36. Antal
Ismét ő mondta, hogy ,,az önmegtartóztatással párosult engedelmesség vadállatokat tesz engedelmessé".
110. Agathón
Dániel abba mondta: ,,Mielőtt Arszeniosz abba atyáimhoz jött, ők is Agathón abba mellett voltak. Agathón abba pedig nagyon szerette Sándor abbát, mert az aszkéta volt és alapos ember. Egyszer történt, hogy összes tanítványa sást mosott a folyóban, Sándor abba pedig igen alaposan dolgozott. A többi testvér azt mondta az öregnek: »Sándor testvér semmit sem csinál!<<<
Mivel meg akarta gyógyítani őket, így szólt hozzá: >>Sándor testvér, jól mosd meg ezeket, hiszen ez len!<< Amikor pedig az meghallotta, elszomorodott. Később ezekkel a szavakkal vigasztalta meg őt az öreg: >>Talán nem tudtam, hogy helyesen cselekszel? Ámde azért mondtam ezt az ő jelenlétükben, hogy engedelmességed által helyreigazítsam gondolatukat, testvérem.<<"
316. Törpe János
Törpe János abbáról mesélik, hogy elvonult Szkétiszbe egy thébai öreghez, és ott maradt a pusztaságban. Abbája pedig vett egy száraz botot, a földbe szúrta, és így szólt hozzá: ,,Mindennap öntözd meg egy vödör vízzel, amíg gyümölcsöt nem hoz!" A víz azonban nagyon távol volt tőlük, úgyhogy este ment el érte és reggel tért vissza. Három év múlva azonban a fa életre kelt és gyümölcsöt hozott. Az öreg pedig fogta a gyümöl csét, elvitte a templomba, és így szólt a testvérekhez: ,,Vegyétek, egyétek az engedelmesség gyümölcsét!"
421. János, Pál tanítványa
János abbáról, Pál abba tanítványáról mondják, hogy nagyon engedelmes volt. Volt egy bizonyos helyen egy síremlék, és egy hiéna lakott benne. Az öreg trágyát látott azon a vidéken, és azt mondta Jánosnak, menjen és hozza el. Az azonban így szólt: „És mit csinálok a hiénával, abba?", az öreg tréfálkozva mondta: ,,Ha rád támad, kötözd meg és hozd ide!" Elment tehát oda a testvér alkonyatkor. Egyszer csak rátámadt a hiéna. János pedig az öreg szavát követve nekiiramodott megfogni. Erre a hiéna menekülni kezdett. János azonban ezekkel a szavakkal vette üldözőbe: ,,Várj, abbám azt mondta, hogy kötözzelek meg!" Meg is fogta és megkötözte. Az öreg már izgult, és a kunyhóban ülve várta. És lám, meg érkezett János a megkötözött hiénával. Amikor meglátta az öreg, elcsodálkozott. És mivel alázatra akarta nevelni, megütötte, és azt mondta: ,,Te veszett, veszett kutyát hoztál ide nekem?" És rögtön megszabadította kötelékeitől a hiénát az öreg, és engedte, hogy elmenjen.
526. Márk, Sziluanosz tanítványa
Sziluanosz abbáról beszélik, hogy Szkétiszben volt egy tanítványa, név szerint Márk. Kitűnt engedelmes ségével, és szépen tudott írni. Az öreg szerette őt engedelmessége miatt. Azonban még tizenegy további tanítványa volt, és ezek háborogtak, mert azt jobban szerette náluk. Amikor meghallották ezt az atyák, elszomorod tak. Egy nap eljöttek hozzá, és szemrehányást tettek neki. Erre kivitte őket magával, és mindegyik kunyhóba bekopogtatott: ,,Ilyen és ilyen testvér, gyere, szüksé gem van rád!" De senki sem követte őt azonnal. Erre Márk kunyhójához ment, bekopogott, és azt mondta: „Márk!” Az amint meghallotta az öreg hangját, azonnal ott termett. El is küldte egy szolgálatra.
