El kell ezeket viselni? El kell ezeket tűrni? A ti bizakodástok mellett akarok rólatok tárgyalni. Isten is így tett a zsidókkal. Ôket szólította fel, hogy mondjanak ítéletet az Ô ügyében: ,,Én népem, mit tettem neked? Vagy miben voltam terhedre? Felelj nek em!'' (Mik 6,3) ,,Minô gonoszságot találtak bennem atyáitok. Hogy eltávoztak tôlem? Semmiség után jártak és semmivé lettek'' (Jer 2,5). Én is ezt utánzom és újra hozzátok fordulok: El kell ezt viselni? El kell ezt tűrni? Beszédem és tanításaim után egyesek itt hagynak bennünket és a lóversenyekre özönlenek és úgy leisszák magukat, hogy az egész várost telekiabálják és összevissza ordítják. Sok emberben nevetést, de még többen siralmas sajnálkozást keltenek. Otthon ültem és hallottam kitörô kiabálásukat. Mo ndhatom, többet szenvedtem, mint a viharba jutott tengeri utasok. Azok a legvégsô veszélytôl rettegnek, mikor a hullámok hozzáverôdnek a hajó oldalához. Hozzám még ennél is erôsebben törtek be a hangok. A földre borultam és befogtam a fülemet. Ezek jobban kiabáltak, mint a cirkuszi páholyok rivalgó nézôi vagy a középrészek és az állóhelyek tömegei, mikor tapsolva harsognak a kocsisoknak. Mit magyarázzak még? Mivel védekezünk, ha egy idegen jön ide bárhonnan? Megáll, kifogásolja ezt és így szól: Ez az apos tolok városa? Ennek van ilyen szónoka? Ez a nép szereti Krisztust? Még a mai napon sem szeditek össze magatokat, amikor üdvösségünk jelét ünnepeljük? Nagyhéten az Urat keresztre feszítették. Meghozta legnagyobb áldozatát. Megnyitotta a paradicsomot. Az elt évedt embert visszavezette ôsi hazájába. Az átkot kiengesztelte. A vétket eltűntette. A hosszú háborút befejezte. Véget ért Isten haragja az ember ellen. Az egész világ képét átalakította. Azokban a napokban, mikor böjtölni, Istent dicsérni és neki hálát k ell adni mindazokért a jókért, melyeket oly nagy mértékben juttatott nekünk, akkor te elhagyod a templomot és a szent áldozatot, a testvérek társaságát, a nehéz böjtöt és az ördög foglyaként rohansz a cirkuszba! Lehet ezt tűrni? El lehet ezt viselni? Fol yton megkérdezem ezt és ezzel szeretném enyhíteni fájdalmamat. Nem akarom hallgatással abbahagyni a kérdést. Elétek szándékozom tárni és szemetek elé vetíteni. Hogyan tudjuk majd Istent kiengesztelni? Hogyan tudjuk haragját megszüntetni? Három nappal eze lôtt mindent elsöprô, hatalmas esôzés, zápor volt. Azt mondhatom, hogy a földmíves szájából ragadta ki a kenyeret. Elfektette a telt kalászokat. Mindent elrothasztott a nagy nedvesség. Könyörögtünk, körmenetet tartottunk. Az egész város folyóként áradt az apostolok helyéhez. Közbenjárónak kértük Szent Pétert és Szent Andrást és a hozzájuk hasonló Pált és Timoteuszt. Azután, mikor Isten haragja lecsillapodott, nekibátorodtunk a tengernek, átvágtuk a hullámokat. Az apostolfejedelmekhez siettünk: Péterhez, a hit alapjához, Pálhoz, a választott edényhez. Szent dicséretet mondtunk nekik. Küzdelmeiket hangos szóval hirdettük. Elmondtuk erejüket és az ördög felett aratott gyôzelmeiket. Nem rémített meg az elmúlt esemény? Nem okultál az apostolok nagy cselekedetei bôl? Alig múlt el egy nap, már lelkiismeretlenkedsz és kiabálsz. Lelked a szenvedély foglyaként önmagáról megfeledkezve kóborol. Miért nem kötözöd össze magadban az esztelen rossz tulajdonságokat: a haragot és a bűnös vágyat? Tedd rájuk az összeszedettség igáját; az hasznos és könnyű. Helyezd föléjük a vi helyes gondolkodást. Fuss az égi hivatásod útján; ne pedig az egyik bűntôl a másikhoz. Emelkedj fel a földrôl az égbe. Az ilyen versenyfutásnak igen nagy haszna van. (Saját körülményeidet vaktában és össze ssza hagyod. Más gyôzelméért izgulsz. Hiábavalósággal és