 | ||
| Szent Hészükhiosz a pap |
Ismertető
jegyzet
Szent Nikodémosz a
soron következő mű, Az Éberségről és Szentségről, íróját Jeruzsálemi
Hészükhiosz-al azonosítja, számos bibliai kommentár szerzője, aki az ötödik
század első felében élt. De jelenleg, akadémikus körökben, az az elfogadott
verzió, hogy Az Éberségről és Szentségről című mű egy teljesen más
Hészükhiosz munkája, aki az Istenszülő 'El Nem Égő Csipkebokor' Kolostornak
volt az apátja Szinájban. Szináji Hészükhiosz adatai bizonytalanok.
Valószínűleg később élt, mint Létrás Szent János (hatodik vagy hetedik század),
akinek a könyvét, A Mennyekbe Vezető Létra, úgy tűnik jól
ismerte; valószínűleg a nyolcadik vagy kilencedik században élt. Amellett, hogy
Létrás Szent Jánosra támaszkodik, művébe szemelvényeket olvaszt be Aszkéta
Szent Márktól és Hitvalló Szent Maximosztól is. Szent Nikodémosz nagyra
értékeli Szent Hészükhiosz munkáját, különösen az éberségre, a belső
figyelmességre és a szív őrzésére vonatkozó tanításait. Hészükhiosz nagy
odaadást tanúsít Jézus Krisztus Legszentebb Nevével szemben, és ez különösen
értékessé teszi tanulmányát mindazok számára, akik a Jézus Imát gyakorolják.
Az Éberségről és a Szentségről, Theodoulosnak Írva
1.
Az éberség
egy szellemi metódus, amely ha hosszú ideig serényen gyakorolják, teljes
mértékben megszabadít minket, Isten segítségével, a szenvedélyes gondolatoktól,
szavaktól és gonosz cselekedetektől. Az éberség elvezet, amennyire ez
lehetséges, a felfoghatatlan Isten biztos ismeretéhez, és segít nekünk
behatolni az isteni és rejtett misztériumokba; és lehetővé teszi számunkra,
hogy minden isteni parancsolatot teljesítsünk az Ó- és az Újszövetségben
egyaránt, valamint megadja nekünk az eljövendő kor minden áldását. Az éberség
a, valódi értelemben vett, szív tisztasága, egy állapot, melyet Krisztus áldott
meg, amikor azt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent”
(Mt 5:8); és amely szellemi nemessége és a szépsége miatt – vagy inkább
gondatlanságunk miatt – rendkívül ritka a szerzetesek között. Mivel ilyen a
természete, az éberségre csak nagy áron lehet szert tenni. De ha egyszer
létrejön bennünk, elvezet minket egy igazi és szent életformába. Megtanítja
nekünk, hogyan aktivizáljuk helyesen a lelkünk három jellemét[1], és hogyan őrizzük szilárdan
az érzékeket. Elősegíti a négy fő erény napi szintű növekedését, és ez a teória
alapja is.
2.
Mózes a nagy
törvényhozó – vagy inkább a Szentlélek – jelzi ennek az erénynek a tiszta,
átfogó és emelkedett karakterét, és megtanít minket arra, hogyan tegyünk rá
szert, és hogyan tökéletesítsük, amikor azt mondja: „Figyelj magadra, hogy
szívedben ne merüljön fel titkos dolog, ami gonoszság” (Mtörv 15:9, LXX) Itt a
„titkos dolog” kifejezés a gonosz gondolat első megjelenésére utal. Ezt az
Atyák a sátán által a szívben elültetett provokációnak* hívják. Amint ez a gondolat megjelenik a
nouszunkban, gondolataink követni kezdik és szenvedélyes érintkezésbe lépnek
vele.
3.
Az éberség
egy minden erényt és minden parancsolatot átölelő út. A szív nyugalma és, mikor
mentális képektől mentes, a nousz őrzése.
4.
