A Görög Igaz Ortodox Keresztények Egyházának három történelmi enciklikája és hitvallása, 1935–1974
1935, A GÖRÖG IGAZ ORTODOX EGYHÁZ PASZTORÁLIS ENCIKLIKÁJA
A skizmatikus zsinat által igazságtalanul elmozdítva és ötéves börtönbüntetésre ítélve kolostorokban, valamint a kormány által (amely az [Új Naptáras] Főegyházmegye végrehajtó karjává vált, amely puszta szóval az isteni kánonok, az [Egyház] Chartája és Görögország Alkotmánya fölé helyezte magát) erőszakkal megfosztatva tulajdonainktól azért, mert volt bátorságunk és lelki erőnk felemelni az ortodoxia dicsőséges és tiszteletre méltó zászlaját, ezért lelkipásztori kötelességünknek tekintjük, mielőtt elindulunk [a börtönbe], hogy a következő intéseket intézzük felétek, akik betartjátok atyáink ortodox ünnepi naptárát: Miközben hűségesen követjük az apostol intését: „legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok”, ne hagyjátok abba a küzdelmet minden törvényes és keresztény eszközzel a szent harcunk megerősítése és diadalma érdekében, amelyet a patrisztikus és ortodox egyházi naptár egyházon belüli visszaállításáért folytatunk; csak ez állíthatja helyre a görög egyház csökkent ortodox tekintélyét, és hozhatja vissza az ortodox görög nép békéjét és egységét. Az Úr által ismert ítéletek alapján, a görög egyház hierarchiáinak többsége, elnökük hatása alatt és kezdeményezésére, a szakadás foltját helyezte arra, ami eddig tiszta és valóban ortodox arcát képezte, amikor elutasította az ortodox egyházi naptárat – amelyet a hét egyetemes zsinat szentelt fel, és amelyet az ortodox keleti egyház korhű gyakorlata erősített meg– és felváltotta azt a pápai naptárral. Természetesen az ortodox görög nép ezen szakadását a hierarchia többsége hozta létre, amely megfeledkezett szent és nemzeti küldetéséről, valamint a régi görög [forradalmi] szlogenről: „Küzdelem az ortodoxiáért és a görög szabadságért”, és amely az összes ortodox egyház beleegyezése nélkül bevezette a pápai naptárat isteni szolgálatunkba, ezáltal nemcsak az ortodox egyházakat, hanem az ortodox keresztények is két ellentétes táborra osztva. Feltételezve, hogy az ortodox görög lakosság lelkipásztori tevékenysége apáink ortodox egyházi naptárát követi, és tudatában vagyunk annak a hiteskünek, amelyet letettünk, megtartjuk mindazt, amit a hét ökumenikus zsinattól kaptuk, minden újítást visszautasítunk, és az Állami Egyházat csak skizmatikusnak nyilváníthatjuk, amely világraszóló botrányként elfogadta a pápai naptárat, amelyet a pán-ortodox tanácsok eretnekek újításaként, és az egyházi hagyományok isteni és szent kánonjainak önkényes lábbal tiprásaként írtak le. Ennek figyelembevételével azt tanácsoljuk mindazoknak, akik követik az ortodox egyházi naptárat, hogy ne legyen lelki közösségük a skizmatikus egyházzal és annak szakadár tisztségviselői, AKIKTŐL A SZENTLÉLEK KEGYELME ELTÁVOZOTT, mivel semmibe vették a hét egyetemes zsinat atyjainak és a pán-ortodox zsinatok állásfoglalásait, melyek elítélték a gregorián naptárat. Azt a tényt, hogy A SZAKADÁR EGYHÁZBAN NINCS KEGYELEM ÉS SZENTLÉLEK, megerősíti Nagy Szent Bazil, aki ezt mondja: „Annak ellenére, hogy a szakadárok nem tévedtek a tanokban, mégis azért, mert az isteni apostol szerint Krisztus az Egyház feje, és tőle származik minden tag, melyek lelki növekedést kapnak, a [szakadárok] pedig elszakadtak a test tagjainak összhangjától, és A SZENTLÉLEK KEGYELME MÁR NINCS VELÜK. És valóban hogyan tudják átadni másoknak azt, amivel nem rendelkeznek?” Míg a szakadár egyház elnyomó és tűrhetetlen intézkedéseket vezet be ortodox lelkiismeretünk megsértése érdekében, arra buzdítunk benneteket, hogy viseljetek el mindent, és az ortodox örökséget épen, folt nélkül és egészen őrizzétek meg, úgy ahogy azt jámbor Atyáinktól kaptunk, fényes és megerősítő példaként emlékezve ránk, látván, hogy nem féltünk – még életünk gyengélkedő éveiben sem – bátran és méltósággal szembeszállni száműzetésünk és a kolostorokban való bebörtönzésünk bigott és középkori intézkedéseivel. Ezt becsületnek, dicsőségnek és örömnek tekintve, az apostol szerint, aki arra kér bennünket, hogy örüljünk és dicsekedjünk szenvedéseinkkel Krisztus érdekében, azt is tanácsoljuk nektek, hogy legyen tűrőképességetek és kitartások ezekben a bánatokban, szenvedésekben, gonoszságokban és felháborodásokban, amelyeknek egy skizmatikus egyház fog alávetni titeket; és mindig reménykedjetek Istenben, Aki nem engedi, hogy azon felül tegyenek próbára, mint amit képesek vagytok elviselni, és aki, végtelen és felfoghatatlan hosszantűrésében, örömmel fogja megvilágosítani azokat, akiket ártatlanságuk miatt tévútra vezettek, hogy kövessék a pápai naptárat; és végül megadja majd nektek az ortodoxia diadalát és azok egységét, akik Krisztus nevét viselik, az ortodox görög népét, akikért mi Krisztus dicsőségéig harcolunk, Akinek kegyelme és végtelen irgalma legyen mindnyájatokkal.
