A bűnök ezen osztályozása a sivatagi atyáktól ered, név szerint Evagrius Ponticustól, aki megnevezte ezt a nyolc gonosz gondolatot, logiszmoszt, amelyet az embernek le kell győznie önmagában. Evagrius tanítványa, Cassianus Szent János vezette be Európában a bűnöknek ezt az osztályozását a De institutis című könyvével.
Γαστριμαργία (gastrimargia) - Torkosság
Πορνεία (porneia) - Paráznaság
Φιλαργυρία (philargyria) - Kapzsiság
Λύπη (lypē) - Szomorúság
Ὀργή (orgē) - Harag
Ἀκηδία (akēdia) - Lanyhaság
Κενοδοξία (kenodoxia) - Hiú dicsőség
Ὑπερηφανία (hyperēphania) - Kevélység
Szent Nagy Gergely pápa 590-ben felülvizsgálta ezt a listát, hogy egy általánosabbat alkosson. Gergely egybevonta a lypēt (szomorúságot) az akēdiával (lanyhasággal), a kenodoxiát (híú dicsőséget) pedig a hyperēphaniával (kevélységgel), és hozzátette az irigységet, latinul invidiát. Ezekután Nagy Szent Gergely listája lett a hét főbűn legelterjedtebb felsorolása.
