A FELTÁMADT ÚR RAGYOGÓ GYERMEKEINEK

  

A FELTÁMADT ÚR RAGYOGÓ GYERMEKEINEK,

KRISTUS FELTÁMADOTT!

Krisztus feltámadt a halálból! Ezt hirdeti az angyal, ezt látják a nők, ezt tanúsítják Pilátus pecsétjei. A sír üressége hangosan hirdeti. A félregördült kő tanúskodik róla. Az őrség menekülésével lelepleződik; a szolga bevallja, de pénzt kap a hallgatásért. 

Krisztus feltámadt a halálból, és a főpapok bűnösnek bizonyulnak. Pilátus szégyelli magát, míg a százados hinni kezd, amikor meglátja a templomfüggöny szakadását. A nap megvilágosodik a Megfeszített mindenhatósága előtt, miközben minden teremtmény sötétségbe borul. A halottak feltámadt teste hirdeti az igazságot, és a választott Kenethordozó Asszonyok az elsők, akik örömteli hírt kapnak, sőt, megkapják az isteni ajándékot, hogy láthassák a feltámadt Isten-Embert, Jézust. 

Krisztus feltámadt a halálból! Örvendezzetek, népek! Ünnepeljetek az angyalokkal együtt! A tanúbizonyság teljesen igaz. Örüljetek, mert szabadok vagytok! A mi üdvösségünk Vezére feltámadt a halálból. A pokol legyőzetett, a halál megsemmisült. Íme, az angyalok és az ember, a menny és a föld békessége. Béke az Úr Jézus feltámadásán keresztül. 

Feltámadás napja van, emeljük fel örömünk és boldogságunk hangját! Ádám és Éva megszabadultak örök bilincseikből, a próféták találkoznak és követik Tanítójukat. A lángoló kard visszavonul, és az egész emberiség részesül a feltámadás fényében és megtisztító hajnalában. A sötétség hanyatlik, a fény uralkodik, megérkezik a kegyelem, és az igazi élet isteni tavasza győzedelmeskedik. 

Krisztus, a mi Istenünk, szeretett testvéreim, miután a kereszten függött, és szent halálával magára vette a világ bűnét, alászállt a pokol legmélyebb bugyraiba. Majd onnan felszállva, azonnal feltámadt a halálból, és később dicsőséggel és hatalommal felment a mennyekbe. Így most is, amikor kivonulunk a világból, és a bűnbánat és alázat sírjába lépünk, utánozva az Úr szenvedését, ugyanaz a Krisztus leszáll a mennyből, és belép a testünkbe, mint egy sírba. Így egyesül a mi lelkünkkel, és feltámasztja azt, noha az halott volt. Ekkor ajándékul adja annak, aki vele együtt feltámadt, hogy láthassa Őt, aki feltámadott dicsőségében. 

Krisztus feltámadása tehát a mi saját feltámadásunk is, mert míg mi a bűn által legyőzött és rabságba vitt voltunk, a Megfeszített és Feltámadt Jézus kegyelme és áldozata által megszabadultunk. Krisztus feltámadása és dicsősége, ahogyan Szent Szimeon az Új Teológus vallja, "a mi saját dicsőségünk is, amely bennünk teljesedik ki az Ő feltámadásán keresztül, és megnyilvánul és láthatóvá válik számunkra. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy Krisztus magára vette a miénket, mindent, amit bennünk véghez visz, a sajátjának tekint. A lélek feltámadása végül is az élettel való egyesülése", vagyis egy Krisztusban való élet Istennel Magával. 

Ezért írja Szent Nikodémosz a Hagioreitész, a zsoltári vers magyarázataként: "Ez az az nap, amelyet az Úr alkotott; örvendjünk és legyünk vígak benne", amit minden feltámadási szertartáson örömmel kiáltunk, hogy: "Mindennél fontosabb, hogy együtt örvendjünk Jézus Krisztussal, aki örömöt hozó feltámadásán keresztül visszanyerte – sőt, mérhetetlenül megnövelt formában – mindazt, amit a szenvedése során elvesztett. Akkor négy dolgot veszített el: az örömöt, a szépséget, a tiszteletet és az életet."

Visszanyerte az életet, de olyan életet, amelyen keresztül teljesen megsemmisíti és legyőzi a halált, már nem félve annak fenyegetésétől, ahogyan Pál apostol is írja: "Krisztus, feltámadva a halálból, többé nem hal meg; a halálnak nincs többé hatalma Felette."

A feltámadás által visszanyeri a Neki járó tiszteletet, miután korábban megaláztatták az emberek fiai között, de most teljes tisztelettel és hatalommal uralkodik, ahogy Ő Maga mondja: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön."

