Manapság sokan szeretik azt mondani, hogy Krisztus nem decemberben született. “Hol van megírva a Bibliában, hogy Krisztus valóban decemberben született?” - mondják. Két olyan emberkategória létezik, akik főleg ilyeneket mondanak, és mindkét esetben elsődleges fontosságú számukra az ilyen dolgok prédikálása a tevékenységeik előmozdításában. Egyrészt egyesek megpróbálják bebizonyítani, hogy a kereszténység olyannyira valóságos, mint a mitológia, másrészt mások azt próbálják bebizonyítani, hogy nem fontos megőrizni a hagyományos keresztény naptárat, amelyet az Egyház mindig is betartott, nevezetesen a Júliánus-naptárat, ez természetesen az a naptár, amelynek az összes ortodox ünnepnap megfelel. Úgy tűnik, hogy az emberek egyszerűen megpróbálják megkönnyíteni a lelkiismeretüket, mert inkább a világi naptárat veszik figyelembe, azaz a Gergely-naptárt, amelyet az Ortodox Egyház a 16. században három pánortodox zsinaton ítélt el és anatematizált. A lelki kérdésekbeni tudatlanság révén sok ember úgy véli, hogy az Egyház csak véletlenszerű időpontokban vagy időszakokban ünnepli az ünnepnapokat, de ez nem így van. A Biblia egészében, még az Ószövetségben is, láthatjuk, hogy időtlen Istenünk, a Szentháromság, az időben működik, például a Kivonulás könyve 12: 1-3, 6-7, 14-ben: “Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: »Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják.Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!” Egy másik példa a Szám 9: 1-5: “Így szólt az Úr Mózeshez, a Sínai pusztájában, Egyiptom földjéről való kivonulásuk után a második esztendőben, az első hónapban, mondván: »Készítsék el Izrael fiai a pászkát a maga idejében, ennek a hónapnak tizennegyedik napján estefelé, annak minden törvénye és előírása szerint.« Megparancsolta erre Mózes Izrael fiainak, hogy készítsék el a pászkát, és ők el is készítették a maga idejében, a hónap tizennegyedik napján estefelé a Sínai hegynél. Egészen úgy tettek Izrael fiai, amint az Úr parancsolta Mózesnek.” Isten mindent az időben alkotott meg; nem csak úgy nekünk adományozott egy olyan világot, amelyet előre létre hoztak az időn kívül.
Ami azt a hónapot illeti, amelyben Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus születése megtörtént, ezt igazából magából a Szentírásból is dokumentálhatjuk, amint látni fogjuk. Mindenki tudja, hogy Urunk születését minden évben december 25-én ünneplik. De hogyan jutott az Egyház erre a következtetésre? Az egyházi hagyományokban, amelyeket az ortodox egyházban követünk, az Angyali örömhírvétel, amely nap Gábriel arkangyal közölte Szűz Máriával, Isten Szent Anyjával, hogy Fiút fog világra hozni, az ember magja nélkül, a Szentlélek teljes kegyelme által, ezért, Gabriel arkangyal örömhírvételének napja, az a nap, amikor Krisztus megfogant a Szent Szűz Anya méhében, és a Szent Hagyomány szerint erre március 25-én került sor. Ha kilenc hónappal március 25. után számolunk, akkor december 25-ére érkezünk meg. Sajnos, mivel a nem ortodox keresztények és nem hívők nem fogadják el az Egyház Szent Hagyományait, egy másik forrást fogunk használni. Lukács első fejezetében Zakariás papról, Keresztelő Szent János atyjáról kapunk beszámolót, aki főpapként szolgált Isten előtt, az ő rendje szerint. A papság szokása szerint Zakariásra esett a sor, hogy füstölőt égessen a Szentek Szentjében. A szent helyre való belépés után ott jelent meg neki az Úr angyala, és így szólt: “Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni.” (Lukács 1:13)
Szűz Mária Urunkkal való fogantatásával ellentétben, Keresztelő Szent Jánost a férje Zakariás magjával foganták meg, de természetesen az áldás felülről érkezett, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten idősek voltak, és túl voltak a termékenység korán. Arra a hónapra, amikor a főpap az engesztelés napján belép a Szentek Szentjébe, a “Tishrei” zsidó hónapban került sor, amely a Julián-naptár szerint szeptemberben van. Az engesztelés napja az volt, amikor egy főpap belépett a Szentek Szentjébe, hogy tömjént és állatokat áldozzon a nemzet bűneinek megtisztításáért. Ezért, amikor a sors Zakariásra esett, amikor Keresztelő Szent János megfogant, és amikor erre sor került, az szeptemberben volt (Tishrei), majd szeptember után kilenc hónappal megérkezünk június hónapjába, amely azon hónap, amikor az ortodox egyház Keresztelő Szent János születését ünnepli (24.-én). Tehát hogyan viszonyul ez Krisztus születéséhez december hónapban? Nos, tudjuk, hogy Keresztelő Szent János 6 hónappal idősebb volt Krisztusnál a következő bibliai beszámolóból: “E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: »Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.« Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.«” (Lukács 1: 24–28.) Ennélfogva amikor Erzsébet a terhesség hatodik hónapjában volt. Krisztus a Szentlélek és Szűz Mária révén fogant, amikor Gabriel arkangyal meghozta az örömhírt. Tehát, ha Krisztus hat hónappal június 24. (Szent János születési dátuma) után született, akkor ez igazolja Krisztus születésének megünneplését december 25.-én, azaz hat hónappal Keresztelő Szent János születése után.
+ Szozomenosz metropolita
