A mai túlságosan érzelmes társadalmunkban a
különféle "keresztény" felekezetek között elfogadottá vált az a
vélemény, hogy minden gyermek, aki kereszteletlenül halt meg, automatikusan
örökölni fogja a Mennyek Királyságát. Nos nézzük meg, mit gondoltak erről az
ortodox egyház szentjei: Voltak, akik azt mondták, hogy ezen csecsemők és
kereszteletlen emberek egyértelműen a pokolra kerülnek, ám ott a végső ítéletig
nem részesülnek kínszenvedésben, ám voltak olyanok is, akik azt állították,
hogy ott szenvedésben lesz részük. Egyet nem állítottak a szentatyák, azt, hogy
a kereszteletlenek megöröklik Isten Királyságát!
Szent Iréneusz († 202)
„Ő [Jézus] azért jött, hogy Önmagán keresztül mindenkit üdvözítsen; azt mondom
mindenkit, akik általa újjászülettek [megkeresztelkedtek] Istenben: csecsemők,
gyermekek, fiatalok és öregek. Ezért Ő minden életkoron átment, a csecsemőkért
csecsemő lett, megszentelve a csecsemőket; egy gyermek a gyermekekért,
megszentelve azokat, akik ebben a korban vannak... [hogy] mindenben tökéletes
tanító lehessen, tökéletes legyen nemcsak az igazság kihírdetésének
szempontjából, hanem tökéletes a viszonylagos életkor szempontjából is” (Az
eretnekségek ellen 2: 22-4 [Kr. u. 189]).
Teológus Szent Gergely († 390)
- Van csecsemő gyermeked? Ne adj lehetőséget a bűnnek; inkább hagyd, hogy a
csecsemő gyermekkorától kezdve megszentelődjön. Hagyd, hogy leggyöngédebb
korától kezdve szentelje őt a Lélek. Félsz a [keresztség] pecsétjétől a
természet gyengesége miatt? Ó, micsoda pipogya anya és milyen kis hitű!”
(Beszéd a szentkeresztségről 40: 7 [Kr. U. 388]).
- „Elég jól – mondják egyesek – azok számára, akik keresztelést kérnek, de mit
szólsz azokhoz, akik még gyermekek, és nincsenek tisztában sem a veszteséggel,
sem a kegyelemmel? Kereszteljük meg őket is? ’Természetesen [válaszolok], ha
nyomós veszély áll fenn. Jobb, ha tudat nélkül megszentelik őket, mint hogy
lezáratlanul és beavatatlanul távozzanak” (uo., 40:28).
Nüsszai Szent Gergely († 395)
„Az isteni gondviselés tökéletességének a jele, hogy nemcsak a létező
rosszindulatú betegségeket gyógyítja, hanem azt is előírja, hogy némelyiket
soha nem szabad összekeverni azokban a dolgokban, amelyeket megtiltott; ésszerű
azt várni, hogy aki a jövőt a múlttal egyformán ismeri, annak ellenőriznie kell
a csecsemő előrehaladását a teljes érettségig, annak érdekében, hogy ne
alakulhasson ki az a gonosz, amelyet az Ő előismerete annak jövőbeli életében
észlelt, és annak érdekében, hogy az az élet, amelyet annak adnának, akinek
gonoszsága egész életen át tartó lesz, ne váljon gonoszságának tényleges
anyagává.
„Ezért, hogy azt, aki túlságosan belemerült a tivornyába, megakadályozza attól, hogy túl sokáig időzzön a bőségesen berendezett asztal fölött, hamar kiemeli a meghívottak közül, és ezáltal menekülést biztosít neki azokból a gonoszságokból, amelyeket a mértéktelen kényeztetés hoz a falánkok számára. Ez az eredménye a tökéletes gondviselésnek, amiről beszéltem; nem csak az elkövetett gonoszok gyógyítása, hanem azok megelőzése is [előre tudott gonoszságok]; és feltételezzük, hogy ez az újszülöttek halálának oka.