Visszanyeri az örömöt is, mert a szabad akaratából történt foglyul ejtése, megkorbácsolása és keresztre feszítése sebet hagyott benne, de most minden, az öröm kinyilvánítását akadályozó fal leomlott, és mindazok, akik az ember igazi boldogságát Isten kegyelmén és az ember iránti mérhetetlen szereteten kívül keresték, legyőzöttnek bizonyultak. Ezért, amikor a Feltámadt Úr először találkozik a Kenethordozó Asszonyokkal, semmi mást nem mond nekik, csak ennyit: "Örvendjetek!"

Visszanyeri a szépséget is, amelyet titokban és változatlanul birtokolt, hiszen "szebb vagy szépségben, mint az emberek fiai", mert Aki tegnap még megaláztatott és megkínoztatott volt, ma dicsőségesen feltámadt a sírból, ragyogóan, fénylőn, és olyan fényesen, mint a nap. Ahogy Szent Nikodémosz ismét írja: "Krisztus feltámadt testének kegyelme és dicsősége olyannyira nagy, hogy a mennyben ez lesz a lélek és test, valamint minden érzékünk legnagyobb boldogsága. És elegendő lesz minden boldogságunk forrásává válni, mind az angyalok, mind az emberek számára, egy olyan paradicsomban, ahol telhetetlenül örvendezhetnek mindörökké."

Szeretett testvéreim, ez a mi ünnepünk, ez az öröm mindannyiunké, fiataloké és időseké, bölcseké és egyszerűeké, gazdagoké és szegényeké. Ne ünnepeljünk egyedül, testvéreim, közömbösen azok iránt, akik kevesebb kiváltságnak örvendenek, vagy akik sok megpróbáltatáson mennek keresztül. Ez nem lenne igazi ünnep, nem méltó Urunk Jézus isteni kegyelméhez. 

Lépjünk be a bilincsekbe vertek közé; vegyük magunkra a szenvedők fájdalmát. Mert az Úr szava szerint, "ha egy tag szenved, minden tag együtt szenved." Osszuk hát testvéreink, saját tagjaink szenvedését: egyikünk pénzzel, másikunk kedves szóval, harmadikunk jó cselekedettel, és mindnyájan imádkozva értük Isten előtt. Legyünk közbenjáróik, kérlek titeket, mindannyian ma együtt Isten előtt. Hallgassuk meg Azt, Aki azt mondja: "Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok."

És így, békében és szeretetben egyesülve, elérjük mi is Urunk, az Atya és a Szentlélek feltámadásának örök örömét, Akié minden dicsőség, tisztelet és imádat, mint egyetlen Istené, mindörökkön örökké. Ámin! 

† ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE, MAKÁRIOSZ

**13. prédikáció Krisztus Feltámadásáról, Tamás hétfőjén** 

2 Zsolt 117,23 

3 32. elmélkedés az Úr feltámadásáról 

4 Róm 6,9 

5 Mt 28,18 

6 Mt 28,9 

7 Zsolt 44,3 

8 Jak 5,16

Kr. u. 2025

  

Őboldogsága Makáriosz Athén és egész Görögország érsekének 2025-ös újévi enciklikája,

Szeretett gyermekeim az Úrban, legyen veletek mindnyájatokkal az Atya Isten kegyelme, a Fiú szeretete és a Szentlélek közössége.

Az Úr Jézus Krisztus jóságának új esztendejének hajnalán mi, mint hűséges szolgák és barátok, ismételten segítségül hívjuk kegyelmét, szeretetét és közösségét. Miután méltóvá tesszük magunkat Isten közösségére és értesítéseire, és gazdagítjuk szegény szívünket ezekkel, csak ezen az úton kapunk erőt, hogy folytassuk életünket, és amennyire csak tudjuk, erőnkből összhangba hozzuk azt Ő Szent Akaratával.

Szeretett testvéreim, azok az Egyházon kívül és azok, akik teológiai szegénységben élnek, megbotránkoznak, amikor "Isten szolgáinak" nevezzük magunkat. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hallottatok ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket:

„Nem akarok senkinek a rabszolgája lenni!”

„Halljátok, rabszolga! Hol élsz? Az 1800-as években?!”

„Milyen Isten az, aki rabszolgákat akar tőlünk és nem szabadságot?!”

Az igazság az, hogy egyszerre vagyunk rabszolgák és Isten barátai. Tiszteletünket és elismerésünket fejezzük ki Isten iránt, mint az Ő rabszolgái, mivel Ő az, aki mindent teremtett, fenntart és gondoskodik az univerzumról.

