÉS!

István atya 

A KERESZT MEGBÍZHATÓ VÉDELEM AZ ÉLET TENGERÉN, AZ EGYHÁZ HAJÓJÁBAN UTAZÓK SZÁMÁRA

 Miután Stavrofila bajba került a tengeren, ahol majdnem megfulladt, utólag félt közeledni még a tenger partjához is. Ám az angyal, aki még hasznosabb instrukciókat akart adni neki, a tengerhez vitte, ahol a távolban egy hatalmas úszó hajót lehetett látni, és így folytatta a társalgást: "Amint láthatod, Stavrofila, a tenger e világ képe, a viharok, a szelek és a tenger hullámai a kísértéseket, szerencsétlenségeket és bajokat jelentik, amelyeket az emberek megtapasztalnak ebben az életben. A veszélyes örvények a hazugság tanítóit, az Egyház csábítóit és istenkáromlóit jelentik; a víz alatti zátonyok e világ hatalmas erői, akik katasztrófával és halállal fenyegetnek; a tenger forgószele az ember nyüzsgő büszkesége, magasra emelkedik az égen, és lezuhan a mélységbe.

 

 "Lehetetlen hajó nélkül vitorlázni a tengeren. És ez a hajó az egy, szent, egyetemes és apostoli Egyházat jelenti. Ennek a lelki hajónak az uralkodója a mindenható Isten, maga az Atya; a kormányos az Ő egyszülött Fia, a kellemes szellő, pedig a Szentlélek; az Egyház hajójának másodlagos ügyintézői - az apostolok és utódaik, az egyház papjai és oktatói. Akik ezen a hajón utaznak, mind ortodox keresztények. Ennek a hajónak az alja és alapja a Szentháromságba vetett helyes hit, a hajó oldalai, elülső része és fara a helyes hit dogmáit, Isten parancsolatait, egyházi hagyományait, apostoli szabályokat ésEgyetemess zsinatokat és általában az Egyház döntéseit képviselik. Az árboc – Krisztus Szent Keresztje, amely által az Egyházban mindenki megerősödik és megbizonyosodik. A vitorlák a szeretet, a horgony a remény. Az Egyház lelki hajója minden igaz ortodox keresztényt különböző helyekről és országokból szállít az élet tengerén a mennyei Jeruzsálembe, és még ha sok viharnak és hullámnak van is kitéve, soha nem szenved hajótörést. Nem számít, hány ellenség és üldöző lázad fel a Szent Egyház ellen, Ő soha nem lesz legyőzve, mert az Úr Igéje megerősíti: Megépítem Egyházamat; és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta (Mt 16:18).

 

 Stavrofila: Mi lesz azokkal, akik elszakadnak és nem akarnak semmilyen kapcsolatba kerülni az egyetlen igaz Egyházzal?

 

 Angyal: Hasonlítanak azokhoz, akik kis csónakokkal akarnak áthajózni a nagy óceánon, majd megfulladnak saját téveszméik hullámaiban, vagy testetlen rablók kezébe kerülnek.

 

 Stavrofila: Akik az Egyház hajóján utaznak, azok mind üdvözülnek?

 

 Angyal: Csak azok az igaz keresztények teljesítik biztonságosan az utat és érik el a Mennyei Királyságot, akik igaz hitüket az Úr parancsolatait teljesítő jó cselekedetekkel egyesítik; és ha néha át is hágják és megszegik azokat, hibáikat és kihágásaikat őszinte bűnbánattal és őszinte vallomással igyekeznek eltörölni, és erejük szerint jóvátenni; de a makacs és megbánást nem tanúsító bűnösöket vagy az egyházi ítélőszék, vagy Isten láthatatlan ítélete űzi ki a lelki hajóból.  Néhányat pedig, mint a búzakévét, Isten türelme meghagy az aratásig. A hit önmagában keresztény tettek nélkül nem üdvözít, mert ahogy a test lélek nélkül halott, úgy a hit cselekedetek nélkül is halott (Jakab 2:26). A keresztény tettek és a keresztény erények elsajátítása érdekében pedig mindig emlékeznünk kell Pál apostol szavaira, aki ezt mondta: Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.  (Zsidók 10:36).  A kitartás erőt ad az erények valamelyikének eléréséhez, és enélkül egyetlen erény sem tud ellenállni, az elmondottak szerint: Senki sem alkalmas Isten Királyságára, aki az ekére teszi a kezét, de hátranéz (Lk 9,62). (Damaszkuszi Szent Péter, 2:5. könyv). Aki elutasítja a kitartást, az nem lehet Krisztus Egyházának igazi gyermeke.