Aztán azt mondta az öregeknek: „Hol van a többi testvér, atyák?" Bement a kunyhóba, és kezébe vette Márk írófüzetét. Akkor látta, hogy épp egy O-t akart leírni, de amikor meghallotta az öreg hangját, azonnal letette az írónádat, még az ívet sem fejezte be. Akkor az öregek azt mondták: ,,Valóban, akit te szeretsz, abba, azt szeretjük mi is, és az Isten is szereti őt."
677. Poimén
Azt mondta Poimén abba: ,,A kolostorhoz három cselekedet kell: egy alázatos, egy türelmes és egy olyan, amely a kolostor feladatai miatt tevékenykedik és ösz tönöz."
764. Pambó
Egyszer négy szkétiszi szerzetes látogatta meg a nagy Pambót. Bőrruhában jártak, és mindegyik társának erényét hirdette. Az első sokat böjtölt, a második vagyontalanul élt, a harmadik a szeretet magas fokára jutott el, a negyedikről pedig azt mondták, hogy már huszonkét éve engedelmességben aláveti magát öregeinek. Pambó abba azt felelte nekik: ,,Mondom nektek, hogy ennek az erénye a legnagyobb. Hiszen mindegyikőtök azt az erényt, amellyel rendelkezik, saját akaratából érte el, ez viszont lemondott saját akaratáról, és más akaratát teszi. Az ilyen férfiak ugyanis hitvallók, ha végig kitartanak."
765. Pambó
A boldog emlékű Athanásziosz, Alexandria érseke meghívta Pambó abbát, jöjjön el a pusztaságból Alexandriába. Megérkezésekor egy színésznőt látott ott, s erre könnyekre fakadt. Amikor a vele levők megkér dezték, miért sír, azt mondta: ,,Két dolog indított meg: az egyik ennek a nőnek a pusztulása, a másik pedig az, hogy én nem igyekszem annyira az Istennek kedvében járni, mint amennyire ez a nő, hogy hitvány embereknek tetsszék."
776. Pisztosz
Pisztosz abba mesélte: ,,Elmentünk heten, remeték Sziszoész abbához, aki Klüszmában lakott, és kértük, mondjon nekünk egy igét. Így szólt: »Bocsássatok meg, műveletlen ember vagyok! Elmentem viszont Ór abbához és Athre abbához. Ór atya már tizennyolc éve betegeskedett. Leborultam előttük, hogy mondjanak nekem egy igét. Azt mondta Ór abba: ,,Mit mondhatok neked? Menj, s amit látsz, tedd meg! Az Isten azé, aki úrrá lesz, vagyis erőszakot követ el önmagán mindenben." Nem egy területről való volt Ór abba és Athre abba, de nagy békesség uralkodott köztük, amíg itt nem hagyták a testet. Mert óriási volt Athre abba engedelmessége, és igen nagy volt Ór abba alázatossága. Néhány napot náluk töltöttem, és megfigyeltem őket. Nagy csodát művelt szemem láttára Athre abba. Egy kis halacskát hozott neki valaki, Athre abba pedig el akarta készíteni az öregnek. Épp egy késsel szeletelte a halat, amikor hívta Ór abba: ,,Athre, Athre!" Ő pedig ott hagyta a kést a halban, és még azt a vágást sem fejezte be. Elcsodálkoztam óriási engedelmességén, mert nem mondta azt: ,,Várj, amíg felszeletelem a halacskát!" Így szóltam Athre abbához: ,,Hol tettél szert ilyen engedelmességre?" Azt mondta nekem: ,,Nem tőlem van, hanem az öregtől." Megfogott, és azt mondta: ,,Gyere, nézd meg, milyen engedelmes!" Fogta a halat, megfőzte, de szándékosan elrontotta, aztán feltálalta az öregnek. Az szó nélkül megette. Azt mondta neki Athre abba: ,,Jó, abba?" Azt felelte Ór abba: ,,Nagyon jó!" Ezután hozott neki egy kis jól elkészített halat, és azt mondta: ,,Elrontottam, atya." Erre azt felelte: ,,Igen, egy kissé elrontottad." Mondta nekem Athre abba: ,,Látod, hogy az engedelmesség az öregé?" Eltávoztam hát tőlük, s amit láttam, erőmhöz mérten igyekeztem megtartani.