Ugyanakkor elismerjük, hogy az Ő szavai szerint, amelyeket az apostoloknak, és rajtuk keresztül mindnyájunknak mondott: „Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket...”1

Így, szeretett testvéreim, mi is közösségben vagyunk a Szentlélekkel: hitben, reményben, jó cselekedetekben, tiszta gondolatokkal, és mindenki iránti szeretettel, ahogy az Úr parancsolta nekünk: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” 2

Szeretett gyermekeim, tudom, hogy ezek az Úr szavai milyen különösen hangzanak a mi modern napjainkban. Egy olyan korban, amelyet durvaság, vakmerőség, egóizmus, önzés, bosszú, és a felebarát elhanyagolása ural, mindezek teljesen ellentétesek a Szent Evangélium tanításaival és a teljes Új Szövetség szent elveivel. Ebben az időben a világ urai, az Antikrisztus előfutárai próbálnak minket fogságba ejteni digitális számjegyeken keresztül, ami elkerülhetetlenül emlékeztet bennünket a Jelenések könyvének az utolsó napokról szóló próféciájára.

Azonban kérlek titeket: Mivel gyengék vagyunk és könnyen eltéríthetők, vajon elítéljük Isten és az Ő apostolainak szavát? Tagadjuk meg az igazságot, hogy elfedhessük hiányosságainkat? Elítéljük Istent, hogy nem adta meg nekünk a képességet arra, hogy teljesítsük parancsait, ahogy azt régen különböző eretnekek és keresztényeket kihasználó személyek tették?

Ez meg ne történjen. Ó, Seregek Ura!

Azok a parancsolatok, amelyeket 101 évvel ezelőtt megszegtek azok, akik elfeledkeztek kötelességeikről, az ortodox egyház vezetői és papsága, akik átvették az innovatív pápai naptárt, és lényegében idegenítették el a Hagyományos Naptár ünnepeit. Nem féltek attól, hogy súlyosan megsértették az Egyház tökéletesen felépített épületét, hanem (Ó, a vakság!) dicsekedtek és dicsekednek azzal, hogy Krisztus lelkét szolgálják.

De kinek a szeretete és kiengesztelődése az, amikor gyűlölték és üldözték az egyház hasonló hitű tagjait, és az eretnekeket messziről közelítették, mintha hasonló hitűek lennének? Hiábavaló volt szent elődeink reménye, hogy megjavulnak, megértik hibáikat és visszatérnek [az igaz hithez]. Kevesen voltak, akik megtalálták a bátorságot, hogy beismerjék hibáikat és visszatérjenek az igazsághoz. Még akkor is, amikor csodálatos csodák történtek, mint például a Drága Kereszt természetfeletti megjelenése az égen, a Drága Kereszt Felmagasztalásának  ünnepén a Teológus Szent János Monostorában, a Himettus hegyen (Athénban) – nem az új naptár szerint, hanem a mi Őseinktől átvett Naptár szerint (szeptember 14/27, 1925). De még ez sem győzte meg őket! Isten soha nem hagy minket kormányozatlanul ebben a világi tengerben anélkül, hogy ne mutatná meg nekünk jeleit, de kinek mutatja meg jeleit és csodáit? Azoknak, akiknek van fülük és szemük, hogy lássanak és halljanak, ahogy Ő maga, Jézus Krisztus mondta tanítványainak: „A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.”3

Ők azonban nem hallanak, nem látnak, inkább tovább süllyednek tudatlanságban és istentelenségben. Így kezdtek újra elképzelni egy másik végső változást még az ortodox húsvéti szabályban is, hogy véglegesen együtt ünnepelhessék a húsvétot a katolikusokkal és protestánsokkal, és mivel ebben az évben a káromlott pápai naptár húsvéti időpontja egybeesik a mi húsvétunkkal. Vagyis aposztázia aposztázia hátán, bűnbánat és visszatérés helyett!

Szeretett testvéreim, zárjuk be füleinket és szemeinket minden idegen hangra, amely eltéríthet minket Úrunk akaratától és szent hagyományainktól. Legyünk figyelmesek machinációikra, ahogyan előkészítik az Antikrisztus végső útját a Szentírások szerint, és anélkül, hogy pánikba esnénk vagy eltérítenénk, emlékezzünk Krisztusra, aki azt mondta: „...ne rémüljetek meg. Ennek be kell következni, de ez még nem a vég.”4

Végül, ahogy eddig is, folytassuk az Úr és Isten dicsőítését és követését az új esztendőben, Ő segítségével mindazt, amit tanultunk és végrehajtottunk, tettekkel, szavakkal, szívvel, szájjal és az örök élet reményével.

