 |
Szent Nikiforosz a Hészükhaszta
(13. század) |
Ismertető
jegyzet
Nikiforosz a Hészükhaszta[1], más néven Nikiforosz a
szerzetes vagy Nikiforosz az Áthoszi, a tizenharmadik század második felében
élt. Itália földjén született, ahogy azt Palamasz Szent Gergelytől tudjuk,[2] és eredetileg Római Katolikus
volt. De elutasítva azt, amit Palamasz Szent Gergely a latin nyugat
„kakodoxy-ának”[3]
nevez, elutazott a Bizánci Birodalomba, ahol felvette az orthodox hitet, és
szerzetessé lett Áthosz Szent Hegyén. Itt, Palamasz szerint, elmerült a
„csendben és nyugalomban”*, – ez valószínűleg azt jelenti,
hogy egy kis remetelakban élhetett, és nem egy teljesen rendezett Cenóbiumban –
majd végül elvonult a hegy „legeldugottabb részeire”. Mint Filadelfiai
Theoliptosz, ő is hevesen ellenezte Nyolcadik Mihály unionista irányelvét, bebörtönzéséről és száműzetéséről, amit
ennek következtében kellett elszenvednie1276-77-ben, saját kezűleg hagyott
hátra egy beszámolót.[4] Halála valószínűleg még 1300
előtt bekövetkezett. A jelen mű, Az Éberségről és a Szív Őrzéséről, Palamasz
által is említve van, aki a következőket írja: „Látva azt, hogy sok kezdő
képtelen volt kontrollálni nouszuk instabilitását, még
csak korlátozott mértékben is, Nikiforosz előállt egy metódussal, ami által egy
bizonyos szintig szabályozni tudták fantáziájuk kóborlását.”[5] A szóban forgó „metódus”
nagyon hasonlít Az Ima Három Metódusa című művében, Új Teológus Szent
Szimeon által javasolt pszichoszomatikus technikára. Nikiforoszt gyakran tartják
ennek a fizikai „metódusnak” a feltalálójának, de Palamasz ezt nem igazolja.
Valószínűbbnek tekinthető az, hogy a „gyakorlat” már egy régóta élő hagyomány
volt a Szent Hegyen és másutt, mely szóbeli hagyományként szállt mesterről
tanítványra, és Nikiforosz – Új Teológus Szent Szimeonnal egyetemben – nem tett
mást, mint elsőként tette közzé ennek a technikának az írott leírását. Az
Éberségről írt művének fő témája az önmagunkba való visszatérés
szükségessége, leereszkedni a nousszal a szív mélységeibe, és ott keresni a
belső királyság rejtett kincseit. A különböző írások rövid antológiája után,
felhívva a figyelmet a nousz őrzésére, Nikiforosz azzal fejezi be, hogy ezt a
fizikai „metódust”, mint a „szívbe való belépés” és a szellemi éberség
elérésének gyakorlati eszközeként javasolja. Palamasz elismeri, hogy Nikiforosz
„egyszerűen és kifinomulatlanul”[6] fejezi ki magát. Palamasz
kihangsúlyozza, hogy a nousznak a szívbe való leereszkedését nem szó szerint
kell értelmezni, mivel a mentális képességeink nem a fizikai szívben
helyezkedek el, „mint egy tartályban”.[7] De mégis létezik egy valódi
korreláció – amit néha az analógia-részvétel
kapcsolatának neveztek – a fizikai modalitásaink és
mentális vagy szellemi állapotunk között. „A
bűnbeesés óta belső lényünk természetesen alkalmazkodik a külső formákhoz.”[8] Így Palamasz is arra a
következtetésre jut, hogy Nikiforosz helyesen járt el, amikor bizonyos
technikákat javasolt, melyek által a testi energiáinkat felhasználhatjuk az
imádság gyakorlásához.
