Aranyszájú Szent János - A természetellenes fajtalanság ellen

  Miután az apostol elôbb a nôket leckéztette meg, a férfiak ellen is kikel e szavakkal: ,,Hasonlóképen a férfiak is elhagyván a természet szerint való élést az asszonnyal''. (Róm 1,27) És valóban a legnagyobb romlottságnak a jele és mind a két nem rothadt voltát bizonyítja, amikor a férfi és nô ellenségekként állanak egymással szemben, pedig az isteni rendelés szerint a férfi a nô gyámolítója, a nô pedig a férfi segítôtársa. Figyeld csak meg, hogy milyen találón alkalmazza itt a szavait. Mert nem azt mondja, hogy egymást megszerették, vagy hogy vágyódtak egyik a másik után, hanem ,,Egymás iránt gerjedtek vágyra''. Látod, hogy az egész a mohó vágy következménye, amely nem tud korlátai közt megmaradni? Mert minden, ami az isteni törvényeken túlteszi magát, különleges és természetellenes dolgok után vágyakozik. Így akárhányszor megesik, hogy egyesek elveszítik az étel után való vágyat és földet vagy kavicsokat nyelnek le, mások pedig égetô szomjúságtól gyötörve, pocsolya után vágyódnak. Ilyen módon buggyan ki azokból is ez a természetellenes szerelem. Ha pedig azt kérdezed, hogy honnan e vágynak ez a szertelensége, a felelet csak ez lehet: Az Istentôl való elhagyatottságból. És honnan ez az elhagyatottság? Attól a bűntôl, amely által elôször hagyták el az Istent. ,,Férfiak férfiakon ocsmányságokat műveltek.''
 

  Mikor azt hallottad, mondja továbbá az apostol, hogy gerjedtek, ne gondold, hogy ez a betegség csak a vágynak a következménye. Legtöbb esetben az ô könnyelműségükbôl, nemtörôdömségükbôl fakadt, és ez lobbantotta lángra a vágyat is. Ugyancsak ezért nem használja a csábítás, vagy kerítés szavait sem, mint egyebütt, hanem azt mondja, hogy műveltek. A bűn náluk tudatos és szándékos cselekedetekben nyilvánult meg. Nem említ rendetlen vágyat sem, hanem teljes joggal ocsmányságot mond. Mert a természetet is meggyalázták, a törvényt is lábbal tiporták. És most nézd ezt a nagy ziláltságot, amely mindkét részrôl, a férfi és nô részérôl támadt. Minden a feje tetejére van állítva. Önmaguknak és egymásnak is ellenségei lettek, mivel olyan harcot indítottak meg, amely nehéz, sokfelé elágazó, változatos, és természetellenesebb, mint a polgárháború. Mert négyféle alakban indult meg a harc, mindegyik terméketlen és törvényellenes volt. Ugyanis nemcsak kétszeres, és háromszoros volt ez a háború, hanem négyszeres. Figyelj csak ide: A kettônek egynek kellene lenni, értem a nôt és a férfit, ,,mert -- úgymond az írás -- lesznek ketten egy testté''. (Ter 2,24) Ezt tette a nemi ösztön, amely a két nemet egymáshoz kapcsolta. Ennek a természetes ösztönnek más irányt adott az ördög és elkülönítette a két nemet és az egy testbôl megint két testet csinált az Isten törvénye ellenére. Mert ez kimondja, hogy ,,Lesznek ketten egy testté'', ô pedig az egyet kettéválasztotta. Íme az egyik harc. Azután ez a két fél, részint saját maga ellen, részint egymás ellen kezdett harcolni. Mert az asszonyok megint asszonyokat gyaláztak meg, nemcsak férfiakat, a férfiak viszont egymással kerültek szembe és a nôi nemmel, akárcsak valamilyen éjjeli harcban. Látod itt a második és harmadik harcot, sôt a negyediket és ötödiket is. De van ezenkívül még egy. Mert a mondottak szerint még a természet ellen is vétkeztek. Az ördög ugyanis tudta, hogy a természetes vágy mégis csak összehozza a két nemet, ezért azon volt, hogy az ôket összekötô kapcsot teljesen elszakítsa. Így