Buzdítás a Szent Keresztségre

 

NAGY SZENT BAZIL: BUZDÍTÁS A SZENT KERESZTSÉGRE

1. Amikor a bölcs Salamon meghatározta életünk minden cselekedetének idejét, s minden eseménynek, ami csak történik, értelmét, így szólt: „Mindennek megvan az órája, s minden tettnek a maga ideje: van ideje a szülésnek, s van ideje a halálnak" (Préd 3,1-2). Én azonban most, mikor az üdvösség szózatával fordulok hozzátok, ezt mondanám: „Van ideje a halálnak, s ideje a születésnek". Mi az értelme ennek a változtatásnak? Az, hogy amikor ő a keletkezés és az elmúlás körülményeivel foglalkozott, a testi természet szempontjából a halál elé sorolta a születést (hiszen sohasem halhat meg az, aki előbb meg nem született); jómagam viszont a szellemi újjászületés tárgyának kifejtésére készülődöm, s így a halált az élet elé helyezem. Számunkra ugyanis a lelki újjászületés épp a testi halál következménye, ahogy az Úr is mondotta: „Én pusztítok és alkotok életet" (MTörv 32,39).

Meg kell halnunk tehát ahhoz, hogy életre keljünk. El kell pusztítanunk a testies gondolkodásmódot, mely képtelen önmagát alávetni Isten törvényének (Róm 8,7): így lehet majd erős bennünk a szellem érzülete, melynek eredményeként élet és béke bontakozik ki. El kell temetkeznünk Krisztussal, ki érettünk meghalt, hogy föltámadhassunk ővele, aki nekünk is megszerezte a feltámadást.

Különböző idő felel meg minden egyes tevékenységnek: van saját ideje az álomnak, az ébrenlétnek, a háborúnak és a békének. A keresztségre kijelölt idő viszont maga a teljes emberi élet. Miként életképtelen az olyan test, mely nem lélegzik: ugyanígy képtelen fennmaradni az olyan lélek, mely nem ismeri Teremtőjét. Isten föl nem ismerése a Lélek számára maga a halál. Aki nem keresztelkedett meg, nem világosodhat meg (1). Fény híján a szem sem látja környezetét, a lélek sem szemlélheti Istent.

Kezdetben volt az Ige...

Nagy Szent Bazil arról, hogy miért hívta Igének Krisztus Urunkat, Teológus Szent János az ő Evangéliumában. 

... így tehát amikor azt hallod, hogy Ige, óvakodj attól, hogy értelmi gyengeséged miatt földhözragadt és alantas gondolatokra ragadtasd magad! Hanem kutasd a szó értelmét! Miért Ige? Hogy megmutassa, hogy az értelemből származott. Miért Ige? Mert szenvedély nélkül született (11). Miért Ige? Mert a szülő képe, aki a teljes szülőt megmutatja önmagában, semmit sem vesz el belőle, és önmagában tökéletesen létezik, amint a mi igénk is teljes gondolatunknak képét nyújtja. Amit ugyanis szívünkben kieszeltünk, azokat a szó által fejeztük ki, és a kimondott dolog a szívben levő gondolat képmása. Hiszen a szív bőségéből jön a szó. Szívünk olyan, mint valami forrás, a kimondott szó (12) pedig olyan, mint ebből a forrásból kicsorduló patak. Amekkora tehát az, ami kicsordul, akkora az, ami először felszínre kerül, és amilyen az elrejtett, olyan a napvilágra került is. Igét mondott tehát, hogy megmutassa neked az Atya szenvedélymentes nemzését, elmondja neked mint isteni dolgot a Fiú tökéletes létezését, és ezek által kifejtse a Fiúnak az Atyához való időtlen kapcsolódását (13). Hiszen a mi igénk a szellem szüleménye, mely szenvedély nélkül született, ugyanis se nem vágják el, se nem oszlik meg, se nem folyik, hanem miközben a szellem teljes marad saját létének állagában, teljesként és tökéletesként hozza létre az igét, és amikor kijön az ige, az őt szülő szellemnek egész erejét tartalmazza (14). Amennyi istenfélő tehát, annyit meríts az ige jelentéséből az Egyszülött teológiájához, és ha ezt látszólag értelmetlennek és abszurdnak találnád, kerüld el és ne törődj semmiféle kitalálással! „Kezdetben volt az Ige." Ha pedig azt mondta volna: „Kezdetben volt a Fiú", a Fiú névvel együtt a szenvedéllyel kapcsolatos gondolat is eszedbe jutott volna. Mivel ugyanis nálunk a nemzők időben nemzenek és szenvedéllyel nemzenek, ezért mondott inkább Igét, és így előre helyreigazította a méltatlan feltételezéseket, hogy sértetlenül őrizze meg lelkedet. 

