Íme a sztarec lelki leányának meghökkentő emlékei gyónásáról:
- Elértük a szkítit, az Ördög minden szempontból elvonta a figyelmemet, és javasolta, hogy távozzam, de miután keresztet vetettem, határozottan beléptem a kunyhóba... A Mennyek Királynője ikon előtt ismét kereszt vetettem, és megdermedtem.
Az atya belépett, én a cellája közepén álltam ... Az atya feljött az Istenszülő Tikhvin-ikonjához és leült...
- Gyere közelebb.
Félénken közeledtem hozzá.
- Térdelj le, gyermekem ... Itt elfogadott, hogy ülünk és gyónók térdelnek a közelünkben az alázat miatt.
Leborultam, nem csak letérdeltem... Az Atya mindkét vállamon megfogott, végtelenül kedvesen nézett rám, ahogy még senki sem nézett, és így szólt:
- Kedves gyermekem, édes gyermekem, drága gyermekem! Huszonhat éves vagy?
- Igen, atyám.
- Huszonhat éves vagy, hány éves voltál tizennégy évvel ezelőtt?
Gondolkodtam egy pillanatot, és válaszoltam:
- Tizenkettő.
- Igaz, és ettől az évtől kezdte kezdted leplezni a bűnöket gyónáskor.
Akarod, hogy elmondjam neked melyeket?
- Mondd, atyám - válaszoltam félénken.
És akkor elkezdte megnevezni az előző évek, sőt hónapok bűneimet, mintha egy nyitott könyvből olvasta volna őket ...
A vallomás tehát huszonöt percig tartott. Teljesen összetörtem a bűnösségem felismerése és amiatt, hogy milyen nagy ember áll előttem.
Milyen óvatosan árulta el bűneimet, mennyire óvatos volt, nyilvánvalóan azért, hogy ne bántson engem, és ugyanakkor milyen intenzíven és szigorúan tárta fel az igazságtalanságokat, és amikor látta, hogy súlyosan szenvedek, közelebb hajolt hozzám, ezért csak suttognom kellett:
- Igen...
És én, tele önteltséggel, azt hittem, hogy keresztény életem miatt kiemelkedem az emberek közül. Uram, micsoda vakság, micsoda lelki vakság!
- Állj fel, gyermekem!
Felkeltem és felkerestem a felolvasó állványt.
- Ismételd meg utánam: "Tiszta szívet teremts bennem Isten, és az igaz lelket újítsd meg bensőmben" [1]
Honnan származnak ezek a szavak?
- A ötvenedik zsoltárból.
- Ezt a zsoltárt naponta olvasd reggel és este.
- Mi az az ikon előtted?
- A Mennyek Királynője.
- És melyik Mennyek Királynője? A tikhvint. Ismételd utánam ezt az imát...
Amikor lehajtottam a fejem, és az atya letakarta azt az epitrachilionnal, elkezdte olvasni a feloldozás imáját, úgy éreztem, hogy egy hatalmas nehézség esett le rólam, olyan könnyűnek és olyan szokatlannak éreztem magam...
- Mindezek után, az Úr kinyilatkoztatta nekem rólad, hogy szentként akarsz majd dícsérni, de ezt nem szabad tenned - hallod? Bűnös ember vagyok, ne mondod el senkinek...
Kedvesem..., az Úr segítsen és ments meg téged!
Az atya sokszor megáldott és elengedett ...
Source: https://oprelesti.blogspot.com/2012/01/elder-reveals-concealed-sins.html
