Szent Magyar Mózes élete
(Ünnep napja: Július 26)
A gonosz ördög különösen azokért az emberekért harcol, akiket a parázna szenvedély megszállott, mivel az általa megtévesztett ember nincs minden dolgában tekintettel Istenre – hiszen csak tiszta szívvel lehet meglátni az Urat. Ezen a csatamezőn harcolt Szentéletű Magyar Mózes atyánk is, aki mindvégig legyőzte a gonosz ellenség erejét, példát mutatva nekünk az effajta lelki győzelemre.
Szentéletű Mózes magyar származású volt. Nagyon kedvelte őt az igazhitű és szent Borisz orosz fejedelem, kinek szolgálatában állt fivérével, Györggyel együtt, akit a Jalta–folyónál öltek meg Borisz Szvjatopolkkal folytatott háborúja során.
Boldog Mózes volt az egyetlen, aki megmenekült ebből a csatából. Kijevbe ment Jaroszláv nővéréhez, Prediszlavához. Itt rejtőzködött el Szvjatopolk elől, buzgón imádkozva Istenhez, mindaddig, míg az istenfélő Jaroszláv fejedelem le nem győzte Szvjatoplokot.
Ekkor Szvjatopolk lengyel földre menekült, és onnan Boleszlávval tért vissza, hogy elűzze Jaroszlávot, elfoglalva a kijevi trónt. Boleszláv ezután visszatért saját földjére, fogságba ejtette Jaroszláv két nővérét, és a bojárokkal együtt Szentéletű Magyar Mózest is.
Elrendelték, hogy a Boldog – mivel egészséges testű és szép arcú volt – kezére, lábára vasláncot és bilincset rakjanak, és szigorúan őrizzék.
Lengyel földön egy nagyhatalmú, gazdag, előkelő, szép és fiatal asszony meglátva a Szentéletűt, iránta érzett érzéki vágytól sebzetten hízelgő szavakkal kezdte őt csábítani, mondván: „Ó, ember! Miért tűröd ezeket a szenvedéseket, amiket, ha van eszed, elkerülhetsz?” Mózes ezt a feleletet adta: „Így tetszik az Úrnak”.
Az asszony akkor így szólt: „Ha engedelmeskedsz nekem, kiváltalak téged, egész lengyel földön naggyá teszlek, és te fogsz uralkodni minden birtokomon”.
A Boldog azonban átlátva annak bűnös vágyakozását, ezt mondta neki: „Mely férfi cselekszik helyesen, ha asszonyra hallgat? Ádám hallgatott az asszonyra, és kiűzetett a paradicsomból. Sámsont, aki mindenkit legyőzött erejével, egy asszony bűvereje juttatta idegenek kezére. Heródes, aki sok csatában győzedelmeskedett, átadta magát a bűnös szenvedélynek, behódolt egy asszonynak, majd megölette Keresztelő Szent Jánost. Hogy hallgatnék egy asszony bűnös tanácsaira, én, aki nem ismerek asszonyt születésem óta?”
Az asszony ezt válaszolta: „Megmentelek a haláltól, híressé teszlek, és a férjem leszel, mert nem bírom látni a pusztulásodat”.
Mózes pedig határozottan felelt: „Vedd tudomásul, nem teljesítem a kívánságodat, mivel nem vágyom sem hatalomra, sem gazdagságra, hanem a testi és lelki tisztaságot keresem; és hogy ne legyen elvesztegetett az öt évig tartó fáradságom, ártatlanul tűröm most a gyötrelmeket, csakhogy megmeneküljek az örök szenvedéstől.”
Akkor az asszony egy gonoszságot eszelt ki, más eszközhöz folyamodott, mondván: „Ha kiváltom őt a fogságból, akkor kényszerűségből enged nekem”.
Elküldött hát a foglyok tulajdonosához, és megvette tőle a Boldogot háromezer aranyért. Saját rabszolgájává téve Mózest megparancsolta, hogy dobják le róla a rossz ruhákat, adjanak rá drága, arannyal díszített öltözetet, etessék édes étkekkel, majd még jobban kezdte őt a léhaságra csábítani.
