[Levél a kolosszeieknek 3:17, 4:1, Lukács 9:44-50] Aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött, mondja az Úr Jézus, és aki Őt küldte, az Isten. Következésképpen, aki megvallja az Úr Jézust, megvallja Istent; míg aki nem vallja meg az Úr Jézust, nem vallja meg Istent. Ezt mondod: megvallom Krisztus hatalmasságát, Ő a legbölcsebb, egyetemes tanító. Nem. Úgy valld meg, ahogy Ő beszél magáról, miszerint Ő és az Atya egy, egy isteni természettel bíró személyek, különállóak, de egy a dicsőségük és királyságuk. Ha valaki nem így vallja meg Őt, nem számít, mennyire imádja az Úr Jézust, mert annyit tesz, mintha nem vallaná meg; és ha nem vallja meg Krisztust, nem vallja meg az Atyát sem, nem vallja meg Istent. Ezért ha az istenimádatod csak egy mutatvány, akkor nem ér sokat, és ha nem vallod meg Jézus Krisztust, mint az Isten egyszülött Fiát, aki értünk öltött testet, aki megmentett minket a kereszten a halálával, akkor nem imádod Őt. Nem úgy van, hogy mindegy az ember milyen Istent vall meg, csak istenhívő legyen: akik a napot és a csillagokat, vagy kitalált lényeket imádnak, azokat nem hívjuk Istent szeretőknek, mert nem Istent tartják Istennek. Tehát aki nem vallja meg Jézust, nem imádója Istennek, mert nem vallja meg Istent mint igaz Istent. Az igaz Isten nem létezik a Fiú nélkül, és a Fiú is örökké létezett és kezdet nélkül való. Ennélfogva ha felhagysz a Fiú megvallásával, nem vallod az igaz Istent. Csak Isten a tudója, mit ér az ilyen hitvallás; de mivelhogy Isten számunkra igaz Istenként felfedte magát, ezért a kinyilvánított Istenen kívül nem lehet igaz Isten.
