[Levél a kolosszeieknek 2:1-7, Lukács 9:12-18] A sokaság jóllakatása a pusztaságban előképe annak, ahogy a hívek eltelnek a szent áldozásban az Úr Jézus Legtisztább Testével és Legtisztább Vérével. Az Úr Jézus külön ül, a sokaságot csoportokba rendeli, az apostolok közreműködnek – megkapják a kenyeret és szétosztják. Így van ez most is: a hívek csoportokra oszlanak – kis egyéni templomokra, ahol a láthatatlanul jelenlévő Úr szétosztja a testét és vérét az apostolok utódai által. Ahogy akkor az apostoloknak mondta, most az apostolok utódainak mondja: Ti adjatok nekik enni! És ahogy akkor is, ma is, a hívő sokaság állhatatosan áll az Úr előtt böjtölve, e szavakat hallva egy imádságos szándék tölti el, hogy meggyógyuljon a bűneiből amikor az isteni misztériumokhoz készül járulni. Tehát a misztérium, ami az Úr Jézus megjelenésével kezdődött, ma is tart és tartani fog az idők végezetéig. És az eljövendő világban is lesz egyfajta áldozás, mert az Úr megígérte, hogy az elrejtett mannából fog enni adni és az élet fájáról (János jelenései 2:7, 17). Ősapáink misztikus áldozása is a földi paradicsomban jött létre – ettek az élet fájáról. Az Ótestamentumi Egyházban az áldozás képe a pászka barány evése. Tehát a misztikus áldozás az emberi fajjal kezdődött, az emberiséggel volt és lesz az örök időkig, más formákban, de ugyanazzal az egy lényeggel: az Úrral való legőszintébb közösségre lépésként; mert Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága (János 1:4). Helyénvaló, hogy azok, akiket az Isten képmására teremtettek, ilyen közösségben legyenek Istennel és Jézussal, aki dicsőségének fénye és lényegének emberi képmása (Levél a zsidóknak 1:3).