Az
Éberségről és a Szív Őrzéséről*
Te aki hevesen vágyakozol, hogy elérd a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztus csodás
és isteni megvilágosítását; hogy szívedben érezd az ég feletti tűzet, és hogy
tudatosan megbékélj Istennel; hogy elidegenítsd magad
a világi dolgoktól azért, hogy megtaláld és birtokold a szíved szántóföldjén
elrejtett kincset (Vö. Mt. 13:44); hogy itt és most
fellobbantsd lelked lángját és lemondj mindenről, ami csak itt és most van; és hogy szellemileg megismerd és megtapasztald a mennyek
királyságát, ami benned van (Vö. Lk. 17:21): gyere és én átadom neked az
örökkévaló mennyei élet tudományát, vagyis inkább egy olyan módszert, amely ha
alkalmazod, fájdalommentesen és fáradság nélkül elvezet téged a szenvtelenség* kikötőjébe, a preleszt vagy a démoni megfélemlítés veszélye nélkül. Ilyen terrort csak akkor tapasztalunk, ha
engedetlenségünknek köszönhetően eltávolodunk attól az élettől, melyet
levázolni készülök. Ez volt Ádám sorsa, amikor megszegte Isten parancsolatait:
társulva a kígyóval és bízván benne, az eltelítette őt a preleszt gyümölcseivel
(Vö. Ter. 3:1-6.), és így szerencsétlenül belevetette
magát, és mindazokat akik utána jöttek, a halál, a sötétség és a romlás
gödrébe.
Így hát vissza kellene térnünk magunkhoz, testvérek, egyszer és mindenkor elutasítva
a kígyó tanácsát, és a közönséges felé való elhajlásunkat. Mert
nem tudunk megbékélni Istennel, és hozzá hasonlítani, hacsak először vissza nem
térünk önmagunkba, amennyiben ez a hatalmunkban áll.
A csoda abban rejlik, hogy elszakadunk a világ zavaró és hiábavaló aggályaitól,
és így hajthatatlanul megragadjuk a bennünk rejlő mennyei királyságot.
Ezért hívták a szerzetesi életet a művészetek
művészetének és a tudományok tudományának. Mert ebből a szent tudományból nem
kapunk semmi romlandót, hogy a nouszunkat a
magasabbakról az alsóbb dolgokra irányítsuk, és teljesen elfojtsuk. Éppen
ellenkezőleg, furcsa, leírhatatlan áldásokat kínál nekünk, hogy „Amit szem nem
látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt” (1Kor 2:9). Ettől fogva „nem a vér és a test ellen kell küzdenünk,
hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának
kormányzói ellen” (Ef. 6:12). Ha tehát ez a jelen kor* a sötétség kora, akkor meneküljünk belőle. Távolodjunk el tőle
gondolatainkban, hogy semmi közünk ne legyen Isten ellenségéhez. Mert ha úgy
döntesz, hogy ennek a kornak a barátja vagy, Isten ellensége vagy (Vö. Jak.
4:4). És ki tud segíteni Isten ellenségén?
Ezért utánozzuk apáinkat, és mint ők tették,
keressük mi is a kincset szíveinkben. Amikor pedig megtaláltuk, minden erőnkkel
ragaszkodjunk hozzá, mind művelve, mind őrizve azt (Vö. Ter. 2:15); mivel a
kezdetektől fogva erre lettünk rendeltetve. És ha egy új Nikodémosz tűnne fel,
és elkezdene vitatkozni azt kérdezve, 'Hogyan léphet be bárki is a saját
szívébe és, hogyan munkálkodhat vagy lakhat ott?' – mint ahogy az eredeti
Nikodémosz, kételkedve a Megváltóban, azt kérdezte, „Hogyan születhet meg az
ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?”
(Jn. 3:4) – a következő szavakkal válaszoljunk neki, „A szél ott fúj, ahol
akar!” (Jn. 3:8) Ha tele vagyunk hitetlenséggel és kétségekkel az aszkéta élet praxisával
kapcsolatban, hogyan élvezhetnénk a teória* gyümölcseit?
Mivel a praxis az, ami beavat minket a teóriába.
Az ilyenfajta kételkedőket nem lehet meggyőzni írásos bizonyíték nélkül. Ezért ebben az elbeszélésben, sokak hasznára,
részleteket fogok mellékelni a szentek életéből és írásaiból: ezeknek olvasása
el kell, hogy oszlasson minden kétséget. Remete Szent Antallal fogom kezdeni,
majd fojtatni fogom az ő utódaival, a lehető
legjobban kiválasztva és kifejtve szavaikat és cselekedeteiket, hogy
megerősítsem, amiről eddig beszéltem.