Ahogy egy
vakon született nem látja a nap fényét, úgy az, aki nem gyakorolja az
éberséget, nem látja az Isteni Kegyelem gazdag sugarait. Nem tud megszabadulni
a gonosz gondolatoktól, szavaktól és cselekedetektől, és ezen gondolatok és
cselekedetek miatt, mikor majd meghal, nem lesz képes áthaladni a pokol urain[2].
5.
Az éberség a
szív nyugalma, zavartalan bármilyen gondolattól. Ebben a nyugalomban a szív
egyedül Jézus Krisztust lélegzi és invokálja, végtelenül és szakadatlanul, aki
az Isten Fia és Ő maga Isten. Megvallja Őt, akinek egyedül van hatalma
megbocsájtani bűneinket, és az Ő segítségével bátran szembenéz ellenségeivel.
Ezen az invokáción keresztül folyamatosan Krisztusba burkolódzik, Aki titkosan
átistenít minden szívet. A lélek minden tőle telhetőt megtesz, hogy
kellemességét és belső küzdelmét rejtve tartsa az emberek előtt, így a gonosz,
aki titokban tör rá, nem viszi bele a bűnbe és nem teszi tönkre értékes művét.
6.
Az éberség,
az a gondolatok egy folyamatos rögzítése és megállítása, a szív kapujában.
Íjmódon a ragadozó és gyilkos gondolatok megjelöltetnek közeledésük közben, és
amit mondanak vagy tesznek az feljegyeztetik; és láthatjuk, hogy milyen
megtévesztő és furcsa formában próbálják rászedni a nouszt. Ha ebben
lelkiismeretesek vagyunk, nagy tapasztalatra tehetünk szert a szellemi
hadviselésben.
7.
Abban aki
megpróbálja megakadályozni a gonosz gondolatok és cselekedetek forrását, a nouszban
való éber figyelem folyamatossága jön létre, a pokol és az Isten félelme, az
Istennek a lélekéből való visszahúzódása és különböző megpróbáltatások révén,
melyek fegyelmezik és irányítják őt. Mert ezek a visszahúzódások és nemvárt
megpróbáltatások segítségünkre vannak, hogy korrigáljuk életünket, különösen
amikor már egyszer megtapasztaltuk az éberség nyugalmát, hajlamosak vagyunk
elhanyagolni. A figyelem folyamatossága belső stabilitást eredményez; a belső
stabilitás pedig az éberség természetes megerősödését eredményezi; és ez a
megerősödés fokozatosan és megfelelő mértékben ad szemlélődő* betekintést a szellemi hadviselésbe. Ezt a maga idejében a Jézus Imában
való kitartás követi és az a Jézus adományozta állapot, melyben a nousz, minden
képtől szabadon, teljes hészükhiát élvez.
8.
Amikor az
elme, menedéket találva Krisztusban és Őt hívva, szilárdan áll és visszaveri a
láthatatlan ellenségeket, mint egy vadállat a biztos menedékből egy halom
vadászkutyával szemben, akkor magában jóval előre látja azok lesből való
támadását.
9.
Ha ismerettel
rendelkezel, és megadatott neked az a kegyelem, hogy "hajnalhasadtakor
Isten előtt állj, és ne csak látható légy, hanem láss" (Vö. Zsolt. 5:3
LXX, 5:4 Nv.), akkor sejteni fogod szavaim jelentését. Máskülönben légy éber és
majd megadatik neked.
10.
Sok víz van a
tengerben, de a rendkívüli éberség és Jézus Krisztus Imája, gondolatoktól
zavartalanul, a szükséges alapok a belső virrasztáshoz és a lélek feneketlen
nyugalmához, a titkok legmélyéhez és a páratlan teóriához, a szerénységhez
amely ismer és megbecsül, az egyenességhez és szeretethez. Ennek az éberségnek
és Imának felfokozottnak, koncentráltnak és szakadatlannak kell lennie.
11.
