A Szent Kereszt második csodás megjelenése, amelyet Jeruzsálemi Szent Cirill jegyzett fel.
A Harvard Syriac 99 minuscule , és részben a British Museum egyik fóliójában, amely a Kr.u. 6. századból származik, Szent Cirill levelének egyetlen ismert másolata, arról, hogy mennyi csoda történt, amikor a zsidók megkapták a parancsot a Templom újjáépítésére [a hitehagyott Julianus császártól i.sz. 363-ban], az Ázsia térségében előforduló jelekről több egyházatya és történész is írt.
1"A levél, amelyet a szent Cirill, Jeruzsálem püspöke küldött a zsidókról, amikor azok újjá akarták építeni a templomot, és arról (hogyan) rendült meg a föld, és történtek csodák, a tűz nagy tömegeket emésztett meg közülük, és sok keresztény (is) elpusztult.
2. Szeretett testvéreimnek, püspökeimnek, papjaimnak és Krisztus Egyháza diakónusainak mindenhol a világban: üdvözlöm testvéreimet. Urunk büntetése biztos, és hűséges ítélete, amelyet a keresztre feszítők városáról mondott, és saját szemünkkel félelmetes látványban volt részünk; mert valóban azt mondta az apostol, hogy „nincs nagyobb Isten szereteténél”. Nos, miközben a föld remegett és az egész nép szenvedett, nem mulasztottam el, hogy írjak nektek mindenről, ami itt történt.
3 „Jeruzsálem alapjainak ásásakor, amely lerombolódott Urának meggyilkolása miatt, a föld erősen megremegett, és nagy rengések voltak a környező városokban.
4 Noha a levelet hozó lassan halad, mégis írok, és tudatom veletek, hogy Isten kegyelméből és az ima segítségével minden rendben van. Most azt hiszem, hogy aggódtok értünk, (és) az elménk arra buzditott minket - nemcsak minket, hanem az összes testvérünket is, akik velünk vannak, hogy elmeséljem, mi történt közöttünk.
5 „Nem írtunk nektek hosszan, azon a földrengésen túl, amely Isten parancsára történt. Sok keresztény, aki ezeken a vidékeken él, és a zsidók többsége is elpusztult ebben a csapásban – és nem csak a földrengésben, hanem a tűzben és a heves esőzésben is.
6 „Kezdetben, amikor a földrengést megelőző vasárnapon le akarták rakni a Templom alapjait, erős szél és vihar volt, aminek következtében aznap nem tudták letenni a (z újjáépítendő) templom alapjait. Ugyanazon az éjszakán történt a nagy földrengés, és mindannyian a Hitvallók templomában voltunk, és imádkoztunk. Ezt követően elindultunk, hogy felmenjünk az Olajfák hegyére, amely Jeruzsálemtől keletre található, ahol Urunk felemelkedett dicsőséges Atyjához. Kimentünk a város közepére, zsoltárt szavaltunk, elhaladtunk Ézsaiás és Jeremiás próféta sírja mellett, és könyörögtünk a próféták Urához, hogy prófétáinak és apostolainak imái által az Őt imádók megláthassák igazságát, szemben az Őt keresztre feszítő zsidók merészségével.
7 „Most ők (a zsidók), akik utánozni akartak minket, arra a helyre futottak, ahol a zsinagógájuk általában gyülekezett, de zárva találták a zsinagóga ajtaját. Nagyon elcsodálkoztak a történteken, és csendben és félelemmel álltak körbe, amikor hirtelen a zsinagóga ajtaja önszántából kinyílt, és az ottani épületükből tűz tört ki, ami a legtöbbjüket felnyalábolta, és a legtöbbjük összeesett és az épület előtt pusztult el. Az ajtók ezután maguktól bezárultak, miközben az egész város nézte, mi történik, és az egész lakosság, keresztények és egyes zsidók is, egy hangon kiáltott, mondván: 'Egy Isten van, egy Krisztus, aki győzedelmeskedik'; és az egész nép elrohant, és lerombolta a bálványokat és (pogány) oltárokat, amelyek a városban voltak, dicsőítették és dicsérték Krisztust, és megvallották, hogy Ő az élő isten Fia. És kiűzték a város ördögeit és a zsidókat, és az egész város megkapta a keresztség jelét, a zsidók és sok pogány együtt, úgyhogy azt hittük, egyetlen ember sem maradt a városban, aki nem kapta meg a mennyben élő kereszt jelét (σημείον). És ez nagy félelmet keltett mindenkiben.
8 „És az egész nép azt gondolta, hogy e jelek után, amelyeket Megváltónk adott nekünk Evangéliumában, elérkezett a feltámadás napjának félelmetes (második) eljövetele. A nagy örömtől remegve kaptunk valamit Krisztus keresztre feszítésének jeléből (σημείον), és aki nem hitt az eszében, az ruháját nyíltan feddte, és a kereszt jele volt rajta. [Egyes írók azt mondják, hogy a kereszt fényes volt, és sötétben is lehetett látni]
9 „Ami a Jeruzsálemben álló Heródes-szobrot illeti, amelyet a zsidók könyörgésként (?) (δέησις) ledöntöttek, a város elfutott, és felállította a helyén, ahol korábban állt.
10 „Így kénytelenek voltunk megírni nektek ezeknek a dolgoknak az igazságát, hogy mindaz, ami Jeruzsálemről írva van, igaz legyen, hogy „ne maradjon benne kő, amit fel ne fordítanának”...
11”Ez az esemény hétfőn a harmadik órában, részben pedig az éjszaka kilencedik órájában történt. Itt nagy volt az életveszteség * Görög Sándor királyságának 674. évében ijjár hó 19-én. Idén halt meg a pogány Julianus, ő buzdította különösen a zsidókat a templom újjáépítésére, mivel ő kedvezett nekik, mert azok keresztre feszítették Krisztust. Az igazságosság utolérte ezt a lázadót az ellenséges területen bekövetkezett halálakor, és ebben feltárult a kereszt erejének jele, mert megtagadta Azt, Akit mindenki üdvösségéért és életéért feszítettek meg.
Mindez, amit röviden megírtunk nektek, valójában így történt.
S. P. Brock, A Jeruzsálemi Cirillnek tulajdonított levél a templom újjáépítéséről, Journal of the Study of Oriental and African Studies, 1. évf. 40, No. 2, University of London, 1977, 267-286.
Forrás: https://www.jstor.org/stable/615283?seq=1#page_scan_tab_contents.