nemcsak utódok hiányában szűnik meg természetesen az emberi nem, hanem azáltal is, hogy egymás ellen folyton harcolnak. ,,És elvették megtévedésüknek megfelelô bérét.'' (Róm 1,27) Figyelj csak, hogyan mutat rá a baj forrására, a pogány vallási elvekbôl eredô istentelenségre. Szerinte ennek a megtévedésnek a bére az a bűn. Mert ha a pokolról és a büntetésrôl beszélt volna, nem talált volna hitelre azok elôtt az istentelenek elôtt és azok elôtt, akiknek az ilyen életmód tetszik sôt kinevették volna. Ezért bizonyítja nekik, hogy az ilyen élvezetben magában már benne foglaltatik a bűnhôdés. Ha pedig ezt nem veszik észre, sôt jól érzik magukat, ezen ne csodálkozzál. Hiszen a bolondok és ôrültek hányszor okoznak maguknak fájdalmat és művelnek olyan szánalmas dolgokat, hogy mások megsiratják ôket, maguk pedig nevetnek és mulatnak ötleteiken. De azért amazok véleményük szerint nem szabadultak meg a büntetéstôl, hanem nagyobb a kárhozatuk, mivel azt sem tudják, hogy hányadán vannak. És ebben a kérdésben nem a betegek szavazata a döntô, hanem az egészségeseké. A pogányoknál mindenesetre ez a szokás, úgylátszik, törvényszerű is volt. Hiszen az egyik törvényhozójuk megtiltotta a rabszolgáknak, hogy szárazra kenjék magukat és hogy fiúkkal nemileg érintkezzenek, ezt a jogot, helyesebben ocsmányságot, a szabadoknak tartva fenn. És ezt nem tartották ocsmányságnak, hanem elôkelô és kiválóbb dolognak, minthogy rabszolgák is űzhetnék; ilyesmi csak a szabadokhoz illik. És ez volt a véleménye az igen művelt athénieknek és nagy emberüknek, Solonnak. Mennyi könyv van kiváló bölcselôktôl, amelyekben ez a betegség polgárjogot nyert. Mi azonban ennek ellenére sem tartjuk ezt rendes dolognak, sôt szánjuk és megkönnyezzük mindazokat, akik ilyen törvényt elfogadtak. Mert amit ledér nôk engednek magukkal tenni, azt engedik ezek is. De ez utóbbi szánalmasabb dolog. Mert azoknak a nemi érintkezése, ha törvényellenes is, de természetes, ez pedig törvényellenes és természetellenes. Ha nem is volna pokol és nem fenyegetne büntetés, akkor is ez a bűn minden büntetésnél rosszabb. És ha azt mondod, hogy jól érzik magukat, ezzel azt is mondod, hogy nagyobb a bűnhôdésük. Mert ha látnék valakit mezítelenül szaladgálni, egész teste sárral összemaszatolva és nemhogy iparkodnék elbújni, hanem még tetszeleg is magának, egyáltalán nem örülnék neki, sôt inkább végtelenül szánnám az illetôt, hogy nem érzi eljárásának undokságát. Hogy még világosabban szemetek elé állítsam ezt a gazságot, hadd mondjak egy másik példát is. Ha egy hajadont arra ítélnének, hogy egy esztelen állat elhurcolja ôt nász-szobába és ô idôvel tetszést találna a vele való nemi érintkezésben, nem kellene-e legfôképp azért szánni azt a szegényt, hogy nem érzi ennek az állapotnak a kórságos voltát, és hogy emiatt nem tud már szabadulni tôle? Ez világos mindenki elôtt. Ha pedig ez az állapot súlyos, akkor az, amelyrôl elôbb szóltunk, nem kevésbé az. Mert saját népétôl gyalázatot szenvedni sokkal szomorúbb, mint idegenektôl. Az ilyeneket még a gyilkosoknál is rosszabbnak tartanám, mivel sokkal jobb meghalni, mint ilyen gyalázatban élni. Mert a gyilkos elválasztja a lelket a testtôl, ez pedig mind a lelket, mind a testet kárhozatba dönti. És akármilyen bűnt emlegetnél, egyet sem tudsz mondani, amely csak megközelítené is ezt a természetellenességet. Ha ezek tisztában volnának azzal, hogy mi történik velük, ezerszer inkább választanák a halált, minthogy ilyesmit elszenvedjenek.