Írva vagyon:
„nem mindenki, aki azt mondja nekem: 'Uram, Uram!', megy be a mennyek
országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát” (Mt. 7:21). Az Atya akaratát a
következő szavak jelzik: „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat”
(Zsolt. 97:10). Ezért kell imádkoznunk Jézus Krisztus Imáját, és gyűlölnünk
gonosz gondolatainkat. Íjmódon teljesítjük Isten akaratát.
12.
Egyszülött
Fián keresztül, Isten megadta nekünk a szent élet modelljét, és visszahívott
minket ősi bukásunkból. Sok más dolog mellett, megtanított minket, mivel
gyengék vagyunk, hogyan harcoljunk szerénységgel, böjttel, imával és éberséggel
a démonok ellen. Mert, amikor megkeresztelkedése után Ő elvonult a sivatagba és
a sátán eljött hozzá, mintha csupán ember volna, Ő a böjttel megkezdte szellemi
hadviselését és ezáltal megnyerte a csatát – annak ellenére, hogy Ő Isten és az
istenek Istene, és nem lett volna szüksége ilyen eszközökre.
13.
Most elmondom
neked egyszerűen és érthetően, mit tartok olyan éberségnek, amely fokozatosan
megtisztítja a nouszt a szenvedélyes gondolatoktól. A szellemi hadviselés ezen
idejében nem szándékozom véka alá rejteni, ami ebben az értekezésben hasznos
lehet, különösen az egyszerűbb emberek számára. Ahogy Pál Apostol mondja:
"Figyelj, gyermekem Timóteus, arra amit olvasol." (Vö. 1 Tim. 4:13).
14.
Az éberség
egyik fajtája minden mentális kép vagy provokáció szoros vizsgálatából áll;
mert csak is a mentális képek segítségével tud a Sátán megalkotni egy gonosz
gondolatot, és bejuttatni azt a nouszba, annak érdekében hogy tévútra vezesse.
15.
A második
fajta figyelem a szív megszabadítása minden gondolattól, teljesen csendben,
nyugalomban és az imában tartva azt.
16.
A harmadik
fajta az Úr Jézus Krisztus folyamatos és alázatos segítségül hívásából áll.
17.
A negyedik
fajta pedig a halálunk gondolatának folyamatos észben tartása.
18.
Az éberségnek
ezen fajtái, gyermekem, mint ajtónállók funkcionálnak a gonosz gondolatokkal
szemben. Máshol, ha Isten lehetővé teszi számomra, részletesebben fogok
foglalkozni egy további típussal, mely a többivel együtt szintén hatékony: ez
az, hogy a tekintetünket a mennyre rögzítjük, és semmi anyagira nem fordítunk
figyelmet.
19.
Amikor
bizonyos mértékig elvágtuk a szenvedélyek okait, időt kell fordítanunk a
szellemi szemlélődésre; mert ha ezt elmulasztjuk, akkor könnyedén visszatérünk
az anyagi szenvedélyekhez, és így nem érünk el semmit, csak az intellektusunk teljes
elsötétedését és az anyagi dolgokhoz való visszatérést.
20.
A szellemi
hadviseléssel foglalkozó embernek egyidejűleg rendelkeznie kell alázattal,
tökéletes éberséggel, a cáfolat* erejével és az imával.
Rendelkeznie kell alázatossággal, mivel harca az arrogáns démonokkal szemben
folyik, így szívében lesz Krisztus segítsége, mert "az Úr gyűlöli az
arrogánsakat" (Vö. Péld. 3:34). Rendelkeznie kell éberséggel, hogy mindig
tisztán tartsa szívét a gondolatoktól, még azoktól is, melyek jónak tűnnek. Rendelkeznie
kell a cáfolat erejével, hogy amikor csak felismeri az ördögöt, akkor azonnal
dühösen visszautasíthassa őt; mert írva vagyon: „Hadd feleljek meg azoknak,
akik gyaláznak engem; csak Istenben nyugszik meg a lelkem.” (Zsolt. 119:42;
62:1. LXX). Rendelkeznie kell imádsággal, hogy amint megcáfolta az ördögöt,
Krisztust hívhassa „Szavakba nem foglalható sóhajtásokkal” (Róm. 8:26). És
látja majd a sátánt megtörve, és megfutamítva Jézus tiszteletreméltó nevétől –
látni fogja őt és színlelését szétszórva, mint a port vagy füstöt a szélben.
