Béke! ... béke! ... béke! ... hallatszik most minden oldalról:„ kölcsönös leszerelés! ... békés együttélés! ... küzdeni fogunk a békéért! ... mindenki a béke védelmében! ... ”Milyen csodálatos milyen fényes és örömteli jövőt ígérne az emberiség számára, ha ezek a felszólítások szemelőtt tartanák azt a békét, amelyet az angyalok Krisztus születésének éjszakáján énekeltek: „dicsőség Istennek a magasságban, a földön békesség, és az emberek között jó akarat!” (Lk 2:14); ha csak az a béke lenne, amelyet a Megváltó Krisztus megígért tanítványainak az utolsó vacsorán, amikor azt mondta: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” (Jn 14:27); ha csak az az „Isten békéje, amely meghalad minden értelmet” (Fil 4: 7), amelyet az Úr parancsára az apostolok továbbítottak az első keresztényeknek, akiket megtanítottak keresni (I. Péter 3:11), és kiket arra biztattak, hogy legyenek Istennel és minden emberrel (Róm 5: 1; 12:18). Milyen örömteli lenne meghallgatni őket, ha ezek a felszólítások olyan emberektől származnának, akiknek őszinteségében a legkisebb kétségünk sem lehet, kinek szavaiban teljesen megbízhatunk - olyan emberektől, akik valóban meg voltak győződve arról, hogy az élet legfőbb jója éppen az béke Istennel, béke saját lelkiismeretünkkel és béke felebarátainkkal Isten nevében.
De sajnos nem ilyen békéről beszélnek most az emberek. Mindezek a természetellenes és pompázatos beszédek és időnként hisztérikus kiáltások a békéért az egész világ számára jelenleg leginkább azoktól az emberektől származnak, akik vagy messze vannak az igazi kereszténységtől, vagy közvetlenül szemben állnak az Egyházzal - olyanoktól, akik nem élnek békében Istennel és saját lelkiismeretükkel, hanem telve vannak ellenségeskedéssek felebarátaikkal szemben.
Hihetünk-e a békéről szóló beszédek őszinteségében, amikor azokat olyan emberek ejtik ki, akik elvileg tagadják az Istenbe vetett hitet és felebarátaik iránti szeretetet, valamint nem ismerik fel a lelkiismeret hangját?
Elhihetjük-e, hogy az emberek valóban a béke érdekében dolgoznak, amikor nyílt és merész istenkáromlással hadat üzentek magának Istennek és Szent Egyházának?
Mikor nemrégiben nem is titkolták azt a tényt, hogy a céljuk az, hogy „világméretű fellángolást kavarjanak”? Amikor nyíltan „osztálygyűlöletet” hirdetnek ideológiájuk alapjaként, és a legkevésbé sem szégyellik az óceánnyi kiontott vért és az emberek millióinak kiirtását pusztán ama gyanú miatt, hogy azok nem értenek egyet az ő ideológiájukkal?
Hihetünk-e azoknak a béke iránti őszinte szeretetében, akik szavaikkal szüntelenül és kényelmesen hirdetik a „keresztény szeretetet” és a „teljes megbocsátást”, miközben cselekedeteikben zavarokat és viszályokat vetnek, hazugságok és rágalmak terjesztésével pedig ellenségeskedést és megosztottságot, felkavarva az embereket felebarátaikkal szemben? Elhihetjük-e általában azt, hogy bármiféle biztonságos és megbízható béke jöhet létre a földön Isten Igazságának durva kigúnyolásával, hazugságokkal és képmutatással, amelyek annyira egyértelműen jellemzik a modern emberiség életét?
Ahol nincs Isten Igazsága, ott nem lehet valódi béke.
Forrás: https://trueorthodox.eu/peace-peace-peace-by-archbishop-averky/
