Mint minden ilyen teológiai kérdésben, itt is át kell kutatnunk a Szentatyákat.
Antiochiai Szent Ignác szerint még a szakadárok sem öröklik Isten Királyságát:
„Ne tévesszenek meg, testvéreim: Ha valaki egy szakadás okozóját követi [vagyis
skizmatikus], akkor az nem örökli Isten királyságát; ha valaki furcsa tanban
hisz [vagyis eretnek], akkor nincs része [Krisztus] szenvedésében. Vigyázzatok
tehát, hogy egy Eucharisztiát használjatok, hogy bármit is tesztek, azt Isten
szerint cselekedjétek: Mert Urunk Jézus Krisztusnak egy teste van, és egy
kehely van az ő vérének egyesülésében; egy oltár, ahogyan egy püspök van, a papsággal és szolgálótársainkal, a diakónusokkal” (Levél a filadelfiaiaknak
3:3 – 4:1 [Kr. u. 110]).
Hasonlóképpen mondja Szent Iréneusz:
„Az Egyházba Isten az apostolokat, a prófétákat, a tanítókat és a Lélek minden
egyéb tevékenységét helyezte el, melyekben senki sem részesül azok közül, akik
nem felelnek meg az Egyháznak, hanem akik gonosz elméjük és még rosszabb
cselekedeteik révén megfosztják magukat az élettől. Ahol az Egyház van, ott van
Isten Lelke; ahol Isten Lelke van, ott van az Egyház és minden kegyelem.
”(Eretnekségek ellen 3:2 - 4:1 [Kr. e. 189]).
„[A lelki ember] meg fogja ítélni azokat is, akik szakadásokra adnak okot, akik
nélkülözik Isten szeretetét, és akik inkább saját előnyeikre, mintsem az Egyház
egységére törekednek; és akik apró vagy bármilyen okból, ami felmerül bennük,
darabokra vágják és megosztják Krisztus nagy és dicsőséges testét és, amennyire
csak tehetik, elpusztítják - olyan emberek, akik a békéről szónokolnak,
miközben háborút szítanak, és valójában kiszűrnek egy szúnyogot, de lenyelnek
egy tevét. Ugyanis nem hozhatnak olyan jelentőségű „reformot”, amely
kompenzálná a szakadásukból fakadó rosszat... Az igazi tudás az, ami az
apostolok tanából és az Egyház ősi alkotmányából áll az egész világon, valamint
Krisztus testének megkülönböztető megnyilvánulásából a püspökök utódlása
szerint, amellyel átadták azt az Egyházat, amely mindenhol létezik [azaz az
egyetemes egyház]” (uo., 4:33: 7–8).
Karthágói Szent Ciprián azt mondja:
„Aki elszakad az Egyháztól és egy házasságtörőhöz [egy szakadár egyházhoz]
csatlakozik, az elválik az Egyház ígéreteitől és, aki elhagyja a Krisztus
Egyházat az nem fog részesülni Krisztus jutalmában. Ez egy idegen, egy világi
ember és ellenség. Nem lehet az Atya az Istene annak, akinek nem az Egyház az
anyja” (Az egyetemes egyház egysége 6, 1. kiadás [Kr. U. 251]).
„Ne gondolják, hogy létezik számukra az életmód vagy az üdvösség, ha nem
hajlandók engedelmeskedni a püspököknek és papoknak, mivel az Úr ezt mondja
Mózes 5. könyvében: Aki pedig felfuvalkodik, s nem akar engedelmeskedni a pap
parancsának, aki abban az időben szolgál az Úrnak, a te Istenednek, és a bíró
végzésének, az az ember halállal lakoljon” [Mtörv 17:12]. És akkor valóban
karddal ölték meg őket... de most a büszkéket és az arcátlanokat a Lélek
kardjával ölik meg, amikor kiűzik őket az Egyházból. Mert nem tudnak kint élni,
mivel Istennek csak egy háza van, és senki számára sem lehet üdvösség,
csak az Egyházban” (Levelek 61 [4]: 4 [Kr. U. 253]).
„Amikor azt mondjuk:„ Hisz-e az örök életben és a bűnök bocsánatában a Szent
Egyházon keresztül? ”Azt értjük, hogy a bűnök bocsánata csak az Egyházban
adatik meg.” (ugyanott, 69 [70]: 2 [Kr. U. 253) ]).
