Hilarion Alfejev, a moszkvai patriarchátus "metropolitája" szerint a liberális "párizsi iskola" egykori képviselőinek, sokszor eretnek, "tanításait" be kellene olvasztani az ortodox teológiába - tegyük hozzá, hogy ezek a liberális áramlatok sajnos már régóta beolvadtak az ortodox teológiai intézmények tananyagába... Érdemes még megemlíteni, hogy Szergej Bulgakov Sophiológiáját (miszerint az Legszentebb Istenszülő is egyike az Isteni hiposztázisoknak) 1935-ben eretnekségnek nyilvánították... Alfejev még azt is sérelmezi, hogy a "párizsi" liberálisokat bírálók nem rendelkeznek megfelelő teológiai képzettséggel... Ezek Szerint Alfejevnek nem volt eléggé "művelt" és "intellektüel" Sanghaji és San Franciscói Szent János, New Yorki Szent Filaret Metropolita, Michael Pomazansky atya, Averky Taushev érsek, Vitalij Ustinov metropolita és a többi igaz ortodox hierarcha, ahhoz, hogy kritikával éljenek a "párizsi iskola" eretnek tanításaival szemben...
Idézet Alfejevtől:
A „párizsi iskola” képviselői egy teljes könyvtárat kitöltöttek, és minden könyvük elérhető az orosz olvasók számára. De elmondhatjuk-e, hogy az „emigrációban lévő Oroszország” teológusai által elvetett magok kikeltek a megújuló orosz egyházban? Elmondhatjuk, hogy teológiájukat széles körben elismerik, vagy legalább azt, hogy érdemeink szerint értékeljük? Nem fogok időzni az olyan bosszantó eseményeken, mint Fr. Alexander Schmemann és Fr. John Meyendorff könyveinek elégetése, olyan emberek által, akik nyilvánvalóan még soha nem olvasták őket. Nem említek többet, mint a „párizsi iskola” kritikáját, amely az ortodox fundamentalisták és zélóták körében hallható az „ortodoxia tisztasága” iránt. Néhány ritka kivételtől eltekintve az ilyen kritikát képzetlen személyektől származik, akiknek nincs teológiai képzettségük. Inkább valami fontosabbról beszélek. A „párizsi iskola” teológusainak munkái népszerűek az értelmiség körében, ám ezeket a teológiai iskolákban nem szisztematikusan tanulmányozzák, amelyek tanterveiket inkább a tizenkilencedik századi régi gondolkodási mintákra alapozzák. Tehát műveik még nem váltak az orosz teológiai tudomány közös örökségévé: a „patrisztikus megújulás”, amelyre Florovsky és Lossky törekedett, valamint a „liturgikus újjáéledés”, amelyre Afanasieff és Schmemann remélte, még nem kezdődött el Oroszországban, nagyrészt pontosan azért, mert még nem tudtuk teljesen beolvasztani az ő örökségüket.
Forrás: http://orthodoxeurope.org/page/11/1/1.aspx
