Engedelmeskedjünk tehát és fonódjék egybe a lelkünk, mert erre már nem a gyengéket serkenti, hanem mindenkit. Még ha akar is valaki elszakadni tôled, ne szakadj el te, és ne mondd ki ezt a szívtelen szót: ,,Ha szeret engem én is szeretem; ha nem szeret a jobb szemem, kivájom azt''. Mert ezek sátáni szavak, vámosok szájába valók és pogányok szűkkeblűségéhez illôk. Te ellenben, aki kiválóbb életközösségre vagy hivatva és a mennyei polgárokhoz tartozol, felségesebb törvényeknek hódolsz. Ne mondd tehát ezeket, hanem ha nem akar téged szeretni, annál inkább mutasd ki te a szeretetedet, hogy ezzel magadhoz vonjad ôt. Hiszen ô is tagunk. S ha valamely tag a test többi részétôl akármilyen kényszer folytán elválik, mindent elkövetünk, hogy ezt a testtel ismét egyesítsük és ilyenkor nagyobb gondot fordítunk rája. Nagyobb lesz a jutalmad, ha olyant vonsz magadhoz, aki nem akar szeretni. Mert ha azt is parancsolja az Úr, hogy reggelire hívjunk meg olyanokat, akik azt nem tudják viszonozni, csak azért, hogy gyarapodjék a mi érdemünk, sokkal nagyobb mértékben kell ezt cselekednünk akkor, ha baráti szeretetrôl van szó. Ha valakit szeretsz, az azzal, hogy viszont szeret, már megfizetett neked; aki pedig nem viszonozza a te szeretetedet, az maga helyett az Istent tette adósoddá. De különben is, ha valaki szeret, annak nincs szüksége a te nagy buzgóságodra, de ha nem szeret, akkor rászorul a segítségre. Ha van ok arra, hogy buzgólkodjál, az ne legyen ürügy a könnyelműségre és ne mondd: Mivel beteg, nem törôdöm vele; hiszen a szeretet elhidegülése is betegség. Te csak melegítsd fel, ami elhidegült. De mi lesz, ha nem melegszik fel? Te csak tedd meg a magad dolgát. És ha még jobban eltávolodik? Még nagyobb jutalmat közvetít számodra és még inkább leszel Krisztus követôje. Mert ha a tanítványok ismertetôjele, hogy egymást szeretik: ,,Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymáshoz'' (Jn 13,35), gondold meg, hogy mennyivel nagyobb dolog azt szeretni, aki gyűlöl. A te urad is gyűlölôket szeretett és hívott meg, és minél gyengébbek voltak, annál inkább gondozta ôket és hangosan mondotta: ,,Nem szükséges az orvos az egészségeseknek, hanem a betegeknek''. (Mt 9,12) Sôt vámosokkal és bűnösökkel egy asztalhoz ül és amily mértékben gyalázta ôt a zsidók tömege, oly mértékben tisztelte ezeket és gondoskodott róluk, sôt még jobban is. Ôt utánozd te is. Nem csekély dolog ilyen nemes tett, mert az ilyen lelkület nélkül még a vértanúság sem tetszik nagyon az Istennek, ahogyan Pál mondja. Ne mondd tehát, hogy: gyűlölnek és ezért nem szeretek. Éppen emiatt kell leginkább szeretned. Egyébként aki szeret, nem lesz egykönnyen gyűlöletes senki elôtt. Még ha valaki olyan volna is, mint a vadállat, akkor is szereti azokat, akik ôt szeretik, mert -- úgymond -- ezt cselekszik a pogányok és vámosok is. Ha pedig mindenki szereti azokat, akik ôket szeretik, ki ne szeretné azokat, akik gyűlölettôl körülvéve is szeretnek? Ilyen erényt mutass fel és szüntelen mondogasd e szavakat: Ha még annyira is gyűlölsz, én szüntelen szeretni foglak. Ezzel minden gyűlölségnek elvágtad a gyökerét, a lelkeden pedig könnyítettél. Mert ez a betegség vagy a túlfűtött szenvedélytôl ered, vagy a közönybôl, de mind a kettôt a szeretet hatalma szokta kiegyenlíteni az ô melegségével. Nem látod, hogy akiket bűnös szerelem kerített hálójába, azok verést, köpködést, szidalmakat és rengeteg bántalmakat szenvednek el azoktól a nôktôl, akikkel vétkes viszonyban élnek? Ugyan mi vet véget az ilyen szerelemnek? A rossz bánásmód? Szó sincs róla, sôt még jobban összekapcsolja ôket. Pedig azok a nôk, akik ilyeneket tesznek, azonkívül, hogy paráznák, még alacsony és szegény származásúak is, akik pedig ilyeneket eltűrnek, nem egyszer fényes ôsöket tudnak felmutatni és egyéb kiválóságokat felsorolni. Mégis ez sem menti meg ôket, nem tudnak megszabadulni a szeretôjüktôl.
