Nagy örömünkre szolgál, hogy végre közzétehetjük, magyar nyelven először, II. Jeremiás konstantinápolyi pátriárka válaszait, a tübingeni lutheránus "teológusoknak". Ezen levelekből megtudhatjuk, hogy milyennek is kellene lennie egy valódi ökumenikus párbeszédnek az Igaz Egyház és az eretnekek között, valamint azt hogy hogyan kell kezelniük az ortodox hívőknek, azokat az eretnekeket, akik nem hallgatnak az Igazság szavaira (Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, - Titusz 3:10). Alább, Jeremiás pátriárka első válaszlevelét olvashatjuk:
II. Jeremiás konstantinápolyi pátriárka első válasza az augsburgi hitvallással kapcsolatban, amelyet 1576. május 15-én küldött Tübingenbe.
[p. 31] Megkaptuk azokat a leveleket, amelyeket az önök szeretete küldött nekünk, és egy füzetet, amely tartalmazza hitvallásukat. Elfogadjuk a szeretetüket, és kérésüknek megfelelően törekszünk tisztázni azokat a kérdéseket, amelyekben egyetértünk és amelyekben nem értünk egyet. A szeretet kifejezése a Törvény és a próféták beteljesülése [vö. Róm 13:10]. Mondhatjuk, hogy ez valóban teljesül, nemcsak puszta szavakkal, hanem maguk a tények és a tettek is bizonyítják. Még akkor is, mint a legdrágább kövek, amelyekhez nincs szükség dicsérő szavakra, mégis csodálattal tekintenek rájuk, saját értékük miatt azok, akik ismerik értéküket. Önök, legbölcsebb német férfiak, büszkeség nélkül ilyen szeretetet tanúsítottak azokban a kérdésekben, amelyeket velünk közöltetek.
Válaszként tehát nem mondunk semmit magunktól, hanem (ami releváns) a szent hét ökumenikus zsinatból, amelyekbe, amint önök is írják, beleegyeznek és elfogadnak. A továbbiakban az isteni ihletésű Szentírás isteni tanítóinak és exegétáinak a véleményével összhangban fogunk beszélni, akiket Krisztus Egyetemes Egyháza közös megegyezéssel fogadott, mert szavaik és csodáik, mint egy másik nap, megvilágították az univerzumot [vö. Mt 13:43]. Mert a Szentlélek lehelt rájuk és rajtuk keresztül beszélt. Nyilatkozataik örökké megingathatatlanok maradnak, mert az Úr szavára épülnek.
Krisztus Egyháza, Szent Pál szerint, az „igazság oszlopa és védőbástyája” [I. Tim 3:15]. És az Úr isteni ígérete szerint az alvilág kapui „nem vesznek erőt rajta” [Mt 16,18]. És bár némelyiket elragadják a baljóslatú gondolatok, ez az Egyház biztonságos és állhatatos, szilárdan áll a sziklán és azokon a többi tanításon, amelyeken az igazságot megalapozták [vö. Ef 2:20]. Azok, akik Krisztus Egyházához tartoznak, teljes mértékben az igazságból valóak; de akik nem teljes mértékben igazak, azok nem is Krisztus Egyházának tagjai. Ezért az igazság útján járunk, és felajánljuk az igaz hit felépítésének józan hangját. És ezzel könyörgünk azok imáiért, akik szeretik az Urat, hogy elménk az isteni kegyelmétől legyen vezérelve a béke útján [vö. Lk 1:79]...
[29. Felhívás a Szent Zsinatok követésére, 102-3. O.]
Szeretteink, mindezek amelyekről beszéltünk, amint azt önök is nagyon jól tudják, az ihletett Szentíráson alapulnak, bölcs és szent teológusaink [az egyházatyák] értelmezése, valamint alapos tanítása és magyarázata alapján. Hiszen nem támaszkodhatunk saját értelmezésünkre, és nem érthetjük és értelmezhetjük az ihletett Szentírás egyik szavát sem, kivéve a teológus atyákkal, akiket a Szent Zsinatok jóváhagytak, a Szentlélek által [ihletve] kegyes célból, nehogy gondolataink, akárcsak Próteuszé, ide-oda csapongjanak, eltérve a helyes evangéliumi tanítástól, az igaz bölcsességtől és a körültekintéstől. De valaki azt mondja, hogyan lehet ezeket a dolgokat korrigálni? Ily módon: Isten segítségével.
Senki ne vállaljon és ne gondoljon a Szent Apostolok és a Szent Zsinatok döntéseivel ellentétes dolgokat. Aki ezt az elvet egyenesen tartja, az velünk örömteli partner, közösségünk tagja és ugyanaz a hite. De milyen közössége lenne velünk annak, aki elutasítja az előbb említett kánonokat, ellenzi az apostolokat, és szégyentelenül a Szent Apostolok ellen fordul? Mi része lehet nálunk? Valahol az [Egyház] egyik tanítója azt mondja azoknak, akik jámborkodni igyekeznek: „Aki ellentmond az eldöntött dolgoknak – annak ellenére, hogy megbízható [vö. 1Kor 4: 2; 9: 1], szűzként él, csodákat tesz és jövendöl – bárányruhában lévő farkas, aki a juhok tönkremenetelét okozza.” Egy másik tanár azt mondja: „Leráz valamit, ami jónak tűnt az Istenhordozó Atyák számára, amit nem nevezhetünk igazgatásnak, hanem a dogma megsértésének és elárulásának.” Még egy tanár [Szent Bazil] azt mondja:
Akinek a szeme előtt van Krisztus ítélete, aki látta azt a nagy veszélyt, amely azokat fenyegeti, akik kivonni vagy hozzáadni merészelnek azokhoz a dolgokhoz, amelyeket a Lélek adott át, nem szabad, hogy ambiciózus legyen az újítások terén, hanem meg kell elégednie azokkal a dolgokkal, amelyeket a szentek hirdettek. [Eunomiusz 2 ellen, old. 29. 573-652]
Ezért, mivel fontos teológus Atyáink közül oly sokan megtiltják, hogy másképp gondolkodjunk, csak egyetlen helyesbítés létezik: hogy megfeleljünk a Szent Zsinatoknak és kövessük az apostolok kánonjait, és így mindenben Krisztust kövessük.
[30. Záró üdvözlet]
Ó, legbölcsebb német férfiak és a mi alázatosságunk szeretett gyermekei, mivel értelmes emberekként teljes szívvel kívánnak belépni legszentebb egyházunkba, mi, mint szeretetteljes atyák, készségesen elfogadjuk szeretetüket és barátságukat, ha velünk összhangban követni fogják az apostoli és a zsinati rendeletek, és alávetik magukat azoknak. Mert akkor valóban közösségben lesznek velünk, és miután nyíltan alávetették magukat Krisztus Szent és Egyetemes Egyházának, minden körültekintő ember dicséri majd önöket. Ily módon a két egyház Isten kegyelméből eggyé válik, a továbbiakban együtt fogunk élni, és Istennek tetsző módon együtt fogunk létezni, amíg el nem érjük a mennyei királyságot. Kívánom, hogy mindnyájan elérjük azt Krisztus Jézusban, Akié a dicsőség, mindörökkön örökké. Ámin
Isten segítségével írták, Konstantinápolyban, Jézus Krisztus Urunk megtestesülésének 1576. évében, május 15-én, a tiszteletre méltó Pammakaristos patriarchális monostorban.
Jeremiás, Isten kegyelméből, Konstantinápoly, Új-Róma, érseke és egyetemes pátriárka.
