Az ökumenizmus elleni küzdelem című könyv előszavából:
Azok, akik kiszűrik a szúnyogot és lenyelik a tevét, pusztán emberi mulasztások miatt megvetik az igaz ortodox keresztényeket (akik nem fogadták el az ökumenizmus és szergianizmus eretnekségét), ugyanakkor mentegetik a „hivatalos” ortodox juriszdikciók* eretnek tevékenységét... Természetesen, ha figyelembe vesszük az ortodox hit nyílt elárulását, amelyet a „világi ortodoxia” püspökeinek és papjainak hivatalos nyilatkozataiban és cselekedeteiben láthatunk, az igaz ortodox keresztények közötti megosztottság, bár szomorú, valóban „másodlagos kérdés”.
Az igaz ortodox keresztények a huszadik században átélt összes viszontagságban vigaszt találhatnak Nagy Szent Bazil szavaiban, amelyeket az egyháztörténet „aranykorának” nevezett korszakában írt:
„Nem könnyű találni a korunk keménysége által érintetlen tiszta egyházat, és mostantól csak ritkán látni – olyan egyházat, amely hamisítatlanul és sértetlenül megőrizte az apostoli tanítást!... Szeretett testvéreim, kicsik vagyunk és alázatosak, de mi nem igazítjuk a hitünket a változó eseményekhez.” (Evaiseniakhoz, 251. levél)
Ha Szent Bazil ezt az „aranykorban” megírhatta, akkor a mai ortodox keresztények – kudarcaik ellenére – ugyanezt mondhatnák: nem alkudtunk meg a hitünkkel kapcsolatban csak azért, hogy lépést tartsunk a korral. Ha voltak emberi kudarcok, akkor leküzdjük azokat, ahogy a múltban is. „De – mondja a szent zsoltáros – az Úr igazsága örökké megmarad” (Zsoltárok 116:2), ahogy megmarad az egy, szent, egyetemes és apostoli Egyház is – legyen bármilyen nagy vagy kicsiny. Az Egyház látott már sokkal rosszabb időket is, és mégis győzedelmeskedett, éppen azért, mert a mi Egyházunk Krisztus teste.
* It még annyit hozzá tehetünk, hogy ma már a világi "ortodox" juriszdikciók között sincs meg az a szervezeti egység, mint egykoron. Gondoljunk, csak az Ukrajnai helyzetre, melynek következtében a Moszkvai Patriarchátus megszakította az eucharisztikus közösséget a görög ajkú egyházakkal, vagy a Jeruzsálemi és Antióchiai egyházak szakadására, arról nem is beszélve, hogy vannak világi "ortodox" egyházak, melyeket vagy az egyik vagy a másik helyi egyház nem ismer el.
Azok, akik kiszűrik a szúnyogot és lenyelik a tevét, pusztán emberi mulasztások miatt megvetik az igaz ortodox keresztényeket (akik nem fogadták el az ökumenizmus és szergianizmus eretnekségét), ugyanakkor mentegetik a „hivatalos” ortodox juriszdikciók* eretnek tevékenységét... Természetesen, ha figyelembe vesszük az ortodox hit nyílt elárulását, amelyet a „világi ortodoxia” püspökeinek és papjainak hivatalos nyilatkozataiban és cselekedeteiben láthatunk, az igaz ortodox keresztények közötti megosztottság, bár szomorú, valóban „másodlagos kérdés”.
Az igaz ortodox keresztények a huszadik században átélt összes viszontagságban vigaszt találhatnak Nagy Szent Bazil szavaiban, amelyeket az egyháztörténet „aranykorának” nevezett korszakában írt:
„Nem könnyű találni a korunk keménysége által érintetlen tiszta egyházat, és mostantól csak ritkán látni – olyan egyházat, amely hamisítatlanul és sértetlenül megőrizte az apostoli tanítást!... Szeretett testvéreim, kicsik vagyunk és alázatosak, de mi nem igazítjuk a hitünket a változó eseményekhez.” (Evaiseniakhoz, 251. levél)
Ha Szent Bazil ezt az „aranykorban” megírhatta, akkor a mai ortodox keresztények – kudarcaik ellenére – ugyanezt mondhatnák: nem alkudtunk meg a hitünkkel kapcsolatban csak azért, hogy lépést tartsunk a korral. Ha voltak emberi kudarcok, akkor leküzdjük azokat, ahogy a múltban is. „De – mondja a szent zsoltáros – az Úr igazsága örökké megmarad” (Zsoltárok 116:2), ahogy megmarad az egy, szent, egyetemes és apostoli Egyház is – legyen bármilyen nagy vagy kicsiny. Az Egyház látott már sokkal rosszabb időket is, és mégis győzedelmeskedett, éppen azért, mert a mi Egyházunk Krisztus teste.
* It még annyit hozzá tehetünk, hogy ma már a világi "ortodox" juriszdikciók között sincs meg az a szervezeti egység, mint egykoron. Gondoljunk, csak az Ukrajnai helyzetre, melynek következtében a Moszkvai Patriarchátus megszakította az eucharisztikus közösséget a görög ajkú egyházakkal, vagy a Jeruzsálemi és Antióchiai egyházak szakadására, arról nem is beszélve, hogy vannak világi "ortodox" egyházak, melyeket vagy az egyik vagy a másik helyi egyház nem ismer el.