Az idei Ortodoxia vasárnapja alkalmából közöljük Fótisz Kontoglou tanulságos cikkét, amely könyvéből, a „Szerény óriások”-ból való.
Nagy Szent Bazil és az eltorzított kereszténység 1
Szent Bazilról szeretnék beszélni, de nem akarom elmondani azokat a megszokott dolgokat, 2 amelyeket azok mondanak, akik erről az igazán Nagy Szentről írnak. Mindenekelőtt néhány teológus, akik rosszul képzettek, akik alig érdeklődnek szentsége és Isten szerinti bölcsessége iránt, hanem inkább a „természetes” bölcsességére, a görög betűk, a retorika és egyéb múló, külső díszítésekre összpontosítanak, megfeledkezve arról, amit Pál apostol ír a világi bölcsességről, amit „Isten előtt bolondságnak” nevez.
Az ilyen emberek jobban tisztelik a filozófiát, mint Szent Hitünket, a tudomány meggyőzőbb számukra, mint a Hit, az ókor pedig fontosabb jelkép, mint a Kereszténység. Ezért mindent e mércék szerint mérnek. Számukra a szent atyák értéke nem a szentségükben rejlik, hanem abban, hogy milyen nagy szónokok, nagy vitázók, milyen erősek elméjükben, beszédükkel, abban, hogy rendelkeznek mindazzal, amit a bűnös emberiség értékelt és értékel, és ami vagy szükségtelen a Keresztény számára, vagy a Szentírás szerint káros. De a Szentírás nem ezt mondja! Az emberek tanítói semmit sem kérdeznek, hanem a saját fonalaikat húzzák.
Pál, aki már ezerszer és ezerféle módon mondta, hogy a nyelvi ékesszólás, azaz a retorika hamis, és Krisztus nem akarja, hogy használják, ők erővel „nagy szónoknak” kiáltották ki őt, aki például azt mondta: „Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az Evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.” és aki a kolosszeieknek írta: „Vigyázzatok, rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres csalással, amely emberi hagyományon és a világ elemein alapszik, és nem Krisztuson.”
Azonban azok, akik magyarázzák az Írást az embereknek, süketek és vakok, vagy úgy tesznek, mintha nem hallanák és nem látnák, 3 és azt, aki azt mondta, hogy a filozófia „üres csalás”, nagy filozófusnak, gondolkodónak és négyarcú agynak kiáltották ki „az emberek hagyományai szerint, a világ elemei szerint, és nem Krisztus szerint.”
Ők azt akarják, hogy őt „együtt említsék az ősi filozófusokkal, akik dicsőítették az emberiséget”, hogy a kereszténységnek is legyenek nagy elméi, és ne csak a lelkiek, a szegények, az analfabéta apostolok, az egyszerű aszkéták, az ártatlan mártírok és szentek. Az ilyen hamis keresztények a büszkeségtől és világi hiúságtól égnek, mert ők azok, akikről Pál maga mondja, hogy „a hús eszméje ragadja el őket”, és „a húsban élnek”, és a húst tisztelik, hogy „tetszenek Istennek”. Pál, aki ezen borzalmas szavakat mondta: „ami nem hitből van, az bűn” vagyis „ami nem hitből származik, az bűn”, kiszűrt értelmükkel csökkentették őt a saját mércéikhez, és retorikussá, filozófussá, szociológussá, politikussá, szervezővé, pszichológussá, pedagógussá, opportunistává tették, mert ezeket a dolgokat értik, és ezek a legnagyobb címek, amiket elképzelhetnek.
Erősebb szavakkal és világosabban, élesebben, semmilyen száj nem tudta volna ezeket a dolgokat elmondani nekik, mint Pál, és mégis az új írástudók nem vettek tudomást róla. Legyenek szavai kalapácsként, amely összezúzza száraz csontjaikat.
Hallgassuk meg, hogyan beszél Pál az ősi bölcsességről: „Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, 23mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak (görögöknek) meg balgaság....” Tehát itt van, amit Pál mond, és amit az Evangélium és maga Pál magyarázói tanítanak, vagyis a memorizált bölcsesség, amely Krisztus tanítását bolondságnak tekinti.
Nagyon kitartok ebben a kérdésben, mert azok, akik el akarják torzítani az evangélium tiszta vizét, 4 „az élő vizet, amely örök életre fakad”, a tudás és az ókori filozófia mocsaras vizeivel, amelyet a nyomorultak, „a remény nélküliek” ittak akkor, anélkül, hogy szomjukat oltották volna, ezek a vak vezetők torzítják a világot, és elméleteikkel azt okozzák, hogy a fiatalok hitetlenségbe essenek, mert a lelkek, amelyek „üres csalásból” táplálkoznak, akik hitetlenségbe jutnak, bevallottan vagy be nem vallottan!