Remete
Szent Antal Atyánk életéből
Egyszer két testvér elindult, hogy meglátogassák Szent Antalt, de útközben
elfogyott a vizük és az egyikük szomjan halt, a másik pedig közel állt a
halálhoz. Képtelen volt tovább menni, ezért lefeküdt a földre, és várta a
halált. De Antal, a hegyen ülve, magához hívott két szerzetest, akik épp nála jártak,
és sürgősen azt mondta nekik „Fogjatok egy korsó vizet és, amilyen gyorsan csak
lehet, induljatok el az Egyiptom felé vezető úton: két ember ide tartott, de az
egyik meghalt és a másik is megfog, ha nem igyekeztek. Ez imádkozás közben lett
kinyilatkoztatva számomra.” A szerzetesek elindultak; az egyik embert holtan
találták, és el temették, miközben a másikat megitatták vízzel és elvitték az
öreghez. Nagyjából egy napi út volt. Ha azt kérdeznéd miért nem szólt Antal
mielőtt az első ember meghalt, azt mondanám, hogy a kérdésed nem megfelelő: a
halálról szóló döntés nem Antalé volt, hanem Istené, és Ő hagyta, hogy az első
ember meghaljon, majd kinyilatkoztatást küldött Antalnak a második emberről. A
csoda Szent Antallal történt, és egyedül ővele, mert miközben a hegyen ült,
éberen őrizte szívét, és így az Isten megmutatta neki mi történt távol tőle.
Látod, hogyan tudta Szent Antal a szív ébersége által érzékelni Istent, és
szert tenni a látnoki képességre? Mert Isten a
szívben mutatkozik meg a nousz számára, először –Lépcsős Szent János szerint –
mint tűz, mely megtisztítja a szeretőjét majd, mint világosság, ami
megvilágítja a nouszt, és istenivé teszi azt.
Szent
Theodósziosz Apát Életéből
Szent Theodószioszt annyira mélyen megsebesítette
a szeretet édes nyila, és annyira erősen megbéklyózta, hogy a tényleges
gyakorlatban is beteljesítette a legfontosabb parancsolatot: „Szeresd Uradat,
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22:37).
Az ilyen állapot, csak oly módon érhető el, hogy a lélek természeti erőit úgy
összpontosítjuk, hogy azok, csak a Teremtő felé törekedjenek. Szent
Theodósziosz lelkében annyira hatalmasak voltak ezek a szellemi energiák, hogy
amikor buzdított valakit, gyakran döbbenetet keltett; mégis, mikor rendreutasított,
mindig gyengéd és kedves volt. Ki más tudott volna oly sok emberrel beszélni,
és a szolgálatukra lenni, úgy, hogy ezzel egy időben összpontosítva, és befelé
fordítva tartja érzékeiket? Ki más élvezhetett volna olyan belső békét, mint
amilyet a sivatagban élők élveztek, a zűrzavar kellős közepén? Ki más tudott
volna ugyanolyan maradni a tömegben is, mint ha egyedül lett volna? Így hát a
Nagy Theodósziosz, az érzékek összpontosítása és befelé fordítása lévén,
megsebesült a Teremtő iránti szeretettől.
Szent
Arszéniosz Életéből
Szent Arszéniosz szabályává tette, hogy soha nem beszélt semmiről írásban
és nem küldött leveleket sem. Ez nem gyengeség vagy alkalmatlanság miatt volt
így. – Hogy is lehetett volna, látván azt hogy oly könnyű volt számára az
ékesszóló beszéd, mint másoknak a hétköznapi társalgás? – Hanem az általa
hosszú ideje gyakorolt hészükhia és az önfitogtatással szembeni nagy
ellenszenve miatt. Ugyan ebből az okból kifolyólag nagyon ügyelt arra, hogy
amikor templomba vagy bármely más összejövetelre ment, ne figyeljen más
emberekre, és azok se vegyék őt észre; általában, hogy elrejtse magát, beállt
egy oszlop mögé vagy valami más takarást biztosító objektum mögé, és nem
keveredett a többi emberrel. Ez a szent ember és földre szállt angyal, azért
cselekedett így, mert ő is szigorú megfigyelés alatt akarta magát tartani, és
befelé akarta összpontosítani nouszát, hogy akadályok nélkül emelkedhessen
Isten felé.
Latrosz
Hegyi Szent Pál Életéből
Bár az isteni Pál a hegyekben és kies helyeken élt, ahol magányát és
ételét csak vadállatokkal osztotta meg, azonban volt idő mikor lement a
Lavrába, hogy meglátogassa a testvéreket. tanácsokkal látta el őket, hogy ne
legyenek gyávák és ne hanyagolják a praxist, hanem maradjanak meg, teljes
éberséggel és megkülönböztetéssel*, az
erőfeszítéseikben, hogy az Evangélium szerint éljenek és bátran harcoljanak a
gonosz szellemek ellen. Valamint egy metódust is tanított nekik, ami által
kigyomlálhatták a meggyökeresedett, és szenvedélyektől átitatott hajlamaikat*, valamint
ellensúlyozhatták a szenvedélyek új csíráit. Látod, hogyan tanította ez a szent
atya a beavatatlan tanítványait egy metódusra, melyen keresztül elháríthatták a
szenvedélyek támadásait? Ez a metódus nem más volt, mint a nousz őrzése, mert
egyedül az ilyen őrködés által tudjuk elhárítani a szenvedélyeket.