Legyen úgy, hogy sikerüljön, Isten kegyelme, irgalma és emberek iránti szeretete által, aki Három Személy egyedüli és mindenütt jelen lévő Istene, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámin!

Az Úr iránti buzgó könyörgőtök,

†MAKÁRIOSZ ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE

1 János 15:15-16

2 Máté 5:44

3 Máté 13:15-16.

4 Márk 13:7

Krisztus Született!

 

ŐBOLDOGSÁGA MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKÉNEK 2024-ES KARÁCSONYI ENCIKLIKÁJA

Gyermekeim, ragyogóak az újjászületett Krisztusban,

KRISZTUS SZÜLETETT!

Krisztus, az egyetlen igaz Isten, emberré lett a mi üdvösségünkre. A mi gyógyulásunkért és szeretetünkért. Viszonzva a szeretet az Ő szeretetéért, amely Őt motiválta, nem habozott magára venni az emberi, halandó testet, hogy Isten-Emberként meggyógyítsa természetünket, és minket gyógyítson.

Jöjjetek, ünnepeljünk, kedvesem! Jöjjetek, tartsunk lakomát, örvendezzünk az átokra ítélt kötelékeink megtörésében!

Ma, hosszú ideje tartó láncaink megszakadtak. Ma, az ördög megszégyenült. Ma, a csalás eltűnik, és az igazság ragyogva fénylik. A mennyből a földre, a mennyben és a földön, a földről és az egész világra.

Az Angyalok ünnepelnek, az Arkangyalok örvendenek, a Szeráfok és a Kereubok csodálkoznak, hogyan lehetséges, hogy most ők is látják azt az eddig láthatatlan és elérhetetlen Istent, aki láthatóvá, elérhetővé és kézzelfoghatóvá válik a nyomorult és elítélt emberek számára közöttük. És nem tehetnek mást, mint hogy dicsőítik, és mi is velük együtt:

"Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön, és az emberek között jóakarat."

Amint a szent atyák tanítanak minket, Isten igazi megtestesülése, az Ige a történelem legcsodálatosabb, legbölcsebb és felülmúlhatatlan csodája. A tiszteletre méltó Damaszkuszi hirdeti:

"Az isteni remény miatt az ellenség kísérti az embert, most pedig ő maga kísértetett a test hozzáadásával. Így mutatja meg a jót, a bölcset, az igazat és Isten erejét. A jót, mert nem hagyta figyelmen kívül teremtménye gyengeségét, hanem könyörületesen közeledett hozzá. Kinyújtotta kezét, hogy segítsen neki. Az igazat, mert mivel az ember legyőzetett, nem engedi, hogy más győzze le a zsarnokot, hanem... hasonló segíti hasonlót. A bölcset, mert tökéletes megoldást talál a problémára, és az erőt, mert mivel Isten tökéletes, az ember is tökéletes lesz. Mi lehet nagyobb, mint hogy Isten emberré lett?"

És amikor emberi formában találták, megalázta magát, "és engedelmeskedett halálig, mégpedig a kereszt haláláig!" Jézus Krisztus, kedveseim, amikor a világba jött mint megtestesült Üdvözítőnk, az első pillanattól kezdve nagy leckét tanít nekünk, gyakorlati módon hozza el nekünk a nagy üzenetet: A választott alázat és az önálló nem-öndicséret üzenetét. Ő nemcsak elvállalja a mi elesett emberi természetünket, hanem úgy jelenik meg a világ előtt, mint egy látszólag szegény, feltűnésmentes személy, aki csak a legszükségesebb dolgokkal van körülvéve.

Így mutatja meg nekünk saját példáján keresztül, hogy a nagyság nem abban mérhető, sem nem rejtőzik gazdag kényelmekben, nagy palotákban és látható bemutatásban. Hanem az alázatban, a szegénységben és a szegénység elviselésében található meg. Nem azért, mert Isten nem akarja, hogy kényelmesen éljünk, vagy hogy nem teremtette volna meg mindezeket a jó dolgokat a mi örömünkre, hanem azért, mert az önző, élvezetkereső egoizmus űzött el minket a Paradicsomból, az Istennel való közösségből.

Ezeket a dolgokat jön meggyógyítani a mi mindenható és nagyirgalmú Istenünk, és ez emlékeztet minket arra, hogy Ő rendkívüli emberi szegénységgel jött el, amit megtestesült módon löltött fel. Mivel a valóban erős és gazdag nem fél elveszíteni erejét és dicsőségét, látszólag szegénynek mutatkozva, jó céllal. Mert az Ő hatalma és dicsősége veleszületett és elidegeníthetetlen tőle, örök létezésével együtt.