 

  Valóban nincs ennél a bűnnél valami esztelenebb és gonoszabb. Ha ugyanis Pál a paráználkodásról beszélve ezt mondta, hogy ,,Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül vagyon, aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik'' (1Kor 6,18), mit mondjunk errôl az ôrültségrôl, amely a paráznaságnál annyira rosszabb, hogy szóval ki sem mondható? Az ilyennek nemcsak azt kell mondanom, hogy asszony lettél, hanem azt is, hogy elvesztetted férfivoltodat. Nem vetted fel a nôi természetet, de a magadét sem ôrizted meg, hanem mindkét nemnek az árulója lettél és megérdemled, hogy a férfiak is, a nôk is elkergessenek, megkövezzenek, mivel mind a két nemet bemocskoltad. Hogy megértsd ennek szégyenletes voltát, mondd csak: Ha valaki hozzád jönne és azt az ajánlatot tenné, hogy belôled, az emberbôl kutyát csinál, nem futnál-e el elôle, mint valami megrontó elôl? És nézd, te nem kutyát csináltál magadból, hanem ennél sokkal nagyobb megvetésre méltó lényt. Mert a kutyának mégis csak hasznát vesszük, de az ilyen hímekkel paráználkodó semmire sem való. Hát ahhoz mit szólsz, ha valaki azzal fenyegetne meg, hogy kieszközli, hogy a férfiak lebetegedjenek és szüljenek, nem telnénk meg haraggal? Pedig akik ebbe az ôrültségbe estek, sokkal rosszabbat követnek el magukon. Mert nôvé változni egészen más dolog, mint nôvé lenni, de férfinak is megmaradni. Jobban mondva ezek sem nôk, sem férfiak. Ha akarsz más úton-módon is fogalmat alkotni ennek a bűnnek a nagyságáról, vesd fel a kérdést, hogy a törvényhozók miért szabtak ki büntetést azokra, akik másokat megférfiatlanítanak. Rá fogsz jönni, hogy semmi egyébért, csak azért, mivel az ilyenek a természetet korlátozzák. Pedig ezek nem követnek el akkora jogtalanságot, mert hiszen az ilyen megcsonkítottak a csonkítás után is akárhányszor használható emberek. Ellenben az ilyen kéjnôvé lett férfiú a leghaszontalanabb ember a világon, mert nemcsak a lelke, hanem a teste is becstelen lett. Megérdemli, hogy mindenünnen elűzzék. Mekkora pokolbeli büntetés lesz ezeknek elégséges? Ha pedig nevetsz, mikor a poklot hallod emlegetni, és nem hiszel benne, gondolj a szodomai lángtengerre. Itt bizony már az életben láttuk a pokolnak mását. Mivel ugyanis sokan nem hisznek abban, ami a feltámadás után következik, különösen ha a kiolthatatlan tűzrôl hallanak, az Isten a jelen életbôl vett példával oktatta ki ôket. Ilyen Szodoma pusztulása a tüzes esô által. És errôl tudnak azok, akik ott voltak, mert saját szemükkel látták annak az istenítéletnek nyomait. Gondold meg, mekkorának kellett annak a bűnnek lennie, amely kierôszakolta, hogy a pokol idônek elôtte tárja fel kapuit. Mivel ugyanis a szavakra nem adtak semmit, az Isten tettel mutatta be nekik a pokol képét, még pedig különös módon. Mert az a tűzesô ellenmondás volt önmagában, miként az ô nemi életük is természetellenes volt, és elárasztotta földüket, miként a mohó vágy a