Szent
Szabbasz Életéből
Amikor Szent Szabbasz látta, hogy egy szerzetes elsajátította a
szerzetesi élet szabályait, és már képes volt őrködni nousza felet és
megküzdeni a démoni gondolatokkal – valamint valóban kiirtotta az elméjéből a világi dolgok
összes emlékét – akkor, ha ez a szerzetes fizikailag gyenge és beteg volt,
Szent Szabbasz megengedte neki, hogy legyen egy cellája a Lavrában. De ha egy
ilyen szerzetes élénk és egészséges volt, elküldte őt, hogy az építse meg a
saját celláját. Látod, hogy az isteni Szabbasz is megkövetelte tanítványaitól a
nousz őrzését és csak azután engedte, hogy elvonuljanak a saját celláikba? Mit
csinálunk mi akik a celláinkban ülünk anélkül, hogy egyáltalán tudnánk arról,
hogy létezik egy ilyen művészet, mint a nousz őrzése?
Agathon
Abba Életéből
Egyszer egy testvér megkérdezte Agathon abbát, melyik a jobb a testi
aszkézis vagy a belső lényünk őrzése? Az öreg így válaszolt: 'Az ember olyan
mint egy fa. A testi aszkézis a levelek, a belső lényünk őrzése pedig a
gyümölcs. Márpedig, a Szentírás szerint, „Minden fát ugyanis, amely nem terem
jó gyümölcsöt, kivágnak és a tűzre vetnek” (Mt. 3:10) világos, hogy minden
erőnket a gyümölcs termelésnek kell szentelnünk, vagyis a nouszunk őrzésének.
De a levelek védelmére és takarására is szükségünk van – vagyis az
aszketizmusra.'
Milyen lenyűgöző, hogy ez a szent leleplezte azokat, akik nem tudták
megtanulni, hogyan őrizzék a nouszukat és, akik csak a testi aszketizmusukkal
dicsekednek. Minden fa, mondta, mely nem terem gyümölcsöt, ami a nousz őrzését
jelenti – hanem, csak levelei vannak, azaz testi aszketizmus, azt kivágják és a
tűzre vetik.
Milyen rettenetes, Atyám, a te ítéleted.
Márk
Abba Levele Miklósnak
Gyermekem, ha
megakarod szerezni bensődben a noetikus fény lámpását és a szellemi tudást,
azon célból, hogy ingázás nélkül járj ennek a kornak sötét éjszakájában; és ha szeretnéd, hogy lépéseidet az Úr rendezze,
az Evangélium útjában lelve örömödet - vagyis lelkes hittel, buzgósággal és
imádsággal, gyakorolva az evangélium parancsolatait - akkor megmutatok neked
egy csodálatos szellemi módszert, amely segít ezt elérni. Nem igényel testi
erőfeszítést, hanem szellemit, a nousz irányítását és figyelmes értelmi
képességet, amelyet Isten félelem és az Ő iránti szeretet segít. Ezzel a
metódussal könnyedén szétkergeted az ellenség seregeit. Ha tehát
győzedelmeskedni akarsz a szenvedélyek felett, az imán keresztül, Isten
segítségével, mélyülj el magadban. Ereszkedj le a szív mélységeibe, és kutasd fel a három
hatalmas óriást - a feledékenységet, a lustaságot és a tudatlanságot -, amelyek
lehetővé teszik a többi gonosz szenvedélynek, hogy behatoljanak az önelégült
lélekbe és, hogy ott éljenek, erőt gyűjtsenek és tevékenykedjenek. Ezután a
nousz szigorú megfigyelése és ellenőrzése révén, a felülről jövő segítséggel
együtt, nyomon követheted ezeket a gonosz óriásokat, melyekről a legtöbb ember
nem is tud; és így szigorú figyelmesség és imádság segítségével
megszabadulhatsz majd tőlük. Mert amikor a kegyelem aktivitásán keresztül, az
igazi tudásra, az Isten szavaira való odafigyelésre és a valódi egyetértésre
való lelkesedés gondosan el lett ültetve a szívben, és ott művelve van, akkor a
feledékenység, tudatlanság és lustaság utolsó nyomai is eltávolíttatnak belőle.
