Michael Pomazansky atya - Létezik egy láthatatlan egyház?

Michael Pomazansky atya (1888. 11. 7. – 1988. 11. 4.)

A nyugati protestantizmusnak, széttöredezve száz és száz szektára és felekezetre, természetesen fel kellett tennie a kérdést: Hol van az igazi egyház e sok megosztottság között? És nem talált más módot, mint a „láthatatlan egyház” tanítását, mely misztikusan létezik az emberek különbözőségei, hibái és bűnei közepette – egy egyház, mely szent, kinek tagjait egyedül Isten ismeri, és mely azokból áll akik méltók arra, hogy tagjai legyenek.

Azonban nem hiába van az, hogy a mi Isteni Megváltónk példabeszédeket hagyott meg nekünk: a háló példabeszédje, mely nem csak a jó, de a rossz halakat is a partra húzza; a példabeszéd a termőföldről, melyben a gazda hagyja hogy a konkoly együtt teremjen a jó búzával az aratásig. Az Apostolok a keresztelés látható misztériumán keresztül megalapították az Egyházat mindazok számára, akik kinyilvánították feléjük Krisztusba vetett hitüket, így az egyház egy háló illetve termőföld volt, ahogy marad is, „azok számára, akik üdvözülni kívánnak és meg akarják ismerni az igazságot”, akik az örök életet keresik, de egyelőre „reményben” élnek, és még nem léptek be a mennyei megnyugvásba.

Az Apostolok külsőleg „látható” közösségeket alapítottak egy meghatározott tagsággal, lélekben egy bár külsőleg elválasztott, és ezek a közösségek alkották Krisztus egyedüli Egyházát. Az Egyház örökre ilyen marad. A Célja az, hogy hívja és felkészítse az embereket a Krisztusban való örök életre.

Ezért az Apostoli Ortodox Egyház így válaszol: Ilyen „láthatatlan egyház”, mely a sok felekezeti elkülönülés közepette vagy azok fölött, kiválasztja közülük a méltó embereket, és azokat mind egyesíti – NEM LÉTEZIK.

De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mi orthodox keresztények nem hiszünk egy Láthatatlan Egyházban. Ha nem hinnénk, nem mondanánk naponta, sőt naponta többször is mind az istentiszteleteken mind az otthoni imákban, az Egyházra vonatkozóan a Hitvallásban azt a szót hogy „hiszek”; a hit, az Apostolok meghatározásában, „bizonyítéka annak, amit nem látunk” (Zsid. 11:1). A Hitvallás következő három és egyben végső témájához a „vallom” és a „várom” szót alkalmazzuk... Ez azt jelenti, hogy az Egyházról szóló tanításunkban, annak láthatatlan szféráját is elismerjük. Hol van, és mi ez?

Ez a szféra a Mennyei Egyház.

Amikor az Egyházról beszélünk, illetve írásos elbeszéléseink során, gyakran úgy ahogy van elfelejtettük ezt a szférát, és ezzel a ténnyel csökkentjük a szellemi erőt; elveszítjük a kegyelemet adó magot, mely az Egyház létezésének és esszenciájának orthodox megértésében található. És ezért az Egyházról, a földi Egyházról, szóló társalgásunk, a jelen korban mely oly nehéz a hit számára, gyakran bánatot okoz és nem pedig vigasztalást. A hitünkre vonatkozó elképzeléseinket kizárólag a földi szférára korlátozzuk, ezért elszegényítjük magunkat. Ez különösen most érezhető, amikor egyrészt a helyi ortodox egyházak elszigetelődnek (egymástól) földi kapcsolataikban, és valószínűleg mélyebb megosztottságok vannak kilátásban; másrészt megpróbálnak „egy egyházat” alkotni a földön, olyan elveken melyek teljesen idegenek az ortodox öntudattól. Nem a láthatatlan Mennyei Egyház hideg, absztrakt felismerése az amire szükségünk van; hanem inkább egész lelkünkkel a tagjának kell gondolnunk és éreznünk magunkat a „Meghívottak Egyházának”, élő és aktív közösségben a „Választottak Egyházával”. Mert részben ebben is megtalálható a mi Választottságunk – nem a személyes, egyéni választottságunk, hanem az orthodoxia választottsága a keresztény felekezetek között.