Természetesen Averky érsek tanítványai és szerzetesei a Szentháromság Szemináriumban / Kolostorban nagyra értékelték figyelmeztetéseinek időszerűségét. De mégis sokaknak nehéz volt felfogniuk a negatív témákon való állandó időzését és lovaglásának okát. Egyszer, amikor az érsek a szokásos módon a Krisztustól való elszakadás jeleit vitatta, az egyik hallgató feltette a kérdést: "Természetesen a hitehagyás szörnyű és hallanunk kell róla, de miért ilen sokat? Végül is védve vagyunk tőle azáltal, hogy ortodoxok vagyunk és követjük a hagyományok. Az Oroszországon kívüli Orosz Ortodox Egyházban vagyunk - nem vagyunk ökumenisták, semmi közünk az ortodoxia elárulásához, amelyet más juriszdikciók folytatnak. Mi az Igaz Egyházban vagyunk - az ortodox egyházban. Nem vagyunk biztonságban? Krisztus azt mondta, hogy a pokol kapui sem győznek egyházával szemben."
Szúrósan kérdezőjére
nézve Averky érsek vissza kérdezett: "De mi határozza meg azt, hogy abban az egyházban vagy-e vagy sem?" A "te"
szónak az orosz egyes alakját használta, mivel hallgatóit
egyénekként kívánta megszólítani.
A jelenlévő diákok
mindegyike megkeresztelt ortodox keresztény volt; az a férfi, aki
feltette ezt a váratlan kérdést pedig saját hierarchiájuk,
az ő saját kapcsolatuk az apostolokhoz. Nemcsak ugyanabban az
egyházában voltak, hanem ugyanabban a "juriszdikcióban"
is. Hogyan kérdőjelezhette meg akkor az Igaz Egyházban való
tagságukat anélkül, hogy megkérdőjelezte volna a sajátját?
Averky érsek kérdése telve volt jelentéssel. Gyakran elmondta hallgatóinak, hogy az Antikrisztus "elismeri", "legitimizálja" és így birtokolja majd az ortodox egyház külső megjelenését - annak hagyományaival, művészeteivel, dogmáival, kanonikus érvényességével, liturgikus tisztaságával és apostoli jogfolytonosságával együtt. Ezért a külsőleges egyházi tagság és a hagyományok betartása - bár szükséges lépések azok számára, akik ismerik az ortodoxia igazságát, és részt akarnak venni kegyelmének teljességében -, mint mondta, "nem garanciák". Azt kérdezve tanítványaitól, hogy mi határozta meg, hogy tagjai-e az Igaz Egyháznak, hangsúlyozta annak szükségességét, hogy egyénileg kialakítsák magukban a valódiság érzését, amely képessé teszi őket az alapvető ortodox kereszténység lelkének és ravasz utánzatainak azonosítására.