21.
Ha nem
tettünk szert a gondolatoktól mentes imára, akkor nincs fegyverünk amivel
harcolhatnánk. Ezalatt azt az imát értem, mely mindig tevékeny a lélek
legbensőbb szentélyében[3], és amely Krisztus segítségül
hívása által megkorbácsolja és kiégeti titkos ellenségünket.
22.
Nouszod
pillantásának gyorsnak és lelkesnek kell lennie, hogy képes legyen észlelni a
betörő démonokat. Amikor pedig észlelsz egyet, azonnal meg kell cáfolnod,
összezúzva mint egy kígyó fejét. Ugyanakkor hívd könyörögve Krisztust, és
megtapasztalod majd Isten láthatatlan segítségét. Akkor tisztán észleled majd a
szív becsületességét.
23.
Csakúgy, mint
aki a tömeg közepén tükröt tart kezében és abba belenéz, nem csak saját arcát
látja benne, hanem mindazokét akik vele együtt néznek a tükörbe, így aki a
saját szívébe néz, nemcsak saját állapotát látja, hanem a démonok fekete
ábrázatait is.
24.
A nousz nem
tudja meghódítani a démoni fantáziákat a saját, segítség nélküli erejével, és
soha nem is szabadna ezzel próbálkoznia. A démonok egy ravasz sokaság: úgy
tesznek, mintha legyőztük volna őket, majd eltelítenek minket önbecsüléssel. De
amikor Jézus Krisztust hívjuk segítségül, akkor még egy percig sem merik
játszani velünk az ő trükkjeiket.
25.
Ne légy
öntelt, mint az ősi izraeliták, hogy így kijátszd magad a szellemi ellenségeid
kezére. Mert az izraeliták, a mindenség Istene által megszabadultak az
egyiptomiaktól, öntött bálványt készítettek, hogy segítsenek nekik (Vö. Kiv.
32:4).
26.
Az öntött
bálvány a megrontott nouszunkat szimbolizálja. Mindaddig, amíg a nousz Jézus
Krisztust hívja segítségül a démonok ellen, könnyedén legyőzi azokat,
elriasztva láthatatlan erejiket e tudásból született képességgel. De amikor
ostobán önmagába veti minden bizalmát, fejjel előre zuhan mint a sólyom. Mert írva
vagyon: „Segítőm és oltalmazóm az Úr, szívem benne remél s Ő megsegít engem”
(Zsolt. 28.7); és „Az Úron kívül ki fog felkelni értem a gonoszok ellen, és ki
áll mellém a gonosztevőkkel szemben?” (Zsolt. 94:16) Bárki, aki önmagába és nem
Istenbe veti bizalmát, az fejjel fog előre zuhanni.
27.
Ha részt
akarsz venni a szellemi hadviselésben hagyd, hogy az a kis állat, a pók,
szolgáljon neked mindig például a szív nyugalmára; ellenkező esetben nem leszel
olyan nyugodt a nouszodban, mint amilyennek lenned kellene. A pók kis legyekre
vadászik; de te Babilon csecsemőit (Vö. Zsolt. 137:9) fogod folyamatosan
legyilkolni, ha küzdelmedben és e mészárlás során nyugodt vagy lelkedben, mint
a pók; a Szentlélek áldása száll majd reád.
28.
Lehetetlen
megtalálni a Vörös-tengert a csillagok között, vagy járni ezt a földet a levegő
lélegzése nélkül; így az is lehetetlen, hogy szívünket megtisztítsuk a
szenvedélyes gondolatoktól és kiűzzük annak szellemi ellenségeit, Jézus
Krisztus gyakori segítségül hívása nélkül.
29.
