Egy szerzetes lelki delúziójáról (prelesztjéről), aki lelkesen olvasta a „Krisztus követése” című eretnek könyvet.
„A Valaam-szigeten, egy távoli "sivatagi" kunyhóban Porphyrios szhíma-szerzetes élt, akit én magam láttam. Imádság gyakorlatával foglalkozott. Azt, hogy milyen gyakorlat volt - egyáltalán nem tudom. Kedvenc olvasmányából ki lehet találni a helytelenségét: a szhíma-szerzetes sokra tartotta a nyugati író, Kempis Tamás "Krisztus követése" című könyvét, és ez vezérelte. Ezt a könyvet "önteltségből" írták. Egy őszi este Porphyrios meglátogatta a kolostor vénjeit, nem messze a házától. Amikor búcsút mondott a véneknek, figyelmeztették őt, mondván: "Ne merj a jégre menni: a jég még friss és nagyon vékony." Porphyrios kunyhóját a Ladoga-tó mély öble választotta el a kolostortól, amelyen át kellett haladnia. Szhíma-szerzetes halkan válaszolt, külső szerénységgel: "Fénnyé váltam." Elindult. Rövid idő alatt kétségbeesett sírást hallottak. A szkíti vénjei aggódtak és kifutottak. Sötét volt; hamar megtalálták azt a helyet, ahol a baleset történt; nem sokára sikerült kihúzniuk a megfulladt embert is: kihúzták a testet, amikor azt már elhagyta a lélek.”
http://oprelesti.blogspot.com/2012/01/bishop-ignatius-brianchaninov.html?m=1
