Kaukázusi Szent Ignác - Az Aréna, A szerzetesi kísértések forrásai (részlet)
A kísértések a következő négy forrásból merülnek fel: a bukott természetünkből, a világból, az emberekből és a démonokból. Szigorúan véve a kísértéseknek csak egy forrása van: a bukott természetünk. Ha természetünk nem lenne bukott állapotban, soha nem merülne fel a gonosz bennünk, a világ kísértései nem befolyásolnának bennünket, az emberek nem kelnének fel egymás ellen, a bukott szellemeknek nem lenne alkalmuk vagy joguk megkörnyékezni minket. Ez az oka annak, hogy a Szentírás azt mondja: "Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra." De Isten végtelen jósága és bölcsessége mindent úgy rendezett azok számára, akik üdvözülnek, hogy minden kísértés, bármi legyen is az, a legnagyobb haszonnal jár Isten igazi rabszolgáinak és szolgáinak, és óriási segítséget nyújt nekik üdvözülésük dolgában és lelki fejlődésükben. A gonosznak nincs jó vége (célja); csak gonosz vége van (célja). De Isten olyan csodálatosan rendezte el üdvözülésünk dolgát, hogy bár a gonosznak gonosz célja van, és az a szándéka, hogy Isten szolgájának az időben és az örökkévalóságban ártson, tulajdonképpen elősegíti üdvözülését.
A kísértések a következő négy forrásból merülnek fel: a bukott természetünkből, a világból, az emberekből és a démonokból. Szigorúan véve a kísértéseknek csak egy forrása van: a bukott természetünk. Ha természetünk nem lenne bukott állapotban, soha nem merülne fel a gonosz bennünk, a világ kísértései nem befolyásolnának bennünket, az emberek nem kelnének fel egymás ellen, a bukott szellemeknek nem lenne alkalmuk vagy joguk megkörnyékezni minket. Ez az oka annak, hogy a Szentírás azt mondja: "Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra." De Isten végtelen jósága és bölcsessége mindent úgy rendezett azok számára, akik üdvözülnek, hogy minden kísértés, bármi legyen is az, a legnagyobb haszonnal jár Isten igazi rabszolgáinak és szolgáinak, és óriási segítséget nyújt nekik üdvözülésük dolgában és lelki fejlődésükben. A gonosznak nincs jó vége (célja); csak gonosz vége van (célja). De Isten olyan csodálatosan rendezte el üdvözülésünk dolgát, hogy bár a gonosznak gonosz célja van, és az a szándéka, hogy Isten szolgájának az időben és az örökkévalóságban ártson, tulajdonképpen elősegíti üdvözülését.
