IV. Könyv - Akik lemondtak a világról
34. A világról való lemondásunk nem más, mint önmagunk megtagadása: a Megfeszített kbvetése „A vílágról való lemondás nem más, mint a kereszt és őnmegtagadás jele, Ezért tudd meg, hogy a mai nappal meghal tál ennek a világnak, e világ cselekedeteinek és vágyainak, s az Apostol szavai szerint meg vagy feszítve e világ számára, s a világ a te számodra (Gal 6,14). Fontold meg tehát, milyen a kereszt élete, melyre felesküdtél, s melynek zászlaja alatt ezután élned kell e földi életben: mert nem te élsz már, hanem Az él benned, Akit keresztre feszítettek érted (uo. 2,20). Úgy kell tehát élnünk és viselkednünk, ahogyan Ő, amikor a kereszten függött értünk. Nekünk is e földi életet kell élnünk, de mint Dávid mondja, át kell szögeznünk testünket az Úr félelmével (Zsolt 118,120.), hogy akaratunk és vágyunk ne búnös kívánságainkat, hanem ezek megtagadását szolgálja. Igy teljesítjük az Úr parancsát: ,Aki föl nem veszi keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám" (Mt 10,38). De azt mondhatnád erre: Hogyan hordozhatná valaki mindig a keresztet, vagy miképpen élhetne keresztre feszítve? Halld röviden ennek magyarázatát!"
35. A mi keresztünk: az Úr félelme „A mi keresztünk az Úr félelme. Ha valaki keresztre van feszítve, nem mozgathatja vagy forgathatja tagjait tetszése szerint. Éppen úgy mi sem elégíthetjük ki akaratunkat és vágyainkat aszerint, ami kellemes és pillanatnyilag gyönyörködtet, hanem az Úr törvényeihez kell szabnunk őket, amelyek mindenkor köteleznek bennünket. Hasonlóképpen az, akit keresztre szegeztek, már nem a jelenvalókra tekint, és nem a saját érzelmeire gondol; nem aggasztja a holnap gondja, nem vágyódik semminek a bírására, nem zaklatja gőg, viszálykodás, versengés; nem bánkódik a jelen méltatlansága miatt, nem emlékezik a régiekre, s amíg e halandó testben él, azt tartja, hogy meghalt mindannak, ami földi, és csak előre tekint a szíve, ahová kétségtelenül mihamar megérkezik. Így nekünk is, akiket szintén keresztre feszített az Úr félelme, meg kell halnunk mindezeknek: tehát nem csupán a test búneinek, hanem mindennek, ami földi, s oda kell szegeznünk lelki szemeinket, ahová reméljük, hogy minden pillanatban átköltözhetünk. Így tagadhatjuk meg minden bűnös vágyunkat és testi vonzalmunkat."
36. A világról való lemondásunk mit sem ér, ha újra behálóz bennünket az, amiről lemondtunk „Őrizkedjél tehát valaha is visszavenni valamit abból, amit lemondásoddal elvetettél, s az Úr tilalma ellenére vissza ne fordulj az evangéliumi szántóföldre, hogy megkeresd köntösödet, és újra abba öltözzél, amit egyszer már levetettél (Mt 24,18). E világ alantas földi vágyaihoz és törekvéseihez se térj vissza, és Krisztus parancsa ellenére le ne szállj a tökéletesség tetőfokáról, hogy visszavégy valamit abból, amiről lemondtál (Mk 13,15). Örizkedjél attól, hogy visszagondolj szüleidre és régebbi vonzalmaidra: mert ha visszacsábítanak e világ gondjai és bajai, rád is vonatkoznak majd az Üdvözítő szavai: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas az Isten országára" (Lk 9,62). Most kezdetben, hited buzgóságával és teljes alázatossággal megvetetted a gógöt; de őrizkedjél attól, hogy amikor kissé jobban megismered majd a zsoltárokat és a szerzetesi életet, lassanként felfuvalkodva, újra kevélységet ne táplálj magadban, s így az Apostol szavai szerint ,,újra felépítve azt, amit leromboltál, önmagadat tedd törvényszegővé" (Gal 2,18). Hanem inkább ragaszkodjál mindvégig ahhoz a mezítelenséghez, melyet Isten és angyalai előtt fogadtál. Hasonlóképpen tarts ki abban az alázatosságban és türelemben is, mellyel tíz napon át oly állhatatosan s oly sok könnyhullatással kérted a kolostor kapuja előtt felvételedet, sőt ezekben az erényekben még növekedjél és előbbre haladjál. Bizony szomorú látvány, amikor az ember előbbre akar jutni az elemektől, a kezdettől, s el akar érni a tökéletességre, de még amazoknál is alacsonyabbra süllyed vissza! Mert nem az, aki kezd, hanem aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül" (Mt 10,22; 24,13).