lelküket. Ez az esô éppen ellentéte volt a rendes esônek, mert nemcsak nem élesztette a föld méhét termékenységre, hanem alkalmatlanná tette még a mag befogadására is. Ilyen volt a szodomai férfiak nemi élete is, amely testük használhatóságát tette tönkre. Van-e az ilyenfajta parázna embernél undokabb, átkozottabb? Micsoda ôrület, micsoda esztelenség kell ide! Honnan eredt ez a szenvedély, amely az emberi természettel ellenség módjára bánt el, sôt még az ellenségnél is annyival kegyetlenebbül, amennyivel a lélek értékesebb, mint a test? Jaj nektek, akik még az állatoknál is esztelenebbek vagytok és a kutyáknál orcátlanabbak! Mert ezeknél sehol sem látsz ilyen nemi érintkezést. Itt tudja a természet, meddig terjednek a határai, ti pedig bűnötökkel azt értétek el, hogy a fajotok értéke még az állatokénál is mélyebbre süllyedt. Honnan keletkezett ez a nyavalya? Az élvezethajhászásból és az Istennek nem ismerésébôl. Mert ha egyesek kivetik magukból az Isten félelmét, lassan elmarad tôlük minden erkölcsi jó.

  Hogy tehát ez ne történjék meg velünk, élénken szemünk elôtt lebegjen az Isten félelme. Mert semmi sem teszi tönkre annyira az embert, mintha ezt a mentô horgonyt eresztjük, ahogyan semmi sem biztosítja annyira üdvösségünket, mintha tekintetünk folyton rajta van. Mert ha már emberek szeme láttára restelkedünk bűnt elkövetni, sôt jobbfajta cselédeink elôtt is pirulunk, ha valami illetlent teszünk, gondold meg, micsoda biztonságot fogunk élvezni akkor, ha Isten van a szemünk elôtt. Ha így leszünk, az ördög sohasem fog ellenünk törni, mert hiszen hasztalan fáradna. De ha azt látja, hogy kívül bolyongunk és minden fék nélkül járkálunk, hamarosan el tud majd terelni a nyájtól, hiszen mi adtunk alkalmat hozzá. És amiben a haszontalan szolgáknak lesz részük, akik a piacon nem sietnek eleget tenni a gazdájuktól rájuk bízott feladatnak, hanem terv és cél nélkül ahhoz csatlakoznak, aki eléjük kerül és elpocsékolják az idôt, ugyanaz a sors vár mireánk is, ha elfordulunk az Isten parancsaitól. Mert akkor mi is csak ácsorgunk, bámulva a pompát és testi szépséget és a többi mind, amihez semmi közünk sincs, ahogyan azok a rabszolgák kolduló szemfényvesztôkön csodálkoznak. De amikor végre valahára hazaérnek, kemény büntetés vár rájuk. Sokan azonban teljesen letérnek a nekik megszabott útról és ilyen haszontalan népséghez csatlakoznak. De mi ne tegyük ezt, mert küldetésünk van és sok sürgôs dolgot kell el végeznünk. Ha mi ezeket elmulasztjuk és odaállunk vágyakozva haszontalan dolgokra és ezzel feleslegesen elpazaroljuk drága idônket, súlyos büntetésben lesz részünk. Mert ha szórakozni akarsz, találsz dolgokat, amelyeket bámulhatsz és amelyek után vágyakozhatol mindenkor, dolgokat, amelyek nem nevetségre, hanem bámulatra méltók és sok dicséretre. Aki nevetséget keltô dolgokat bámul, maga is ilyen lesz, sôt rosszabb, mint egy bohóc. Hogy így ne járj, távozzál onnan minél hamarább.