Az
ősi eretnekségek mellett, melyeket az Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli
Egyház elvetett, és melyek többsége még mindig virágzik a modern
világban, egy tekintélyes számú új eretnekség látott napvilágot a
huszadik században:
Ökumenizmus. A protestáns világ bukása, az egyre növekvő számú szektákkal, olyan mértékben aláásta az egyetlen Egyház létezésébe vetett hitet, hogy azt állítják már nem létezik egyetlen Egyház, legalábbis nem látható formában, így azt újjá kell építeni, a különböző szekták és eretnekségek közötti tárgyalások és kompromisszumok révén. Ez a folyamat, melyet Ökumenikus Mozgalomként ismerünk, felöleli az összes helyi ortodox egyházat, azoknak az Egyházak Világtanácsában való tagsága révén. Ők megtagadták azt a hitet, hogy az Egy Szent Egyetemes és Apostoli Egyház, az egyedül az Ortodox Egyház volt és lesz, az Egyház mely az Apostolok és egyházatyák hitét hirdeti, változatlanul a keresztény kor kezdete óta. 1980 óta a „hivatalos ortodox egyház” részese lett az „extrém ökumenizmusnak”, elismerve annak lehetőségét, hogy az Egyházon kívül is lehet üdvözülni, sőt még a nem-keresztény vallásokban is. 1983-ban az Oroszországon Kívüli Orosz Ortodox Egyház szent szinódusa, New Yorki Szent Filaret vezetésével, Anatéma alá helyezte az ökumenizmust, az ökumenistákat és azokat, akik velük közösséget vállalnak, vagy támogatják illetve védelmezik azok eretnekségét.
Ökumenizmus. A protestáns világ bukása, az egyre növekvő számú szektákkal, olyan mértékben aláásta az egyetlen Egyház létezésébe vetett hitet, hogy azt állítják már nem létezik egyetlen Egyház, legalábbis nem látható formában, így azt újjá kell építeni, a különböző szekták és eretnekségek közötti tárgyalások és kompromisszumok révén. Ez a folyamat, melyet Ökumenikus Mozgalomként ismerünk, felöleli az összes helyi ortodox egyházat, azoknak az Egyházak Világtanácsában való tagsága révén. Ők megtagadták azt a hitet, hogy az Egy Szent Egyetemes és Apostoli Egyház, az egyedül az Ortodox Egyház volt és lesz, az Egyház mely az Apostolok és egyházatyák hitét hirdeti, változatlanul a keresztény kor kezdete óta. 1980 óta a „hivatalos ortodox egyház” részese lett az „extrém ökumenizmusnak”, elismerve annak lehetőségét, hogy az Egyházon kívül is lehet üdvözülni, sőt még a nem-keresztény vallásokban is. 1983-ban az Oroszországon Kívüli Orosz Ortodox Egyház szent szinódusa, New Yorki Szent Filaret vezetésével, Anatéma alá helyezte az ökumenizmust, az ökumenistákat és azokat, akik velük közösséget vállalnak, vagy támogatják illetve védelmezik azok eretnekségét.
Ciprianizmus. 1984-ben, Ciprián (Kutsumbas) Oropos és Fili metropolitája, egy pap, aki elszakadt a Görög Igaz Ortodox egyháztól, kiadta „Ekkleziológiai tézisét” – az ökumenikus eretnekség egy szofisztikáltabb változatát. A ciprianizmus abból a feltételezésből áll, hogy az egyetemes tanítással szemben, aki „nyílt sisakkal” eretnekséget hirdet, az tagja marad az Igaz Egyháznak, mindaddig amíg egy egyetemes zsinat, melyen püspökök és eretnekek is jelen lennének, el nem ítéli. Így a ciprianizmus szerint az Egyház „egészséges” és „beteg” tagokból áll, vagyis ortodoxokból és eretnekekből. A ciprianizmus aláesik az 1983-as ökumenizmus elleni anatémának, mert nem különbözteti meg az ortodoxok Szentségeit az eretnekek hatástalan „szentségeitől”; ezt az unorthodox ekkleziológiát a Görög Igaz Ortodox Egyház, Chrysostom (Kyusios) athéni érsek vezetésével, az Orosz Igaz Ortodox Egyház, Tikhon Omszki és Szibériai érsek vezetésével, és még más Igaz Ortodox szinódusok is elítélték.
Szergianizmus. 1918-ban Tikhon, Moszkva és Oroszország Patriarchája, anatémával sújtotta a bolsevik rezsimet. A hívők kötelezve voltak, hogy semmilyen kapcsolatuk ne legyen „az emberi faj ezen degeneráltjaival”. Azonban 1927-ben Szergiusz (Sztragorodszky), Nyizsnyíj Novgorod metropolitája, a későbbi moszkvai patriarcha, elvetette ezt az anatémát és közeli szövetségbe lépett (szimfóniába) az istentelen kommunista kormánnyal, egyenlővé téve a kommunista rezsim örömét az egyházéval. A Júdáséhoz hasonló lépését, azzal indokolta, hogy „megakarta menteni az Egyházat” a pusztulástól, ezzel káromolva az Úr szavait: „és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16:18). Ettől az időtől fogva hívják szergianizmusnak, az istenkáromló kommunista kormánnyal való együttműködést és ennek az irányvonalnak a hamis igazolását. A szergianizmust elítélte az Orosz Katakomba Egyház és az Oroszországon Kívüli Orosz Ortodox Egyház is (ROCOR).
Új naptár. 1582-ben Gergely római pápa új naptárat vezetett be (Gergely naptárnak nevezve azt saját maga után). 1583-ban, majd 1587-ben és 1593-ban a keleti patriarchák zsinatokon gyűltek össze és összhangban az Orosz Ortodox Egyházzal reprezentánsaival, anatémával sújtották a Gergely naptárat (mind az új húsvét időpontját, mind az újholdét). 1918-ban az Orosz Ortodox Egyház is elítélte az új naptárat. Amikor 1924-ben a görög egyház, együtt az összes görög patriarchátussal, valamint a román és a lengyel egyházak, bevezették az új naptárat, a Görög Igaz Ortodox Egyház 1935-ben kijelentette az újnaptáras egyházak bukását, a fentebb említett 16. századi anatémák alapján, és azokat szakadárnak és az Isteni Kegyelemtől megfosztottnak tekintette. A Görög Igaz Ortodox Egyház, 1950-ben, 1974-ben és 1991-ben megerősítette ezt a döntést. Ezen anatémák ellenére a Belgrádi Patriarchátus teljes eucharisztikus kapcsolatot ápol az újnaptáras szakadárokkal.