<< Ezt mondta Sziszoész abba. Egyikünk így kérte őt: >>Légy szíves, te magad is mondj nekünk egy igét!<< Azt mond ta: >>Aki kitart abban, hogy magát semmirekellőnek tart ja, az az egész Írást betölti.<< Egy másikunk újra így szólt hozzá: >>Mi a zarándoklét, atya?« Azt felelte: »>Hallgass, és mondd azt, bárhová mégy: 'Semmi dolgom sincs e he lyen' - ez a zarándoklét.<<"
802. Ruphosz
Ruphosz abba azt mondta, hogy aki kitart a lelki atyjának való engedelmességben, nagyobb jutalmat kap, mint az, aki magától visszavonul a pusztaságba. Ő beszélte el, hogy az egyik atya így számolt be erről: „Négy rendet láttam a mennyben. Az első rendbe tartozik az olyan ember, aki beteg és hálát ad az Istennek. A másodikba az, aki a vendégszeretetet gyakorolja, készen áll rá és szolgál. A harmadik rendbe az, aki pusztaságba fut, és nem lát embert sem. A negyedik rendbe az, aki megmarad atyjának való engedelmességében, és aláveti magát az Úr miatt. Ez az ember a végletes engedelmessége jutalmául arany nyakláncot viselt éremmel, s a többinél nagyobb dicsőségben részesült. Én pedig - mondta - így szóltam ahhoz, aki kalauzolt: >>Miért nagyobb ennek a kisebbnek a dicsősége, mint a többinek?<< Így válaszolt nekem: >>Mert aki a vendégszeretetet gyakorolja, saját akaratából teszi, s aki a pusztaságban él, saját akaratából vonult el. Ez azonban, aki az engedelmességgel rendelkezik, összes vágyáról lemondva függ az Istentől és saját atyjától. Emiatt kapott nagyobb dicsőséget, mint a többiek!<< Ezért, gyermekeim, igen szép dolog az Úr miatt vállalt engedelmesség. Most hát egy keveset hallottatok, gyermekeim, arról, milyen is e jócselekedet keskeny útja. Ó, engedelmesség, minden hívők üdvössége! Ó, engedelmesség, minden erény szülőanyja! Ó, engedelmesség, az Ország felfedezője! Ó, engedelmesség, ki megnyitod az egeket, s az embereket a földről oda felvezeted! Ó, engedelmesség, minden szentek dajkája, akitől szoptak, s aki által tökéletessé lettek! Ó, engedelmesség, az angyalok lakótársa!"
883. Szaió
Szaió abbáról és Mué abbáról mesélték, hogy együtt laktak. Nagyon engedelmes volt Szaió abba, de igen kemény. Az öreg, hogy próbára tegye, azt mondta neki: ,,Eredj, fosztogass!" Ő meg elment, és kifosztotta a test véreket engedelmességből, miközben mindenben hálát adott az Úrnak. Az öreg pedig fogta a zsákmányt, s titokban visszajuttatta. Egyszer tehát, amikor úton voltak, nagyon elfáradt, az abba pedig otthagyta össze esve, elment és azt mondta a testvéreknek: ,,Menjetek, hozzátok el Szaiót, mert erőtlen fekszik!" Elmentek hát, és odavezették.
907. Szünklétiké
Ismét ő mondta: ,,Ha egy kolostorban élünk, részesítsük előnyben az engedelmességet az aszkézissel szemben! Hiszen ez utóbbi gőgre tanít, az előbbi pedig alázatosságra."
925. Hüperekhiosz
Ismét ő mondta: ,,Kincs a szerzetes számára az engedelmesség. Aki megszerezte, azt meghallgatja az Isten, és bizalommal fog állni a Megfeszített elé, hiszen a megfeszített Úr engedelmes volt mindhalálig (Fil 2,8)."
