Ma van Efezusi Szent Márk ünnepe, akit az ortodoxia védelmezőjeként is szoktak említeni, hiszen neki köszönhetően hiúsult meg az istentelen unió Rómával. Alább érdemes felidéznünk Szent Márk halála előtti utolsó szavait azoknak, akik a "testvéri szeretetre" hivatkozva munkálkodnak az egy világvallás létrehozásán. Az egy világvallást persze nem úgy kell értelmezni, hogy csak egyetlen vallás lesz a földön, hanem hogy a legtöbb vallásos gyülekezet elfogadja majd egymás "isteneit". Ez napjainkra már szinte teljesen meg is valósult, hiszen gondoljunk csak bele, hogy hányszor halljuk az utca emberétől: "ó, hát az mindegy milyen valláshoz tartozol, hisz mind egy istenhez vezet". Azoknak, akik komolyan veszik ortodox keresztény hitünket, nem kell sokat magyarázni, hogy ez a vallások közötti szinkretizmus hová is vezet... Efezusi Szent Márk atyánk imádkozz érettünk bűnösökért, hogy a végsőkig megmaradhassunk az Igaz Hitben!
Efezusi Szent Márk halálának napján így szólt a hívekhez:
A pátriárkával (Konstantinápolyi 3. Gergely, aki támogatta a rómával való egyesülést) kapcsolatban azt kell mondjam, hogy elő ne forduljon, hogy tiszteletét kifejezze irántam, eme szerény testem temetésén, vagy a síromhoz küldje bármely püspökét, papját vagy általánosságban véve bárkit, aki vele (eucharisztikus) közösségben áll, azért, hogy a mi papjainkkal közösen imádkozzanak, azt hívén, hogy én valaha is, valószínűleg titokban, engedélyeztem a közösséget vele. És nehogy a halgatásom alkalmat adjon azoknak, akik nem ismerik jól és teljes mértékben a véleményem, hogy valamiféle megbékélést sejtsenek, ezúton kijelentem és igazolom a jelenlévő sok méltó ember előtt, hogy semmilyen módon és egyáltalán nem vágyom, és nem fogadom el a közösséget vele, vagy azokkal, akik vele közösségben vannak, sem ebben az életben, sem a halálom után, éppúgy nem fogadom el sem az Uniót, sem a Latin dogmákat, amelyeket ő és társai elfogadtak, és amelyek végrehajtására ezt a vezető tisztséget elfoglalta, azzal a céllal, hogy megdöntse az Egyház valódi dogmáit. Teljes mértékben megvagyok róla győződve, hogy minnél távolabb állok tőle és a hozzá hasonlóktól, annál közelebb vagyok Istenhez és a szentekhez, és amennyire elkülönülök tőlük, annyira vagyok egységben az Igazsággal és a szentatyákkal, az Egyház teológusaival; és biztos vagyok abban, hogy azok, akik közéjük sorolják magukat távol állnak az Igazságtól és az Egyház tanítóitól. Ennek okáért mondom: csak úgy, ahogy egész életem során elkülönültem tőlük, úgy halálom óráján és halálom után is elfordulok a velük való közösségtől és megtiltom nekik, hogy jelen legyenek a temetésemen vagy, hogy síromat meglátogassák, így a mieinknek is megtiltom, hogy velük közösen celebrálják az istentiszteletet; mert ezáltal összekeveredne, ami nem összekeverhető. Nekik az a megfelelő, ha teljesen el vannak választva tőlünk, amíg Isten kijavítja és békét ad Egyházának.
