Milyen furcsának tűnik mai világunkban, hogy egyes ortodoxok még mindig böjtölnek, és néhány "ortodox" (lazán használom a kifejezéseket, az első hivatkozásnál kisebbséget találok, a második hivatkozásnál pedig egyet sem) lakomáznak.
Néhányan teljesen elvesztették a perspektívájukat. Emlékszem egy bizonyos athoszi szerzetespapra sok évvel ezelőttről. Ő volt az a konstantinápolyi "pátriárkához" tartozott (nem az Athosz hegy zélótáihoz). Az egyik ismert athoszi "vén" lelki gyermeke volt. Körülbelül ebben az évszakban volt, és vidáman mesélte, hogyan járt az állami egyház egyik monostorában, és hogyan szolgálta nekik a "karácsonyukat", majd visszatért az Athosz hegyre, hogy megvárja a születés újabb ünnepét.
Felkeltette az érdeklődésem, így elkezdtem neki kérdéseket feltenni.
– Megünnepelted az apácákkal Krisztus Urunk születését? És te ettél az örömteli agapéjukon? „Természetesen” – válaszolta.
– „Tehát 13 nappal később kezdtél böjtölni, mint az apácák, de ettél velük az ő lakomájukon?” kérdeztem. „Igen, igen” – válaszolta.
– Így folytattam: „És most visszatértél az Athosz hegyre, és körülbelül 10 nap múlva ismét megünnepeled a Születés ünnepét?” – Igen, válaszolta.
– Folytattam: Feltehetek még egy kérdést? „Tessék” – hangzott a válasza. „Egyszerűen kíváncsi vagyok, melyik lakomát fogod igazán érezni? Az apácáknál eltöltöttet vagy az Athosz hegyit? Egyik helyen sem fejezted be a böjtöt, és tizenhárom napon belül kétszer is szolgálni fogod a Születés dicsőséges ünnepét.” – Nem adott nekem választ!
„…ha húsvétot ünnepelünk a napéjegyenlőség előtt, ugyanabban az évben kétszer ünnepelünk húsvétot; és ebben az esetben következésképpen kétszer kell megjelölnünk Isten Fiának halálát. De ha a napéjegyenlőség után ünnepeljük, csak egy húsvétot ünnepelünk, következésképpen Krisztus egyetlen halálát mondjuk el. Ezért maguk az apostolok parancsaikban (Bk. V, 17. fejezet) a következőket mondják: „Testvéreim, pontosan és minden szorgalommal rögzítsétek a húsvét napjait a napéjegyenlőség fordulója után, és ne egy szenvedésre emlékezzünk évente kétszer, hanem évente egyszer Arra, aki meghalt, csak egyszer.” – A VII. apostoli kánon értelmezéséből
Filaret Püspök