Légy éber,
amint nap mint nap utazol az elme szűk, de örömteli és élvezetes útján,
alázatosan szívedben tartva figyelmedet, vádolva magadat, készen az ellenségeid
megcáfolására, a halálodra gondolva és Jézus Krisztust invokálva. Ezután látni
fogod a Szentek Szentjét, és Krisztus által mély misztériumokkal fogsz
megvilágosodni. Mert Krisztusban „a bölcsesség és a tudomány minden kincse
rejlik”, és „mert őbenne lakik az Istenség egész teljessége testi formában”
(Kol. 2:3, 9). Krisztus jelenlétében érezni fogod a Szentlélélek felemelkedését
a lelkedben. A Szentlélek az, aki beavatja az ember nouszát, hogy „fedetlen
arccal” (2Kor 3:18) szemlélhessen. Mert „senki sem mondhatja: -Jézus az Úr-,
csakis a Szentlélek által” (1Kor 12:3). Más szóval, a Szentlélek az, aki
misztikusan megerősíti bennünk Krisztus jelenlétét.
30.
Azoknak akik
szeretik a valódi tudást tudniuk kell, hogy néha a démonok irigységükben
elbújnak és elállnak a nyílt csatától, megpróbálnak figyelmetlenné tenni
minket, hogy hirtelen csapdába ejtsék nouszunkat és újra figyelmetlenségbe
taszítsák elménket. A szüntelen céljuk az, hogy meggátolják a szívet az
éberségben, mert tudják hogy az ilyen éberség mily nagyon táplálja a lelket. Mi
ezzel szemben, a Jézus Krisztus Urunkra való emlékezés révén, meg kell
duplázzunk erőfeszítéseinket, hogy szellemi szemlélődést érjünk el; és akkor a
nousz majd ismét a csatában találja magát. Minden amit teszünk, azt nagy
alázattal végezzük, és egyedül, ha mondhatom így, az Úr akaratával.
31.
Mi, akik
coenobikus monostorban élünk, saját szabad választásunkból boldogan lemondunk
szabad akaratunk egészéről, az igumenhez való hűségen keresztül. Íjmódon, Isten
segítségével, bizonyos fokig engedékennyé és önfejűségtől mentessé válunk. Jó
ha szert teszünk erre a művészetre, mert akkor epénk nem gerjed majd fel, és mi
sem fogjuk természetellenesen és kontrollálhatatlanul felizgatni lelkünk
indulatos erejét, mert így megfosztatnánk az Istennel való közösségünktől a
láthatatlan hadviselésünkben. Ha önfejűségünkről nem mondunk le
önszántunkból, az haragra gyúl majd azokkal szemben, akik megpróbálnak minket
arra késztetni, hogy le mondjunk róla; és akkor az indulatos erőnk sértően
agresszívvá válik, és így tönkreteszi a nagy erőfeszítések árán, a szellemi
hadviselésről megszerzett ismereteinket. Az indulatos erő természeténél fogva
romboló. Ha a démoni gondolatok ellen fordítják, akkor elpusztítja őket; de ha
emberek ellen kél fel, akkor tönkreteszi a jó gondolatokat, amik bennünk
vannak. Más szavakkal élve, az indulatos erő, bár Isten fegyverként vagy mint
egy íjként adta a gonosz gondolatok ellen, a másik irányba is fordítható és a
jó gondolatok elpusztítására is lehet alkalmazni, mivel az mindent elpusztít
amire csak rászegezik. Láttam én már lelkes kutyát, ami széttépte a farkast, de
ugyanakkor a bárányt is.
32.