„Péter maga, megmutatva és igazolva az egységet, megparancsolta és
figyelmeztetett minket, hogy nem üdvözülhetünk, csak az egy Egyház egyetlen
keresztsége révén. Azt mondja: „Noé napjaiban, míg a bárka épült, amelyben
kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által. 21Ennek felel meg most a
keresztség, amely titeket most megment,” [1 Péter 3: 20–21]. Milyen rövid és
lelki összefoglalásban tette le az egység szentségét! A világnak abban a
keresztségében, amelyben annak ősi gonoszsága eltöröltetett, aki nem volt Noé
bárkájában, az nem menekülhetett meg a víz által. Hasonlóképpen az sem
üdvözülhet, akit nem az Egyházban kereszteltek meg, amely az Úr egységében jön
létre az egy bárka szentsége szerint.” (uo., 73 [71]: 11).
„Az Egyházon kívül nincs Szentlélek, ráadásul a szilárd hit sem létezhet, nem
egyedül az eretnekek között, de még azok között sem, akik a szakadárságban
gyökereznek.” (Tanulmány a újrakeresztelésről 10 [Kr. U. 256.]).
Jeromos műveiben olvashatjuk:
„Az eretnekek büntetést rónak magukra, mivel saját választásuk szerint
kivonulnak az Egyházból, amely kivonulás, mivel tudatában vannak ennek,
kárhozatot jelent. Az eretnekség és a szakadás között ez a különbség: az
eretnekség perverz tanítással jár, míg a szakadás a püspökkel való nézeteltérés
miatt elválasztja az Egyháztól. Mindazonáltal nincs olyan szakadás, amely ne
idézne elő egy eretnekséget az Egyháztól való távozásának igazolására.”
(Kommentár Titus 3: 10–11-hez [Kr. U. 386]).
és hasonlóan Ágostonéban:
„Ahogyan a keresztség sem hasznos annak az embernek, aki a világról csak
szavakban és nem tettekben mond le, így tehát nem hasznos annak sem, aki
eretnekségben vagy szakadásban keresztelkedik meg; de mindegyikük, amikor
megváltoztatja útját, nyereséget kezd kapni abból, ami korábban nem volt
jövedelmező, de már benne volt.” (A keresztségről, a donatistákkal szemben 4: 4
[6] [400 körül]].
„Nem habozom a keresztelt eretnek elé helyezni az isteni szeretettől égő
egyetemes katechument. Még az egyetemes egyházban is a gonosz megkeresztelt
ember elé helyezzük a jó katechument... Mert Kornéliusz még a keresztsége előtt
is feltöltődött Szentlélekkel [Ap.Csel. 10: 44–48], míg Simon [Mágus] még a
megkeresztelkedése után is tisztátalan lélekkel volt felfuvalkodva [Ap.Csel. 8:
13–19].” (Uo., 4:21 [28]).
„Pál apostol azt mondta: „ Az eretnek embert egy-két intés után kerüld,”[Tit
3:10]. De azokat, akik, makacs rosszakarat nélkül, fenntartják saját
véleményüket, bármennyire is hamisak és elferdítettek, különösen azokat, akik
nem a merész feltételezés tévedéséből származnak, hanem a tévútra vezetett és
eltévelyedett szülőktől kapták azt... akik óvatosan keresik az igazságot, és
készek helyre igazodni, amikor megtalálták, azokat nem kell eretnekek közé
sorolni” (Levelek 43: 1 [Kr. e. 412]).
„Akit elkülönül ettől az egyetemes egyháztól, a Krisztus egységétől való elszakadás
egyetlen bűne révén, mindegy, hogy mennyire becsülhető életet képzel el
magának, annak nem lesz élete, hanem Isten haragja lesz rajta.” (ugyanott, 141:
5).
Órigenész korának általános meggyőződéséről beszél, amikor azt mondja:
„Ha valaki ebből a népből meg akar szabadulni, akkor jöjjön be ebbe a házba,
hogy képes legyen elérni üdvösségét... Ne győzze meg magát aztán senki az
ellenkezőjéről, és senki ne tévessze meg önmagát: Ezen a házon kívül, vagyis az
Egyházon kívül senki sem üdvözül; mert ha valaki kimenne belőle, akkor az saját
halálában bűnös.” (Homilies on Joshua 3: 5 [250-ig])
Forrás: https://trueorthodox.eu/what-
