„Amikor az embereket annyira átitatja a gonosz, hogy nem engednek semmiféle intésnek, és továbbra is rosszat cselekszenek, a keresztény nem tud és nem is kell menedéket találnia a mindenkinek való megbocsátás tanításában, közömbösen, keresztbe tett karral ülve, és apatikusan nézve, ahogy a gonosz bántalmazza a jót, ahogy gyarapszik és tönkreteszi az embereket, a hozzá közelállókat. Közömbösen nézni egy-egy hozzá közel állónak a tönkremenetelét, egy olyasvalaki által, aki eszét vesztette és a rossz hordozója lett, nem más, mint a felebaráti szeretet parancsának megszegése."