Mondhatjátok nekem, kedveseim: De az üzenet teljesen ellentétes a szegénységgel és alázattal! A mindennapi élet erőt, arroganciát, hajthatatlanságot, versenyt és gazdagságot igényel. A szegényeket és engedelmeskedőket megvetik, és nincs reményük, míg a gazdag ember örvendezik és diadalmaskodik.

Éppen ezért beszélt Urunk az "Igazság Lelkéről"; "Akik nem tudják fogadni, mert nem látják Őt, és nem ismerik Őt." De azonnal tanítványaihoz fordulva hozzáfűzte: "De ti ismeritek Őt; mert Ő bennetek lakik, és bennetek lesz." Mert Ő veletek marad, és megtalálható köztetek, mivel ezt elismeritek és követitek Őt.

Valójában a világ történelme nem más, mint egy megfékezhetetlen, rémálomszerű harc a fölényért és uralomért. Miért?

Mert a világ azon három gonoszban bolyong, amelyektől a szeretett tanítvány figyelmeztette a hívőket: "Mert ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világtól." 

Szervezetek a szervezetek hátán, és mégis, a vér ciklusa világszerte véget nem érő. Háborúk háborúk után, és sokszor tehetetlen és védtelen nők és gyermekek ellen, kegyelem és sajnálat nélkül bárkitől! A "béke a földön" karácsonyi üzenete távoli és elérhetetlen ígéret marad, nem azért, mert Isten megszegte igéjét, hanem mert az ember engedetlenkedett Istennek és az Ő igéjének. És engedetlenkedik. És gúnyolódik. És tagadja. És hibáztat.

"Kicsiny gyermekeim, ezek az utolsó idők: és amint hallottátok, hogy eljön a hamis Krisztus, most is sok antikrisztus van; ebből tudjuk, hogy ezek az utolsó idők... Maradjon tehát bennetek az, amit a kezdetektől hallottatok. Ha az, amit a kezdetektől hallottatok, megmarad bennetek, akkor ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában."6

Maradjunk meg az Isten-Ember Jézus Krisztus példájában, ahogy a Szent Apostolok is buzdítanak bennünket. Legyünk alázatosak és hosszantűrőek. Mutassuk meg erőnket belső kedvességünkből. Segítsünk azoknak, akik szükségben vannak. Ne szégyelljünk közelíteni a szegényekhez és bűnösökhöz, hogy megvigasztalhassuk őket, amennyire csak tudjuk. Legyünk az Ő szeretetének edényei, Aki mindenkit elfogulatlanul szeret, függetlenül a bőrszíntől, fajtól, vagyoni helyzettől vagy osztálytól, mert mindannyian az Ő szeretetének és együttérzésének teremtményei vagyunk.

Így, szeretettjeim, megőrizzük az Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Testetöltésének értelmét, értékét és ajándékát, amely által elérjük üdvösségünket. Akié minden dicsőség, tisztelet és imádat az Atyával és a Szentlélekkel együtt, mindörökkön örökké. Ámin.

+ MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE

1. Luke 2: 14

2. St John Damascene, Confession of the Orthodox Faith, Chapter 48.

3. Philippians 2: 8

4. John 14: 17

5. I John 2: 16. 

6. I John 2: 18-24

PASZTORÁLIS ENCIKLIKA AZ ÚR ÚJÉVÉRŐL, 2024

GÖRÖGORSZÁGI IGAZ ORTODOX KERESZTÉNYEK ENGYHÁZÁNAK ATHÉNI SZENT ÉRSEKSÉGE

 "Egész életünk egy pillanat a végtelen korokhoz képest."

 (Aranyszájú Szent János, 103-62, 196)

 ŐBOLDOGSÁGA MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE, 2024

Szeretett gyermekeim az Úrban, örvendjetek mindig az Úr kegyelmének, és örüljetek világosságának és szeretete ajándékának.

Újra hátrahagyunk egy évet romlandó életünkből;  az élet, amely számunkra oly fontosnak, oly komplikáltbak, oly nehéznek tűnik, és mégis!  Az eljövendő élethez, a jövő korához képest ez nem más, mint egy árnyék, és a legkisebb a  megpróbáltatások közül!

 „Ezer esztendő a te szemedben, Uram – mondja Dávid próféta –, olyanok, mint a tegnap, amely elmúlt, és mint az őrség az éjszakában.

És egy másutt is hasonlóképpen: "Az ember napjai olyanok, mint a fű; mint a mező virága, úgy elvirágzik. Olyan könnyen jönnek és tűnnek el életünk napjai.

 Az ember élete olyan, mint a mező virága, amely virágzik és elszárad, mielőtt még észrevennénk.