A Boldog viszont, amikor látta az asszony haragját, még szorgalmasabban imádkozott és böjtölt, csupán kenyeret és vizet véve magához. Levetette a ráadott öltözetet, és mint hajdan József, kerülte a bűnöket.
Ekkor a megszégyenült asszony dühbe gurult és megparancsolta, hogy a Boldogot vessék tömlöcbe. Éhhalállal akarta elpusztítani. Ám az Úr, aki minden testet táplál, Aki etette egykor Illést a pusztában, és Theszaloniki Pált, és sok más foglyot is, aki Benne bizakodott, nem hagyta magára a Boldogot sem: az asszony egyik szolgája megsajnálva Mózest titokban élelmet vitt neki.
A többiek pedig igyekeztek rábeszélni a Szentéletűt, mondván: „Mózes testvér! Mi tiltja meg neked, hogy megnősülj? Fiatal vagy, az özvegy pedig csak egy évet élt a férjével, szépsége mindenkiénél nagyobb, megszámlálhatatlan a gazdagsága, és nagy a hatalma. Maga a fejedelem sem vetné meg őt, te pedig fogoly és rabszolga vagy, mégsem akarsz az ura lenni. Ha félsz megszegni Krisztus parancsát, hát vajon nem Krisztus mondta: „Ezért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek”. Úgy az apostol is: „Jobb megházasodni, mint a vágytól égni”. Te pedig nem tettél szerzetesi fogadalmat, szabad vagy, miért teszed ki hát magad a sok szenvedésnek? Ha meghalsz, kinek válik hasznára? Hisz a szentéletű Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak is volt felesége… Jobb, ha behódolsz az asszonynak és szabad leszel, a ház ura.”
Szentéletű Mózes azonban így válaszolt nekik: „Ej! Testvéreim és jó barátaim, rendben van, tanácsot adtok nekem, de tudom, hogy amit javasoltok, az rosszabb a kígyó tanácsánál, amit Évának adott a Paradicsomkertben. Arra kényszerítenétek, hogy hódoljak meg az asszony előtt, de én most nem fogadom meg tanácsotokat. Ha ebben a rabságban és szenvedésben bekövetkezne is a halálom, mégsem hajlok meg a hízelgésére. Bár sok szentéletű ember asszony által menekült meg, én azonban, a bűnös, nem menekülök meg általa. Nem óhajtok sem uralkodást, sem hatalmat lengyel földön, keresem viszont az égi mennyei királyságot. Ezért ha el is veszítem az életemet, mégsem hallgatom meg az asszony tanácsát, és inkább szerzetesként élek. Hiszen Krisztus ezt hirdette az Evangéliumban: „Mindenki, aki elhagyja a házát, vagy fivéreit, vagy nővéreit, vagy atyját és anyját, vagy a feleségét, vagy a gyermekeit, vagy lakhelyét az én nevemért, százszorosan visszakapja és elnyeri az örök életet.” Krisztusra hallgassak vagy rátok? Hiszen az Apostol is azt mondja: „Aki nem házasodik meg, az az Úr dolgaira fordítja figyelmét, hogyan járjon az Úr kedvében, a házas a földi dolgokkal törődik, hogyan tegyen asszonya kedvére.” Így hát azt kérdezem tőletek, kinek kell inkább tevékenykednünk: az Úrnak vagy az asszonynak?
Ismerem a törvényt: „Rabok, hallgassatok az uratokra, de a derék dolgokban, nem pedig a rosszban”. Így hát, tudjátok meg, soha nem bűvöl el engem az asszonyi szépség, és nem távolít el Krisztus szeretetétől.”
Meghallotta ezt az alattomos, ravasz szándéktól vezetett asszony, megparancsolta, hogy ültessék a Boldogot lóra, és szolgák sokasága kísérje faluról falura, városról városra, mondván neki: „Ez minden a tiéd, tégy, amit akarsz.” Az emberekhez ugyancsak így szólt: „Ez az uratok, és az én férjem”. Mindenki, akivel csak találkozott, tisztelettudóan meghajolt a Boldog előtt.
