Holnap, Nagy Szent Atanáz mellett a Szerb Szent Makszimot is ünnepeljük, akinek közbenjárásáért esedezünk, hogy ahogy egykoron segített minket a pogány hordák elleni harcban, úgy ma is segítsen meg minket, hogy megtudjuk őrizni szent hitünket ezekben az utolsó időkben!
Szerb Szent Makszim
Szent Makszim, világi nevén: Đorđe Stefanović Branković (1461–1516) Szerbia névleges despotája, mely címet Corvin Mátyástól kapott 1486-ban, és a Magyar Királyság alatt a Rácszág néven ismert régió területén uralkodott (ami a mai Vajdaságnak felel meg). 1493-tól bátyjával, Jovannal közösen uralkodott, aki később utódja lett, amikor 1496-ban szerzetesi fogadalmat tett (mint Maksim). Ő építette fel a Krušedol monostorot.
1516. január 18-án halt meg. 1523-ban, abban az időben kezdték el szentként tisztelni, amikor Belgrád két évig oszmán kezekben volt, és amikor az oszmán határ, a mohácsi csata környékén, közelebb került Krušedolhoz. Ott temették el, és kultuszának nagy szerepe volt abban, hogy szerbek harci morálját emelje, akik a magyarokkal együtt harcoltak a hatalmas oszmán birodalommal szemben.
A családtagokat a krušedoli monostorban temették el, és együtt helyezték el koporsóba az oltárnál. Az osztrák-török háború (1716-1718) során a török hadsereg 1716-ban megszállta a Szerémséget, elfoglalta Krušedolt és elégette a szent ereklyéket, röviddel a péterváradi csata után. Az ereklyéknek csak néhány kisebb része maradt fenn.
Ђорђе Стефановић Бранковић, у монаштву назван Максим, српски деспот и архиепископ, родио се 1461. године. Десетак година је „јуначки храбровао на Агарене“ (Турке), па се замонашио и постао монах Максим. Био је ожењен Изабелом, братаницом угарске краљице (из арагонске напуљске династије), али се, како казује у његовом житију Крушедолац из XVI века, „чиста од ње сачувао“. Титулу деспота Србије је Ђорђу даровао мађарски краљ Матија Корвин 1486. године.
Умро је као архиепископ београдски Максим 1516. године. Култ му је начињен 1523. године, у доба кад је Београд већ две године био у турским рукама и кад је турска граница, све до Мохачке битке 1526. године била сасвим близу Крушедола. У Крушедолу, манастиру који је Максим подигао, почивао је он, деспот и архиепископ српски, и ту је створен његов култ, да би послужио за подизање духова код Срба, који су се, са Мађарима заједно, борили против Турака.
Saint Maxim, in his secular name: Đorđe Stefanović Branković (1461–1516) was the titular Despot of Serbia, given to him in 1486 by Matthias Corvinus, and ruled a region known as Racszag (after Rascia, being equivalent of modern Vojvodina) under the Kingdom of Hungary. From 1493, he ruled jointly with his brother Jovan, who later succeeded him when he took monastic vows (as Maksim, Serbian Cyrillic: Максим) in 1496. He built the Krušedol monastery.
He died on 18 January 1516. A cult was made for him in 1523, in the time when Belgrade had been in Ottoman hands for two years, and when the Ottoman border had, towards the Battle of Mohács, came closer and closer to Krušedol, his endowment. He was buried there, and his cult was founded as to serve as a morale booster in the Serbs, who, together with the Hungarians, fought the powerful Ottomans.
