.jpg)
A gnosztikus eretnekség szerint Krisztus nem az Egy Igaz Istennek Fia. Ehelyett a "Krisztus" név szimbólummá válik a tudatállapot számára. Az emberek nem azáltal lesznek megmentve, hogy hitük van Krisztusban és művében. Ehelyett a cél az, hogy Krisztus tanításának meghallgatásával ők maguk is "Krisztussá" váljanak, vagy elérjék a "Krisztus-tudatosságot". A gnosztikus evangéliumokban Krisztus nem úgy jelenik meg mint, aki meghalt a bűnökért, hanem csak mint példa mindenkinek, aki istenné akar válni.
A második századi egyházatyák hevesen ellenálltak a gnosztikus filozófiának. Rendkívüli fenyegetésként ismerték fel a Szent Evangéliummal szemben. Kr. u. 150 körül a helyzet kezdett megváltozni a gnosztikus gondolatok ellenében, és végül elveszítették korábban hatalmas befolyásukat. Tertullianus és Iréneusz, az Egyház két óriása volt, akik ezen eretnekség elleni küzdelmet vezették. Felismerték, hogy a gnosztikus evangélium nem hagy helyet a kijózanítás tanításának. Figyelemre méltó, hogy míg a keresztény kánon evangéliumai nagymértékben a szenvedéstörténetekre összpontosítanak, a gnosztikus evangéliumok teljesen figyelmen kívül hagyják Krisztus szenvedését. A gnosztikus számára az üdvözülés nem azt jelenti, hogy megszabadulunk a bűntől, hanem csak önmagunk isteni mivoltának felfedezését. A gnosztikus Krisztus nem parancsolja meg a tiszteletet és imádatot. Nem ő az egyedülálló, szeplőtlen születésű Megváltó, aki áldozatával valódi megszabadítást hozott az Isten választottai számára.
Az angolul értők itt olvashatják Szent Iréneusz 5 kötetes művét a gnosztikus eretnekség ellen:
