Amikor Szent Szimeon lefordította Ézsaiás versét a Szeptuaginta* részére, „Íme, a szűz méhében fogan, fiút szül, és Emmánuelnek fogja hívni.” (Ézsaiás 7:14), az nagyon megzavarta elméjét, mert hitetlenség töltötte el azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy szűz gyermeket nemzen. Ezért beledobta gyűrűjét a folyóba, és azt mondta magában, hogy ha valaha újra megtalálja a gyűrűt, el fogja hinni, amit a próféta írt. A hagyomány szerint amikor egy kisvárosban maradt éjszakára, és vett egy halat társaival együtt, megtalálta a gyűrűt a hal gyomrában. Ekkor elméje megtisztult minden kétségtől, és visszament Jeruzsálembe, ott élt és várta a Krisztus Urunkkal való találkozást!
* A Szeptuaginta a hetven zsidó bölcs által Kr.e. 3 században, héberből görögre fordított ószövetség, amit az ortodox egyházban a mai napig használnak, ez az ószövetségi fordítás azért is jobb, mint a pápisták által használt maszorétikus fordítás, mert ez Krisztus Urunk eljövetele előtt készült így azon zsidók, akik megtagadták Krisztus Urunkat, mint megváltót, nem tudták kivágni illetve módosítani azokat a részeket, melyek Jézus Krisztusról, mint a Megváltróról prófétálnak.
