Efezusi Szent Márk halálának napján így szólt a hívekhez:
A pátriárkával (Konstantinápolyi 3. Gergely, aki támogatta a rómával való egyesülést) kapcsolatban azt kell mondjam, hogy elő ne forduljon, hogy tiszteletét kifejezze irántam, eme szerény testem temetésén, vagy a síromhoz küldje bármely püspökét, papját vagy általánosságban véve bárkit, aki vele (eucharisztikus) közösségben áll, azért, hogy a mi papjainkkal közösen imádkozzanak, azt hívén, hogy én valaha is, valószínűleg titokban, engedélyeztem a közösséget vele. És nehogy a halgatásom alkalmat adjon azoknak, akik nem ismerik jól és teljes mértékben a véleményem, hogy valamiféle megbékélést sejtsenek, ezúton kijelentem és igazolom a jelenlévő sok méltó ember előtt, hogy semmilyen módon és egyáltalán nem vágyom, és nem fogadom el a közösséget vele, vagy azokkal, akik vele közösségben vannak, sem ebben az életben, sem a halálom után, éppúgy nem fogadom el sem az Uniót, sem a Latin dogmákat, amelyeket ő és társai elfogadtak, és amelyek végrehajtására ezt a vezető tisztséget elfoglalta, azzal a céllal, hogy megdöntse az Egyház valódi dogmáit. Teljes mértékben megvagyok róla győződve, hogy minnél távolabb állok tőle és a hozzá hasonlóktól, annál közelebb vagyok Istenhez és a szentekhez, és amennyire elkülönülök tőlük, annyira vagyok egységben az Igazsággal és a szentatyákkal, az Egyház teológusaival; és biztos vagyok abban, hogy azok, akik közéjük sorolják magukat távol állnak az Igazságtól és az Egyház tanítóitól. Ennek okáért mondom: csak úgy, ahogy egész életem során elkülönültem tőlük, úgy halálom óráján és halálom után is elfordulok a velük való közösségtől és megtiltom nekik, hogy jelen legyenek a temetésemen vagy, hogy síromat meglátogassák, így a mieinknek is megtiltom, hogy velük közösen celebrálják az istentiszteletet; mert ezáltal összekeveredne, ami nem összekeverhető. Nekik az a megfelelő, ha teljesen el vannak választva tőlünk, amíg Isten kijavítja és békét ad Egyházának.
Sajnos a "világi ortodoxok" már elfelejtették a nagy hitvalló szavait...
A pátriárkával (Konstantinápolyi 3. Gergely, aki támogatta a rómával való egyesülést) kapcsolatban azt kell mondjam, hogy elő ne forduljon, hogy tiszteletét kifejezze irántam, eme szerény testem temetésén, vagy a síromhoz küldje bármely püspökét, papját vagy általánosságban véve bárkit, aki vele (eucharisztikus) közösségben áll, azért, hogy a mi papjainkkal közösen imádkozzanak, azt hívén, hogy én valaha is, valószínűleg titokban, engedélyeztem a közösséget vele. És nehogy a halgatásom alkalmat adjon azoknak, akik nem ismerik jól és teljes mértékben a véleményem, hogy valamiféle megbékélést sejtsenek, ezúton kijelentem és igazolom a jelenlévő sok méltó ember előtt, hogy semmilyen módon és egyáltalán nem vágyom, és nem fogadom el a közösséget vele, vagy azokkal, akik vele közösségben vannak, sem ebben az életben, sem a halálom után, éppúgy nem fogadom el sem az Uniót, sem a Latin dogmákat, amelyeket ő és társai elfogadtak, és amelyek végrehajtására ezt a vezető tisztséget elfoglalta, azzal a céllal, hogy megdöntse az Egyház valódi dogmáit. Teljes mértékben megvagyok róla győződve, hogy minnél távolabb állok tőle és a hozzá hasonlóktól, annál közelebb vagyok Istenhez és a szentekhez, és amennyire elkülönülök tőlük, annyira vagyok egységben az Igazsággal és a szentatyákkal, az Egyház teológusaival; és biztos vagyok abban, hogy azok, akik közéjük sorolják magukat távol állnak az Igazságtól és az Egyház tanítóitól. Ennek okáért mondom: csak úgy, ahogy egész életem során elkülönültem tőlük, úgy halálom óráján és halálom után is elfordulok a velük való közösségtől és megtiltom nekik, hogy jelen legyenek a temetésemen vagy, hogy síromat meglátogassák, így a mieinknek is megtiltom, hogy velük közösen celebrálják az istentiszteletet; mert ezáltal összekeveredne, ami nem összekeverhető. Nekik az a megfelelő, ha teljesen el vannak választva tőlünk, amíg Isten kijavítja és békét ad Egyházának.
Sajnos a "világi ortodoxok" már elfelejtették a nagy hitvalló szavait...