Figyeld meg, hogy a különböző szellemi tanítások milyen csodálatosan
megegyeznek és, milyen egyértelműen megmagyarázzák az ima jelentését.
Létrás Szent Jánostól
A hészükhaszta az,
aki arra
törekszik, hogy kegyelettel őrizze a test templomában, azt ami testetlen,
akármilyen ellentmondásosnak is hangozzék ez. A hészükhaszta az, aki azt
mondja, "Aludtam, de a szívem ébren volt" (Énekek éneke 5: 2).
Csukd be a cellád
ajtaját a testnek, a nyelved ajtaját a beszédnek, a belső kapudat pedig a
gonosz szellemeknek. Menj fel egy őrtoronyba - ha tudod hogyan kell - és
figyeld meg, hogyan, mikor, honnan, mekkora számban és milyen formában,
próbálnak a betörni a rablók, hogy elvigyék a szőlődet. Amikor az őr
elfárad, feláll és imádkozik; majd ismét leül, és férfiasan folytatja ugyanazt
a feladatot. A gonosz gondolatok elleni védekezés egy dolog, a nousz őrzése egy
másik. Az utóbbi úgy különbözik az előbbiektől, mint kelet a nyugattól, és
sokkal nehezebb elérni. A tolvajok nem támadják meg könnyedén azt a helyet, ahol látják, hogy a
királyi fegyverek hozzáférhetőek. Hasonlóképpen, a szellemi rablók sem
próbálják meg könnyedén kirabolni azt a személyt, aki kegyelettel őrzi az imát
a szívében. Látod, hogyan tárják fel ezek a szavak ennek a nagyszerű atyának a
csodálatos belső munkáját? Mi viszont a sötétben járunk, és mint valami
éjféli lármás veszekedésben, a lábunkkal tapossuk a Szentlélek eme lélekmentő
szavait, megvetve azokat mintha szándékosan süket lennénk. De most nézzétek meg
a soron következő részekben, hogy mit fektettek le az atyák nekünk,
útmutatásként az éberség eléréséhez.
Remete Szent Izajás
Amikor az ember megszabadul a gonosztól, tudatosul számára minden bűne
amelyeket Isten ellen elkövetett; mert nem láthatja bűneit, hacsak undorral meg
nem szabadul tőlük. Azok, akik elérték ezt a szintet, könnyek között imádkoznak
Istenhez, és szégyennel telnek el, amikor felidézik a szenvedélyek iránti
gonosz szerelmüket. Ezért folytassuk hát a szellemi utat minden erőnkkel, és
Isten, nagy kegyelmében, megsegít majd minket. És ha nem őriztük úgy a
szívünket, mint ahogy atyáink őrizték az övéiket, legalább az Isten iránti
engedelmességben tegyünk meg mindent, hogy testünket bűntelenül tartsuk, bízva
abban, hogy ennek a szellemi ínségnek az idején Ő majd irgalmaz nékünk, az ő
szentjeivel együtt. Íme, itt ez a nagyszerű atyja bátorítja azokat, akik nagyon
gyengék, mondván, hogy még ha nem is őriztük úgy a szíveinket, mint ahogyan azt
az atyák tették, legalább testünket tartsuk a bűntől mentesen, amint azt Isten
követeli, és Ő majd irgalmas lesz velünk szemben. Nagy az együttérzése és
szimpátiája az ilyen atyának.
Nagy Szent
Makáriosztól
Egy aszkéta legfontosabb feladata az, hogy behatoljon szívébe, háborút
hirdessen a Sátán ellen, gyűlölje őt, és harcoljon vele azáltal, hogy küzd az
általa provokált gondolatok ellen. Ha testedet kifelé szemérmesen és tisztán
tartod, de belsőleg házasságtörő és erkölcstelen vagy gondolataidban, akkor
semmi hasznod sincs a tested tisztán tartásából. Mert meg van írva: „Mind,
aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a
szívében” (Máté 5:28). Más szóval, paráználkodhatsz a testen keresztül, de
akkor is paráználkodsz, amikor lelked közösségre lép a sátánnal. Úgy tűnik ez a
nagyszerű atya ellentmond Szent Izajás feljebb említett szavainak. Pedig ez nem
így van, mert Szent Makáriosz arra is felszólít minket, hogy őrizzük testünket
az Isten által megkövetelt módon. De azt kéri tőlünk, hogy ne csak testünket
tartsuk tisztán, hanem a lelkünket is. Így ő is azt írja elő, amit az
evangélium parancsolatai meghatároznak.
