Az első világháború előtt Oroszország, Litvánia, Lengyelország zsidó üzleteiben már egészen nyíltan terjesztettek egy levelezőlapot. A képeslap egy rabbit ábrázolt, egyik kezében a Tórát, másikban II. Miklós cárt tartja, aki fehér jérceként van ábrázolva, fején a koronával.
A kép alatt a következő héber szöveg volt olvasható: „Sä chaliphati, sä temurati, sä kaporati".
Nyers fordításban ez azt jelenti: „Ez az áldozati állat legyen az én feloldozásom, ez legyen helyettem a pótlás, és ez legyen az én bűnbánati áldozatom."
A héber szöveg a „Kaporah" nevű imádság egy része. Az erre vonatkozó utasítások a 3Móz 16,15-ben így találhatók meg: „És ölje meg a bűnéért való áldozati bakot, amely a népé, és vigye be annak vérét függönyön belül és cselekedjék annak vérével, mint a tuloknak vérével cselekedett, hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé."
Egyes zsidó rabbik ellenezték ezt a tanítást. De ahol kabbalisták éltek, mint a keleti zsidóság körében, ott kecske helyett mindig feláldozták a kibékülés napján a kakast és a fehér jércét.
A levelezőlap tehát a zsidóság nyílt felhívása volt a cár meggyilkolására. A cárizmus elleni gyűlölet égett a pogromok miatt, de sokkal inkább égett a mózesi parancs alapján, amely azt hirdette, hogy „idegen férfit ne fogadj el magad fölött királynak".
És amikor kitört a bolsevizmus, Jekatyerinburgban meggyilkolták a cárt és családját. A cár gyilkosai Jakov Szverdlov, a Szovjetunió későbbi elnöke, Jakov Jurovszkij, Chajem Golocsikin és Péter Jernakov, valamennyien zsidók voltak.
De zsidók voltak azok is, akik mintegy fél századon át törekedtek Oroszország felbomlasztására és leigázására. Ötven százalékban zsidók voltak tagjai az oroszországi első Szociál- demokrata Pártnak, amelyből későbben a Bolseviki Párt alakult. A lengyelországi szociáldemokrata párt kezdetben egyenesen mint zsidó szociáldemokrata párt szervezkedett, és hasonló volt a helyzet Litvániában. Zsidó származású volt maga Kerenszkij is, aki az első köztársaság miniszterelnöke lett.
Dosztojevszkij, a legnagyobb orosz író, akinek a zsidókról írott tanulmányát még ma is gondosan elsüllyeszti a „szabad" nyugati könyvkiadás, már 1887-ben látta, hogy az orosz nép fölött ott suhog Júdea korbácsa és Szent Oroszországra ráborul a bolsevizmus vörös árnyéka.
„Közeledik az ő birodalmuk, az egyeduralmuk. Kezdődik az ő eszméiknek korlátlan uralma. Ebben el fog száradni az emberiesség érzése, az igazság utáni vágy s ez előtt el fognak sorvadni a keresztény és nemzeti érzések most és mindörökre."
A bolsevizmus győzött s ettől kezdve a zsidó intellektuelek, a fiatal forradalmárok, a kapitalizmus alján maradt szegény zsidó tömegek Oroszország felé fordították arcukat. Akár bolsevikiek voltak, akár nem, mint zsidók mégis csak azt látták, hogy akik a cárokat felváltották, csaknem valamennyien zsidók.
A polgári származású magyarországi zsidó, Lakatos- Kellner László költeményben üdvözölte Lenint s azt írta:
Új Krisztus jött el:
Lenin! Lenin!
A magyarországi zsidóság hivatalos lapja, az Egyenlőség, amelyet csupa jómódú polgár olvasott, Trockij-Bronsteint magasztaló cikkében ezt írta már 1917. december 27-én.
A zsidó szellem, a zsidó tudás, zsidó szív és békeszeretet megmentette Oroszországot, megmentette talán az egész világ jövőjét.
Soha még a zsidóság világtörténelmi hivatása oly éles fénnyel fel nem ragyogott, mint éppen Oroszországban. Trockij szavai bizonyítják, hogy a bibliai és prófétai zsidó szellem a nagy béke- szerzők, Izajás, Mikeás prófétáké, a szelíd talmudi bölcseké, amely eltölti ma Oroszország vezetőit."
Jacob Schiff, az amerikai bankár, a Khun and Loeb bankház és az amerikai pénzemberek már a kezdet kezdetén hatalmas összegeket kölcsönöztek, avagy adtak számolatlanul a bolsevistáknak. Ezek a bankárok épp úgy tudták, hogy kik vezetik Oroszországot, mint amilyen jól kellett ismerniük a Rothschild-házat alapító Amschel Mayer jóslatát. A frankfurti Rothschild házon vörös zászló lengett. S az öreg Amschel Mayer, mint ezt róla Jean Drault francia író megírta, nemegyszer mondotta azoknak, akik felkeresték üzletét:
Egy napon ez a zászló fog uralkodni a világ fölött!
Karl Marx, a trieri rabbi unokája szintén bizonyosan ismerte ezt a zászlót. Ha valaki, úgy ő tudta, hogy a zsidó kapitalizmus és a zsidó marxizmus egyazon júdaizmus, egyazon világhódító nacionalizmus megjelenési formái. A Rothschildok vörös zászlaja egyforma vérpezsdítő jelkép Morgenthaunak és Kaganovicsnak.
S amiként megdöbbentően érdekes, hogy a vörös zászlót egy zsidó bankártól vette át a bolsevizmus, ugyanúgy a bolseviki forradalom köszöntése, a felemelt ököl szintén zsidó ere- detű szimbólum. A „The Key of the Mystery" (A misztérium kulcsa) című lap 1939. augusztus 7-én a lap 21. oldalán érdekesen írja le, hogy Purim ünnepén, amelyet 70 000 nem-zsidó legyilkolásának örömére ülnek, a zsidók ma is felemelt ököllel köszöntik egymást.
M. L.