gonoszságban töltöd el a napot.) Elfeledkezel arról, hogy ha szolgáidnak pénzt adsz kézbe, az utolsó fillérig megköveteled tôle az elszámolást. Így tesz velünk Isten. Számon kéri egész életünket: ho gyan töltöttük el minden napunkat. Mit mondunk majd? Mivel védekezünk, ha eljön a számonkérés napja? Teérted lett a nap, érted világít éjjel a hold, érted ragyog a csillagvilág. Téged szolgál a szél fuvalma, a folyók rohanása. Miattad csírázik a mag és nö vekszik a növényzet. Megtartja rendjét a természet futása. Felkel a nap és eljön az éjszaka. Minden teérted!-ezt a világot értem Téged szolgál a teremtett világ, te pedig az ördög vágyait teljesíted? Istentôl bérbe kaptad lakásodat -, bért pedig nem f izetsz. Egyik nap cirkuszba mentél. Ez nem volt elég, hanem másnap, mikor ki kellett volna pihenned a rosszaságot, akkor színházban voltál. Füstbôl a tűzbe rohantál. Másik, súlyosabb szakadékba kerültél. Az öregek szégyent hoztak ôsz hajukra, az ifjak ka pkodnak fiatalságukban. Az apák odaviszik gyermekeiket. Már serdülôkorban megtanulják a rosszat és a gonoszság lejtôjére jutnak. Nem hibáznánk, ha gyermekgyilkosoknak neveznénk az ilyen apákat. Hiszen gonoszságukban tönkreteszik szülötteik lelkét. Milyen gonoszságukban? -- kérdezheted. Azért kesergek, mert beteg vagy, de ezt nem tudod és nem is keresel fel orvost. Elteltél erkölcstelenséggel és még azt kérdezed: miféle gonoszsággal! Nem hallgatod meg Krisztust, mikor így szól: ,,Én pedig azt mondom nektek, aki asszonyra néz, hogy ôt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében'' (Mt 5,2). Mi lesz akkor, ha nem szemérmetlen gondolattal nézel rá? Nehezen hiszem el. Ha nem tudod visszatartani magadat a nézésben, hanem erôs vággyal veted rá szemedet, hogyan állíthatod azt, hogy tisztán marad a lelked. Nem vagy kôbôl, sem vasból! Tested van, bizony emberi tested, melyet szénánál gyorsabban lángralobbant a testi vágy. Mit mondjak a színházról? Ha a sétatéren néha asszonnyal találkozunk, megbotránkozunk. Te pedig beülsz elôkelô helyedre; ott minden erkölcstelenségre emlékeztet, izgat. Rosszhírű nôt látsz fejfedô nélkül. Szégyenletes mozdulatokkal jön a színpadra. Aranyos ruha lebeg rajta. Izgató, elpuhult mozdulatai vannak. Szemérmetlen dalt énekel. Izgatóan rikácsol. Sikamlós szavakat beszél. Olyan szégyenteljes minden, amilyent csak el tudsz képzelni. Le sem veszed róla a szemed. És még azt mered mondani, hogy nem fogyatkozott meg emberi mivoltod! Nem vagy kôbôl. Nem vagy vasból. Nem akarom ismételni magamat. Talán te megfontoltabb vagy, mint azok a derék, igaz emberek, akik a puszta odanézés miatt szívükben összeroskadtak. Nem emlékszel, mit mondott Salamon: ,,Vehet-e az ember tüzet az ölébe, Úgy, hogy ruhái meg ne égjenek? Járhat-e valaki izzó parázson, Úgy, hogy talpát meg ne perzselje? Így jár, ki betér társa asszonyához, aki ôt érinti, nem marad bűntelen'' (Péld 6,27--29). Ha nem is éltél együtt a színésznôvel, de vágyódtál utána, gondolatban már elkövetted a bűnt. De nemcsak éppen akkor, hanem színház után, mikor már ô eltávozott, a képe bennfészkel lelkedben. Ottmarad a szava, az alakja, a tekintete, hullámzó mozgása, ruhája, erkölcstelen énekei és ezer más. Ezer sebbel térsz haza. Vajon nem ettôl van a sok házi felfordulás? A józanság kipusztulása. A sok elválás. A veszekedés, pereskedés. A sok nehézség, apró-cseprô dolog miatti összeveszés. Mivel a színésznô eltölt és foglya vagy, feleséged kellemetlenebbnek tűnik fel. Gyermekeid alig elviselhetôk. Cselédeid terhedre vannak. Az egész ház unalmas. Megszokott napi gondjaid és szükséges elfoglaltságod otthon untatnak. Bárki jön hozzád, csak zavar és nem kívánatos. Az még