**Szent Jusztin Vértanú, a filozófus**
**Ünnepnapja: június 1.**
A Szent Jusztin Vértanú Szikemben született, Szamária ősi városában. Görög származású, pogány szülők gyermekeként már gyermekkorában is kiemelkedett elmélyült eszével, a tudás iránti szeretetével és az Igazság megismerése iránti buzgó vágyával. Felnőtt korában a görög filozófia különböző iskoláit tanulmányozta: a sztoikusokat, a peripatetikusokat (arisztotelikusokat), a püthagoreusokat, a platónikusokat – és arra a következtetésre jutott, hogy e pogány tanítások egyike sem vezetett az Igaz Isten megismeréséhez.
Egyszer, amikor a városon kívül egy magányos helyen sétálva töprengett azon, hol keresse az Igazság útját, egy öregemberrel találkozott, aki a későbbi beszélgetés során feltárta előtte a keresztény tanítás lényegét, és azt tanácsolta neki, hogy az élet minden kérdésének megoldását a Szentírás könyveiben keresse. „De mindenekelőtt – mondta a szent öreg – imádkozzál buzgón Istenhez, hogy megnyissa neked a Világosság kapuit. Senki sem képes megérteni az Igazságot, hacsak Isten maga nem adja meg neki a megértést, Ő nyilatkoztatja ki mindazoknak, akik imádságban és szeretetben keresik Őt.”
Harmincadik életévében Jusztin megkeresztelkedett (133 és 137 között). Ettől kezdve Szent Jusztin tehetségét és hatalmas bölcseleti tudását a pogányok között való evangéliumhirdetésre szentelte. Útra kelt a Római Birodalomban, és mindenhová a születés hitének magját vetette. „Aki képes hirdetni az Igazságot, és mégsem teszi – azt Isten ítéli meg” – írta.
Jusztin iskolát nyitott, ahol a Keresztény Hitet hirdette. Később védelmezte a keresztény tanítás igazságát és üdvösségét, meggyőzően cáfolva a pogány szofisztikát (például a cinikus filozófus, Crescentius elleni vitájában) és a kereszténység eretnek torzításait (különösen a gnosztikus Markión tanításával szemben).
Kb. 155-ben, amikor Antoninus Pius császár (138–161) üldözni kezdte a keresztényeket, Szent Jusztin személyesen nyújtott át neki egy „Apologiát” (Védőbeszédet) a tévesen kivégzésre ítélt Ptolemaiosz és Luciás mellett, egy harmadik, ismeretlen nevű mártír mellett. Az „Apologiában” kimutatta a keresztények elleni rágalmak hamisságát, akiket „csupán a gyűlölt és bűnös keresztény név miatt ítéltek el igazságtalanul”. Az „Apologia” olyan kedvező hatást tett a császárra, hogy leállította az üldözést. Szent Jusztin a császári határozattal Kis Ázsia határba utazott, ahol különösen keményen üldözték a keresztényeket, és maga hirdette a vidéki városokban és falvakban az Örömhírt a császári rendeletről.
Efezusban zajlott le Szent Jusztin és a zsidó Tüphón közötti vita. Az ortodox hit védő az Ószövetség prófétai írásai alapján bizonyította a keresztény hit tanításának igazságát. Szent Jusztin beszámolt erről a vitáról „Párbeszéd Tüphón zsidóval” című művében.
Szent Jusztin második „Apologiája” a római szenátushoz címezve született, 161-ben, röviddel Marcus Aurelius (161–180) trónralépése után.
Itáliába visszatérve Szent Jusztin, akár az apostolok, mindenütt hirdette az evangéliumot, és isteni sugallatú szavaival sokat térített meg a keresztény hitre. Amikor a szent Rómába ért, az irigykedő Crescentius – akit Jusztin mindig legyőzött a vitákban – számos hamis vád alá állította a római bíróság előtt. Szent Jusztint bebörtönözték, megkínozták, és vértanúhalált halt (+ 166).
A fent említett műveken kívül a szent vértanú Jusztin Filozófus további művei közé tartozik: „Megfontolások a lélekről”, „Bizonyítás a görögök ellen”, „Beszéd a görögök ellen”. Szent János Damaszkoszi megőrizte Szent Jusztin elveszett művének, a „A feltámadásról” címűnek jelentős részét. Az egyháztörténész Euszebiosz szerint Jusztin tollából származnak még „Az énekes”, „Minden létező eretnekség cáfolata” és „Markión ellen” című könyvek.
Szent Jusztin Filozófus ereklyéi Rómában nyugszanak.