Emiatt írta Aranyszájú Szent János: „Egész életünk, mint egy pillanat a jövő korszakához képest, amely örökkévaló.”3

A mi örökkévaló Istenünk a létezés felé vezet, ami közelebb van Őhozzá és túl van az időn, azonban mi itt találjuk magunkat bezárva a jelenben ezáltal az élethosszig tartó eltakarás révén, és ez nem valamiféle játék.  Ebben az időben és testben tett cselekedeteink következményei örök visszhangot kapnak, amely örökké elkísér bennünket.  A szentek ezt nem tekintették félelemmel, mint nehézséget vagy csapdát, hanem lehetőségként, ahogy Sztudita Szt. Teodór írta:

 "Ahogy a folyó folyása, úgy folyik az életünk és közeledik a halálhoz. És áldott vagy, mert apró és átmeneti dolgokkal örökkévalót és mennyeiséget építesz."

Ily módon, szeretteim, mint bölcs és körültekintő hűséges keresztények, józanul kell élnünk, jámbor „kereskedelmet” építve: a jámbor élet értékét és tisztaságát a ránk váró örök jóra cserélve.

De miért?  Kérdezheti valaki.  Nem a mi örömünkre teremtette Isten a világ minden kényelmét?  Ilyen például a nap, a tenger, az ételek, és a különféle örömök és gyönyörök?  Milyen okból léteznek ezek, ha nem a saját élvezetünkre?

Természetesen, válaszolom, mindet a mi szolgálatunkra és gyönyörködtetésére hozták létre. Senki sem tiltotta meg a használatát, de megtiltották az azzal való visszaélést!

 Sebki sem tiltotta meg az evést, mert éhes vagy, de ha finomat étkezel, és dagad a gyomrod a túl sok ételtől, miközben figyelmen kívül hagyod azokat, akiknek még a napi betevőjük sincs meg, akkor valóban kifogásolható vagy. Senki sem tiltotta meg, hogy törvényes feleséged legyen Isten szerint, de ha átadod magad a testi gyönyöröknek, és mások feleségeire vágysz, akkor elítélendő vagy.  Ezért mondta az apostol:

 "Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva; hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek." 5

Emiatt a szentatyák engedelmeskedtek és törekedtek az erényekre, és ezen a módon, a lelkük javáért folytatott napi küzdelmük folytán, éberek és erősek lévén, képesek voltak felismerni a ravaszul kopogó új eretnekséget, ortodox templomunk ajtaján egy bárány, de valójában egy farkas megjelenését!

Mi fog megváltozni néhány nap megváltoztatásával?" Mondták nekik: "A csillagok folytatják útjukat, a világ ugyanúgy megy tovább, a tényleges dátumok mások! Értelmetlen konkrét dátumokhoz ragaszkodni. Ne legyetek napok és számok hódolói..." És előhozakodtak a többi ravasz, gyanús és félrevezető szavakkal, azzal a céllal, hogy gyengítsék szentatyáink jámbor feddhetetlenségét. De sikerült az atyákat félrevezetni, megijeszteni, féltek vagy visszavonultak talán?

 Semmi esetre sem, az örökké emlékezetesek!  Egyszerűségükben és mélységükben tudták, hogy ez nem a napok és a naptár egyszerű különbsége volt, hanem valami sokkal mélyebb.  Megértették, hogy az Egyház liturgikus életének változása valami lényegesebbet sért létében, valamit, aminek nem szabad megromlani.

Ők semmit sem tudtak az ökumenizmus vadságáról, az eretnekségek mindenek felett álló eretnekségéről, amelyet a naptár önkényével kezdtek el titokban és ravaszul terjeszteni az egész világon.

A szentatyák tudatosan és hajthatatlanul ellenálltak minden újításnak és modernizmusnak, amelyet maguk a hitehagyott püspökök minden lehetséges eszközzel, még erőszakkal és üldöztetéssel is rákényszerítettek a hívekre.

Ez távolinak és ködösnek tűnik számunkra, amikor ma naponta hallunk arról, hogy emberek beszélnek a jogokról, és mégis csak néhány évtized telt el.  Nagyapáink szenvedték el ezeket az üldöztetéseket, az ő szájukból hallottuk történelmük igazságát!