nagyobb bökkenô, hogy nem egyedül térsz haza, hanem színésznôt is viszel magaddal. De nem nyíltan és egyenesen. Ez könnyebb lenne. Feleséged hamar kidobná. De gondolatban, lelkedben tölt el egészen. Babiloni lángot gyújt benned, vagy még ennél is súlyosabbat. Nem olajos kóc, nafta, szurok táplálja a tüzet, hanem amiket fentebb említettem. Ez áraszt el mindent. A lázas betegek ápolóik ellen semmi kifogást sem tehetnek, mégis minden rossz körülöttük, nyűgös betegségük miatt. Nem kell nekik az étel. Szidják az orvosokat. Haragusznak családjukra. Apollóik nem tudnak kedvükre tenni. Ezek is, akik ilyen nehéz bajban vannak, nyugtalanok, méltatlankodnak, mindig szerelmüket látják. Micsoda nehéz állapot! Ha egy farkast, oroszlánt, vagy bármilyen vadat nyíllal megsebeznek, menekül a vadász elôl. Az eszes ember pedig, ha sebet kap, követi megsebzôjét. Ekkor persze még súlyosabb nyilat kap, mégis jól érzi magát sebében. Az a legszörnyűbb, hogy gyógyíthatatlan betegségbe esik. Aki nem utálja a fekélyt és nem is akar megszabadulni tôle, hogyan is keresné fel az orvost! Azért bánkódom és szomorkodom, hogy ekkora bánattal és keserűséggel szívetekben távoztok innen a földrôl. Ne fájna nekem, mikor egy kis gyönyör miatt majd örök szenvedésben éltek? Még a pokol és örök büntetés elôtt végsô ítéletet mondtok magatokról. Mondd csak, nem nagy kínzás ilyen vágyat táplálni, állandóan benne égni, a rendetlen szerelem tüzét mindenütt éleszteni? Nem vádol a lelkiismereted?! Hogyan léped át e szent küszöböket? Hogy veszed magadhoz az Oltáriszentséget? Hogyan hallgatsz beszédet az önmegtagadásról, ilyen fekélyekkel és sebekkel telten? Lelkiismeretedet e szenvedély rabszolgájává tetted. Mondjak még mást is? Jól lehet látni nálatok a lelkiismeret fájdalmát. Már most -- beszéd közben -- látom, hogy ütik homlokukat. Nagyon hálás vagyok nektek, hogy ilyen szívetek van. Azt gondolom, hogy sok, feddhetetlen életű tesz így, mert fájnak neki testvéreinek bűnei. Fáj és marcangol, hogy ilyen nyájat bomlaszt az ördög. Ha akarjátok, gyorsan elzárjuk tôle az utat. Hogyan? Ha a tanításunk hálóját kifeszítjük és felkutatjuk a vadállat foglyait. Az oroszlán torkából kiragadjuk ôket. Ne mondd: Kevesen vannak, akik a nyájtól elszakadtak. Ha csak tízen is vannak, nem mellôzhetô el a kár. Akár csak öten, vagy ketten lennének, vagy egyetlen egy. Az isteni pásztor azért hagyta el kilencvenkilenc juhát, hogy a századik után menjen és nem nyugodott addig, míg ismét vissza nem vitte. A kóbor báránykával újra kiegészítette a teljes számot. Ne mondd, hogy csak egy tévedt el közülünk. Gondold meg, hogy lélek az. Miatta lett az egész látható világ. Miatta lett a törvény, a büntetés, a fenyítés. Sok ezer csoda és Isten különféle működése. Miatta nem kímélte meg Egyszülöttét sem. Vedd figyelembe, Isten mekkora fontosságot tulajdonított egynek. Ne becsüld le megmentése szükségét. Menj utána és hozd vissza. Vedd rá, hogy ne tegyen többé ilyent. Így elég védelmünk lesz Isten elôtt. Ha azonban nem fogadja szívesen és sem a mi tanácsunkra, sem a ti buzdítástokra nem teszi meg, élek azzal a jogommal, melyet Isten adott nekem, nem megsemmisítésül, hanem építésre. Azért megmondom és kihirdetem nektek harsány szóval: Ha valaki e figyelmeztetés, e tanítás után elmegy a lélekölô színházba, nem engedem be ide a templomba. Nem hallgathat szentmisét. Nem szolgáltatom ki neki az Oltáriszentséget. Úgy teszek én is, mint a pásztorok, mikor a mételykóros birkákat elválasztják az egészségesektôl, hogy ne fertôzzék meg a többit. Régen a leprást kiparancsolták a táborból, mégha király is volt. Elkülönítették minden díszével együtt. Mennyivel inkább kell