Meg kell
fékeznünk a laza beszédet, mint az áspiskígyó mérgét, a túl sok társaság pedig
olyan, mint a „viperák fajzata” (Mt. 3:7), mert belesodorhat bennünket a belső
küzdelem teljes elfelejtésébe és leránthatja a lelket az örömnek abból a
magasságából, amit a szív tisztasága ad nekünk. Ez az átkozott feledékenység
csakannyira ellentétben áll az éberséggel, mint a víz a tűzzel, és mindig
erőteljesen harcol az ellen. A feledékenység gondatlansághoz, a gondatlanság
pedig közönyhöz, lustasághoz és természetellenes vágyakhoz vezet. Íjmódon
visszatérünk oda, ahonnan indultunk, mint egy "kutya a saját
hányadékához" (Vö. 2 Pét. 2:22). Szóval, kerüljük a laza beszédet, mint
halálos mérget. Ami a feledékenységet és annak minden következményét illeti,
meggyógyíthatóak a nousz legszigorúbb őrzése és az Úr Jézus Krisztus állandó
segítségül hívása által. Mert nélküle semmit sem tehetünk (Vö. Jn. 15:5).
33.
Nem köthetünk
barátságot egy kígyóval és nem hordozhatjuk az ingünk alatt, ahogy szentté sem
válhatunk, amíg szükségletein felül dédelgetjük és babusgatjuk a testünket. A
kígyó természete az, hogy megmarjon bárkit aki hozzá ér, a testé pedig, hogy
érzéki élvezettel szennyezze be azt, aki elkényezteti. Amikor vétkezik, a
testet kegyetlenül meg kell korbácsolni, mint egy elszökött részeg rabszolgát;
éreznie kell az Úr korbácsát. Romlandó agyagnak éjszakai rabszolgája, nem
engedhető meg neki az enyelgés; meg kell vele ismertetni, a valódi és
romolhatatlan Úrnőjét. Amíg el nem hagyod ezt a világot, ne bízz a testben. 'A
test törekvése', ahogy mondják, 'ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá
magát Isten törvényének. A test a Lélek ellen vágyakozik. Azok, akik a testben
vannak, nem felelhetnek meg Isten akaratának; de mi nem a testben vagyunk,
hanem a Lélekben' (Vö. Róm. 8:7-9; Gal. 5:17).
34.
A morális
ítélet feladata mindig az, hogy a lélek indulatos erejét arra ösztönözze , hogy
részt vegyen a benső hadviselésben és, hogy önkritikussá tegyen minket. A
bölcsesség feladata az, hogy az intelligenciát szigorú éberségre, állandóságra
és szellemi szemlélődésre ösztönözze. A bölcsesség feladata az, hogy a lélek
vágyakozó jellegét* a szentség és Isten felé irányítsa. A lelkierő
feladata pedig az, hogy irányítsa az öt érzéket és mindig irányítás alatt
tartsa őket, hogy azokon keresztül sem a benső énünk, sem a szívünk, sem pedig
a külső énünk, a test, ne legyenek beszennyezve.
35.
"Az Ő
felsége honol Izrael felett" (Zsolt. 68:34 LXX, 68:35 Nv.), azaz, azon
nousz felett, amely látja, már amennyire ez lehetséges, Isten dicsőségét.
"És az Ő ereje a fellegek között van" (Ibid.), azaz, a ragyogó
lelkekben, melyek a hajnal felé néznek. Az ilyen lelkekben felfedi szépségét,
Ő, aki az Atyájának jobbján ül, fényt árasztván rájuk, mint ahogy a nap
sugarakat áraszt a tiszta felhőkbe, és megszépíti őket.
36.
Egyetlen
bűnös, mondja a Szentírás, sok tisztességet tönkretesz (Vö. Préd. 9:18);
miközben egy nousz, amely vétkezik elveszti mennyei eledelét és italát (Vö.
Préd. 9:7)
37.
Nem vagyunk
erősebbek mint Sámson, bölcsebbek mint Salamon, nem ismerjük jobban Istent mint
Dávid, és nem szeretjük jobban Istent, mint Péter, az apostolok fejedelme.
Tehát ne bízzunk magunkban; mert aki önmagában bízik, az fejjel fog
előrezuhanni.
38.
