Az “Anathema” szó és jelentése,
Maximovitch János érsek
The Orthodox Life 27. kötetéből, 1977. március-április, 18,19
A görög “anathema” szó két szóból áll: “ana”, amely egy felfelé való mozgást jelző elöljárószó, és a “thema”, ami valaminek az elkülönült részét jelenti. A katonai terminológiában a “thema” különítményt jelentett; a polgári kormányban a “thema” tartományt jelentett. Jelenleg a “thema” szóból eredő “téma” szót használjuk egy írott és szellemi mű meghatározott témájának kifejezésére.
Maximovitch János érsek
The Orthodox Life 27. kötetéből, 1977. március-április, 18,19
A görög “anathema” szó két szóból áll: “ana”, amely egy felfelé való mozgást jelző elöljárószó, és a “thema”, ami valaminek az elkülönült részét jelenti. A katonai terminológiában a “thema” különítményt jelentett; a polgári kormányban a “thema” tartományt jelentett. Jelenleg a “thema” szóból eredő “téma” szót használjuk egy írott és szellemi mű meghatározott témájának kifejezésére.
Az “anathema” szó szerint valami elkülönültnek a felemelését jelenti. Az Ószövetségben ezt a kifejezést mind a bűnösség miatt elidegenedett, mind az Istennek szentelt kifejezéssel kapcsolatban használták.
Az Újszövetségben Pál apostol írásaiban egyszer használja a “maranatha” -val együtt, mely az Úr eljövetelét jelenti. Ezeknek a szavaknak a kombinációja “különválasztás az Úr eljöveteléig”; más szavakkal – amíg átadatik Neki (1Kor 16:22).
Pál apostol egy másik helyen az “anathemát” használja a “maranatha” hozzáadása nélkül (Gal 1: 8-9). Itt “anathemát” hirdetnek Krisztus evangéliumának elferdítése ellen, ahogy azt az apostol hirdette, függetlenül attól, hogy ezt ki követte el, akár maga az apostol, akár egy mennyből származó angyal. Ugyanebben a kifejezésben benne van a következtetés is: “hagyjuk, hogy maga az Úr ítélje meg”, mert ki ítélhet meg angyalokat?
Teológus Szent János a Jelenések könyvébenben (22: 3) azt mondja, hogy az Új Jeruzsálemben nem lesz semmilyen anathema; ezt kétféleképpen lehet értelmezni, az anathema szó mindkét jelentését megadva: 1) nem történik felemelés Isten ítéletéhez, mert ez az ítélet már teljesült; 2) nem lesz külön Isten iránti odaadás, mert minden Isten szent dolgai lesznek, ahogyan Isten világossága is megvilágosít mindent (Jel 21:23).
A zsinatok törvényeiben és az újszövetségi Krisztus Egyházának további menetében az “anathema” szó az Egyháztól való teljes elszakadást jelentette. “Az Egyetemes és Apostoli Egyház anathematizál”, “legyen őrajta anathema”, az Egyháztól való teljes elszakadását jelenti. Míg “az Egyház közösségétől való elszakadás” és más, emberekre kirótt epitimia vagy bűnbánat esetében, az illető továbbra is az Egyház tagja maradt, annak ellenére, hogy az Egyház kegyelemmel teli életében való részvétele korlátozott volt, az anathemával sújtottak viszont bűnbánatukig teljesen elszakadt tőle. A földi Egyház felismerte, hogy makacsságukra és megkeményedett szívükre való tekintettel nem képes semmit tenni az üdvösségükért, így a földi Egyház Isten ítéletéhez emeli őket. Ez az ítélet irgalmas a bűnbánó bűnösök számára, de félelmetes Isten makacs ellenségeinek. “Félő dolog az élő Isten kezébe kerülni... mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 10:31; 12:29).
Az anathema nem végleges kárhozat: a halálig lehetséges a bűnbánat. Az “anathema” nem félelmetes, mert az Egyház senkinek nem kíván rosszat, és Isten sem keresi az ő kárhozatukat. Azt akarják, hogy mindannyian üdvözüljenek. De félelmetes Isten előtt állni a megkeményedett gonosz állapotában: Ő előtte semmi sincs rejtve.