- De látva, hogy ebben a kérdésben értelmünknek a sötétben kell tapogatóznia, nyilvánvalóan senki sem panaszkodhat, ha feltételezésünk sokféle következtetésre vezet bennünket. Nos, akkor nem csak azt jelenthetjük ki, hogy Isten, egy család alapítóival szembeni kedvességében, elveszi annak egy tagját, aki rossz életet élne, hanem azt is, hogy, még akkor is ha néhány korai halálozás esetében nincs ilyen előjel, nem indokolatlan azt feltételeznünk, hogy kétségbeesettebb vehemenciával zuhantak volna a gonosz életbe, mint bármelyikük, aki valóban hírhedt lett gonoszságáról. Azt, hogy Isten nélkül semmi sem történik, sok forrásból tudjuk; és fordítva, hogy Isten adományaiban nincs semmi véletlen és zavartság, amit mindenki elfogad majd, aki felismeri, hogy Isten tudás és bölcsesség, tökéletes jóság és igazság, és nem tudná elfogadni azt, ami nem jó és nem áll összhangban az Ő igazságával. Akár a csecsemők korai halálozását az előbb említett okoknak tulajdonítjuk, vagy legyen ezeken kívül más okuk is, illik felismernünk, hogy ezek a dolgok a legjobb érdekünkben történnek.
„A csecsemők korai halálában nincs semmi, mai arra a gondoltra utalna, hogy az aki életét így végzi, az valami súlyos szerencsétlenségnek lenne kitéve, annál inkább egy szintre kell állítani őket azok halálával, akik ebben az életben mindenféle erény által megtisztultak; az Isten messzebb látó gondviselése korlátozza a bűnök rengetegségét azok esetében, akiknek az élete ennyire gonosz lesz. Az, hogy a gonoszok közül néhányan tovább éltek, nem borítja fel ezt az okot, amelyet elmondtunk; mert esetükben a gonoszt hátráltatta a szüleik velük szembeni kedvessége; azok esetében viszont, akiknek szülei soha nem adtak számukra semmiféle Istent hívó erőt, az ilyen erőt kísérő isteni kedvesség ezen formája nem terjed át saját gyermekeikre; máskülönben a gonoszan felnövéstől a halál által megakadályozott csecsemő sokkal kétségbeesettebb gonoszságot mutatott volna, mint a leghírhedtebb bűnösök, látván, hogy ez nem lett volna megakadályozva.” - A csecsemők korai halálozásáról
Milánói Szent Ambrus († 398.)
„Ha valaki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, nem léphet be Isten
Királyságába. Ő senkivel nem tesz kivételt, sem a csecsemővel, sem azzal, akit egy
elkerülhetetlen baleset akadályozott. Ezek valóban megmagyarázhatatlan
immunitást élvezhetnek a szenvedéssel szemben*, de nem értem, hogyan
birtokolhatnák a Királyság érdemét.” -Ábrahámról, 2:11:84
* Itt persze nem szabad arra gondolni, hogy ezek a kereszteletlen egyének a „pokol tornácára” (Limbójába) kerülnének, ahogy azt a pápisták hirdetik. Ezzel kapcsolatban az ortodox egyház azt az álláspontot fogadja el, hogy minden kereszteletlen a pokolba kerül a végső ítéletig, viszont a pokolban nem mindenki szenved egyaránt, illetve vannak, akiket ott nem is vetnek alá kínzásoknak a végső ítéletig.
Szent Ince pápa († 417.)
De amit testvériséged állít és a Pelagisták hirdetnek, hogy a csecsemők a
keresztség kegyelme nélkül is képesek részesülni az örök élet előnyeiben,
egészen idióta. De azok, akik ezt újjászületés nélkül védik helyettük, úgy
tűnik számomra, hogy meg akarják semmisíteni magát a keresztséget, amikor azt
hirdetik, hogy a csecsemőknek már megvan az, amit csak a keresztség révén
ruháznak rájuk. (Jurgens, A korai atyák hite, 3. kötet: 2016.)
„Teljesen ostoba az a gondolat, hogy a csecsemők a keresztség kegyelme nélkül
is megkaphatják az örök élet jutalmát” (Denzinger 219). Milevis zsinatához
Zoszimosz pápa († 418.)