Tanuljunk
alázatot Krisztustól, megaláztatást Dávidtól, és Pétertől azt, hogy könnyeket
hullajtsunk a történtekért; de tanuljunk meg azt is, hogy elkerüljük Sámson,
Júdás és az emberek legbölcsebbjének, Salamonnak az elkeseredését.
39.
A sátán,
minden erejével, „mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.” (1
Pét. 5:8) Így hát soha nem szabad enyhítened szíved éberségén, cáfolásod erején
vagy az imádságodon Jézus Krisztushoz, mi Istenünkhöz. Nem találsz Jézusnál
nagyszerűbb segítőt egész életedben, mert Ő egyedül, mint Isten, ismeri a
démonok csalárd módszereit, finomságukat és ravaszságukat.
40.
Hagyd hát,
hogy lelked bízzon Krisztusban, hagyd hogy hívja Őt és sohase féljen; mert
harcol, nem egyedül, hanem egy hatalmas Király, Jézus Krisztus segítségével,
aki a mindenek teremtője, mind testteleneké és megtestesülteké, mind láthatóké
és láthatatlanoké.
41.
Minél tovább
esik az eső a földre, az annál puhább lesz, hasonlóan, minél többet hívjuk
segítségül Krisztus szent nevét, az annál jobban megörvendezteti szívünk
talaját.
42.
Azoknak,
akiknek nincs tapasztalatuk, tudniuk kell, hogy csak a nouszunk folyamatos
ébersége és Jézus Krisztus, Teremtőnk és Istenünk, folyamatos segítségül hívása
révén tudjuk, mi lélekben és testben durvák és nehézkesek, leküzdeni testtelen
és láthatatlan ellenségeinket; mert azok nem csak kifinomultak, gyorsak,
kárörvendőek és rosszindulatúak, hanem az Ádám óta eltelt évek során
tapasztalattá váltak a hadviselésben. A tapasztalatlanoknak a Jézus ima szolgál
fegyverként és az az impulzus, hogy kipróbálják és megkülönböztessék, mi
származik Istentől. A tapasztaltaknak a legjobb metódus és tanító jutott:
Magának Istennek az aktivitása, megkülönböztetése és békéje.
43.
Csakúgy, mint
egy gyermek, fiatal és naiv, örül hogy látja a bűvészt és ártatlanságában
követi őt, így lelkünk is, mivel Ura által egyszerűnek és jónak teremtetett,
örvendezik az ördög megtévesztő provokációiban. És ha egyszer megtévesztették,
úgy követ valami sötét dolgot, mintha az jó lenne, csak úgy mint ahogy egy
galambot elcsalnak a fiókáinak ellenségei. Ily módon gondolatai összefonódnak
az ördög által provokált fantáziával, függetlenül attól hogy ez egy gyönyörű nő
arca vagy más valami, amit Krisztus parancsolatai megtiltanak. Ezután,
igyekezvén megragadni bármely eszközt, melynek révén ténylegesen elérheti azt,
ami vonzza, a lélek hozzájárul a provokációhoz és, saját elítéltetésére, ezt a
bűnös szellemi fantáziát, a test segítségével, egy konkrét cselekedetre
fordítja.
44.
Ilyen a
gonosz ravaszsága, és ezekkel a nyilakkal megmérgez minden lelket. Ezért nem
biztonságos ezeket a gondolatok beengedni a szívünkbe, annak érdekében hogy
növeljük a nousz háborús tapasztalatát, főleg ezzel kezdeni, amikor a lélek még
mindig nagyban élvezi ezeket a démoni provokációkat és örömét leli azok
gyakorlásában. Hanem amint érzékeljük őket, ellentámadásba kell lendülnünk és
visszavernünk őket. Amikor a nousz egyszer már éretté vált ebben a kiváló
tevékenységben, fegyelmezett és figyelmes. Ettől kezdve szakadatlanul részt
vesz a csatában, hogy ezeket a kis "rókakölyköket" valódi fényükben
észlelje, ahogy a Próféta hívja őket (Én. 2:15), és könnyedén megragadja
azokat. Csak amikor már rendelkezünk ilyen ismeretekkel és tapasztalatokkal,
akkor szabad beengednünk és elítélnünk őket.