Krisztus katonáiról

ASZKETIKUS VÁZLAT - Nagy Szent Bazil

1. Bizony kiválóak a királyok alattvalóik számára adott rendelkezései, de még nagyobbak és fenségesebbek a katonáknak adott parancsok (1). Ha tehát a harcosokra vonatkozó rendeletekről van szó, figyeljen erre az, aki magas méltóságra vágyik, aki mindenben Krisztus mellett akar állni, amikor ezt a nagy igét hallja: „Ha valaki engem szolgál, kövessen engem. És ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is" (Jn 12,26). Hol van Krisztus király? Nyilván a mennyben. Ezért, harcos, futásodat el kell végezned. Feledkezz meg minden földi pihenésről. Egyetlen katona sem épít házat, nem foglalkozik földszerzéssel, nem vegyül el a pénzszerző kereskedők közé. „Aki harcol, azért nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, hogy kivívja vezére elismerését" (2Tim 2,4). A katonának kincstári eledele van, nem magának kell az eleséget megszereznie, sem arról gondoskodnia. A király parancsára mindenütt nyitva áll előtte az alattvalók háza. Nem kell házkörüli munkákkal törődnie, a harctéren van a sátra, szükség szerint van élelme, itala a víz, s annyit alszik, amennyit a természet megkíván. Sokat menetel és virraszt, hideggel és meleggel szemben edzett, harcol az ellenséggel, mindig veszélyben van, sokszor a halál is meglepheti, de a halál dicsőséges, a jutalom pedig királyi. Élete a háborúban fáradságos, a békében ragyogó. Nemes ajándék a koszorú annak (2), aki helyesen fáradozva szépen élt, valamint az, hogy a király barátjának nevezi, mellette áll, jobbját nyújtja, megtiszteli a királyi kéz, az alattvalóknak elöljárója ő, közbenjárhat (3) civil barátaiért, akikért akar.

2. Nos, Krisztus katonája, ezekről a kicsiny emberi dolgokról példát véve szítsd fel az örök javak utáni vágyat. Mint hajléktalan, hontalan, vagyontalan ember előtt álljon előtted az élet. Légy szabad minden világi gondtól, ne kössön le az asszony kívánása, sem a gyermek gondja. Az isteni seregben ilyen nem lehet. „Mert harcunk fegyverei nem testiek, hanem isteni erejűek" (2Kor 10,4). Ne győzzön le a testi természet, ne is fojtson el akaratod ellenére, ne tegyen szabad helyett fogollyá. Ne arra törekedj, hogy a földön hagyj hátra, hanem a mennybe vezess fel gyermekeket, ne arra, hogy testileg köss magadhoz asszonyokat, hanem arra, hogy a lelkieket elérjed, irányítsd lelkedet és lelki gyermekeket nemzz! Utánozd a mennyei Vőlegényt, semmisítsd meg a láthatatlan ellenség támadásait, harcolj a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, először saját lelkedből űzd ki őket, hogy benned ne legyen részük, majd azokéból, akik hozzád menekednek és eléd, mint élharcos elé járulnak, hogy szavaiddal megmentőjük légy. Semmisítsd meg a Krisztus hite ellen támadó okoskodásokat, harcolj az istenfélelem gondolataival az istentelen és elvetemült gondolkodás ellen. „Leromboljuk az érveléseket - mondja az apostol- és minden önhittséget, mely Isten ismerete ellen lázad" (2Kor 10,5). A nagy Király kezében legyen a legnagyobb bizalmad, aki megrémíti és megfutamítja az ellenséget, ahol csak megjelenik, ha pedig azt akarja, hogy a veszélyek által is derék légy és csapatait az ellenség ellen vezessed, akkor felfegyverkezve semmi körülmény között se törj meg, legyen rendíthetetlen lelked a veszélyben, készségesen menj szárazföldről szárazföldre, tengerről tengerre. „Amikor ugyanis üldöznek titeket, mondja, meneküljetek városról városra" (Mt 10,23). És ha törvényszék elé idéznek és a hatóság elé kell állni, és a tömeg felzúdulását kell elviselnetek, látnotok kell a hóhér félelmetes ábrázatát, durva hangot hallgatni, szörnyű kínzásokat látni, megízlelni a kínvallatást, s küzdeni kell egészen a halálig, ne válj mindezek miatt hitetlenné, hanem legyen szemed előtt Krisztus, aki mindezeknek ki volt szolgáltatva teérted, tudjad, hogy Krisztusért kell elszenvedni mindezt, s ezekben győznöd kell. Győzelmes királyt követsz ugyanis, aki meg akarja osztani győzelmét veled. Mégha meghalsz, akkor sem vagy legyőzött, hanem éppen akkor éred el a legteljesebb győzelmet, mint aki mindvégig rendíthetetlenül megőrizted az igazságot és változtathatatlanul megtartottad.