1935. június 21
1950, A GÖRÖG IGAZ ORTODOX EGYHÁZ PASZTORÁLIS ENCIKLIKÁJA
13. enciklika: Az igaz ortodox keresztények legszentebb egyházának legtiszteletreméltóbb papjai Görögországban:
Szeretett gyermekeink az Úrban, kegyelem és békesség legyen veletek Istentől, tőlünk pedig imádság és áldás. Figyelembe véve azokat a beszámolókat, amelyek szerint egyes jámbor papjaink gondatlanul teljesítik kötelességeiket a kánonok és az üdvösség 1935. évében tett [hitvallásunk] tekintetében, legszentebb egyházunk szent zsinata vállalja, hogy emlékezteti őket a következőkre: Megváltónk 1935. évében szakadárnak hirdettük a modernista új naptárasok egyházát. Megismételjük ezt a kiáltványt, és ennek következtében elrendeljük Nagy Szent Bazil Első Kánonjának végrehajtását, miszerint az új naptárasok által ünnepelt szentségeket, mivel utóbbiak szakadárok, megfosztattak a megszentelő kegyelemtől. Ezért egyetlen új naptárast sem szabad befogadni Legszentebb Egyházunk kebelébe előzetes gyónás nélkül, amelyben elítéli az új naptárasok innovációit és egyházukat szakadárnak vallja. Ami azokat illeti, akiket az újítók keresztelteket meg*, azokat ortodox Szent bérmaolajjal kell megbérmálni, mely nálunk bőven megtalálható. Megragadjuk ezt az alkalmat, hogy egy utolsó felhívást intézzünk az összes ortodox keresztényhez, és atyai módon felszólítjuk őket, hogy lépjenek velünk közösségbe, ami elősegítené szent küzdelmünket és kielégítené buzgó vágyakozásunkat a patrisztikus jámborság iránt. Eltávolítjuk a hibánkból általunk létrehozott botrányokat, és ennek érdekében visszahívunk és visszavonunk mindent, amit 1937 óta írtunk és mondtunk, akár bejelentésekben, pontosításokban, kiadványokban vagy enciklikákban, ami ellentétes volt és ellentétes Krisztus keleti ortodox egyházával és az általunk folytatott szent küzdelemmel az ortodoxiáért, amint azt a Szent Zsinat 1935-ben kiadott enciklikája meghirdette, minden hozzáadás és elvétel nélkül, beleértve a „potencialitás és aktualitás” tudományos meghatározást is. Ezeket a dolgokat megerősítjük azon megbotránkoztatott keresztények kedvéért, akiknek szellemi üdvösségére törekszünk; és ez alkalommal [ismét] azt hirdetjük, hogy mindannyiunknak napjaink végéig sértetlenül meg kell őriznünk az 1935-ben tett vallomást, Isten kegyelmét kérve minden eltérésért. Ezért álljunk helyesen, lelkes imákkal,
*itt hozzá kell tennünk, hogy akkoriban az újnaptáras szakadárok még háromszori teljes alámerítéssel kereszteltek és nem csak öntözéssel. (a magyar frodító megjegyzése)
(1950. május 26.)
1974, A GÖRÖG IGAZ ORTODOX EGYHÁZ PASZTORÁLIS ENCIKLIKÁJA
32 Kanigos utca, Athén, 1191-es jegyzőkönyv
Athén, 1974. június 5