Szent Diakokhosztól
Az, aki folyamatosan a saját szívében tartózkodik,
elszakad ennek a világnak a vonzalmaitól, mert a Szentlélekben él és nem
ismerheti a test kívánságait. Egy ilyen ember a továbbiakban az erények
erődítményét járja körül, őrszemként figyelve minden kaput. A démonok támadásai
most már hatástalanok ellene. Helyesen mondja a szent, hogy a démonok támadásai
most már hatástalanok – hatástalanok, vagyis, amikor a saját szívünk mélyén
tartózkodunk, és minél inkább így van annál hosszabb ideig tartózkodunk ott.
Sajnos nincs időm, hogy itt az összes atyától idézzek, ezért még egyet vagy
kettőt hozzá adok ehhez a listához, majd befejezem ezt a munkát.
Szíriai Szent Izsáktól
Törekedj arra, hogy behatolj a benned lévő
szentélybe, és meglátod a mennyek szentélyét, mert az egyik olyan mint a másik,
és egyetlen bejárat lehetővé teszi számodra, hogy mindkettőt szemlélhesd. Az
ehhez a királysághoz vezető létra benned van elrejtve, vagyis a lelkedben:
tisztítsd meg magad a bűntől, és ott majd meg találod a lépcsőfokokat, amelyek
révén felemelkedhetsz.
Kárpáthoszi Szent János
Kemény munkára és nagy erőfeszítésre van szükség
az imában, mielőtt eljuthatunk egy olyan állapotba, amelyben elménk már nem
zavart többé, és így eléri a szív belső mennyországát, ahol Krisztus lakozik.
Ahogy Szent Pál mondja: „Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus
Krisztus bennetek van?” (2 Kor 13:5).
Új Teológus Szent Szimeontól
Miután az ördög és
az ő démonai kiűzették az embert a paradicsomból és elszakították Istentől
azáltal, hogy a bűnbe csábították, rájöttek, hogy bármikor és bárkinek az
elméjét meg tudják őrjíteni – kisebb
nagyobb mértékben. Az egyetlen védekezés ez ellen az az
Istenre való szakadatlan emlékezés*, mert ha egy ilyen Istenre való emlékezés, a Kereszt hatalma révén,
rányomja bélyegét a szívünkre, az álhatatossá és rendíthetetlenné teszi azt. Erre az állapotra
kell irányulnia minden keresztény szellemi törekvésének, aki Krisztus hitének
arénájába lép, hacsak nem akar hiábavalóan küzdeni. Annak érdekében, hogy ezt
az állapotot elérje, Isten atlétája magáévá teszi az aszketikus praxis minden
formáját. Elsajátítja őket, hogy magára vonja Isten irgalmát, hogy Krisztus
visszaállítsa őt eredeti állapotába és elméjének pecsétje legyen. Ez
összhangban van Szent Pál szavaival: „Fiacskáim, akiket fájdalommal szülök
újra, míg Krisztus kialakul bennetek!” (Gal 4:19).
Felfogtátok, testvéreim, hogy van egy szellemi
művészet, egy módszer mely bárkit, aki gyakorolja, sebesen vezet a
szenvtelenségre és Istenszemlélésre[9]? Meggyőződtetek arról, hogy
az aszketizmus minden külső formájára, úgy tekint Isten, mint egy gyümölcs
nélküli fa lombozatára, amely hasztalan lesz azon lélek számára, amelyik nem
képes őrizni nouszát? Akkor hát törekedjünk arra, hogy ne haljunk meg úgy, hogy
nem teremtünk gyümölcsöket, miután céltalanul bánkódnánk.
Kérdés: A fentebb említettekből nemcsak az Isten
akarata szerint élő emberek praxisáról tanultunk, hanem arról is, hogy létezik
egy bizonyos cselekvési forma, amely gyorsan megszabadítja a lelket a
szenvedélyektől, és egyesíti azt az Isten iránti szeretettel és, hogy mindenki
aki szellemi hadviselésbe fog, el kell sajátítsa ezt a cselekvési formát.
Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban semmi kétségünk, és alaposan meg vagyunk róluk
győződve. De arra vágyakozunk, hogy megtudjuk, mi pontosan az éberség, és
hogyan szerezhetjük meg, mert ezzel kapcsolatban teljesen tudatlanok vagyunk.