Mindez a torz kereszténységből ered, amelyet azok tanulnak, akik a Nyugat egyetemein tanulnak, amely a racionalizmus és humanizmus hazája, és ezt a racionalista kereszténységet hozzák el nekünk. Mert megáldják azt a tanulást, hogy mindent, ami a miénk, idegenektől tanuljunk.
Újra Pálhoz fordulok, hogy más ihletett szavakat vegyek tőle, amelyek ezeknek a francia iskolázottságú humanista ál-keresztényeknek hazugságát leleplezik. És mindent elmondok Pál szavaiból, mert ebben a szentben mutatják meg mit tisztelnek leginkább, mert azok szerint a mércék szerint, ahogyan őt megítélik, több világi tudást, társadalmi aktivitást, retorikai ügyességet, módszertani precizitást, pszichológiai éleslátást és még sok egyéb más olyan dolgot találtak benne, amit nagyra értékelnek, anélkül, hogy a vakok észrevennék, hogy Pál a legnagyobb és leghevesebb ellensége és kritikusa annak a torz felfogásnak, amit a Keresztény Hitről alkottak.
Az isteni beszédű Pál így ír és kérdezi: „Hol a bölcs? Hol a tudós? Hol a kor ezen korának vitázója? (azaz a világi bölcsesség). Vajon nem tette-e Isten bolonddá a világ bölcsességét?” Mintha azt mondaná: „Melyik e világ bölcse, a filozófusok és ügyes vitázók, akik a dialektikát használják, képes vitázni, vagy egyáltalán megérteni, amit mi, bolondok mondunk, mi, akik nem ismerjük a dialektika mesterségbeli trükkjeit, mi, műveletlen keleti emberek, és amit nem mi, hanem amit a Szentlélek mond a mi szánkon keresztül?”
És lentebb írja: „Mi bölcsességet beszélünk azok között, akik tökéletesek, de nem e kor bölcsességét, sem e kor uralkodóinak bölcsességét, akik elpusztulnak.” Kik a kor uralkodói, akik elpusztulnak, ha nem a filozófusok, szónokok és egyéb szó szerinti mesterek, a világi irodalom mesterei, 5 akikről a nép vak tanítói azt mondják, hogy szükségesek a keresztények számára, 6 mintha a Biblia fénye nem érné el őket, amely azt mondja: „Ha az a világosság, amely bennük van (ezekben az emberekben) sötétség, mekkora lehet a sötétségük?” 7
Tehát „az e világ által eltörölt” szellemében ők is Szent Bazilt ünneplik és dicsőítik, nem mint szentet és a valódi Hit harcosát, hanem mint „szép írások szerzőjét”, „bölcs erkölcsöst és pedagógust, a görög bölcsesség kedvelőjét”. 8
De hogy mennyire nem ért egyet a szent azokkal, akik őt a görög tanulmányaiért és az ókori bölcsesség iránti tiszteletéért dicsérik, azt az alábbi szavai fedik fel, amelyeket Eusztathiusznak, Sebastia püspökének írt:
„Én” – írja – „miután sok időt pazaroltam hiábavaló dolgokra, és majdnem az egész ifjúkoromat haszontalan dolgokkal töltöttem, elhatároztam, hogy Istenből származó bölcsességet tanulmányozom, mert egyszer úgy ébredtem, mintha mély alvásból keltem volna fel, és megnyíltak a szemeim az Evangélium igazságának csodálatos fényére, és világosan láttam, mennyire haszontalan „az e kor uralkodóinak bölcsessége, amely a végéhez közeledik”, miután sokat sírtam nyomorúságos életem miatt, könyörögtem Istennek, hogy adja meg nekem a kegyelmet, hogy megvilágosodjak a kegyelem tanításaiban. 9 És mindennél előbb próbáltam valamilyen erkölcsi helyesbítést elérni, mert lelkem nagy perverziót szenvedett az evilági emberekkel való kapcsolatom miatt. Így olvastam az Evangéliumot, és mintha láttam volna, hogy ott az van írva, hogy nagymértékben hozzájárul egy ember üdvösségéhez, ha az eladja javait és elosztja azokat szegény testvéreinek, és úgy él, hogy egyáltalán nem törődik ezzel az élettel, és nem rögzíti a lelket földi dolgokra semmilyen együttérzésből, könyörögtem, hogy találjak egy testvért, aki ezt az utat választja életében, hogy vele együtt utazhassak, és átvészeljük az élet mulandó viharát", 10
Az ókor bölcsességének "kedvelője” Szent Bazil, miután befejezte athéni tanulmányait, azt mondta: „Az athéni iskola gonosz... tisztátalan és gonosz lelkek kedvelik” (BEP 52, 112). És a Hexaemeron kommentárjában (3:8) azt mondja: „Ahogyan a tiszta nők szépsége kívánatosabb a prostituáltakénál, úgy van különbség a mi tanításunk és a külsőleges bölcsek tanítása között” (EPE 4, 135).