37. A sátán mindig áskálódik végső célunk ellen, azért állandóan szemmel kell őt tartanunk „A ravasz kígyó ugyanis mindig sarkunk után leselkedik: vagyis végső célunk ellen áskálódik, és életünk végéig romlásunkra tör. Ezért a dicséretes kezdet és a nagy buzgóság, mellyel valaki lemond a világról, semmit sem ér, ha ezt a lemondást nem ajánlja s nem kíséri megfelelő befejezés is, s ha Krisztus alázatosságát, melyre az Ő színe előtt fogadalmat tettél, nem őrzöd meg életed végéig úgy, ahogy most magadévá tetted. Hogy ezt elérhessed, mindig tartsd szemmel a kígyó fejét, vagyis első sugallatait, s mielőbb valld meg őket elöljáródnak. Úgy zúzhatod szét már csírájukban veszedelmes csábításait, ha nem szégyenled feltárni őket elöljáród előtt."
38. Aki lemondott a világról, annak fel kell készülnie a kísértésre Ezért a Szentírás szavai szerint, «ha Istennek kívánsz szolgálni, légy állhatatos az istenfélelemben, és készülj el – ne a nyugalomra, ne a békés életre, ne az élvezetekre, hanem – a megpróbáltatásra», a szorongatásra (Sir 2,1). „Mert sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába" (ApCsel 14, 21). „Szűk a kapu és keskeny az ösvény, mely az életre visz, s bizony kevesen találják meg azt" (Mt 7,14). Fontold meg tehát, hogy te e néhány kiválasztott közé tartozol, s ne veszítsd el buzgóságodat a sokaság példája és lanyhasága miatt: hanem úgy élj, mint e néhány kiválasztott, hogy e kevesekkel együtt kiérdemeld az Isten országát. «Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak» (Mt 20,16), és kisded az a nyáj, melynek az Atya odaígérte az országot (Lk 12,32). Azért tudd meg, hogy nem csekély bűn az, ha valaki, aki a tökéletességre tett fogadalmat, olyasmik után törekszik, amik tökéletlenek. A tökéletességre pedig ezeken a fokokon át és ily módon lehet eljutni:"
39. Hogyan kell eljutni a tökéletességre? ,Üdvösségünk forrása s ennek megőrzése, mint mondtam, az Úr félelme. Aki a tökéletesség útján akar járni, ezáltal jut el az őszinte megtéréshez, a búneitól való megtisztulss hoz s erényeinek megórzéséhez. Ha ez átmeg áthatja az em. ber lelkét, ettől majd megvet minden teremtményt, elfeledkezik szüleiről és visszaborzad a világtól. Ha pedig megveti és eldobja összes javait, ezzel megszerzi az alázatosságot. Az alázatosságnak viszont ezek az ismertetőjelei: Aki alázatos, 1. mindenben megtagadja önakaratát. 2. Nemcsak cselekedeteit, de még gondolatait sem rejti el elöljárója előtt. 3. Semmit sem bíz saját belátására, hanem mindent elöljárójának ítéletére hagy, s annak intéseit mohón és szívesen hallgatja. 4. Mindenben megtartja az engedelmességet, szelídséget s az állhatatos türelmet. 5. Senkit sem illet méltatlansággal, de amiatt sem kesereg és nem szomorkodik, ha más bánt vele méltatlanul. 6. Semmit sem tesz és nem merészel, amit a közös regula vagy az ősök példája nem javasol. 7. Megelégszik minden hitványsággal, és mindenre nézve, amit parancsolnak neki, mintegy rossz és méltatlan munkásnak tartja magát. 8. Nemcsak szájával, külsőleg, hanem szíve mélyén is vallja és átérzi, hogy mindenkinél alábbvaló. 9. Nyelvét megfékezi és nem lármás a hangja. 10. Nem könnyen hajlik és kész nevetésre. Ilyen és hasonló jelekből ismerhető fel az igazi alázatosság. Ha ezt igazán elsajátítod, akkor nyomban elvezet a tökéletesség magasabb fokára: arra a szeretetre, amely nem ismeri a félelmet. Ennek segítségével, amit azelőtt nem minden félelem nélkül tartottál meg, azt most minden fáradság nélkül, szinte magától értetődően kezded teljesíteni, s nem a büntetés miatt vagy bármilyen félelemból, hanem magának a jónak szeretetéből s az erényekben való gyönyörködésből teszed."