Válasz: A mi Urunk Jézus Krisztus nevében, aki azt
mondta: „Nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15,5), miután az Ő
segítségét és közbenjárását kértétek, mindent meg fogok tenni, hogy megmutassam
nektek mi az éberség és hogyan, ha Isten úgy akarja, érhető el.
Magától Nikiforosztól
Egyes
Szentek az éberséget a nousz őrzéseként, mások a szív őrzéseként, józanságként
vagy noetikus csendként említették és voltak, akik más jelzőket használtak.
Ezek a kifejezések ugyan azt az egy dolgot jelölik, ahogy a kenyér, a cipó vagy
a vekni is mind egy dolgot jelölnek, így amikor ezekkel a kifejezésekkel
találkozol ebben az értelemben olvasd őket. Hogy mit jelent az éberség és mik a
jellemzői, azt most részletekbemenően is megtudhatod.
Az
éberség az a valódi bűnbánat jele; a lélek helyreállítása, a világ gyűlölete,
és visszatérés Istenhez; a bűn elutasítása és az erények visszanyerése; a fenntartás nélküli garancia
arra, hogy bűneink megbpcsájtást nyertek; a teória kezdete, vagy inkább annak előfeltétele, mert ezen keresztül Isten
kinyilvánítja bennünk jelenlétét, feltárva Magát a nousz számára; a nousz
nyugalma, vagy inkább az Isten irgalma által a léleknek adományozott
megnyugvás; a gondolataink leigázása, az Istenre
való emlékezés palotája, erődítmény, mely képessé tesz minket türelmesen
elfogadni az összes kihívást; a hit alapja, remény és szeretet. Mert ha nincs
hited nem tudod kiállni a külső csapásokat, amik téged érnek, és ha nem viseled
el őket örömmel, akkor nem mondhatod az Úrnak: "Te vagy az én
oltalmazóm és erősségem" (Zsolt 91:2). És ha nem a Legmagasztosabb a
te oltalmad, akkor nem is fogod felhalmozni szívedben az Ő szeretetét. A legtöbben, akik erre a legnagyszerűbb ajándékra szert
tesznek, elsősorban tanuláson keresztül teszik azt. Kétségtelenül vannak
néhányan akik anélkül, hogy tanították volna őket, közvetlenül Istentől kapják,
lelkes törekvésük és buzgó hitüknek köszönhetően; de ne feledjük, hogy a
kivétel erősíti a szabályt. Ezért kell keresnünk egy tévedhetetlen vezetőt,
hogy az ő útmutatásai alatt megtanuljuk, hogyan kell kezelni a sátán által sugallt
hiányosságokat és túlzásokat, amikor az éberség tengelyétől balra vagy jobbra
eltérünk. Mivel az ilyen vezető maga is próbára
tétetett az által, amiket elszenvedett, képes lesz arra, hogy ezeket a dolgokat
világossá tegye számunkra, és egyértelműen feltárja előttünk a szellemi utat,
hogy mi könnyedén követhessük azt. Ha nincs ilyen vezetőd, akkor szorgalmasan
keresned kell egyet, de ha mégsem találsz, akkor mondj le a világi
kötődésekről, hívd segítségül Istent, bűnbánó lélekkel és könnyekkel, és tedd
amit mondok neked. Tudod, hogy amit lélegezzünk az
levegő. Amikor kilélegezzük, az szív kedvéért van, mert a szív az élet és a
test melegének forrása. A szív azon célból vonzza magához a belélegzett
levegőt, hogy leadja hőének egy részét amikor majd kilélegzzük azt, így
megtartva egy egyenletes hőmérsékletet. Ennek a folyamatnak az oka, vagy inkább
közvetítője, a tüdő, melyet a Teremtő kiterjedésre és összehúzódásra tett
képessé, mint egy fújtatót, hogy könnyedén be tudja szívni majd kifújni
tartalmát. Így bejuttatva a hűsítő levegőt és leadva a hőt, a szív, a légzés
révén, akadálytalanul végzi a funkcióját amelyre teremtetett, az élet
fenntartását.
Ülj le, majd összpontosítsd a nouszodat, és vezesd
be azt a légzőcsatornába, melyen keresztül a lélegzeted eljut a szívedbe.