Ő azonban, kinevette az esztelen asszonyt: „Hiába fáradozol: nem tudsz elcsábítani a világ múlandó dolgaival, nem lophatod el tőlem a múlhatatlan lelki gazdagságomat – értsd meg ezt, és ne törd magad hiába.”
Az asszony dühösen szólt: „Vajon nem tudod, hogy eladtak nekem, ki mentene ki téged a kezeim közül? Nem hagylak életben, hanem rengeteg kínszenvedés után a halálnak adlak.”
A Boldog azonban vakmerően felelt neki: „Nem félek semmi rossztól, hiszen velem van az Úr, ezután Őt akarom szolgálni, mint szerzetes”.
Ekkoriban az Úr parancsára Boldog Mózeshez a Szent Hegyről egy szerzetes pap érkezett, és beöltöztette szent, angyali, szerzetesi külsőbe. Miután megtanította a Boldogot a lelki és testi tisztaságra, és meggyőzte, hogy ne adja meg magát az ellenségeinek, ne féljen attól az utálatos asszonytól, a szerzetes elment. Minden keresés ellenére sem tudták többé megtalálni.
Amikor az asszony elveszítette minden reményét, hogy a szerzetes Mózest bűnre csábítsa, súlyos sebekkel kezdte őt kínozni: kiterítették és vaspálcával kezdték verni annyira, hogy a vére a földet áztatta. Akik verték, azok pedig ezzel fenyegették: „Engedelmeskedj az úrnődnek, és teljesítsd az akaratát, – ha pedig ellenállsz, darabjaira zúzzuk szét az egész tested; ne gondold, hogy megmenekülsz ezektől a gyötrelmektől: sok kínszenvedéssel nyered el a halálod. Kíméld meg magad, vesd le a szerzetesi inget, végy magadra színes bojár öltözetet, és akkor megszabadulsz a szenvedésektől”.
Szentéletű Mózes bátran válaszolt nékik: „Testvéreim! Késlekedés nélkül teljesítsétek a parancsot. Már lehetetlen lemondanom a szerzetességről és Isten szeretetéről. Semmilyen gyötrődés, sem tűz, sem kard, sem sebek nem választhatnak el engem Istentől és ettől a magasztos angyali külsőtől. Ez előtt a szemérmetlen asszony előtt, aki világosan megmutatta szégyentelenségét minden ember előtt, amikor becstelenségre és házasságtörésre buzdított, nem hajlok meg és megátalkodott óhaját nem teljesítem.”
Bánatában az asszony, hogy megtorolja a megszégyenítést, ilyen levelet írt Boleszlávnak:
„Magad is tudod, fejedelem, hogy a férjemet megölték, amikor veled volt a harcban, és te magad fejezted ki akaratod, hogy válasszak magamnak férjet, akit akarok. Nos, megszerettem egy fiatalembert a foglyaid közül, és sok aranyat és ezüstöt adtam érte, magamhoz vettem a házamba, hogy a férjen legyen. Ő mindezt semmibe vette. Akkor sokat kínozták, éheztették és verték, hat évig bilincseket viselt, de ez se szelídítette meg őt, most pedig valami fekete csuhás szerzetessé nyírta. Ezek után mit parancsolsz, mit tegyünk vele?”
A herceg azt a parancsot adta, hogy az asszony utazzon oda, és vigye magával Mózest is.
Amint meglátta Mózest, kényszeríteni akarta a Szentéletűt, hogy vegye feleségül az asszonyt, végül pedig azt mondta neki: „Ki ilyen érzéketlen, mint te, hogy ellenállsz a sok kincsnek és megbecsülésnek, inkább átadod magad a keserves kínoknak? Most pedig tudd meg, hogy előtted az élet vagy pedig a halál. Ha teljesíted úrnőd kívánságát, nagy rangot és hatalmat kapsz, de ha ellenállsz, halállal lakolsz.”
Aztán a herceg azt mondta az asszonynak: „ A fogoly, akit megvásároltál, nem lehet szabad, de mint a rabod úrnője, tégy vele, amit akarsz, hogy a többi rab ne merészeljen ellentmondani az urának.”
