„Amikor Krisztus az ellenségeink szeretetére szólított fel minket, az ember személyes ellenségeire gondolt, nem pedig Isten ellenségeire, és nem az istenkáromló háborgatókra, mert nekik azt ajánlotta, hogy malomkővel a nyakukban fulladjanak. A sérelmek megbocsátására sürgetve Krisztus az ember személyes sértéseire utalt, nem minden lehetséges bűncselekményre; senkinek nincs joga megbocsátani a mások által elszenvedett bűncselekményeket, vagy lehetővé tenni azt, hogy a gazemberek bánthassák a gyengéket, megrontsák a gyerekeket, megszentségtelenítsék a templomokat és elpusztítsák a hazánkat. Tehát a keresztényt nemcsak arra hivatott, hogy megbocsássa a sérelmeket, hanem hogy a földön küzdjön Isten művének ellenségeivel szemben. A „gonosszal szembeni nem-ellenkezés ” evangéliumi parancsolata alázatra és nagylelkűségre tanít a személyes ügyekben, és nem gyenge akaratúságra, nem gyávaságra, nem árulásra és nem a gonosztevőkkel szembeni engedelmességre.”
/
“In calling to love our enemies, Christ had in mind personal enemies of man, not God’s enemies, and not blaspheming molesters, for them drowning with a millstone around their neck was recommended. Urging to forgive injuries, Christ was referring to personal insults to a person, not all possible crimes; no one has the right to forgive the offenses suffered by others or provide for the villains to offend the weak, corrupt children, desecrate churches and destroy the Fatherland. So therefore a Christian is called not only to forgive offenses, but to fight the enemies of God’s work on earth. The evangelical commandment of “non-resistance to evil” teaches humility and generosity in personal matters, and not limpness of will, not cowardice, not treachery and not obedience to evildoers.” - Ivan Ilyin, On Resistance to Evil by Force