Szeretteim, idén 100 éves az ökumenizmus mindent felemésztő eretneksége, amely maró munkáját azzal kezdte meg, hogy az Atyáink hagyományából átvett egyházi naptárat felváltotta a pápista gergely naptárral.  Emlékezzünk nemcsak örökké emlékezetes ősapáinkra, akik ellenálltak ennek az istentelen vadállatnak, hanem arra is, hogy mi miért léptünk elő, és miért vagyunk ebben a szent küzdelemben. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni célunkról és értékünkről, elmerülve romlandó életünk napi küzdelmeiben, és különösen ebben a jelenben, amikor különféle csapások és nehézségek vesznek körül bennünket. Legyen azonban megújulásunk és gyógyulásunk mindennapos.

Minden kísértés ellen és az újévben legyen a mi útmutatónk a Mi Urunk Szent Keresztje, és halhatatlan szavai: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem."

Próbáljuk meg állhatatosan átvészelni az elkövetkező esztendőt a Kereszt erejével, Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből és irgalmából, Akit megillet minden dicsőség, tisztelet és hódolat az Atyával és a Szentlélekkel együtt, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámin.

 + MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE

1. Zsoltárok 89:4

2.  Zsolt 102:15 

3. PG 62, 196

4. 15. Sztudita Szt. Teodór Katekizmus-

5. 1Korinthus 9:25-27

6. Márk 8:34

FŐPÁSZTORI ENCIKLIKA A 2023-AS SZÜLETÉS ÜNNEPÉRE

 

 GÖRÖGORSZÁG IGAZ ORTODOX KERESZTÉNYEINEK EGYHÁZA, ATHÉNI ÉRSEKSÉG

„Isten Igéje megszületett, a Szent Bölcsesség most jön elő. Egyház, fogadd a köszöntést; ezen örvendezik a Legszentebb Istenszülő, kiáltsuk hát, áldott vagy Te, aki most jöttél, Istenünk, dicsőség Neked.„

 (December 20.-i dicsőítés)

ŐBOLDOGSÁGA MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE

Szeretett gyermekeim a Megtestesült Úrban, ismét eljött a mi Urunk, Jézus Krisztus Születésének ünnepe. Megérkezett és hív minket a fényére és örömére, az üdvösségre, amelyet szenvedő világunknak hoz.  Megérkezett és meghív bennünket, hogy egy kicsit távol tartva világi szokásainktól és kényeztetéseinktől; alázatosan meghajolhatunk Isten Igéjének megtestesülése és annak isteni misztériuma előtt.

Nagy ez a misztérium, és a lényege felfoghatatlan, és érthetetlenségében kegyesen imádjuk és tiszteljük. Hogyan lett Isten emberré? Hogyan ruháztatott fel Isten Igéje e romlandó testtel, és tette azt halhatatlanná kegyelemből?  Hogyan fogadta el Ő, Kinek az angyalok énekelnek, hogy az emberek kigúnyolják?  Hogyan vándorol a világ Királya és Teremtője maga halandóként halandó lénytársai között?

Ember lett, hogy megmentse az emberiséget.  Testté lett, hogy megszentelje a testet.  Hasonló lett hozzánk, hogy amennyire lehetséges, utánozzuk Őt.  Amilyen nehéz vállalkozás, sokkal inkább valódi és csakis az Ő ereje által elérhető, amit Isten megtestesült Igéje saját üdvösségünkért valósít meg.

Isten Fia megtestesült, hogy újra megadja az embernek azt, amivé teremtésekor eleve elrendelték.  Saját képmására teremtette, racionálisan és szabadon, eleve elrendelte, hogy utánozza Őt, más szóval, hogy olyan legyen, mint Teremtője, tökéletes erénnyel, amit az emberi természet képes megvalósítani.  Ez azért van így, mert az erények, azaz a józanság, az együttérzés, a kedvesség, a bölcsesség, az igazságosság, a türelem elsősorban az isteni természet jellemzői.

Szeretteim, Urunk, aki a mi üdvösségünk iránti határtalan szeretete miatt jön a világra „szolga alakjában”1, azaz emberként. Egyszerre lett az erényes és feddhetetlen tanítója.  Világosan megmutatta nekünk, nem egyszerű szavakkal, hanem saját gyakorlati példájával, hogy az ember milyen módon szabadul meg három legnagyobb vágyától, amelyek kielégíthetetlenek, elítélik és elvezetik Istentől: a gazdagságtól, az élvezetektől, és dicsőségtől, ahogy a szeretett tanítvány mondja: "mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van." 2

De a mi Urunk és Istenünk, aki embernek született, szegény volt, nem volt még egyszerű otthona sem a pihenésre;  Élete első pillanatától kezdve meggyógyította a gazdagság telhetetlen szeretetét.  Hideg barlangban született, minden olyan emberi melegség nélkül, amelyet bármely csecsemő élvezne. Melegének egyetlen forrása Szent Anyjának karja és az őket körülvevő állatok lehelete volt. Ily módon a Bölcs Orvos meggyógyította az élvezetek csillapíthatatlan éhségét.

