Nem mindenki tanító

LXIV Kánon

A laikusnak nem szabad nyilvánosan beszédet tartania vagy tanítania, ezzel tanítói méltóságot ruházva magára, hanem alá kell vetnie magát az Úr által adott rendeletnek, és szélesre kell tárnia fülét azoknak, akik részesültek a tanítás képességének kegyelmében, és akik alaposan megtanítják majd neki az isteni tényeket. Mert az egy Egyházban Isten különböző tagokat teremtett az apostol mondása szerint, melynek értelmezésében Teológus Szent Gergely világosan bemutatja a helyes eljárást ezekben a kérdésekben, mondván:

 "Tiszteljük ezt a rendeletet, atyámfiai, és tartsuk be. Először az egyik ember legyen hallgató, mint befogadó; a másik a nyelv; a másik a kéz; a másik valami más; az egyik ember legyen tanító, egy másik, pedig tanuló, és kis idő múltán érintvén, aki engedelmességben tanul, aki vidáman vezeti a kórust, és aki jókedvűen és készségesen teljesít szolgálatot, ne legyünk mindannyian nyelvek, figyelve a legtalálóbb mondásra: „Ne legyünk mindannyian apostolok; ne legyünk mindannyian próféták; ne legyünk mindannyian tolmácsok" (1Kor 12,29), majd némileg: "Miért játszod, hogy pásztor vagy, amikor bárány vagy? Miért akarsz fej lenni, ha történetesen láb vagy? Miért próbálsz tábornok lenni, amikor a (közönséges) katonák sorába tartozol? Egy másik negyedből pedig a Bölcsesség azt mondja: „Ne siettesd a szavakat; ne versengjen gazdag emberrel, ha szegény vagy” (Péld. 23:4); és ne törekedj arra, hogy bölcsebb legyél a bölcseknél. Ha valakit azon kapnak, hogy nem engedelmeskedik a jelenlegi kánonnak, negyven napra közösítsék ki.