„Az önsajnálat a gyökere minden bűnbe esésünknek. Aki nem kényezteti magát, az mindig állhatatos a jóban.”
„Munkálkodjatok azon, hogy legalább egy napon keresztül megfigyeljétek magatokat, és látni fogja, hogy az önsajnálat tönkreteszi minden cselekvésünket, és eltántorít minket attól, hogy bármit is tegyünk. Munka nélkül… nem tudsz mit tenni, és túlságosan sajnálod magad, hogy erőt vegyél magadon. Ez az a pont, ahol megrekedsz.”
„Az Úr arra hívja az embereket, hogy hordozzák keresztjüket és kövessék Őt. Megmutatja az utat, elhárítva a főbb akadályokat az úton, amelyek belsőek, azaz az emberi szívben gyökereznek, nem pedig külsőek. Őt parafrazálva, ha követni akarsz, először is ne kíméld magad, mert aki magát kíméli, az elpusztítja magát. Másodszor, ne kösd meg a kezedet a javak szeretetével, mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? (Mk 8:36). Harmadszor, ne törődj azzal, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak majd rólad, mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.” (Mk 8:38)
„Az önsajnálat, a javak szeretete és a mások véleményére való odafigyelés a legerősebb lánc, amely az egyént az istentelen élethez, a szenvedélyek és a bűnök útjához köti. Ezek a fő akadályai a bűnös megtérésének. Ez a lelki harc elsődleges csatatere, amelyet az a bűnbánó vív, aki elkezdte teremni a bűnbánat gyümölcsét. Hacsak nem szakítjuk meg ezeket a láncokat, keresztény életünk nem lesz biztonságos. Fennáll a veszély, hogy újra megbotlunk és elesünk, ha nem is mindig láthatóan. Most mindegyikőtök nézzen a szívébe, és ha észreveszitek valamelyik fent említett tulajdonságot, mindenképpen szabaduljatok meg tőlük. Ellenkező esetben nem várhatjátok el a tökéletességet Krisztusban, még akkor sem, ha jámbor kereszténynek tűntök.”