 

 Ezért még azt is mondja az Egyház egyik írója, hogy az Egyház magának a „tűrésnek” a nevét kapta, mert csak Ő tart ki mindenkor örvendeznve, és a hívők állhatatosságából áll, akik Krisztus követői. (Alexandriai Szent Kelemen - Utasítások). Minden keresztény templomot kereszttel ékesítenek. Mit jelent ez? Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az emberi nem megváltása a kereszt révén valósult meg, másodszor pedig, csak az nyerhet üdvösséget az Egyházban, aki türelmesen elviseli azokat a kereszteket, amelyeket a szomorúság és szenvedés Istene küld rá, ugyanis maga az Úr mondja: Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. (Mt 10,38).

 

- Részlet az „A Mi Urunk örök életbe vezető keresztjének királyi útja” című könyvből, 218-220 old.

Az Egyházon kívül nincs üdvözülés!

Szent Iréneusz (✝202) "[Az egyház] az élet kapuja; az összes többiek tolvajok és rablók. Ezt figyelembevevén kerülnünk kell őket. Azt halljuk a hitetlenek és az e világtól elvakítottak felől, hogy nem lesz örökrészük az eljövendő világban. Álljunk ellent az egyedüli igaz és életadó hit nevében, melyet az egyház kapott az apostoloktól és továbbadott fiainak."[3]

Karthágói Szent Ciprián (✝258) Az "Egyházon kívül nincsen keresztség", "Egyházon kívül nincsen Szentlélek". [4]

Lactantius (✝310) "Egyedül az egyetemes egyház (vagyis az Ortodox Egyház) tartja fenn az igaz imádást. Ez az igazság forrása, a hit lakóhelye, az Isten temploma; amelybe ha valaki nem lép be, vagy ha kilép belőle, akkor az örök élet és a megváltás idegen marad számára."[5]

 

Nagy Szent Bazil (✝379) “Ami pedig mindazokat illeti, akik úgy tesznek, mintha ép ortodox hitet vallanának, de közösségben vannak más véleményt valló emberekkel, ha figyelmeztetik őket, de továbbra is makacsok maradnak, akkor nemcsak hogy nem szabad közösségben lenni velük, de még csak testvéreknek sem szabad nevezni őket.” (*Patrologia Orientalis*, Vol. 17, p. 303)

Jeruzsálemi Szent Cirill (✝386) "Vesd meg az összes eretneket... ne hallgass a szép szavukra, ne tévesszen meg a hamis alázatuk; mert ők 'kígyók, viperák fajzata'.[6] Emlékezzél, amikor Júdás azt mondta: 'Üdvözlégy, Rabbi!'[7] az üdvözlése árulás volt. Ne tévesszen meg a csók, de ügyelj a méregre. Vesd meg ezért ezen embereket, és kerüld a Szentlélek gyalázóit, akik számára nincsen bocsánat. Vajon miféle közösségünk lehet azokkal, kiknek nincsen remény. Mondjuk magabiztosan Istennek az eretnekekről szólván, 'Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?'[8] Mert van olyan ellenségeskedés, ami dicséretre méltó, amint írva vagyon: 'Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé.'[9] "[10]