Gyakorolj nyomást nouszodra, és kényszerítsd arra, hogy a belélegzett levegővel
együtt leereszkedjen a szívedbe. Amikor oda bejutott, a folytatás nem lesz sem
komor sem pedig lehangoló. Csakúgy, mint egy férfi, miután távol volt otthonától,
visszatérésekor túlárad az örömtől, amikor feleségével és gyermekeivel újra
együtt lehet, úgy a nousz is, amikor újra egyesül a lélekkel, telve van
leírhatatlan örömmel.
Ezért, testvér,
képezd a nouszodat, hogy ne hagyja el gyorsan a szíved, mert először
határozottan vonakszik attól, hogy íjmódon korlátozva és körülhatárolva
maradjon. De ha egyszer hozzászokik ahhoz, hogy ott maradjon, akkor már többé
el sem tudja viselni, hogy a szíven kívül tartózkodjon. Mert a mennyek országa
bennünk van (vö. Lukács 17:21); és amikor a szívben a nousz összpontosítja a
figyelmét, és ott a tiszta imán keresztül a mennyek országát keresi, az összes
külső dolog utálatossá és gyűlölté válik. Ha tehát
az első próbálkozásaid után a nouszodon keresztül belépsz a szív rejtekébe úgy,
ahogy elmagyaráztam, mondj köszönetet és dicsérd Istent, és örvendezz Ő benne.
Űzd folyamatosan ezt a gyakorlatot, és meg fogja tanítani neked, amit nem
tudsz. Továbbá, amikor nouszod szilárdan
megállapodott szívedben, nem maradhat ott csendben és tétlenül; ismételgesse és
elmélkedjen folyamatosan a következő imán, 'Uram Jézus Krisztus, Isten Fia,
könyörülj rajtam', és ezt soha ne hagyja abba. Mert ez az imádság megvédi a
nouszt az elterelődéstől, és áthatolhatatlanná teszi az ördögi támadásokkal szemben,
és minden nap növeli Istenre irányuló szeretetét és vágyakozását. Ha azonban minden erőfeszítésed ellenére nem tudsz
bejutni a szív birodalmába, ahogy azt én élvezhettem, tedd azt, amit most
mondok, és Isten segítségével megtalálod, amit keresel. Tudod, hogy a
diszkurzív képesség mindenkinek a mellkasában koncentrálódik; mert amikor az
ajkaink hallgatnak, akkor mi a mellkasunkban beszélünk, gondolkodunk,
imádságokat, zsoltárokat és más dolgokat fogalmazunk meg. Iktass ki tehát
minden gondolatot ebben a képességben –
és ezt megteheted, ha akarod – és tedd a helyükre az imádságot 'Uram Jézus
Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam', és kényszerítsd arra, hogy
szakadatlanul ismételje ezt az imát. Ha ezt egy ideig folytatod, biztosan
megnyitja majd számodra szíved bejáratát úgy, ahogy azt elmagyaráztuk, és ahogy
mi magunk tapasztalatból tudjuk.
Akkor, az általad
annyira óhajtott éberséggel együtt, az erények egész kórusa – szeretet, öröm,
béke és a többi (vö. Gal 5:22) – eljön majd hozzád. Az erényeken keresztül
minden kérésedre választ kapsz majd Krisztus Jézusban, a mi Urunkban akié, az
Atyával és a Szentlélekkel együtt, a hatalom, a dicsőség, a tisztelet és a
hódolat most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
Fordította: Németh A. István ©
[1] Lásd a szójegyzékben - Hészükhia
[2] Lásd-
Triads, I, ii, 12 (cf below, p. 341);
II, ii, 2-3. Compare Daniel Stiernon, Dictionnaire de Spiritualite -ben xi (1981), cols 198-203;
Antonio Rigo, 'Niceforo l'Esicasta (XIII sec.): alcune considerazioni sulla
vita e sull'opera', in Olivier Raquez (ed.), Amore del Bello: Studi
sulla Filocalia
(Magnano, 1991), pp. 81-119.
[3] Téves
doktrína vagy vélemény.
[4] Edited by V. Laurent and J. Darrouzes, Dossier
grec de l'union de Lyon (I 273-1277) (Archives de l'Orient Chretien 16: Paris, 1976), pp. 486-
507; cf. pp. 82-8.
[8] Triads I, 2, 8 (see p. 338). For the phrase 'analogy-participation'
see J.-A. Cuttat, The Encounter of Religions.- A Dialogue between the West
and the Orient, with an Essay on the
Prayer of Jesus (New York/Toumai, 1960), pp. 92-3.
[9] Lásd a szójegyzékben - Teória