„Ha valaki azt állítja, mivel az Úr azt mondta: „Atyám házában sok hajlék
van.”, ezt lehet úgy is értelmezni, hogy a Mennyek Királyságában, vagy bárhol,
lesz valami középső hely, ahol azok az áldott csecsemők élnek, akik ezt az
életet keresztség nélkül hagyták el, amely nélkül nem léphetnek be a Mennyek
Királyságába, amely az örök élet: Legyen rajta anatéma. Mert amikor az Úr azt
mondja: „ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten
Királyságába”, az Egyetemes Egyház melyik híve kételkedne abban, hogy aki nem
érdemelte ki, hogy Krisztus társörököse legyen, az az ördög társa? – Karthágói
zsinat XVI. kánon 3, Denzinger, 30. kiadás, 45. o., 2. megjegyzés
Karthágói Tanács (419)
Ősi időkben a 110. latin kánonhoz csatolták, bár nem görögül: „Ha valaki azt
állítja, mivel az Úr azt mondta: „Atyám házában sok hajlék van.”, ezt lehet úgy
is értelmezni, hogy a Mennyek Királyságában, vagy bárhol, lesz valami középső
hely, ahol azok az áldott csecsemők élnek, akik ezt az életet keresztség nélkül
hagyták el, amely nélkül nem léphetnek be a Mennyek Királyságába, amely az örök
élet: Legyen rajta anatéma. Mert amikor az Úr azt mondja: „ha valaki nem
születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten Királyságába”, az
Egyetemes Egyház melyik híve kételkedne abban, hogy aki nem érdemelte ki, hogy
Krisztus társörököse legyen, az az ördög társa?
Mert, aki elhibázza a jobbkezet, az kétségtelenül megkapja a balkéz jussát.
Hippói Áldott Ágoston († 430)
„Hasonlóképpen, aki azt mondja, hogy azokat a gyermekeket, akik ebből az
életből anélkül távoznak, hogy megkapnák azt a szent eucharisztiát, mely életre
kelti őket Krisztusban, ez minden bizonnyal ellentmond az apostoli
nyilatkozatnak, és elítéli az Egyetemes Egyházat, amelyben az a gyakorlat, hogy
nem vesztegetik időt és futnak sietve ráruházva a keresztséget a csecsemő
gyermekekre, mert vitathatatlan igazságként úgy gondolják, hogy különben nem
lehet őket Krisztusban életre kelteni. Na mármost, aki Krisztusban nem kel
életre, annak feltétlenül a kárhozatban kell maradnia, amelyről az apostol azt
mondja, hogy „büntetés szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt ” [Róm
5:18]. Azt, hogy a csecsemők ennek a bűnnek a bűntudatában [reatus, valójában
„felelősség”] születnek, az egész Egyház vallja.
– Elbeszélések az emberi lélek eredetéről, Jeromosnak
címezve, Ch 7. fejezet, # 21
„Mert még a megújult szülők* sem a nemesített állapotuk első gyümölcseiből
szülnek gyermeket, hanem testileg a régi természet maradványaiból; és azok a
gyermekek, akik így szüleik megmaradt régi természetének utódai, és bűnös
testben születnek, menekülnek az elítélés elől, amelye a régi embernek jár, a
lelki újjászületés és a megújulás szentsége révén.”
* érts megkeresztel (a fordító megjegyzése)
-Az érdemekről és a bűnök megbocsátásáról, valamint a csecsemők megkereszteléséről
II. Könyv, 44. fejezet, XXVII.
„Ha az Egyetemes Egyház része akarsz lenni, ne higgy, ne mondj és ne taníts
arra, hogy a halál által elhurcolt csecsemők, mielőtt megkeresztelkednek,
elérhetik az eredendő bűn megbocsátását.”
–
Az érdemekről és a bűnök megbocsátásáról, valamint a csecsemők
megkereszteléséről II. Könyv, 43. fejezet, XXVII.
„Hiszem, hogy megtörténik... hogy azokat, akiket utoljára említettünk [a
keresztség nélkül meghaló csecsemőket], sem nem lesznek beengedve az Igazságos
Bíró által a Mennyek dicsőségébe, sem nem lesznek elítélve, hogy büntetést
szenvedjenek, mivel bár nem lettek lepecsételve [a keresztség révén], ők nem
gonoszok… Mert abból a tényből, hogy valaki nem érdemel büntetést, nem
következik az, hogy méltó legyen a kitüntetésre, éppúgy, ha valaki nem méltó
egy bizonyos megtiszteltetésre, abból nem következik az, hogy megérdemli, hogy
ezért megbüntessék.” - Beszéd a Szentkeresztségről, 40:23
Nagy
Szent Gergely pápa († 604.)