40. A szerzetes a tökéletesség példáját ne sokakban, hanem csak egy testvérben, vagy legfeljebb néhányban keresse „Hogy erre minél könnyebben eljuthass, a közösségből csak néhány, sốt inkább csak egy-két testvérben, semmint sokakban keresd a példát a tökéletes élet utánzására. Mert nem tekintve azt, hogy kifogástalan, tiszta életet csak keveseknél találsz, ebből még más haszon is származik: e szerzetesi, vagyis a kolostori élet tökéletességére jobban oktat és alakít egy ember példája."
41. Aki szerzetesi közösségben él, annak sok mindent el kell tűrnie s viselnie „Mindezt akkor tudod csak elérni, s a lelki élet e szabályai szerint akkor tudsz mindvégig kitartani, ha a közösségben megtartod ezt a három elvet: A Zsoltáros szavai szerint: «Én pedig, mint a süket, nem hallok, s mint a néma, aki nem nyitja ki száját, olyan vagyok; olyanná lettem, mint az, aki nem hall, és nincs ellentmondás a szájában» (Zsolt 37,14-15), te is úgy élj, mint a süket, néma és vak. Azon kívül, akit kiválasztottál magadnak, hogy tökéletessége érdeménél fogva kövesd: mint a vak, ne láss meg semmit, ami kevésbé szolgál épülésedre; különben azok, akik ezt teszik, tekintélyükkel vagy példájukkal a rosszabbnak a követésére csábítanának, amit azelőtt kárhoztattál. Ha azt hallod, hogy valaki engedetlen, makacs vagy rágalmazó, vagy másképpen viselkedik, mint ahogy te tanultad, ne botránkozzál meg rajta, és példája ne indítson követésére: hanem mint a süket, aki mindezt nem is hallja, bocsásd el a füled mellett. Ha téged vagy más valakit gyaláznak, ha sértegetnek, fel ne indulj, s az ilyen beszédre ne hallgass, mint a süket. Szívedben énekeld mindig a Zsoltáros szavait: «Elhatároztam: Vigyázok utaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. Féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem. Elnémultam, megalázkodtam, s még a jóról is hallgattam» (Zsolt 38,2-3). De negyedszer azt is tartsd szem előtt, ami a fentebb említett hármat még jobban ékesíti és ajánlja: hogy az Apostol szavai szerint légy oktalanná ezen a világon, hogy bölccsé lehess (1Kor 3,18). Ne fontolgasd, ne bírálgasd, amit parancsolnak, hanem teljes egyszerűséggel és föltétlen hittel mindenben engedelmeskedjél. Csak azt tartsd szentnek, azt hasznosnak, azt bölcsnek, amit Isten törvénye vagy elöljáród ítélete annak jelent ki. Ha erre a tanításra alapítod az életedet, mindenkor megmaradhatsz a kolostor fegyelmében, s a kolostorból sem az ellenség kísértései, sem pártoskodások ki nem kergetnek."
42. A szerzetes a türelem erényét ne mások erényétől várja, hanem a maga béketűréséből „Tehát türelmedet ne reméld mások erényéből, vagyis hogy csak akkor legyen meg benned, ha senki sem ingerel: mert azt kikerülni nem áll hatalmadban. Várd inkább saját alázatosságodtól és béketűrésedtől, mert ez saját akaratodtól függ."
43. A mondottak összefoglalása: Hogyan juthat el a szerzetes a tökéletességre? „S hogy mindaz, amit itt most hosszasabban kifejtettem, minél könnyebben szívedbe vésódjék s elmédben minél mélyebben meggyökerezzék: röviden összegezem, hogy parancsaimat e rövid foglalatuknál fogva mind emlékezetben tarthasd. Halld tehát néhány szóval, mi módon juthatsz el különösebb fáradság és nehézség nélkül a legnagyobb tökéletességre: Üdvösségünknek és a bölcsességnek kezdete a Szentírás szerint az Úr félelme (Péld 1,7). A szív töredelme a világról való lemondásra késztet, vagyis hogy mondjunk le mindenről s vessük meg összes javainkat. E lemondásból alázatosság születik. Az alázatosság akaratunk megtagadására vezet. Akaratunk megtagadása gyökerestül kiirtja minden vétkünket. Ha pedig kiúztük vétkeinket, megerősödnek és virulnak az erények. Az erények növekedésével megszerezhetjük a szív tisztaságát. A szív tisztaságával elnyerjük az apostoli szeretet tökéletességét."
