Napjainkban sok, magát ortodoxnak kereszténykek valló, gyülekezet elöljárója és tisztségviselője szereti túlhangsúlyozni, sőt egyenesen elferdíteni, Istennek a megbocsájtó mivoltát és emberek iránti szeretetét, teljesen megfeledkezvén az Úr haragjáról és ítéletéről. Sokszor ezek a showmanek, hogy zsinagógáikban valahogyan még bent tartsák híveiket, ahelyett, hogy felhívnák azok figyelmét arra, hogy valójában milyen nehéz is kiérdemelni az üdvözülést, inkább még támogatják is őket lustaságukban, mondván:
"Nem jársz rendszeresen templomba, nem böjtölsz, nem imádkozol rendszeresen, nem tartod be Krisztus Urunk parancsolatait? - Ne aggódj, Isten szeret téged, biztosan üdvözülni fogsz!"
Vagy itt vannak ezeknek az embereknek, a langyosságukra általában mentségül felhozott, mélységesen félremagyarázott, Evangéliumi részletekek: "Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot" (Mt 9:13), "mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják? Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert." (Mt 15:11) "Na hát akkor testvérek, minek böjtöljünk mi? Hiszen levagyon írva nem az a lényeg, ami bemegy, hanem az, ami kijön!" Sokan ezen "pásztorok", bár helyesebb lenne őket báránybőrbe bújt farkasoknak nevezni, közül egészen a markionita eretnekségig süllyednek, azt állítva, hogy a "keresztények Istene az nem az ószövetség bosszúálló és ítélkező Istene, hanem a szeretet, a szivárvány és a rózsaszín unikornisok nagyszívű Istenkéje"!
Mára az üdvözülés olyan lett, mint az "emberi jogok", mindenkinek alanyi jogon jár, mert ugye "Isten szeret mindenkit". De nézzük meg, hogy Egyházunk nagy tanítója, Palamasz Szent Gergely, vajon mit gondolt az üdvözüléshez vezető út milyenségéről:
Az igazi élet - az az élet, amely halhatatlanságot és valódi életet kölcsönöz a testnek és léleknek egyaránt - innen ered majd [azaz a földről], ezen a halálhelyen. Ha nem arra törekszel, hogy elnyerd ezt az életet a lelkedben, ne tévesszd meg magad hiú reményekkel, hogy majd később megkapod, vagy abban, hogy akkor Isten majd együttérző lesz veled. Hiszen akkor a visszatérítés és a megtorlás ideje lesz, és nem pedig a szimpátiáé és az együttérzésé: Isten haragjának, dühének és igazságos ítéletének a kinyilatkoztatásának lesz az ideje, annak a hatalmas és magasztos hatalomnak a megnyilvánulásának, amely a hitetleneket fenyíti. Jaj annak, aki az élő Isten kezébe kerül! (vö. Zsidók 10:31) Jaj annak, aki ezek után megtapasztalja az Úr haragját, aki ebben az életben nem szerezte meg az istenfélelmet, és így megismerte haragjának erejét, aki cselekedetei révén nem nyert ízelítőt Isten együttérzéséből. Mert csak ez a jelenlegi élet áll rendelkezésünkre, hogy mindezt megtegyük. (Palamasz Szent Gergely, a legtiszteletreméltóbb Xénia apácának, A Filokália, 4. kötet, 16. bekezdés, 298–99. O.)
