Azt mondják, hogy a vologdai járás egy parasztja krónikusan sántított. Bár sok pénzt költött a gyógyulási kísérletekre, a helyzet nem javult. Végül volt egy álma, amelyben egy hangot hallott, hogy menjen fel a Teológus Szt. János-templom harangtornyába, és ott imádkozzon az Istenszülő ikonja előtt és meggyógyul majd.
A paraszt a templom felé indult, de amikor odaérkezett és elmondta álmát, nem hitték el, nem engedték be a harangtoronyba. Másodszor is jött, és megint elutasították. Így hát még egyszer megpróbálta. Ezúttal, látva kitartását, beletörődtek, és beengedték a toronyba. Felmászott a lépcsőn, és a lépcsőn egy kanyarban meglátott egy régi deszkát a padlón, ahol át lehetett rajta sétálni. Felvette, és azt találta, hogy ez valójában a Legszentebb Istenszülő ikonja. A képet bevitték a templomba, megtisztították, előtte pedig molebent, hivatalos imaszolgálatot tartottak. A paraszt buzgón imádkozott, és egy idő után észrevette, hogy a sántítása eltűnt.
Azt mondják, hogy az esemény után az ikon szinte feledésbe merült, mígnem 1830-ban Vologdát kolerajárvány sújtotta. A helyiek felvették a Szemisztrel'naya (Hét nyíl) ikont és egy régi, 1437-ben festett Szent Szemigorodnaja ikont ("Hét város", más néven "erdélyi" ikon), és mindkettőt körbecipelték a városban, hivatalos körmenetben. Azt mondják, fokozatosan csökkent a kolerában szenvedők száma, és végül a pestis megszűnt. Ezt a szent Vologda Semistrel’naya (Hét nyíl) ikont táblára ragasztott vászonra festették.
/
The story of the Semistrel’naya icon if the Most Holy Mother of God.
It is said that a peasant of the Vologda district had a bad and chronic limp. Though he spent much money on attempted cures, it did not improve. Finally he had a dream in which he heard a voice telling him to go to the bell tower of the Church of John the Theologian and to pray before the image of Mary there, and he would be healed.
The peasant set off for the church, but when he arrived there and told of his dream, he was not believed, and was not allowed into the bell tower. He came a second time, and again failed. So he tried once more (there is the old “third time is the charm” motif). This time, seeing his persistence, they relented and let him into the tower. He climbed up the stairs and at a turn in the stairs saw an old board on floor, where it could be walked upon. Picking it up, he found it was an icon of Mary. The image was taken into the Church and cleaned, and a moleben, a formal prayer service, was held before it. The peasant prayed earnestly, and some time after discovered that his limp was gone.
It is said that after this event, the icon was nearly forgotten until in 1830 Vologda was struck by a plague of cholera. The local people took up the Semistrel’naya icon and also an old icon of the Dormition painted in 1437 and called the Semigradskaya or Semigorodnaya (“Seven Cities,” also known as the “Transylvanian” icon), and carried them both around the city in formal procession. Gradually, it is said, the number of people sick with cholera diminished, and eventually the plague stopped. This holy Vologda Semistrel’naya icon was painted on canvas glued to a board.