De ki figyel arra, amit a Nagy Bazil mond? Mi megteremtettük a saját kereszténységünket, egy kényelmes, emberi és logikus kereszténységet, ahogyan Dosztojevszkij nagy Inkvizítora mondja, mert a Kereszténység, amit Krisztus tanított, impraktikus, embertelen. Mi, ahelyett hogy Krisztushoz emelkedtünk volna, aki azt mondja „Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” mi lehúztuk őt oda, ahol mi vagyunk, és olyan kereszténységet alkottunk, amely összhangban van gyengeségeinkkel, szenvedélyeinkkel, világi ambícióinkkal, és a szenteknek a mi általunk nagyra értékelt és tisztelt képességeket adtunk, filozófusokká, szónokokká, politikusokká, pszichológusokká, szociológusokká, pedagógusokká, tudósokká tettük őket.
A nagy Inkvizítor, amikor Krisztust elé vitték (ahol elrendelte, hogy fogják el, mert Ő ismét a földre szállt és a világ követte Őt), azt mondta neki: „Amikor a világra jöttél, olyan Hitet hoztál az embereknek, ami kemény, impraktikus, embertelen volt. Mi kényelmessé tettük, emberivé. Miért jöttél újra a világra? Hogy elrontsd nekünk, amit mi már létrehoztunk? Épp ezért el fogom rendelni, hogy égessenek el a Nevedben, mint eretneket.”
A kényelmes, emberi kereszténység, ez az emberi konstrukció, az a nyilvánvaló torzítás, amit az Evangélium elszenvedett a test gonosz vágyától.
Kiadó: Makáriosz, Athén és egész görögország érseke
1 Az idei Ortodoxia vasárnapja alkalmából közöljük F. Kontoglou érdekes cikkét, amely könyvéből, a „Szerény óriások”-ból való, Akrita kiadás, 1995, 75-81. Saját lábjegyzetekkel.
2 Az emberek általában úgy gondolják, hogy Bazil a nagy ókori filozófusok tanulmányozását ajánlja és bátorítja. Ezt a torz kereszténységet célozza ezen írás, amely Pál apostol gyakori utalásait az „gyermekes” bölcsességre alapozza.
3 Az bálványimádó oktatás és filozófia megvakítja az embert. Szent Epifaniosz, Ciprus püspöke szerint az eretnek Origenész „görög oktatás miatt vakult meg elméjében” és mérgező tanításokat adott tanítványainak (PG 41, 1200 A).
4 Kontoglou különösen lelkes, mert az ókori görög irodalom hatása eltorzítja az Evangéliumot. Ezért Nüsszai Szent Gergely szavai: „Hagyd el a bálványimádók ostobaságait”, amelyeket „a hazugság megteremtője talált ki, hogy elpusztítsa az igazságot, eltávolítva minket az erényektől és az örök élet reményétől” (EPE 1, 215-7).
5 „Sokakat megtévesztenek szavaik eleganciájával” (Palamasz Szent Gergely, EPE 1, 489).
6 „Pontosan az ellentéte” amit Palamasz Szent Gergely ajánlott azoknak, akik azt mondták, hogy „a szerzeteseknek külső bölcsességet kell követniük” (EPE 2, 57).
7 Nemcsak hogy a külső filozófusok tanítása volt sötétség, de még ez a sötétség is... Amit eloltott az Evangélium tanítása! (PG 59, 31).
9 Hasonlóképpen, Aetóliai Szent Kozma: „Életemet tanulmányokkal töltöttem negyven vagy ötven évig... Isten méltónak talált, és megtaláltam a szent Evangéliumot” (1966, 288).
10 Nagy Bazik, Levél 223,2 Eusztathiusznak, EPE 2, 70.