45.
Ahogy
lehetetlen a tűznek és a víznek, hogy egy csövön együtt haladjanak át, így
lehetetlen az is, hogy a bűn belépjen a szívbe anélkül, hogy először kopogtatna
az ajtón, egy az ördög által kiváltott fantázia formájában.
46.
Először jön a
provokáció[4], majd az azzal való
társulásunk, amikor gondolataink keverednek a gonosz démonokéval. Harmadjára
jön a provokációhoz való társulásunk, amikor mind a kétfajta gondolatok azt
találgatják, hogyan kövessük el a bűnt a gyakorlatban. Negyedjére jön a konkrét
cselekvés – vagyis maga a bűn. Ha azonban a nousz figyelmes és éber, és
ellentámadásával egyszerre visszaveri a provokációt, ellentmond annak és
segítségül hívja az Úr Jézust, annak következményei hatástalanok maradnak; mert
az ördög, mint testtelen értelem, csak fantáziák és gondolatok segítségével
tudja becsapni lelkünket. Dávid az ördögnek ezen provokációiról beszélt, amikor
azt mondta: „Reggelenként kiirtom az ország minden bűnösét, hogy kigyomláljak
az Úr városából minden gonosztevőt” (Zsolt 101:8); és Mózes pedig a
provokációhoz való hozzájárulásról beszélt szavaiban: „ne lépj szövetségre
velük és isteneikkel” (Kiv. 23:32).
47.
A nousz
láthatatlanul harcban áll az értelemmel – a démoni értelem a mi nouszunkkal.
Így hát a szívünk mélyéből kell minden pillanatban segítségül hívnunk
Krisztust, hogy zavarja el tőlünk a démoni értelmet, és együttérzésében, adja
meg nekünk a győzelmet.
48.
Hagyd, hogy
számodra a szív csendjének modellje az a férfi legyen, aki tükröt tart kezében,
melybe figyelmesen belenéz. Akkor látni fogod a szívedben lévő jót, és gonoszt
egyaránt.
49.
Lásd, hogy
sosincs egyetlen gondolat sem a szívedben, akár értelmetlen akár értelmes;
akkor majd könnyedén felismered azt az idegen törzset, az egyiptomiak
elsőszülött fiait.
50.
Az éberség
egy kegyelemteli és sugárzó erény, ha Te irányítod, Krisztus Istenünk, és az az
emberi nousz mély alázatosságával és készenlétével párosul. Ágai elérnek a
tengerekig és kontempláció mélységéig, hajtásai a gyönyörű és isteni misztériumok
folyóiig (Vö. Zsolt. 80:11). Ismét megtisztítja a nouszt, mely elhasználódott az
istentelenségben, a démoni gondolatok sós oldata és a test ellenséges akarata
révén, ami a halál (Vö. Rom. 8:6-8).
51.
Az éberség
kecses és sugárzó erény, amikor Ő, Krisztus a mi Istenünk, vezeti és az emberi
nousz óvatossága és mély alázata kíséri. Ágazatai eljutnak a szemlélődés
tengereihez és mély szakadékaihoz, hajtásai a szépséges és isteni rejtélyek
folyóihoz (Vö. Zsolt. 80:12). Újra megtisztítja a démoni gondolatok sóoldatától
és a test ellenséges akaratától, amely a halál (Vö. Róm 8:6-8), istentelenségbe
sodródott nouszt.
Fordította: Németh A. István ©
[2] Egyértelmű
utalás az Orthodox Egyház, a lélek halál utáni sorsára vonatkozó tanítására,
mely szerint az embereknek különböző "vámokon" kell áthaladniuk halálukat
követően, ahol számot kell adjanak a földi életük során elkövetett bűneikről. (A
fordító megjegyzése)
[3] Azaz a
nouszban (A fordító megjegyzése)
[4] A kísértés
fokozatait lásd bővebben a szójegyzékben.