3. És a halálból az örök életbe fogsz jutni, az emberek által való megvetésből az Isten előtti dicsőségbe, a világban elszenvedett kínokból és gyötrelmekből az angyalokkal való örök nyugodalomra. A föld nem fogadott be polgárának, de befogad majd az ég, a világ üldözött, de angyalok hordoznak majd, hogy Krisztus mellé állítsanak, és barátjuknak neveznek majd, s a legméltóbb dicséretet fogod hallani: Örvendj, jó és hű szolga, nemes harcos, az Úr utánzója, a Király követője! Saját adományaimmal foglak megjutalmazni, meghallgatom szavadat, amint te is meghallgattad az enyéimet. Ha az üdvösséget kéred fáradozó testvéreid számára, hittársaid és a szent szeretet beavatottjai számára is elnyered a javakban való részesedést a királytól, te meg örökké örvendezhetsz a mennyei karban, koszorúval jársz az angyalok között, a király alatt uralkodsz a teremtményeken, s mindörökké együtt élsz legboldogabb kórusával. Ha pedig úgy akarja, hogy küzdelmeid után még a világban maradj, hogy sok és sokféle csatát harcolj végig, hogy sokakat megments a láthatatlan és látható ellenségtől, akkor még a földön is nagy lesz dicsőséged, megbecsülnek barátaid, jó elöljárónak, segítőnek és küldöttnek találnak. Eltartanak majd, mint jó katonát, tisztelnek, mint a legvitézebb nemest, üdvözölnek és szeretettel fogadnak be, mint Isten küldöttét, ahogyan Pál mondja, mint Krisztus Jézust (Gal 4,14). Ilyenek és ehhez hasonlóak az isteni hadviselés példái. Ez a beszéd azonban nemcsak a férfiakra vonatkozik. A női nem is harcol ugyanis Krisztusmellett, a lelki bátorság következtében a sereghez számít, s nem becsülhető le a testi gyengeség miatt, hiszen sok nő tűnt ki a férfiakénál nem kisebb bátorságával. Még olyanok is vannak, akik jobban kitűnnek a férfiaknál (4). Közülük valók azok, akik a szüzek karát alkotják. Közülük valók azok, akik megküzdöttek a hitért és a vértanúság győzelmével fényeskednek. Az Urat magát is, amikor közöttünk volt, nemcsak férfiak követték, hanem asszonyok is, s a kettő által lett teljes a Megváltó szolgálata. Minthogy nagy és dicső dolgok vár-nak a krisztusi seregre, sóvárogjanak utána a családapák és családanyák is. Nyerjék meg neki gyermekeiket, örvendezve az örökkévaló reménynek, melynek gyermekeik is részesei lesznek, azt kívánva, hogy Krisztus előtt jó követeik és elöljáróik legyenek. Ne legyünk szűkkeblűek gyermekeinkkel szemben, ne féltsük őket a küzdelmektől, hanem örüljünk azoknak, mert meg fognak dicsőülni. Ajánljuk fel őket az Úrnak, mert ő mondotta, hogy legyünk részesei a gyermekek dicsőségének, hozzávezetve őket, és álljunk melléjük magunk is. Akik pedig ily buzgón törekednek és küzdenek, méltán érvényesek rájuk a zsoltáros szavai: „Áldjon meg titeket az Úr, aki az eget és a földet teremtette" (Zsolt 113,15); és Mózessel imádkozik értük: „Áldd meg Uram ezek munkáit, törd össze ellenfeleiknek derekát" (MTörv 33,11). Legyetek tehát nemesen bátrak, derekasan végezzétek futástokat az örök koszorúkért, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban, akinek dicsőség mindörökké. Amin.