Szentéletű Mózes atyánk ezt felelte a hercegnek: „ Mi haszna az embernek, (az Úr igéje) ha az egész világot elnyeri is, de a lelkét elveszíti; vagyis mit lehet adni az embernek a lelkéért cserébe? Te pedig mit ígérsz nekem dicsőséget és hírnevet, amikor magad is nemsokára meghalsz, ezt az asszonyt pedig megölik.”
A Szentéletű jóslata valóban beteljesült; előbb azonban a tébolyult asszony rengeteget kínozta őt. Naponta száz botütést mértek rá úgy, hogy maga kívánta már, bárcsak meghalna a sok elfolyt vértől; és mindezt mégis tűrte a mennyei jutalomért.
Az asszony ugyanis, amint teljhatalmat kapott Mózes fölött, szégyentelenül igyekezett rábírni a bűnre. Egyszer megparancsolta, hogy erőszakkal fektessék mellé. Ölelte, csókolta, de ezekkel a csábításokkal sem tudta megnyerni vágyainak.
A Szentéletű így szólt hozzá: ”Hiábavaló az igyekezeted. Ne gondold, hogy nem vagyok képes megtenni, amit kívánsz tőlem, de az Isten iránti szeretetből undorodom tőled, mint tisztátalantól.”
Amint meghallotta ezt az asszony, megparancsolta, hogy mindennap kapjon száz botütést, aztán pedig az a parancsot adta, hogy csonkítsák meg, fosszák meg férfiasságától.
„Nem kímélem őt tehát, legfőképpen azért, hogy szépségével ne használjon ki másokat.”
Úgy feküdt ott Mózes, mint a halott, vérbe fagyva, csak alig lélegzett.
Boleszláv herceg ezalatt, hogy az asszony kedvében járjon, kíméletlen üldöztetést rendelt el a szerzetesek ellen, és kiűzte őket az egész országából.
Az Úr azonban hamarosan bosszút állt a rabjaiért. Egy éjszaka Boleszlav hirtelen meghalt, és lengyel földön nagy felkelés tört ki: a fellázadt emberek legyilkolták a püspökeiket és a nemeseket, és köztük megölték azt a szégyentelen asszonyt is.
Mózest az Úr erővel ajándékozta meg, hogy legyőzze a szenvedélyeket.
Egy szerzetes testvér, akit érzéki vágyakozás gyötört, hozzá sietett segítségért.
„Bármit parancsolsz, ahhoz ragaszkodni fogok halálomig, megtartom éppúgy, mint a fogadalmam.”
Akkor a Szentéletű azt mondta neki, hogy életében soha többé ne beszélgessen asszonyokkal. Az készségesen megígérte.
Mózes pedig, aki kezében tartotta a botot, ami nélkül nem tudott járni a kapott sérülése óta, e pillanatban odavágott annak az ölére. Ettől a szerzetes férfiassága elhalt, és következményeként soha többé nem nyugtalanította a kísértés.
Szentéletű Mózes, Krisztusnak e hűséges katonája, szenvedéseiben és győzelmében Isten előtt kedves, 60 évet élt. Öt évig tartották őt bűntelenül bilincsekben, Jób türelmét mutatva ezalatt, a hatodik évben pedig még Józsefnél is többet, bátran szenvedett a tisztaságért. Ezután 10 évig élt szótlanságban egy barlangban.
Ezzel a barlangban töltött tíz esztendeig tartó hőstettel a Szentéletű felragyogott, mint az első Mózes a tízparancsolattal, melyet az angyaloktól kapott a Sínai – hegyen.
Szentéletű Mózes valóban méltóvá vált Isten látására, és mint boldogságra érdemes tiszta szívű, – július hó 26. napján, még Szent Antonyij életében, – elköltözött, hogy szemtől szemben láthassa Istent.
Ereklyéi máig is maradandóan nyugszanak Szent Antonyij barlangjában, teljesen az erkölcstelen és bűnös szenvedélyek feletti győzelemnek szentelve.
Forrás: Hodigitria