kizárnunk a lelki leprásokat e szent táborból. Eddig kértem, tanácsoltam. Ennyi figyelmeztetés, buzdítás után kénytelen vagyok operálókést használni. Már éppen egy éve, hogy idekerültem várostokba. Nagyon gyakran figyelmeztettelek benneteket. Mivel egyesek jól érzik magukat e társaságban, ezután késsel nyúlok a sebhez. Valódi késem nincs. De a szavam jobban vág minden eszköznél. Ha nem is égetek tűzzel, van tűznél hatásosabb tanításom. Ne vesd meg szavaimat. Ámbár egyszerű és sajnálatraméltó vagyok, de kaptam Isten kegyelmébôl hatalmat, hogy ígéretemet végrehajtsam. Ki kell zárnunk tehát az ilyen embereket, hogy az egészségesek még nagyobb erôben távozzanak innen. A betegek pedig erôt gyűjtsenek magukban e súlyos betegség után. Még ha borzadtok is a gondolataimtól (látom, hogy mindnyájan megrázkódtok és elcsüggedtek), mégis ki kell ôket zárnom. Így az egész kérdés megoldást nyer. Jogot kaptunk az összekötésre; ugyanígy a feloldásra is. És ha kell, ismét visszavezetjük ôket az Egyházba. Nem akarom testvéreimet elszakítani tôlünk, de az Egyházat meg kell menteni a szégyentôl. Most a görögök is kinevetnek bennünket, a zsidók is gúnyolódnak, ha semmibe se vesszük a vétkezôket. Úgy pedig nagyon megdicsérnek minket. Csodálják az Egyházat. Tiszteletben tartják törvényeinket. Senki se lépjen be tehát ide a templomba, míg abban az erkölcstelen környezetben él. Ne vegyük magunk közé. Legyen közös ellenségünk. ,,Ha valaki nem engedelmeskedik levélben megírt szavunknak, azt jegyezzétek meg és kerüljétek a társaságát, hadd szégyellje magát'' (2Tessz 3,14). Így tegyetek ti is. Ne beszéljetek vele. Ne fogadjátok vendégül. Ne hívjátok asztalotokhoz. Bárhol találkoztok vele: városon kívül, vagy a forgalmas sétatéren, ne legyetek vele. Így könnyen visszaszerezzük az Egyháznak. A vadászok a nehezen befogható vadakat nem egy oldalról, hanem minden irányból üldözik és úgy hajtják be a hálóba. Így vadásszunk mi is együtt ezekre a megvadult lelkekre. Gyorsan űzzük be az üdvösség hálójába: ti egyfelôl, én a másik oldalról. Hogy ez megtörténjék, ti is nehezteljetek velem. Fájjon az Isten törvényének megsértése. Forduljatok el az ilyen beteg és bűnös testvérektôl, hogy örökre megôrizzétek ôket. Nem valami kis büntetésben lesz részetek, hanem igen nagy bűnhôdés vár rátok, ha ilyen lélekromlás mellett szó nélkül elhaladtok. Ha egy szolga aranyat vagy ezüstöt lop, nemcsak maga a tolvaj bűnhôdik, hanem cinkosai is és akik nem jelentették fel, pedig tudtak róla. Mennyivel inkább így van az Egyházban. Egyszer majd így szól hozzád az Isten: Láttad, hogy házamból loptak. Nem ugyan arany-, vagy ezüst-edényt, hanem önmegtagadást. Értékes testet kapott. Nagy áldozatban részesült és mégis elment az ördög helyeire: a cirkuszba és a színházba. Ilyen nagy bűnt követett el. Miért hallgattál? Miért viselted magadban? Miért nem mondtad meg a papnak? Nagy büntetést kapsz ezért. Én is így teszek: ámbár fáj, mégsem tekintek el a súlyosabb büntetéstôl. Sokkal jobb fájdalom árán kikerülni a jövô büntetést, mint kímélet után nagyon megbűnhôdni. Nem biztonságos, nem is veszélytelen ilyeneket titokban tartani. Saját magad készíted elô büntetésedet. Én pedig mindnyájatok üdvéért felelôs vagyok. E miatt beszélek és teszek így állandóan. Bár nagyon fáj, bár nehéz embernek tűnök fel, bár nehezteltek rám, mégis meg kell tennem. Hogyan állnék meg a ma félelmetes trón elôtt piszokban, bűnben? Bárcsak gyorsan állnának lábra e szerencsétlenek a szentek imádságaira. A bűn nélküliek még nagyobb dicsôségbe és józanságba jussanak, hogy ti is elérjétek üdvösségteket, én is örülhessek. Legyen dicsôség az Ist enek most és mindörökkön örökké. Ámin.