Szent Jeromos (✝420) "Mivel nem követek más vezetőt Jézuson kívül, ezért nem kommunikálok mással, mint Őszentségével, vagyis Szent Péter székével. Emiatt tudom, hogy ez a szikla, melyre az egyház épült(...)ez Noé bárkája, és aki nem találtatik benne, az elvész amikor az Özönvíz diadalmaskodik. Ami az eretnekeket illeti, soha nem szántam meg őket; ellenkezőleg, gondoskodtam róla hogy az egyház ellenségei az én ellenségeim is legyenek."[11]

Szent Ágoston (✝430) "Senki sem találhat üdvözülést, kivéve az egyetemes egyházban. Az egyházon kívül mindent találhatsz, kivéve üdvözülést. Lehetsz becsületes, magadhoz veheted a szentségeket, énekelheted az alleluját, felelhetsz ámennel, lehet hited az Atyának Fiúnak és Szentléleknek nevében és prédikálhatod is, de sosem találhatsz üdvözülést, kivéve a egyetemes egyházban."[12]

Szent Fulgentius (✝533) "Legszilárdabban hidd és sose kételkedd, hogy nemcsak a pogányok, hanem az összes zsidó, az összes eretnek és az összes szakadár[13] akik életüket az egyházon kívül fejezik be, az örök tűzre fognak kerülni, melyet az ördögnek és angyalainak készítettek."[14]

 

Sztudita Szent Theodorosz (✝826) Még akkor is, ha valaki eladja minden vagyonát a világon, viszont mégis közösségben van az eretnekséggel, ő nem lehet Isten barátja, hanem csak inkább ellensége.  

Sztudita Szent Theodorosz (✝826) „Az eretnekek teljesen hajótörést szenvedtek a hit tekintetében; de ami a többieket illeti, még ha gondolkodásukban nem is süllyedtek el, az eretnekséggel való közösségük miatt mégis elvesznek. [Patrologia Graeca 99, 1164]

Szent Hilarion (Troitszkíj) érsek (✝1929) A szkizmatikusok (értsd: Moszkvai Patriarchátus, Konstantinápolyi Patriarchátus és a velük közösségben levők, a fordító megjegyzése.)  nemcsak azért fosztatnak meg az üdvözülés reményétől, mert keresztségük érvénytelen, hanem azért is, mert kívül vannak az Egyházon és ellenségeskednek azzal. A Szentlélek kegyelmét csak az kaphatja meg és őrizheti meg, aki egyesül az Egyház szeretetében. Aki elvált az Egyháztól, annak nincs szeretete. Aki nem szereti az Egyház egységét, nem rendelkezik Isten szeretetével, hiába jelenti ki, hogy övé Krisztus szeretete. A szeretet csak az Egyházzal való egység jelenlétében őrizhető meg, mert a Szentlélek csak az Egyház testét éleszti újjá. Nem lehet törvényes és elegendő ok az Egyháztól való elszakadásra; aki elválik az Egyháztól, nem rendelkezik a Szentlélekkel, mint ahogy a test levágott tagja sem rendelkezik az élet lelkével, annak ellenére, hogy egy ideig megőrzi korábbi identitását. Így, bár mindazok akik elváltak az Egyháztól ellenzik ezt, nem lehetnek jók; bár viselkedésük dicséretesnek tűnhet - már az Egyháztól való elszakadásuk is gonosszá teszi őket.

3. Adversus Haereses (Eretnekségek ellen) III. könyv.
4. Levelek, LXIX, 2 f. Levelek LXXIV, 6 Levelek LXXV, 14 Levelek LXIX, 10 f. Levelek LXX, 3 Levelek LXXIII, 6 Levelek LXXIV, 4 f. Levelek LXXV, 8, 12.
5. Lactantius: The Divine Institutes
6. Mt 23:33
7. Mt 26:49
8. Zsolt 139:21
9. Ter 3:15
10. Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei, Szent István Társulat, Budapest, 2006
11. Damasus pápának írott levele
12. Sermo ad Caesariensis Ecclesia plebem
13. Más néven skizmatikus, mint pl a római katolikusok vagy a monofiziták.
14. Enchiridion Patristicum