Különbséget kell tenni az egyházi-szervezet és az egyház-organizmus között. Csak az egyház-organizmusra vonatkozik az Egyház néhány neve, amelyeket a Szentírásban találunk; például: „dicsőséges, szent, feddhetetlen” (Ef. 1:4), „folt nélküli és szeplőtlen” (Ef. 5:27), „Bárány jegyese” (Jel 19:7, 21:9), „Krisztus Teste” (Ef.1:23; Kol.18), „oszlop és igazság” (1Tim. 3:15) és még sok más. Ezek a fogalmak nem vonatkoznak az egyházi-szervezetre (vagy csak nagy megszorításokkal alkalmazhatóak rá), és jogosan összezavarják és elutasítják az embereket.
Az egyház-organizmus minden korban ugyanaz, mert lényegét tekintve örökkévaló, az egyházi-szervezet pedig fennállásának történelmi feltételeitől függ. Az egyház-organizmus tiszta „Krisztusnak felékesített menyasszonyt” (Jel 21: 2), viszont az egyházi-szervezet rendelkezik az emberi társadalom minden hiányosságával, és mindig az emberi gyengeségek nyomát viseli.
Az egyház-organizmus nem tartalmaz semmit, ami beszennyezi, de az egyházi-szervezetekben együtt nő a búza és a konkoly – és az Úr igéje szerint a növekedésük szükséges ennek a kornak a végéig (Mt.13:24-30).
Az egyházi-szervezet gyakran üldözi Isten szentjeit, az egyház-organizmus, pedig magába fogadja őket. Hogy mennyire nem esik egybe az egyházi-szervezet és az egyház-organizmus, azt számos példából láthatjuk: Nagy Szent Atanáz, Aranyszájú Szent János (akiket egyértelműen üldözött egy ortodox egyházi-szervezet), Hitvalló Szent Maximosz, Palamasz Szt. Gergely és mások. Az egyházi-szervezet kidobja őket a maga köréből, megfosztja őket a püspöki székektől stb., de az egyház-organizmusban ők a legdicsőségesebb tagok, és örökké azok is maradnak.
Az egyház-organizmus „az igazság oszlopa és megerősítése”, de az egyházi-szervezet tévedéseknek van kitéve, tele eretnekségekkel. És megtörténik, amint az az előző levelekből is látható, hogy az egyházi-szervezet egy kis része az egyház-organizmusban, az Igazság Testében van, de nagy része elszakad attól, és az igazság csak a kisebb részben él tovább.
Tartozhatunk a látható egyházhoz (a szervezethez) kűlsőleg, és tartozhatunk Krisztus Testéhez (az organizmushoz) - bizonyosan belsőleg; és a hovatartozás mértéke, amelyet a szentség mértéke határoz meg, meghatározza a személy részvételének mértékét az Igazságban - Krisztusban.”
Szent Mikhail Alekszandrovics Novoselov újvértanú (+1938) - „Levelek a barátoknak”, 18. levélből.