Végül, miután megszületett, Legfőbb Istenünk és az egész teremtés előrevetítője, mint ismeretlen és jelentéktelen emberi lény, akit mindenki megvet és üldöz, azonnal meggyógyítja az egyszerű ember olthatatlan szomját a dicsőség és fenség után, azt a csapást, amely mindig felbujtja a végeláthatatlan háborúk ezreit!

Ó, micsoda mérhetetlen bölcsesség!  Milyen tökéletes fenség!  Mily páratlan együttérzés rejtőzik, ó, Krisztusom, ebben a mi szenvedő világunkba való titokzatos, felejthetetlen, leírhatatlan és fenséges érkezésedben.

A teljes szegénység és ínség ruhájával hogyan bizonyítod be, hogy te vagy minden kor nagy Királya, a filozófusok legfelsőbb filozófusa és az összes tanító elérhetetlen Tanítója az idők során!  Filozofálva és tanítva, nem végtelen szavakkal, sem fárasztó véleményekkel, Ő maga lesz a nyomorúságban rejlő erény és bőség példája és megerősítése!  

„Minden dolog a koldushoz ragaszkodik.” Aranyszájú Szent János csodálkozik velünk. "minden tele van szegénységgel. Hogyan lett Ő gazdag lévén szegény? Hogyan nem volt neki sem kanapéja, sem ágya, hanem egy száraz jászolra vetették?  Ó szegénység, gazdagság forrása!  Ó, mérhetetlen gazdagság, amely a szegénység színlelését viseli!  Jászlában fekszik, és megrázza a világot;  Pelenkába van fonva, és széttépi a bűn kötelékét!"

Ezért, szeretteim, csatlakozzunk mi is hangunkkal, és emeljük fel azt az angyalokkal, akik szent Himnuszukat kiáltják: „Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön, és az emberek között jóakarat”.

Mert ahogy a bölcs püspök, Nikoláj Velimirovity mondja: „amikor az embereknek az a dolguk, hogy szívük örömével a magasságos Istent dicsőítsék, és nem ennek az alázatos földnek valami ember alkotta istenét, akkor béke jön a földre és  Jóakarat (jó akarat és segítőkészség) az emberekhez. Az Úr Jézus azért jött a világra, hogy az egész teremtés felkeljen, és magasztalja Istent a magasságban, és elfogadja a békét a földön és a jóakaratot az emberek felé. Én vagyok az Úr Isten… békét kötök…”

Ez a karácsony jelentése, szeretett testvéreim és az Úrban megszentelt gyermekeim.  Szeretném, ha ezeket és hasonló dolgokat, minden évben, minden karácsonykor és minden ilyen évszakban átgondolnátok és fontolóra vennétek.  Őszintén elszomorodok, amikor sokakat látok belesűjedni a sekélyes mulatságokba ezekben a szent napokban, ahogy Látom, hány „karácsonyi piacra” látogatnak majd el, vagy mennyivel több pazar finomság lesz az asztalukon, hány nyaralásra mennek el, és mennyivel több fényfüzért és karácsonyfát fognak díszíteni!  Természetesen ezek a dolgok csak akkor jók, ha rávezetik elménket a díszítés és a fényűzés valódi okára: szabadulásunk örömére és arra az isteni bőségre, amelyet Megváltó Krisztusunk nagylelkűen adott.

Megtestesült Megváltónk, Ézajás próféta szerint „a béke Fejedelme”, Tartsd lelkünk tekintetét fogékonyan és nyitottan a Te kegyelmedre!  Szüntelenül áraszd bőségesen irgalmadat, és adj újra békét, szeretetet és harmóniát a világnak, amelyen vándorként átmegyünk, és különösen a Te szülőföldednek, amelyet ismét háború sújt, mint mindenhol máshol!

Mert Téged, az Egyszülött Fiút illet minden dicsőség, amint Ülsz a mennyek trónján, és ugyanakkor fekszel a jászolban a földön, az Atyával és a Szentlélekkel.  Ámin!

 +MAKÁRIOSZ, ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE

 

1. Filippi 2:7-2.  

2. 1János 2:16

3. Lásd Szent-hegyi Szent Nikodémosz homíliáját Krisztus születéséről, Theodromia (Az Isteni út) folyóirat december.  1999.

4. Aranyszájú Szent János Krisztus születéséről, 56, 392.

5. Lukács 2:14 

6. Ésaiás 45:6-7, 2. homília Krisztus születéséről, Botsis Péter, Isten a földön, Ember a mennyben.  

7. Ésaiás 9:6