Miután Stavrofila bajba került a tengeren,
ahol majdnem megfulladt, utólag félt közeledni még a tenger partjához is. Ám az
angyal, aki még hasznosabb instrukciókat akart adni neki, a tengerhez vitte,
ahol a távolban egy hatalmas úszó hajót lehetett látni, és így folytatta a társalgást:
"Amint láthatod, Stavrofila, a tenger e világ képe, a viharok, a szelek és
a tenger hullámai a kísértéseket, szerencsétlenségeket és bajokat jelentik,
amelyeket az emberek megtapasztalnak ebben az életben. A veszélyes örvények a
hazugság tanítóit, az Egyház csábítóit és istenkáromlóit jelentik; a víz alatti
zátonyok e világ hatalmas erői, akik katasztrófával és halállal fenyegetnek; a
tenger forgószele az ember nyüzsgő büszkesége, magasra emelkedik az égen, és
lezuhan a mélységbe.
"Lehetetlen hajó nélkül vitorlázni a
tengeren. És ez a hajó az egy, szent, egyetemes és apostoli Egyházat jelenti.
Ennek a lelki hajónak az uralkodója a mindenható Isten, maga az Atya; a
kormányos az Ő egyszülött Fia, a kellemes szellő, pedig a Szentlélek; az Egyház
hajójának másodlagos ügyintézői - az apostolok és utódaik, az egyház papjai és
oktatói. Akik ezen a hajón utaznak, mind ortodox keresztények. Ennek a hajónak
az alja és alapja a Szentháromságba vetett helyes hit, a hajó oldalai, elülső
része és fara a helyes hit dogmáit, Isten parancsolatait, egyházi hagyományait,
apostoli szabályokat ésEgyetemess zsinatokat és általában az Egyház döntéseit
képviselik. Az árboc – Krisztus Szent Keresztje, amely által az Egyházban
mindenki megerősödik és megbizonyosodik. A vitorlák a szeretet, a horgony a
remény. Az Egyház lelki hajója minden igaz ortodox keresztényt különböző
helyekről és országokból szállít az élet tengerén a mennyei Jeruzsálembe, és
még ha sok viharnak és hullámnak van is kitéve, soha nem szenved hajótörést.
Nem számít, hány ellenség és üldöző lázad fel a Szent Egyház ellen, Ő soha nem
lesz legyőzve, mert az Úr Igéje megerősíti: Megépítem Egyházamat; és a pokol
kapui sem vesznek erőt rajta (Mt 16:18).
Stavrofila: Mi lesz azokkal, akik elszakadnak
és nem akarnak semmilyen kapcsolatba kerülni az egyetlen igaz Egyházzal?
Angyal: Hasonlítanak azokhoz, akik kis
csónakokkal akarnak áthajózni a nagy óceánon, majd megfulladnak saját
téveszméik hullámaiban, vagy testetlen rablók kezébe kerülnek.
Stavrofila: Akik az Egyház hajóján utaznak,
azok mind üdvözülnek?
Angyal: Csak azok az igaz keresztények teljesítik
biztonságosan az utat és érik el a Mennyei Királyságot, akik igaz hitüket az Úr
parancsolatait teljesítő jó cselekedetekkel egyesítik; és ha néha át is hágják
és megszegik azokat, hibáikat és kihágásaikat őszinte bűnbánattal és őszinte
vallomással igyekeznek eltörölni, és erejük szerint jóvátenni; de a makacs és megbánást
nem tanúsító bűnösöket vagy az egyházi ítélőszék, vagy Isten láthatatlan
ítélete űzi ki a lelki hajóból. Néhányat
pedig, mint a búzakévét, Isten türelme meghagy az aratásig. A hit önmagában
keresztény tettek nélkül nem üdvözít, mert ahogy a test lélek nélkül halott,
úgy a hit cselekedetek nélkül is halott (Jakab 2:26). A keresztény tettek és a
keresztény erények elsajátítása érdekében pedig mindig emlékeznünk kell Pál
apostol szavaira, aki ezt mondta: Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten
akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet. (Zsidók 10:36). A kitartás erőt ad az erények valamelyikének
eléréséhez, és enélkül egyetlen erény sem tud ellenállni, az elmondottak
szerint: Senki sem alkalmas Isten Királyságára, aki az ekére teszi a kezét, de
hátranéz (Lk 9,62). (Damaszkuszi Szent Péter, 2:5. könyv). Aki elutasítja a
kitartást, az nem lehet Krisztus Egyházának igazi gyermeke.
Ezért még azt is mondja az Egyház egyik írója,
hogy az Egyház magának a „tűrésnek” a nevét kapta, mert csak Ő tart ki
mindenkor örvendeznve, és a hívők állhatatosságából áll, akik Krisztus követői.
(Alexandriai Szent Kelemen - Utasítások). Minden keresztény templomot
kereszttel ékesítenek. Mit jelent ez? Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az
emberi nem megváltása a kereszt révén valósult meg, másodszor pedig, csak az
nyerhet üdvösséget az Egyházban, aki türelmesen elviseli azokat a kereszteket,
amelyeket a szomorúság és szenvedés Istene küld rá, ugyanis maga az Úr mondja: Aki
nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. (Mt 10,38).
- Részlet az „A
Mi Urunk örök életbe vezető keresztjének királyi útja” című könyvből, 218-220
old.