„Mert vannak olyanok, akiket kiragadnak a jelenlegi fényből, mielőtt elérnék az
aktív élet jó vagy gonosz sivatagát. És minthogy az üdvösség szentségei nem
mentesítik őket a születésük bűne alól, valamint itt soha nem igazultak meg
saját tetteikkel; ezért ott szenvednek. És ezeknek egy sebük van, hogy romlásban
születtek, valamint egy másik, hogy testben haltak meg... Mintha áttekintené az
emberiség bajait, tiszta szavakkal mondta; Milyen ítélettel gyilkolja le a
Szigorú Bíró irgalmatlanul azokat, akiket saját cselekedeteik bűne elítél, ha
az örökkévalóságig megveri azokat is, akiket a szándékos választás bűne nem
vádol? -Morália 9., a Jób könyvéről
Szent
Simeon, az új teológus († 1022)
„Ezért, ha valaki, korábban ilyen gyalázatot és jelentéktelenséget tapasztalt,
de mégis büszke lesz, az nem értetlen és vak? Ez a mondás, amely Istent kivéve
senkit sem nevez bűntelennek, még ha csak egy napot is élt a földön, nem
vonatkozik azokra, akik nem személyesen vétkeznek, mert hogyan vétkezhet egy
egynapos gyermek? De ebben fejeződik ki hitünk rejtélye, hogy az emberi természet
már fogantatásától kezdve bűnös. Isten nem bűnösnek teremtette az embert, hanem
tisztának és szentnek. De mivel az első teremtésű Ádám nem más bűnből, hanem
csak a büszkeségből veszítette el a szentség ezen ruháját, és romlandóvá és
halandóvá vált, minden ember, aki Ádám magjából származik, már fogantatásától
kezdve az eredendő bűn részese születésétől fogva. Aki ilyen módon született,
annak ellenére, hogy még nem követett el bűnt, máris bűnös ezen eredendő bűn
révén. Emiatt jött egy újabb születés vagy újjászületés, amely az embert a
Szentlélek által végzett Szent Keresztelés útján újjáépíti, újra összeköti őt
az isteni természettel, mint amikor Isten keze által teremtették, visszaadja
lelke minden erejét, megújítja őt és olyan állapotba hozza, amelyben az első
teremtett Ádám vétsége előtt volt; ily módon Isten Királyságába vezeti őt,
ahová senki megkereszteletlenen nem léphet be, világosságával megvilágítja és
megadja neki, hogy megkóstolja örömét.” Homília 37:3
„Így lelkében Ádám azonnal meghalt, mihelyt megízlelte [annak a fának a gyümölcsét, amelyből Isten megparancsolta neki, hogy ne egyen, azzal fenyegetve őt, hogy ha csak meg meri ízlelni, akkor meghal]; majd később, kilencszázharminc év után, testében is meghalt. Mert mivel a test halála a lélektől való elválasztás, úgy a lélek halála a Szentlélektől való elválasztást... Később emiatt az egész emberi faj is olyan lett, mint amilyen elődünk, Ádám lett a bukás révén – halandó, vagyis mind lélekben, mind testben. Az ember, akit Isten teremtett, már nem létezett a világon” (Homília 45: 3).
Dositheos
vallomása (1672), ratifikálva a jeruzsálemi pánortodox zsinat által 1672-ben,
„És ezért a keresztelés még a csecsemők számára is szükséges, mivel ők is ki
vannak téve az eredendő bűnnek, és a keresztség nélkül nem képesek
megszabadulni attól. Amit az Úr megmutatott, amikor nemcsak egyesekről szólt,
hanem egyszerűen és teljesen: „Aki nem születik [újjá]”, ami ugyanaz, mintha
azt mondanánk: „Mindannak, aki Krisztus, a Megváltó, eljövetele után be akar
lépni a Mennyek Királyságba meg kell újulnia. És mivel a csecsemők emberek, és
mint ilyenek üdvösségre szorulnak, üdvösségre szorulva, szükségük van a
keresztségre is. És azok, amelyek nem születnek újjá, mivel nem kapták meg az
eredendő bűn bocsánatát, szükségszerűen örök büntetésnek vannak kitéve, és így
a keresztség nélkül nem menthetők meg. Tehát még a csecsemőket is meg kell
keresztelni.”