Nem szégyelljük magunkat, hogy nem tudunk akkora erôt felmutatni, az Isten szerint való szeretetnél, mint amekkora ereje a sátáni és démoni szeretkezésnek van? Nem gondolod, hogy ez volna a legnagyobb fegyver az ördög ellen? Nem látod, hogy az a gonosz lélek kitartással vonja magához azt, akit mi gyűlölünk és meg akarja kaparintani? Te pedig egyszerűen elsietsz mellette és lemondasz a versenydíjról. Pedig hát a versenydíj a te testvéred, aki ott van elôttetek. Ha gyôztes lész, elnyerted a koszorút, de ha könnyelműen veszed a dolgot, koszorú nélkül távozol el. Ne hangoztasd hát már többé ezt az ördögi szót: Ha a testvérem gyűlöl engem, még látni sem akarom ôt. Nincs rútabb ennél a mondásnál. És bár a legtöbb ember erôs lélek jelének tartja, nincs nála nemtelenebb, ostobább és kegyetlenebb mondás. Ez az, amit nagyon sajnálok, hogy a gonoszság sajátos vonásait az erény jeleinek tartják, és hogyha valakit lenézünk és megvetünk, azt ôk dicsô és tiszteletre méltó dolognak látják. Az ördög azzal csinálja legszebb fogásait, hogy a gonoszságot a tisztesség ruhájába öltözteti, ezért olyan nehéz vele bírni. Sok emberrôl hallottam, hogy kérkednek azzal, hogy ellenségeikkel nem is érintkeznek, pedig a te Urad szinte dicsekszik ezzel. Hányszor volt kitéve megvetésnek az emberek részérôl? Hányszor fordultak el tôle? Ô pedig szüntelen feléjük megy. Ne mondd tehát, hogy nem tudok érintkezni azokkal, akik engem gyűlölnek, hanem inkább azt mondd, hogy nem tudok gyűlölettel gondolni azokra, akik engem megvetnek. Ez Krisztus tanítványának a mondása, míg a másik az ördögé. Ez tesz benneteket dicsôkké és tiszteletreméltókká, ahogy a másik rútakká és nevetségesekké. Éppen ezért csodáljuk Mózest, hogy amikor az Úr is mondotta: ,,Hagyj, hadd gerjedjen fel ellenük haragom, hogy eltöröljem ôket'', ô nem dobott rájuk követ, bár sokszor elfordultak tôle, hanem így szólt: ,,Ha megbocsátod nekik e vétket, bocsásd meg, vagy ha nem, engem is törölj ki''. (Kiv 32,10) Istennek volt ugyanis a barátja és követôje. Ne dicsekedjünk tehát olyasmivel, ami miatt szégyenkeznünk kell, és ne mondjunk olyant, amilyent a vásári nép és semmittevôk szoktak hangoztatni. Tudom, hogy nagyon sokan vannak, akik megvetik felebarátjukat. Mégis, ha valaki ezt ki is mondaná, nevessük ki és hallgattassuk el azzal, hogy olyasmivel dicsekszik, ami miatt szégyenkezni kellene. Mondd csak mit beszélsz? Utálsz egy hívô embert, akit elesettségében sem vetett meg Krisztus? De mit mondok, nem vetette meg? Sôt annyira szerette minden ellenséges érzelme és utálatossága ellenére is, hogy meghalt érte. Aztán ô így, ebben az állapotban szerette ôt, te pedig -- mondd csak -- ma, amikor már megújhodott és csodálatunkra érdemes, megveted ôt, bár Krisztus tagja és az Úr testéhez tartozik? Feléred ésszel, hogy mit beszélsz? Nem érzed, hogy milyen merészséget követsz el? Krisztus a feje és a tápláléka, ruházata és éltetôje, világossága és a jegyese, sôt ô neki mindene, és azt mered mondani, hogy: Megvetem ezt? Sôt nemcsak ezt, hanem vele együtt számtalan mást is? Hagyd abba, és mondj le errôl az ôrültségrôl, ismerd el ôt testvérednek és tanuld meg hogy ezek esztelen és ôrült szavak, hanem inkább mondd ezt: Még ha ezerszer is megvet, én nem fordulok el tôle. Így megnyered a magad számára testvéredet és az Isten dicsôségére fogsz élni és részed lesz a jövendô javakban, amelyekben részesüljünk mindnyájan a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és szeretete által.
